Előre, 1973. január (27. évfolyam, 7824-7847. szám)
1973-01-31 / 7847. szám
XXVII. évfolyam 7847. szám 6 oldal ara 30 irán, 1973. január 31., szerda AZ IDÉN ABBAN A HELYZETBEN LESZÜNK, HOGY SZINTE TELJES EGÉSZÉBEN KIELÉGÍTHETJÜK A GYÁRAK CSEREALKATRÉSZ IGÉNYEIT BESZÉLGETÉS NICOLAIE PAVEL mérnökkel, a könnyűipari felszereléseket gyártó ipari központ vezérigazgatójával . Az Előre az elmúlt években következetesen visszatért a könynyűipari üzemek cserealkatrész-ellátására, nyomon követte az 1967-es sepsiszentgyörgyi országos értekezleten elhatározott intézkedések valóra váltását. Felfigyeltünk a javulásokra és két évvel ezelőtt láttuk azt is, hogy a kezdeményezések valahol elakadtak, a cserealkatrészgyártás kezd megint visszajutni kiindulópontjára. Az elmúlt év azonban, mintha fordulatot hozott volna, megoldódtak régen vajúdó kérdések és persze, keletkeztek újak. Mindenesetre a javulás kétségtelen. — Hogyan látja, vezérigazgató elvtárs, az ipari központ legfelső szintjéről most, 1973 januárjában a kérdés megoldását és mit tart az elmúlt év legnagyobb eredményének? — Vezérigazgatói minőségben csak hat hónapnyi tapasztalattal rendelkezem, de nem idegen tőlem a kérdés, hiszen gyárigazgatói, minisztériumi gyakorlatomban is nemegyszer beleütköztem. Jelenleg a helyzet sokkal jobb, mint két évvel ezelőtt volt. Ennek bizonyítására nem mondok most csak annyit, hogy tavaly a cserealkatrész-gyártás évi növekedési üteme 24 százalék volt az ipari központ egészének 16 százalékos növekedésével szemben; 316 millió lej értékű cserealkatrészt állítottunk elő, 105 millióval többet, mint amennyire szerződés szerint vállalkoztunk. — Ez azt jelenti, hogy kielégítették az ipari központhoz forduló gyárak valamennyi igényét? Nagy dolog lenne, hiszen éveken át éppen azt nehezményezték a textil-, cipő- stb. gyárak, hogy a szakosított vállalatok az igényeknek csak nagyon kis hányadát elégítik ki. Nem valamennyit, de nagy részét igen. Ennek előrebocsátása után el szeretném mondani azt is, hogy 211 millió lej értékű leszerződött cserealkatrészből 186 millió lej értékűt szállítottunk, 25 millióval, vagyis 4890 alkatrésszel adósok maradtunk. Ezt azonban szerintünk feltétlenül ellensúlyozza a már említett 105 millió lej értékű alkatrész, amelyet utólagos megrendelések alapján szállítottunk. — Igen, ha az elmaradt majdnem ötezer alkatrész között nem voltak olyanok, amelyeket másutt nem tudtak beszerezni a gyárak... — Lehet, hogy akadtak ilyenek is, 2800 a marosvásárhelyi könnyűipari gép- és cserealkatrész-gyár terhére írható, 1200 a kolozsvári Metalul Roșuéra. De mennyivel kevesebb ez, mint a megelőző évi 12 000 alkatrész. Ennyivel maradt el az ipari központ 1971-ben. A marosvásárhelyi könnyűipari gép- és cserealkatrész-gyár vezető szakembereit még mindig meg kell győzni arról, hogy a cserealkatrész-gyártás legalább olyan fontos, mint a szövőgépek előállítása? — Más természetű hibák akadályozták tavaly a szerződésben vállalt feladatok teljesítését, az öntöde kapacitása nem tudott lépést tartani a tervvel, baj volt a munka termelékenységével. Az is igaz viszont, hogy a cserealkatrészek gyártásáról ebben a gyárban — és másutt is — még mindig könnyebben lemondanak, ha szorít a cipő, mint a gépekéről. — Érthető, sokkal hálásabb, mert kifizetődőbb előállítani egy szövőgépet, mint százféle alkatrészt. De ezekre éppen úgy szükség van, mint amazokra. Nem lehetne-e növelni a szakosított gyárak érdekeltségét a cserealkatrész-gyártásban? — Lehet és ez meg is történt. Talán kissé későn, talán túl sokat vártunk, ha hamarabb bevezetjük, lehet, hogy most előbbre lennénk az igények kielégítésében. Mindenesetre a cserealkatrész-gyártás ma ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a gép- és felszerelés előállítás, az 1,5 százalékos koefficiens alkalmazásával javított árutermelési mutató növeli a gyártó vállalatok érdekeltségét. Még helyesebben, amióta ezt a módszert alkalmazzuk, a cserealkatrész-gyártók nincsenek hátrányban a gépeket előállító gyárakkal szemben. Persze, az érdekeltségen túl létezik kötelezettség is, aki gépet gyárt annak, ha tetszik, ha nem, cserealkatrészt is kell adnia hozzá. Ez így van a világ minden részén. És mégis, az új gyárak megkapják az új szövőgépeket a szükséges cserealkatrészek nélkül, s eltelik jó sok idő, cserére szorul számos alkatrész, míg a gépet gyártó vállalat, bár ugyanahhoz az iparághoz tartozik, mint a szövődé, szállítani kezdi az alkatrészt. — A múltra utal vagy a jelenlegi helyzetre? Mert az egyiket elfogadom, a másik esetben tisztáznunk, hogy milyen cserealkatrészekről van szó. A könnyűipari gépgyárak ma már az új gépeket az első sorozat cserealkatrésszel szállítják. A gépek működésének első időszakában akkor áll elő alkatrészhiány, ha az eredeti nem volt elég jó. Tudunk ilyen esetről, sajnos, még akad, az egyik szövőgép tengelye nem volt jó. Egymás után kellett cserélni. Erre nem készülhetett fel Lozsádi Gizella (Folytatása a 3. oldalon) BEVÁSÁRLÁSI ÉS JAVÍTTATÁSI LEHETŐSÉGEK-GONDOK NAGYBACONBAN Két évvel ezelőtt Kovászna megyei példákkal érveltünk egyik cikkünkben, melyben felvetettük, hogy még mindig igen sok a városra vásárolni, javíttatni járó falusi ember, hogy a falvak lakói több időt, energiát és pénzt költenek az igényesebb árucikkek beszerzésére, vagy bizonyos szolgáltatások igénybevételére, mint a városiak. Ennek okaira is rámutattunk akkor, többek között arra, hogy a vásárlási szokások, a pszichológiai tényezők mellett a falusi szövetkezeti üzlethálózat sem anyagi alapját, sem árukészletét tekintve nem mindenütt emelkedett még a lakosság érezhetően megnövekedett igényeinek színvonalára és nem tudja felvenni a versenyt a városi üzletekkel. A kivezető út, a megoldás nyilván nem két esztendő kérdése, mint ahogy a város és a falu közötti lényeges különbségek megszűnése sem az. Ha azonban figyelembe vesszük azokat az erőfeszítéseket, amelyek a falusi ember általános életszínvonalának emelésére irányulnak, ennek kihatását kétségtelenül éreznünk kell az ellátás, a közszolgáltatások területén is. Az alábbiakban lássuk, mi a helyzet ezen a téren a Kovászna megyei Nagybacon községben, miért kell még mindig felülnie az autóbuszra az itt lakó embernek s beutaznia Barátra vagy Sepsiszentgyörgyre, ha vásárolni akar? 5500 LAKOS — 17 MILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ ÁRUFORGALOM Mit jelent így együtt ez a két adat? Elsősorban hozzávetőlegesen tükrözi a község lakóinak vásárlóerejét egy esztendőben s másodsorban azt, hogy a lakosság jövedelmének tetemes részét a községben költi el. Túlzás volna azonban azt hinnünk, hogy mindazok az állami alkalmazottak, akik városra ingáznak, föltétlenül hazahozzák egész keresetüket és azt csakis otthon óhajtják elkölteni. Erről egyelőre nem beszélhetünk. De az már az ő esetükben is bizonyos, hogy a napi vásárlásokat lebonyolíthatják, az igénytelenebb — hangsúlyozzuk, hogy igénytelenebb — szolgáltatásokat megkapják otthon is. Tehát vásárlóerejük egy részére számíthat a községi kereskedelem. Most pedig próbáljunk választ keresni arra, hogy a lakosság vásárlóerejét mennyire köti le a helybeli kereskedelem, a községbeli szolgáltatások, hogyan és mivel kellene még enyhíteni a hétköznapi és időszaki nagybevásárlások gondjain, javítani és bővíteni a szolgáltatásokat. Tizenhét kereskedelmi egység képviseli a szövetkezeti üzlethálózatot és vendéglátóipart a községben. Ebből nyolc kimondottan áruforgalmat bonyolít — általában vegyes üzlet — a többi vendéglátóipari egység. A megoszlás számszerűleg nem a legjobb. A falvakon, községekben közismert kereskedelmi komplexum egy van, ebben élelmiszert, textiliát, készruhát, lábbelit, papírárut forgalmaznak. Tizenhárom féle szolgáltatást kap a lakosság a községben, a hagyományos szolgáltatások — fodrászat, cipészet, szabóság (ebből több egység is van) — mellett kiemelnénk az asztalos, lakatos, kárpitos műhelyek jelenlétét, valamint a pékségét. Ez utóbbi talán a legerőteljesebb szolgáltatás; naponta 1400 kiló kenyeret, kalácsot, péksüteményt termel, ezenkívül kedden és pénteken a lakosságnak — a szó szoros értelmében vett szolgáltatást — sütést végez. Szólnunk kell még az építőcsoportról és a szövetkezeti vendéglá- Lázár Edit (Folytatása az 5. oldalon) Mai számunkban: MŰVELŐDÉS SPORT (2. old.) MESTERMUNKA SZILÁGYSÁGI POLGÁRMESTEREKÉ A SZÓ KOLLEKTÍV MUNKASZERZŐDÉS ÉS MUNKAHELYI KÖZÉRZET (3. old.) KÖZÉLETI HÍREK LÁTTUK, HALLOTTUK MEGTUDTUK (5. old.) ! A GLOBÁLIS AKKORD BIZONYÍT MAROS MEGYÉBEN IS ezz új' munkaszervezési és IpA javadalmazási rendszerk alkalmazása — két évi JBmL eredmény alapján állítthatjuk — beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ez az a tényező, különösen a szövetkezeti mezőgazdasági termelés terén, amely nagymértékben hozzájárult a tavaly elért jó terméseredményekhez, növelve a nagyüzemi egységek és termelőszövetkezeti tagok jövedelmét. A pártunk kezdeményezésére bevezetett javadalmazási rendszer mozgósító jellege abban rejlik tulajdonképpen, hogy a juttatás az egyén által elért eredmények alapján történik, tehát „teljesítmény-bér“. Az első év megfigyelései és az elért eredmények alapján 1972-ben sikerült nagymértékben általánosítani a globális akkord módszerét, így a megyénkben létező 169 termelőszövetkezet közül 157 egység alkalmazta azt. A kukoricatermelés, az összterületnek 91 százalékán, a globális akkord szerinti munkaszervezés és díjazás alapján történt. A burgonyánál 92 százalékban, a cukorrépánál 87 százalékban, a dohánytermesztésben 81 százalékban sikerült kiterjeszteni e módszert. A törekvésünk az volt, hogy a fontosabb és főleg a munkaigényes ipari és kapásnövények termesztésében kedveltessük meg a termelőszövetkezeti gazdákkal az új javadalmazási formát. Az, hogy ezt ilyen rövid idő alatt sikerült elérni két dolgot is bizonyít; egyfelől azt, hogy a teljesítmény szerinti javadalmazás helyes, megalapozott, másfelől pedig a földműves dolgozók gazdasági fogékonyságát tanúsítja. Az emberek azonnal éltek a lehetőséggel, jobb volt a munkához való hozzáállásuk. Így hát az elért eredmények sem hatnak meglepetésként. A bizonyítás kedvéért mégis megemlítünk néhány adatot. Megyénk termelőszövetkezeteiben az utolsó öt év termésátlaga kukoricából 1700 kiló volt hektáronként. A múlt évben pedig közel 2700 kg-ot valósítottak meg. A cukorrépánál rekordtermést értek el, a termelőszövetkezetek létezése óta még soha nem volt 31900 kg-os átlag, 10 tonnával haladja meg ez a hozam az előző évi megvalósítást és 8 tonnával az 1972-es évi előirányzatot. A megyei átlagnál kukoricából jóval nagyobb termést értek el a gernyeszegi, marosludasi, sáromberki, bárdai, pogácsai, kutyfalvi és más termelőszövetkezetek, túlhaladták ugyanis a 4000 kg-os hektáronkénti átlagot. Cukorrépából hektáronként 50 000 kg-on felül termeltek Mezősályon, Sáromberkén, Balavásáron, Régenben, burgonyából pedig két vagonon felüli hektárátlagot ért el Dedrád, Vajdaszentivány, Mezőzáh, Marosvécs és más gazdaságok. Az új javadalmazási forma ösztönző hatását külön alátámasztja az a tény, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol bizonyos fenntartások voltak vele szemben és a termelőszövetkezeti vezetők sem ismerték fel kellő időben előnyeit, mint például a mezőkapusi, lővéri, tóháti, dengi, sákadi gazdaságokban, a terméseredmények 1972-ben, különösen a kapásnövényeknél, jóval elmaradtak a többi gazdaságok hozamainak színvonalától. A mezőgazdaság gyors fejlesztése, a termelőszövetkezetek egyre nagyobb mértékű hozzájárulása az állami központosított alaphoz, az egységek gazdasági megerősödése, a szövetkezeti gazdák jólétének növelése megköveteli, hogy 1973- ban biztosítsuk a teljesítmény szerinti javadalmazás általánosítását minden tevékenységi területen. Ezzel kapcsolatban Nicolae Ceaușescu elvtárs a múlt év novemberében tartott Központi Bizottsági plenáris ülésen a következőkben jelölte meg a tennivalókat. „Az idei igen pozitív eredmények, amelyeket főleg a kukoricatermesztésben értünk el, szükségessé teszik hogy a szerzett tapasztalatok alapján, a globális akkordot kiterjesszék más termelési ágakban is — a zöldségtermesztésben, gyümölcstermesztésben, állattenyésztésben — az illető ágazatnak és egységnek megfelelő sajátos formát alkalmazva“. A fentiek szellemében a Maros megyei termelőszövetkezetekben is ilyen irányba kell összpontosítanunk a figyelmet és erőfeszítést. A szőlőművelésben ugyanis csak 61 százalékban, a gyümölcstermesztésben csak 19 százalékban alkalmaztuk a teljesítmény szerinti javadalmazást, a zöldségtermesztésben pedig csak gyenge próbálkozásokról tudunk. Az állattenyésztésben hasonlóképpen nem kielégítő mértékben vezették be egységeink az elért eredmény utáni javadalmazást. Ha ezt szem előtt tartjuk, most — mikor a termelőszövetkezetek idei termelési terveiket hagyják jóvá — célszerű széles körben népszerűsíteni a legjobb eredményeket. A termelőszövetkezeti vezetők éljenek a példák meggyőző erejével, legyen az akár kiváló terméseredmény, akár egyéni jövedelem. Hadd soroljuk fel mi is az élenjárók legszebb megvalósításait. A mezősályi termelőszövetkezet cukorrépából átlagosan 64 515 kg-ot termelt hektáronként, a sáromberki pedig több mint 53 000 kg-ot. A sáromberki Vajda Emma, családjával, 50 ár területről, 41280 kg cu Fűzi Mihály, Fazakas Ernő, a Maros megyei Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Főigazgatóság mérnökei (Folytatása az 5. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság A 4. OLDALON TÁVIRATOK Hóeltakarítás korszerű gépi eszközzel is — Bukarest utcáin A KÖNYV FALUN KEZDŐDIK A FALUSI KÖNYVHÓNAP A téli falusi filmfesztivál befejeztével egyidejűleg kezdetét veszi a másik nagy művelődési tömegakció a tavaszi munkák megkezdése előtt még sok, jól kihasználható szabadidővel rendelkező falusiak számára: a falusi könyvhónap, amelynek idei célkitűzése a párt 1972 júliusi Országos Konferenciáján előterjesztett ideológiai nevelő feladatok keresztülvitele, a szocialista öntudat kialakítása, a magasrendű politikai és erkölcsi felelősségérzetű, új típusú ember felnevelése. A falusi könyvhónap fő könyvterjesztője a szövetkezeti hálózat, amely a tavalyi jó eredmények alapján vállalkozhat az idei megnövekedett feladatok sikeres teljesítésére. 2537 cím és összesen 11 millió példányszám forgalmát biztosította a falusi szövetkezeti hálózat 1972-ben, az 1971-es 1800 címhez és körülbelül öt és fél milliós példányszámhoz képest. Olvasóinkat különösképpen érdekelni fogja az együttélő nemzetiségek nyelvén kiadott könyvek forgalma : az 1972-es példányszámnak körülbelül 12 százaléka, vagyis 1 300 000 darab könyv — ami 595 különböző címet jelent — került a szövetkezetek útján a magyar,német és más nemzetiségű falusi olvasókhoz. Ez a figyelemreméltó könyvmennyiség a Kriterion nemzetiségi kiadó mellett több más kiadóvállalat munkájának terméke is. Így például szépirodalmi műveket kiad magyar nyelven az Eminescu, a kolozsvári Dacia, az Albatros és a Ion Creanga Könyvkiadó, a Tudományos Kiadónál nemrég jelent meg Gálffy Mózes nyelvész professzor könyve , és az Előre Kiskönyvtára sorozat egyre szélesebb körben terjed a falvakon. Az idei falusi könyvhónap az eddiginél fokozottabb mértékben kapcsolja be a falusi értelmiséget, elsősorban a pedagógusokat a szociálpolitikai kiadványok, a mezőgazdaságtudományi szakkönyvek, a tudománynépszerűsítő és tájékoztató művek, s nem utolsó sorban a harcos nevelő szellemű kortársi szépirodalom terjesztésébe. Az írók, kritikusok, kiadói lektorok s a falusi olvasókörök, irodalmi körök eszmecseréjének, tapasztalatcseréjének is az eddiginél nagyobb fontosságot ad a falusi könyvhónap szervezése. Különösen nagy súllyal fordul ezúttal a nagyszabású közművelődési akció az ifjúság, az új nemzedék felé, hogy a szüleinél műveltebb és igényesebb új olvasónemzedék nevelkedjék fel a falusi esték téli nyugalmában. A könyvterjesztés és népszerűsítés célját szolgáló változatos rendezvények — az olvasó fóruma, a találkozók a falusi témájú könyvek szerzőivel, a különféle kiadók bemutatkozása, az idei könyvkiadói tervek ismertetése, a könyvkiállítások, műfaji tájékoztatók, irodalmi vetélkedők, irodalmi estek, vitadélutánok, stb. A tárgykör szerint úgy oszlanak meg, hogy február első hetében a szociálpolitikai irodalommal, a második héten a mezőgazdasági szakirodalommal, a harmadik héten a szépirodalommal foglalkoznak, az utolsó hét pedig teljes egészében az ifjúságé. Olvasóink bizonyára érdeklődéssel készülnek a falusi könyvhónap tervében szereplő három magyar író-olvasó-találkozóra, nevezetesen Dávid Gyula és Mikó Imre: Petőfi Erdélyben című könyvének és Király László regényének a Kék farkasoknak (mindkettő Kriterion kiadás) a bemutatására. Kovászna megyében 16-án, Szatmár megyében 17-én, Hargita megyében 18-án, valamint Marton Lili gyermekekhez szól. könyvének — Utazás az ország térképén, Ion Creanga Kiadó — Kolozs megyei szembesítésre a kis olvasókkal, amire 24-én kerül majd sor. Nincs terünk a változatos rendezvények, s főként az összes érdekes könyvcímek felsorolására, de két nap múlva úgyis ott roskadoznak majd a pultok minden faluban az új könyvek alatt s az olvasó majd maga keres, lapozgat bennük kedvére. A visszatekintő statisztikák minden száma mögött könyvélmények, szenvedélyes keresgélések, lapozgatások, átolvasott éjszakák, továbbgondolt olvasói gondolatok állanak. Ezért figyelmeztetjük lapunk olvasóit is: készülődjenek. Mae Ceausescu elvtárs fogadta David Rockefellert, a The Chase Manhattan Bank elnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, január 29-én fogadta David Rockefellert, az USA- beli The Chase Manhattan Bank elnökét, aki látogatást tesz országunkban. A fogadáson részt vett Florea Dumitrescu pénzügyminiszter, Vasile Voloveniuc, a Román Külkereskedelmi Bank igazgató tanácsának elnöke és Ion Romanu, az Államtanács elnökének tanácsosa. Ott volt Leonard C. Meeker, az USA bukaresti nagykövete. A megbeszélés során felvetették a gazdasági együttműködés és kooperáció kérdéseit, a pénz- és bankügyi kapcsolatok problémáit, s megvizsgálták e kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztésének lehetőségeit. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. FEJ HÓCSATÁRA Hát igen ... Úgy látszik, a természet végül is megszánta a csípős fagyban meztelenül didergő fővárost és hétfő hajnalban vastag, meleg dunnát . Január 30 -án délben két órakor: 25 centis hó a fővárosban • 486 hótakarító gép állandó akcióban • Hétfőn 35 000 fővárosi segédkezett a hó eltakarításában . Továbbra is szükség van minden munkáskézre borított utcáira. A „jótéteményt” kitörő lelkesedéssel fogadták a gyermekek, de mert felnőttek is vannak a világon, szinte az első hópelyhekkel egyidőben megjelentek a hóemberek is, a közüzemek munkásai. Feldübörögtek a hóekék és a vaspengék, lapátok, csakhamar megkoccantak az aszfaltban, a sószórógépek pedig versenyre kelve a természettel, valóságos kis műhavazást keltve vonultak végig a fővároson. Mindez az éjszaka leple alatt zajlott le és reggelre, mire megindultak az autóbuszok és felébredt a sokszázezer gyanútlanul alvó fővárosi, aki a nagy hócsatáról mit sem tudott, az úttestek már nedvesen csillogtak, s a járművek kerekei akadálytalanul surrogtak végig a sugárutakon. Csakhogy, a felülről vad örvényessel támadó fehér pelyhek nem adták fel oly könnyen a harcot, s az egyszer már megtisztított utcákat, utakat ismét vastag rétegben borították el. Így aztán a munkát ismét elölről kellett kezdeni, a hóemberek pillanatnyi pihenő, megállás nélkül dolgoztak. Margarin Stan, Nicolae Petru, Ivan Gheorghe, Ene Gheorghe c íme egynéhány ember azok közül, akik fehér éjszakákon, vagy a sápadt nappali fényben azon igyekeznek, hogy a hirtelen beköszöntő tél ne okozzon semmi fennakadást megszokott, mindennapi életünkben. Ki tudja hány mesebeli palotát építhetnének abból a hőmennyiségből, amelyet az évek hosszú sora alatt ritmikus, szinte már reflexszerű mozdulatokkal a türelmetlenül pöfögő teherautókra raktak... Persze, segítőtársaik is akadnak: az a 486 hóeke, traktor, teherautó, amely ezekben a napokban szüntelenül működésben van, no meg a fővárosiak. Hétfőn mintegy 35 000 bukaresti lakos segédkezett a hótakarítási munkálatoknál. Szükség is volt e segítségre, hisz egész nap megszakítás nélkül havazott, és a hőhullámnak, a fehér örvénylésnek, úgy látszik, még kedden sem akart végeszakad Bogdán Tibor (Folytatása a 3. oldalon)