Előre, 1972. november (26. évfolyam, 7771-7796. szám)
1972-11-01 / 7771. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS A FILOLÓGIAI TÁRSASÁG VÁNDORGYŰLÉSE SEPSISZENTGYÖRGYÖN A Filológiai Társaság az eddigi gyakorlattól eltérően országos találkozók helyett regionális vándorgyűlések szervezésére tért át. Az új szervezési formának megfelelően szombaton, október 28-án három megye román- és magyarszakos tanárai találkoztak Sepsiszentgyörgyön. A délelőtti közös megbeszélésen a központi témára (a nyelv- és irodalomszakos tanár szerepe a tanulók hazafias és esztétikai nevelésében) vonatkozó általános jellegű előadások hangzottak el, délután pedig a román-, illetve magyar szakos tanárok szakosztályonkénti megbeszélésén a központi téma kapcsán inkább a Kovászna megyei vonatkozású előadások voltak többségben. Vasárnap a Kovászna megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság kirándulást szervezett a részvevők számára a megye irodalomtörténeti vonatkozású helységeibe. A vándorgyűlés sikeréhez Kovászna megye illetékesei a vendéglátás kifogástalan szervezésével járultak hozzá. Nem rajtuk múlott, hogy a vándorgyűlésről is nem alakult ilyen egyértelmű pozitív vélemény, bár az előadások színvonalasak és hasznosak voltak, ami nagymértékben köszönhető a meghívott bukaresti és kolozsvári egyetemi tanároknak is. Az előadások befejezése után hozzászólásokra, vitákra alig maradt idő, vitára viszont szükség lett volna, annál is inkább, mivel jelen volt számos bukaresti és kolozsvári egyetemi tanár, a Tankönyvkiadó, a Nevelés és Oktatásügyi Minisztérium, a tanártovábbképző munkatársai, akik elméleti és gyakorlati útbaigazítást, útmutatást adhattak volna Kovászna, Hargita és Brassó megye tanárainak. A vezetőség szervezési hibája volt, hogy a kezeti megbeszélés megelőzte, nem pedig követte a szakosztályok megbeszélését. Pedig csak úgy jöhetett volna létre közös vita, például az előadások kiadásának kérdéséről (ezt még nem tudta megnyugtatóan megoldani a Filológiai Társaság vezetősége), az országos vagy regionális találkozók szervezésének kérdéséről. Tisztázatlan maradt az egyik szünetben elhangzott fontos indítvány, hogy az előadásokat az egyes vándorgyűlések előtt kellene nyomtatni vagy legalábbis litografálni, így a társaság ülései valóban megbeszélésekké válhatnának, s nem fordulna elő, hogy hosszú helyesírási vagy stilisztikai előadások alatt a hallgatóság az órájára pillantgat. A Filológiai Társaság munkájának eredményessége mindenképp az előadások gyors kiadásától és terjesztésétől függ, főleg abban az esetben, ha a regionális szervezési formát választotta, különben az egyes körzetek elszigetelődnek egymástól. Pedig a váradi, Janus Pannonius-szal, a szatmári, Mikszáth-tal foglalkozó vándorgyűlések a Kovászna megyei tanárokat is fogják érdekelni, akárcsak a váradiakat, szatmáriakat a Mikesről, Apor Péterről szóló szentgyörgyi megbeszélések. Kiss J. Kálmán ÖTVENÉVES Felsőbánya amatőr képzőművészei ünnepélyesen emlékeztek meg a helyi képzőművészeti mozgalom kibontakozásának félévszázados évfordulójáról. A Hollósi Simon vezetésével 1896-ban Nagybányára érkező festők rövidesen fölfedezték Felsőbányát is. A Gutin lábai alá simuló völgy ma is őrzi a régi bányászvárosok sajátos hangulatát. A központban és a mellékutcákban még állnak a díszes, kemény ablakrácsozatos barokk házak, alattuk utcára nyíló pinceajtók, s egy középkori épület homlokzatán az évszázadok során ottfelejtett napóra. A természet, noha az emberi tevékenység keményen otthagyta nyomát a Bányahegy és a Sutor oldalán, szépségben, vadregényességben túltesz a festőiségéből időközben elég sokat veszített Virághegy alatti városon. A két bányászváros, Nagybánya és Felsőbánya évszázadokon át tartó hol nyílt, hol rejtett vetélkedése a felsőbányai képzőművészeti csoportosulás létrejöttekor is paradoxont szül. A nagybányai impresszionizmus árnyékában születő felsőbányai mozgalom első és legfontosabb feladatának a Nagybányával való szembenállás kinyilatkoztatását tartja. A Litteczky Endre vezetésével 1922-ben megalakuló csoportosulás tagjai nagyrészt Szatmárról és a Bánságból származó fiatalok. Amolyan „kis Nagybányát“ szeretnének létrehozni, de a késői impresszionizmus tagadása mellett alig van olyan közös vonás, amely egybekapcsolná művészetüket. A csoportosuláshoz tartozó Pirk János, Nagy Oszkár a későbbiek során a neves művészek közé emelkedett. A Litteczky-féle csoportosulás — noha mindössze néhány évig tevékenykedett — figyelemre méltó sikernek örvendett. A húszas évek második felében Aba Novák és Pathó Károly felsőbányai jelenlétére kell fölfigyelnünk A harmincas években Papp Aurél szinte állandó itt-tartózkodása nemcsak a folytonosság szempontjából jelentős, de magas szintre emeli a Középhegy alatti város képzőművészeti életét. Ez a korszak azonban már nem a Nagybányával való szembenállás időszaka. Papp Aurél otthonában, műtermében, amely ma is áll, nemzetiségétől függetlenül szívesen látott vendég mindenki, akinek valami köze van a művészethez. Vendégszeretetéről, emberségéről sokan megemlékeztek. Az 50 éves évforduló tulajdonképpen a mai alkotókat ütnnepelte. Tevékenységük két szempontból kapcsolható a régiekéhez: ők a hagyomány éltetői, továbbvívői, alkotásaik, ihlető forrása ugyanaz a szép felsőbányai táj. A jelenlegi amatőr csoport megalapításának a gondolata Bölöni Ferenc nevéhez kapcsolódik. Közel tíz éve annak, hogy a helyi bányászklub egyik emeleti szobájában megtartották az alakuló ülést. Azóta ez a helység Róth Sándor, Filip Vasile, Butura Gheorghe, Zazán Iosif, Weisz Béla, Fábri Julianna és még sok művészetkedvelő második otthona. Míg az egykori csoportosulás tagjai egytől egyig más városok, vidékek szülöttei voltak, a maiak mind felsőbányaiak: öregek, fiatalok, bányászok és iskolások egymás mellett. Kezdetben Véső Ágoston nagybányai képzőművész irányította a tevékenységüket, majd Nicolae Apostol vette át a csoport vezetését. Néhány év óta Sainelie Alexandru, a megyei Képzőművész Szövetség elnöke útmutatásai alapján dolgoznak. Eredményeiket igazolja az amatőr képzőművészek legutóbbi biennáléján aratott siker, ahol a felsőbányai „naivok“, több egyéni díj mellett az országban legjobban tevékenykedő csoportnak kijáró kitüntetést kapták. Klacsmányi Sándor FELSŐBÁNYA KÉPZŐMŰVÉSZETE DÓZSA KORONÁJA Valahol a Nemzeti Színház mai épülete előtt nyílott a belgrádi kapu, amelyen Székely Dózsa Györgyöt a vesztőhelyre vezették. Alig kétszáz méterre emelkedett a hajdani várpalota, ahol Zápolya János a parasztfelkelés vezérének kegyetlen elveszejtését kifundálta, s csupán két villamosmegállónyi a távolság a tüzes trónus feltételezett helyéig, az 1906-ban felállított emlékműig. Dózsa alakjának, mítosszá nemesült tragédiájának megidézése épp ezért Temesváron mindig többet fog jelenteni érdekes színpadi kísérletnél, évfordulós megemlékezésnél, alkalomkínálta ünnepi gesztusnál: a tüzes trónus városa Dózsára emlékezve zivataros múltjának egyik sötét momentumát éli újra. A Temesvári Nemzeti Színház együttese Aurel Gheorghe Ardeleanuu, fiatal, temesvári író, Dózsa koronája című történelmi mementójának bemutatásával nemcsak új színpadi szerzőt avatott, de hathatósan hozzájárul az együttélő nemzetiségek testvériségéről valló helyi történelmi hagyományok ápolásához, ébrentartásához. A szerző alig épít be darabjába valamivel több reális tényanyagot, mint amennyi a líceumi tankönyvekben az 1514-es parasztfelkelésről megtalálható, költői intuícióval, a képzelet ismételt felröppentésével kísérli meg újragondolni a régvolt eseményeket, hogy azokból mai, időszerű tanulságokat vonjon le. A lázadás „tömeglélektanát“ kutatja, a különböző társadalmi rétegek képviselőinek szemszögéből másmás okot jelölve meg a Dózsa-féle felkelés kitörésének rugójaként. Főhősévé az erejére ébredt, az igazáért elszántan küzdő, bukásában is győztes felkelők, valamint a férjeikkel érző, értük szenvedő, őket gyászoló asszonyok seregét teszi. Nem Dózsa és Zápolya közt feszül az összebékíthetetlen ellentét — mindketten csak szószólók, csak exponensek —, hanem az emberi jogok kivívására sarlót ragadó parasztok tömege és a nemesek, a zsoldosok ádáz hadai között. A történelmi személyek alakja csak domborműként rajzolódik ki a két szembe állított márványtömbön. Aurel Gheorghe Ardeleanu nem a hagyományos dramaturgiai törvényszerűségeket követve szerkesztette meg Dózsa-tablóját; nem drámát írt, hanem oratóriumot, több tételből álló, költői fogantatású színpadi szimfóniát a forradalom témájára ...Forgatókönyvet egy látványos hang- és effektusjátékhoz. A temesvári előadás rendezője, Taub János, már többízben bebizo- TEMESVÁRI SZÍNPAD nyitotta, hogy nem teljesen kiérlelt irdalmi szövegeket is képes sikerre segíteni, hogy értő mestere a komplex színpadi hatáskeltésnek, a politikai mondanivaló erőteljes exponálásának. A Dózsa koronája színre vitelével valósággal remekelt. A különböző effektusok, a váratlan ritmusváltások, a pillanatnyi jelenet-megmerevítések, a mozgalmas tömegjelenetek pontos rendszerét dolgozta ki, amelyben minden hangnak, minden mozdulatnak jól meghatározott értelme és jelentése van. Tanítani kellene azt a könnyedséget, ahogyan a tömeget a színpadon mozgatja, azt a részletekig menő gondosságot, amellyel a tömegjelenetek koreográfiáját kidolgozza. Plasztikai hatásukban döbbenetes képeket komponál; elég a nyitány tömegsír-kaloda jelenetére, a pápai bulla kihirdetésének fogadtatására hivatkozni. Legerőteljesebben azonban a forradalmi hangulat érlelődését, a lázadás kitörését jelenítette meg Taub János. Nem hangzik el semmilyen szónoklat, egyetlen szó sem hagyja el Dózsa száját, bizonytalan léptekkel, majd egyre szaporázva belekezd egy harci táncba, amelynek ritmusát fokozatosan megtanulják, átveszik a mellette álló szürke ruhás parasztok... A Dózsa koronája temesvári előadása teljes mértékben megfelel a Brecht leszögezte követelményeknek: „felkelti a néző aktivitását, érvel, bizonyít, döntésre kényszerít.“ Dózsa felkeléséről, s a bukást követő vérengzésről szól Gheorghe Aurel Ardeleanu darabja, amelyből a totális színház eszközeivel emeli ki Taub János az egyetemes, mindig időszerű igazságot: a történelmi-társadalmi sorsfordulók igazi hőse a tömeg, a mindenkori nép... A rendezőt elképzeléseinek megvalósításában jelentős mértékben segítette Ovidiu Manole népi motívumokra épülő kitűnő kísérőzenéje, valamint a nyers gerendákból összerótt funkcionális szerkezet, amelyet Emilia Jivanov tervezett. Az előadás főszereplője a kórus, amely az együttes legtöbb művészeiből, valamint a Diákház műkedvelő színjátszóiból áll, s amely — néhány elnyújtottabb, ritmustalanabb részt nem számítva — tökéletesen oldotta meg feladatát. Homogén és fegyelmezett egységként mozgott a színpadon. Az író által mostohán kezelt, elnagyoltan megrajzolt történelmi személyiségek alakítói sorából messze kiemelkedett a Dózsa Györgyöt megjelenítő Jen Coceriu, aki tökéletesen elsajátította, jól értelmezte és beszélte a Taub János diktálta színpadi nyelvezetet. Visszafogta a szöveg helyenként harsány pátoszát, kimérten bölcs szavaival, beállásaival, kidolgozott mozgásával a parasztvezér mélyen emberi arcát varázsolta elénk. Dózsa Gergely rövid szerepében Gheorghe Patru remekelt. Jól oldotta meg feladatát Miron Suvágan (Taurinus) és Vladimir Jurascu (Bakócz Tamás) is." Kevésbé lehetünk ellenben elégedettek a Zápolyát interpretáló Vasile Pirloggal, aki amolyan „mitugrász“-zsoldosként jelenítette meg az erdélyi fejedelmet. Pedig az oratórium magánszólói között a felkelést leverő, Dózsa koronázását levezető Zápolya Jánosé a leghatásosabb partitúra. Szekernyés János partjelző jár AZ IDŐ, JÁR... Az időjárás bizonytalanságát örökölték az időjárásjelentések is. Ez onnét van, hogy a jelentések megfogalmazói igyekeznek minél sokatmondóbbá tenni csekély értesüléseiket. Olvasom a múltkor egyik lapunkban, hogy „bizonytalan idők várhatók”. Megfagyott bennem a lélek: két világháború nem volt elég? De aztán megnyugodtam: azt kell érteni, hogy „bizonytalan időjárás várható", vagy még inkább: „az elkövetkezendő időszakot időjárási szempontból bizonytalanság jellemzi". Mert nagy különbség van a szép idő,vagy a szép idők között. A meglepő azonban az, hogy igen gyakran nemcsak a jóslások, hanem a légkörtani eseményekről készült utólagos beszámolók is ilyen bizonytalanok. Egyik helyen azt olvasom, hogy „nagyszabású esőzések voltak", mert a hír szövegezőjét nem elégítette ki a bő, dús, vagy nagyarányú. Máshol megtudom, hogy a hőmérséklet véget ért, de hogy azután mi fog következni, ha a hő már neis mérsékli önmagát, arról már nem szóltak. A rádió bemondói meg a „meteorológiai” intézettel küzdenek, — mindenféle változatban hallható: meterológiának, meteológiának, metelológiának is. Ez természetes, ha valaki nem meri vállalni a foglalkozását: „Időjáráskutató", vagy „légkörtani Intézet". Pedig az „időjáráskutató" — őszinte kifejezés is. Érzékelteti, hogy csak kutatja az egészet, nem kell olyan bizonyosra venni semmit. Ugyanis nagy különbség van az időjelzés és az idő előre jelzése közt is. Az előbbi esetében furcsa az az őszinte elfogulatlanság, ahogy egy rádióbemondó tudomásunkra hozta a múltkoriban: „Kedves hallgatóink, a pontos idő hét óra, maximum negyed nyolc." Viszont az időjárási tájékoztatót nyugodtan fogalmazhatjuk így: „ma szép idő várható, legfennebb megáznak egy kicsit". Vagy: „enyhe telünk lesz, de tízért jó lesz bélést varratni a felöltőbe". Amikor pedig a már bekövetkezett időjárást kell jellemeznünk, igénybe vehető annyi szép költői fordulat, amennyit a szerkesztőségi főtitkár megenged: „Tegnap zord szelek huhogtak baljóslatúan észak felől, gomolygó, kísérteties köd ereszkedett alá a hideget sziklakemény daccal váró ormokról, nyugaton viszont az osztrákok eláztak, mint az ürgék”. Ugyanis, ma az időjárásjelentéseket többen olvassák, mint ahányan a verseket írják. A legolvasottabb rovatnak kellene hát a legszínesebbnek, a legolvasmányosabbnak, egyszóval a legszínvonalasabbnak lennie. Mert ha az időjárásjelentés nem is válik be, legalább leköti a figyelmünket és nap mint nap megújuló reménységgel, sejtelmes várakozásokkal tölt el és mond valamit az időkről is. Az irodalmi rovatok, mit tagadjuk, néha ennél kevesebbet nyújtanak. (CSOSZ) Azt hiszem, egy bábszínház zavartalan művészi tevékenysége három tényező folyamatos jelenlétét és egy irányba ható törekvését feltételezi. A rendező, a tervező és a színész lenne szerintem ez a három tényező. Akármelyikük hiánya beláthatatlan következményű zavart kelthet, bénítólag hathat. Márpedig a nagyváradi bábszínház esetében ennek tanúi a színházbarátok, s jelenleg a legilletékesebbek Bábszínházi kulisszák sem látnak-tudnak (véleményük szerint) munkapezsdítő lehetőséget. A színháznak (a hazánkban működő három bábszínházi magyar tagozat egyikének) két éve nincs rendezője, de tudni kell, hogy annak előtte is csak rövid ideig volt, s most immár tervező, sem irányítja a műhelyek munkáját. Vannak a színészek, közülük is egyre többen fiatalok, szépre-alkotásra törekvők, ám aki irányítaná munkájukat , az nincs. Tudjuk, nálunk nem működik bábszínészeket képző intézet, a színházak maguk nevelik ki utánpótlásukat, erejükhöz mérten kielégítően vagy kevesebb sikerrel. Ha ugyan rendelkeznek a megfelelő nevelőkkel. Nos, Váradon ezzel nem rendelkeznek. Ez nyilván kivetíti negatív hatását a művészi produkciók színvonalára is, melyek — sajnos, el kell ismernünk — jószerint bírálatnál többre lehetőséget alig adnak. De adhatnak-e egyáltalán ? Nyilván nem. Pedig a váradi együttes határainkon túl sem ismeretlen bábos szakkörökben, produkciói mindig feltűnést keltettek a fővárosi nemzetközi fesztiválon. Mondom, keltettek, mert a jelen idő használata itt aligha találna. S a fenti nehézségekből tovább sorjáznak az újak : a repertoár-gondok, a kísérleti munka hiánya, a beszédtechnikai fogyatékosságok, bábmozgatás olykori botlásai, a harsány jelleg előtérbe kerülése. Csak mindezek felmérése sejteti, mit veszített az együttes, ha munkájában nélkülözni volt kénytelen a rendező és tervező hiányát, s még jelenleg sem tudni, meddig kell továbbra is tudomásul vennie ezt a helyzetet. Amiben nagyrészt a Bihar megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság is vétkes, mely a színház vezetőségével együtt keveset tett a helyzet megváltoztatásáért. Amit meg kell tenniök, A színházbarátokat nem elégítheti ki a kijelentés: próbálkozunk, de... ők csak a kész produkciókat látják, arról ítélkeznek. És aligha ők hibáztathatók, ha véleményük egyáltalán nem dicsérő. Messzer László 1972. NOVEMBER 1., SZERDA SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Kinek a javára billen a mérleg ? NAGYVÁRADI FC BIHOR — TEMESVÁRI POLITEHNICA 2:2 Két régi vetélytárs, két felhevített ambíciójú csapat nézett farkasszemet egymással vasárnap Nagyváradon. A Temesvári Politehnica és a Nagyváradi F.C. Bihor. A Poli teljesíteni akarja szurkolóinak régi óhaját : be akar kerülni a labdarúgó bajnokság A-osztályába , az F.C. Bihor játékosainak a vállára is elkötelező felelősség hárul : a város egykori neves labdarúgói sok dicsőséget szereztek Nagyvárad sportjának, s az elkényeztetett futballpártolók nagyon szeretnék, ha csapatuk a régi, megbecsült rangjára emelné e dédelgetett sportágat, azzal, hogy ismét, de most már tartósan, az ország legjobb együttesei között kapna helyet. A vasárnapi találkozót megelőző hetekben a temesváriak valamivel jobban szerepeltek, mint vetélytársaik : tizenegy forduló során három pont előnyt sikerült szerezniük és gólarányuk is 08-7) elég jó. A nagyváradiak váltakozó szerencsével és formában játszottak. A Brassói Metrom-tól elszenvedett súlyos vereségük egyenesen meglepetést keltett, s felvetette a kérdést : képesek lesznek a következő hetekben felvenni a versenyt az első hely elhódításáért ? A nagyváradi mérkőzés váratlan fordulattal, igazi foci-drámával kezdődött. A második percben Lukács, az F.C. Bibor tapasztalt középhátvédje, kezdő futballista médjára, alig megpöccintve a labdát a 16-os tóléról hazaadott. Balogan kapus késve jött a labda elé. am°lvre a kínálkozó helyzetet felismerő Bosin gyorsan rácsapott és egyből kapura rúgta. 1:0 a Politehnica javára ! A piros-kék mezes csapat szurkolói elkeseredetten csapták össze kezüket : hát ilyet ! Ferenczi Antal, a csapat edzője tenyerébe hajtotta fejét és elkeseredetten gondolt arra, hogy minden részletesen kidolgozott és többször elmagyarázott játékterve egy pillanat alatt úgy összeomlott, mint a kártyavár. A lelátó egyik sarkában öszszegyűlt temesvári szurkolók, lila-fehér klubzászlót lengetve, örültek a váratlan ajándéknak, s kitartó eredménytartásra buzdították kedvenceiket. „Élethalál harc“-féle kezdődött a pályán. A következő percekben olyan izgalmas küzdelem alakult ki a zöld gyepen, amilyent ritkán lát az ember. A nagyváradiak kétségbeesetten, foggal-körömmel küzdöttek az eredmény egyensúlyának helyreállításáért, a temesváriak viszont az előny megőrzéséért. Ebben az izgalmas versenyfutásban a mérkőzés színvonala sok kívánnivalót hagyott maga után, noha két olyan csapat labdarúgói játszottak, akik közül többen kijárták már az A-osztályú bajnokság iskoláját. Csakhát az otthoni pontvesztés réme és az idegenben elérhető pontfogás lehetősége elfeledtette a játékosokkal, hogy időnként azért foghíjas a lelátó, mert a televízió látványosabb, szórakoztatóbb műsort nyújt mint egy labdarúgó mérkőzés. .. A pontokért folyó kíméletlen harcban a nagyváradi labdarúgók helyenként valamivel szervezettebben, jobban kigondolt és véghezvitt akciókkal, a temesváriak viszont lelkesebben és főként higgadtabbanjátszottak. Az F.C. Bihor labdarúgói többgólhelyzetet dolgoztak ki, s megszerezhették volna a győzelmet is, ez azonban igazságtalan lett volna, mert ezúttal egyik csapat sem játszott győzelmet érdemlő színvonalon. A találkozó mindkét csapat számára értékes tanulságokat hozott. Játékukat a csoportelsőség latolgatásának fényében kell elbírálni. Mi tagadás, jelenlegi játékával mindkettő igazolja azt a szurkolói felfogást, hogy : jobb ha kedvenc együttese a B-osztályú bajnokság élvonalában szerepel, minthogy kiesőjelölt legyen a felsőbb osztályban. De a szurkolók tudják, türelmesebbeknek kell lenniük csapatukkal szemben, reménykedniük kell abban, hogy kedvenceik játékában a pozitívumok hamarosan felülkerekednek. A Politehnica és az F.C. Bihor edzői vezetői mégmost is, a bajnokság teljében csapatépítő gondokkal küzdenek. Ion Ionescu, a Politehnica edzője elmondta, hogy alaposan felfrissítették a keretet, s új felfogást akar meghonosítani a játékosok között. Igyekszik megértetni, hogy a labdarúgás nem műkedvelés, kemény munkára, megterhelő edzésre van szükség. Ferenczi Antal, az FC Bihor új edzője is szorgalmas edzést, fegyelmezett életmódot követel meg játékosaitól. Bevallotta, nehézségei vannak, nem mindegyik játékosa illeszkedik be az általa megkövetelt életmódba. Az FC Bihor új ..vezetősége az eddiginél magasabb szinten szándékszik foglalkozni a csapattal. Egyik sürgős teendője a játékoskeret kiegészítése, Ferenczi Antal edző ugyanis vasárnap nem tudta lecserélni a meglepően gyengén játszó Lukácsot, mert csak öt védőjátékossal rendelkezik. Tizenegy forduló áll mindkét együttes háta mögött. Nehéz megjósolni, vajon csak kettőjük között dől el a csoportelsőség sorsa, vagy egy, ma még kevésbé esélyesnek tűnő harmadik, esetleg negyedik csapat szerzi meg a hőn óhajtott elsőséget. A „győzzön a jobbik“ szellemben pártatlanul szurkolunk továbbra is a Politehnicának, az F.C. Bihornak és a ma még esélytelennek tűnő együtteseknek. Azt kívánjuk, hogy a mérleg annak a csapatnak a javára billenjen, amelynek tagjai játék-és életfelfogás tekintetében is megérdemlik ezt. Szekeres Lajos KIEMELKEDŐ TELJESÍTMÉNY A müncheni olimpia napjaiban befejeződött sakkvilágbajnoki párosmérkőzés, majd a jugoszláviai Skopljéban megrendezett női és férfi sakkolimpia világszerte páratlan mértékben növelte az érdeklődést a sakkozás iránt. A különböző országok napilapjaiban és szakfolyóirataiban már meg is jelentek a sakkolimpiáról készült első értékelések. Nézzük meg mi is, hogyan néz ki Skoplje a számok tükrében. A férfi csapatok számára ez volt a huszadik olimpia. S a részvétel valóban méltó volt a jubiláns rendezvényhez, új benevezési rekord született : 63 ország küldte el csapatát a sakkfesztiválra. Az újságírók azt is kiszámították, hogy a jelenlévő 378 sakkozó 2728 csapatmérkőzést játszott, s mivel mindegyik csapat 484 személyből állt, ez összesen 10 912 partit jelent. Megközelítőleg 50 000 órán keresztül működtek az időmérő órák... Háromszáz újságíró és több mint 40 000 néző kísérte figyelemmel a három hétig tartó küzdelemsorozatot. A részvevők számát tekintve az ötödik ízben megrendezett női sakkolimpia is rekordot döntött. Az előző lublini olimpián 15 csapat vett részt, Skopljéban már 23. A részvétel tehát minden eddigit felülmúlt. Kár, hogy ez néhány nagy sakkozó távollétével párosult. Az amerikai csapat például négy legjobb játékosa nélkül szerepelt. Fischer, az új sakkvilágbajnok az első táblánál való részvételért kereken százezer dollárt követelt az amerikai sakkszövetségtől, Reshewski negyvenezret, Lombardy húszezret, Larry Evans pedig tizenötezret. Szpasszkij már Reykjavik- ban bejelentette, hogy nem vesz részt az olimpián. Anyagi megokolásból maradt távol a dán Larsen, és a brazil volt csodagyerek, Mecking. Az argentin csapatból is olyan nevek hiányoztak, mint Najdorf és Panno nagymesterek. Néhány szót a helyezésekről. Mint tudjuk, mind a férfiak, mind pedig a nők mezőnyében a szovjet sakkozók végeztek az első helyen. Ami a férfi csapatok vetélkedését illeti, a végeredmény nem meglepetés. A három volt világbajnokot (Petroszjan, Tál és Szmiszlov), s további három nagymestert felvonultató szovjet csapat sikerét senki sem vonhatja kétségbe. A meglepő az, hogy győzelmük sokáig veszélyben forgott. Előbb a jugoszláv csapattal vívtak Petroszjánék szoros harcot, majd — a vendéglátók lemaradása után — a magyar sakkozókkal. Az első hely kérdése végeredményben az utolsó fordulóban dőlt el. A második Magyarország csapata lett, akárcsak az előző, a siegei sakkolimpián, valamint a tíztáblás európai csapatbajnokságon. Harmadik és bronzérmes Jugoszlávia válogatottja. Sakkozóink ebben a rendkívül erős mezőnyben kitűnően helytálltak , csapatunk a hetedik helyen végzett, ami a helyezést és az elért pontszámot tekintve minden eddigi olimpiai szereplésünk közül a legjobb. Ha sakkozóink jobban kihasználják a létező lehetőségeket, akár az ötödikek is lehettek volna. Az utólagos elemzések kimutatták ugyanis, hogy csapatunk legalább öt ponttal többet szerezhetett volna, ha a közép- és végjátékban mutatkozó előnyös hadállásokat jobban ki tudják használni sakkozóink. A női csapatok versenyében tekintélyes előnnyel végzett az első helyen a szovjet együttes. Nona Gaprindasvili világbajnokból, nemrégi ellenfeléből Alla Kusnyirból, s a tartalékként szereplő fiatal Ira Levitinából álló csapatuk verhetetlennek bizonyult. A döntőben csupán öt döntetlent engedtek meg ellenfeleiknek. Ilyen körülmények között a női csapatunk által kivívott második hely, s az ezzel járó ezüstérem kiemelkedő sikernek számít. Csapatunk ugyanannyi pontot szerzett, mint a harmadik helyen végzett magyar együttes, de az egymás elleni mérkőzésen 2—0-ra győztünk. Tizenöt év után (1957-ben Emmanben ugyancsak másodikok lettünk) a román női sakkozás ismét a világranglista második helyére került! Érdekes konklúziók levonásához vezet az egyéni teljesítmények mérlegelése. A legnagyobb érdeklődés az első táblán játszó nagymesterek szereplését kísérte. A legjobb százalékarányt a nyugatnémet csapat első táblása, Hübner nagymester érte el: a lejátszott 18 partiból 13 pontot szerzett. Az a Hübner, aki egy évvel ezelőtt feladta a Petroszjan elleni párosmérkőzést, most verhetetlennek bizonyult: 12 győzelmet és hat döntetlen ért el, s ezzel csapata legerősebb játékosa volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utolsó fordulóban, hogy eredményét ne kockáztassa, a sötét színnel nem állt ki Portisch, magyar nagymester ellen. Portisch teljesítménye is figyelemre méltó: a döntőben játszott 13 partiban 10 pontot szerzett. Szép eredményt ért el csapatunk első táblása, Florin Gheorghiu is : a döntő valamennyi mérkőzésén játszott (!) és 8 pontot szerzett, ő az egyetlen első táblás, akinek nem volt egyetlen pihenőnapja sem ! Talán fáradságának tudható be, hogy Kavalek és Donner ellen vesztett, az utóbbival szemben teljesen nyert állásból. A legmagasabb teljesítményt az olimpián Mihail Tál volt világbajnok érte el. Leggyakrabban a második táblánál játszott, néha a harmadiknál is, s 16 partiból 14 pontot hozott a szovjet csapatnak. Ő is veretlen maradt. Kitűnő válogatottunk második táblásának, Victor Ciocilteanak a teljesítménye is : a 11. fordulóig ő is veretlen volt, a hajrára azonban elfáradt, s az utolsó négy partiból csak 1 pontot szerzett. A selejtezőkkel együtt 19 partit játszott, 11,5 pontos eredménnyel. A második táblán kiemelkedik még a csehszlovák Smejkal teljesítménye: 12,5 pont 19 partiból. A legjobb harmadik táblás a jugoszlávok nagytehetségű fiatal sakkozója, Ljubojevics : 19 mérkőzésből 16,5 pont. Sakkozóink kiemelkedő teljesítménye egyben kötelez is. Erre a legközelebbi alkalom a két év múlva Franciaországban megrendezésre kerülő sakkolimpia lesz... Várdai Ferenc TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Labdarúgó utánpótlás válogatottunk, Tiranában, az EB-selejtezők keretében 1:1 arányú döntetlent ért el Albánia együttesével. Válogatottunk gólját Rozsnyai lőtte • A fővárosban a visszavágókkal folytatódott az A-osztályú vízilabda bajnokság négyes döntője. A Rapid 14:3-ra az IEFL, a Dinamo 10:2-re a Kolozsvári Voinja csapatát győzte le . Szombaton játsszák le a Farula Rapid A-osztályú labdarúgó mérkőzést. A fővárosi vasutasok ugyanis jövő szerdán a Bécsi Rapid együttesét fogadják a KEK-torna második fordulójának keretében, visszavágó mérkőzésen • Kolozsváron, 16 részvevővel megkezdődött az országos női sakkbajnokság döntő tornája. Három forduló után Margareta Teodorescu vezet 2,5 ponttal, második Elisabeta Polihroniade 2 ponttal és egy függőjátszmával • A Novi Sad-i nemzetközi férfi sakktornán, hat forduló után, szovjet Levi áll az élen 5,5 ponttal. Legutóbb Levi Masics ellen nyert . A magyar labdarúgó bajnokság hatodik fordulójában a következő eredmények születtek: Salgótarján — Videoton 2:0; Újpesti Dózsa — Komló 4:1; Csepel — Zalaegerszeg 2:2; Ferencváros — Szeged 1:1; Honvéd — Tatabánya 4:1; Egyetértés — Pécs 1:0; Rába ETO — Diósgyőr 3:1; Vasas — MTK 2:2. Első a Honvéd — 10 ponttal, második a Vasas — 9 ponttal, harmadik a Ferencváros — 9 ponttal . A rögbi Világ Kupa keretében Marseille-ben Franciaország válogatottja 20:9 arányban múlta felül Új-Zéland együttesét • Sorrendben 18. győzelmét aratta Ron Lyle nehézsúlyú boxoló, az amerikai ökölvívás egyik nagy ígérete. Denverben, több ezer néző előtt, a néger ökölvívó kiütéssel nyert a brazíliai Pires ellen. Lylenek ez a 11. kiütéses győzelme. Pályafutása során eddig még nem szenvedett vereséget • A tenisz Király Kupa tornán Brüsszelben a magyar csapat 3:2-re legyőzte Belgiumot; Oslóban: NSZK — Norvégia 4:1; Zürichben: Svájc — Ausztria 3:2; Prágában: Csehszlovákia — Lengyelország 4:1. Valamennyi győztes bejutott a második fordulóba. Románia csapata Dániával mérkőzik • Végetért a profi versenyzők világbajnokságába számító esseni tenisztorna. A férfi egyes döntőjében a jugoszláv Pitics 4:6, 6:4, 3:6, 6:4, 7:6 arányban diadalmaskodott az amerikai Bob Lutz felett. Férfi párosban: Okker (Hollandia), Riessen (USA) — Adisson, Carmichael (Ausztrália) 6:4, 2:6, 6:4 • A héten csak egy mérkőzést bonyolítanak le a labdarúgó VB-selejtezők keretében. Ma Amszterdamban Hollandia Norvégia csapata ellen lép pályára • Emerson Fittipaldi, a Formula I. futamok világbajnoka újabb sikert ért el. Egy Sao Paulo-i autóversenyen ismét felülmúlhatatlannak bizonyult, két mp-cel megelőzte a második helyezett ausztráliai Schenkend ISMÉT EGYÜTT AZ ÉLMEZŐNY . A párizsi Coubertin teremben újabb nemzetközi tenisztorna kezdődött, amely beleszámít a FIST Nagydíjáért folyó pontversenybe. A rendezők nyolc játékost emeltek ki. Ezek sorrendben: Nastase, Smith, Orantes, Gimeno, Connors, Rodes, Pattison és Gorman. Indul a versenyen a fehér sport másik román képviselője, Ion Miriac is. A hétfőn kezdődött rendezvény iránt nagy az érdeklődés Európaszerte. A FIST Nagydíjának valamennyi jelenlévő kiválósága mellett, a torna külön érdekességét az adja, hogy a két nagy rivális, Nastase és Smith ismét szembe kerülhet. Barcelonában mindketten kiestek az elődöntőben, most azonban újabb lehetőség kínálkozik a találkozásra. Itt említjük meg, hogy az elmúlt évben a verseny döntőjében a két teniszező mérkőzött a bajnoki címért. Hétfőn az előselejtezőkre került sor. Nastase az első fordulóban a magyar Taróczi Balázs ellen kezd, aki az előselejtezők egyik meglepetését okozta.