Előre, 1973. június (27. évfolyam, 7951-7976. szám)

1973-06-08 / 7957. szám

Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7957. szám 6 oldal­ára 30 iráni 1973., június 8. péntek HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 29. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK ­ A hunyadi kohászok az év eleje óta húszezer tonna acélt gyártottak terven felül, ami megújított évi vállalásuk­nak 90 százalékát képviseli. Az említett időszakban terven fe­lül legyártott nyersvas össze­sen 9770 tonnát tesz ki. Az a­­nyagellátás meggyorsítása ered­ményeként a hengersoroknál dolgozó munkások, mérnökök és technikusok az előirányzott mennyiségnél 15 000 tonnával több hengerelt készárut állí­tottak elő. ■ A fővárosi Grivija autójavító üzemben előállították az első MAN-motoros és alvázas autóbuszt. Az autóbusz 43 férőhelyes, 135 lóerős Diesel­motorja van, rendkívül elegáns vonalú. Az új gyártmány ne­héz terepen is könnyen mozog, kevés üzemanyagot igényel és könnyen karbantartható.­­ A Kolozs megyei statiszti­kai igazgatóság összesített adataiból kitűnik, hogy a me­gye ipara az év első öt hónap­jában 33,4 millió lej értékű globális többlettermelést va­lósított meg. Előirányzaton felül mintegy 3000 tonna hengerelt árut, 1200 kilo­méternyi szigetelő kábelt, 613 tonna ötvözött és fínomacélt, 6000 tonna cementet stb. gyár­tottak. Egyedül a Clujana gyár, amely az államosítás óta meghétszerezte termelését, 8 millió lej értékű cipőt szállított terven felül. ■ Brăilán vízre bocsátották a helyi hajógyárban épí­tett első 4500 tonnás fehérha­jót , a Codleát. Ezzel a brailai vállalat megkezdte munkájá­nak új szakaszát, a tengeri hajók építését és javítását. En­nek érdekében több mint 55­ hektáron ipari csarnokokat, két szerelősólyát, gépesített vízrebocsátó sólyát stb. létesí­tettek. A brailai hajógyár en­nek nyomán 4500 tonnás, 7500 tonnás, 15 000 tonnás és 20 000 tonnás tengeri hajókat építhet. ■ A gyulafehérvári tűzálló­­anyag-gyár kollektívája má­jus első felében 64 tonnányi árut állított elő terven felül. Ezt a kitűnő eredményt nagy­részt az tette lehetővé, hogy az eddiginél jobban kihasználták a termelőkapacitásokat, és gon­dosabban megszervezték a mű­­szaki-anyagi ellátást. ■ A resical gépgyár, (felvéte­lünkön) az év első négy hó­napjában terven felül számos terméket adott belső haszná­latra: három 1250 lóerős Die­sel-motort, 268 tonna felszere­lést és egyebeket. ARCOK — MUNKANAPOK A bejárati ajtó két oldalán még állnak a földbeszúrt májusfák. Itt vágták ketté a jelképes szalagot május 1 én, délben egy órakor, jeléül annak, hogy a vállalat immár véglege­sen átvette az új gyárat, meg­kezdték benne a munkát, a ter­melést. Új munkaközösség örö­mei és gondjai kezdődtek el ez­zel az avatással. Az öröm az el­ső napoké volt, a gond a követ­kezőké... A termelés negyedik napján Kolumbán Csaba diszpécsert ta­láljuk a köpeci bányavállalat baráti brikettgyárának vezérlő­­termében, de itt van Szőcs Sán­dor, az automata vezérlést irá­nyító és karbantartó mester. Páll Károly főmérnök, és figyelmé­­vel,gondolatával talán a részleg valamennyi dolgozója. A főmérnök telefonál: — Nem megy a hármas vonal őrlőberendezése. Miért nem e­­resztitek? Ha a berendezés leáll, a terem hosszát elfoglaló táblán, a ter­melési vonalak leegyszerűsített szinoptikus ábráin valahol a ren­geteg, sárgán világító jelzőg­omb közül kialszik egy égő. Ebben a teremben minden pillanatban mindent lehet tudni az összes gépekről, berendezésekről, a ter­melés helyzetéről, a gyárról. Ebben a teremben nincs titok. De ez a „nagy tudomány", úgy lehet, meg is árt az ember­nek, mert Kolumbán, látva a­hogy munkájáért lelkesedem, azt mondja: — A régi brikettgyárban há­rom esztendeig szurkot törtem, ami nem könnyű munka, de ha kimentem a gyárkapun nem volt gondom. De most... Egy nap megszámoltam. 250 sárga égőt kell egyidőben szemmel tartsak, de úgy, hogy rögtön észreve­­gyem, ha valamelyik kipillan. — Az pedig sok egy szemnek, még gyakorlott szemnek is, nemhogy a kezdőnek — szól köz­be Szőcs mester. — Ráadásul még ott a műszerfal is, a nyo­mást, hőmérsékletet, kapacitást mérő műszereivel. Van azonban egy okos biztonsági berendezés, amit nem adott még át az építő, de ami — ha majd átveszi az őrködést — fény és hangjelzés­sel figyelmeztet az esetleges le­állásokra, hibákra, s akkor az embernek jóval könnyebb lesz. Egyelőre a felelősség okozta feszültség érződik a közösségben. Nemcsak abból, ahogy innen fentről mennek az utasítások, de ahogy odalentről is mindun­talan jelentkeznek, telefonon, vagy a távbeszélő csövön, a­­mely a présosztállyal, a legfon­tosabb részleggel köti össze a vezérlőtermet, mert a telefonnál is gyorsabb. A feszültségre van magyarázat. Az ország legkor­szerűbb, automatizált brikettgyá­rát vették át, melyben a beren­dezések olyan összehangoltság­ban kell hogy dolgozzanak, mint az emberi szervezet. Szeptember óta a munkakö­zösség színe-java az építők mel­lett volt. Egyrészt, hogy megis­merjék jövendő üzemüket, más­részt, hogy segítsék az építőt, a­­mely el-elakadt. Az idén pe­dig együtt vállalták: május el­sején beindul az üzem. — Amíg az építés, szerelés tartott — mondja a főmérnök — nem számoltuk a munkában töltött órákat. Pulger Károly részlegvezető mérnök, Szőcs Sán­dor mester, a legjobb automati­zálási szakemberünk, Bene Gá­bor mester és kiváló technoló­gus, Hunyadi János, Ágoston Lajos, Kolumbán Rezső csoport­­vezetők és mások tizenkét, ti­zennégy, tizenhat órát dolgoz­tak naponta, csakhogy minél előbb a mi kezünkbe kerüljön a gyár. Azt mondtuk, akkor majd könnyebb lesz. Rosszul mondtuk. Most vagyunk a nehe­zében. Most már ott a másik nagy cél, minél előbb a terve­zett kapacitással termelni. — Terv szerint mikor kell ezt elérniük? — Az átadástól számított hat hónapon belül. De a teljes ka­pacitás mielőbbi elérésének nagy gazdasági jelentőségét te­kintve, pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs nem egyszer eszünkbe véste ezt, az előirány­zottnál tehát korábban akarjuk elérni a tervezett paramétere­ket. A rövidre fogott technoló­giai próbák, és a köpecs­­­szén sajátosságai miatt sok előre nem látott műszaki, technológiai problémával találtuk szembe ma­gunkat. Kiderült többek között, hogy az őrlőrészleg termelőké­pessége valamivel alacsonyabb a gyárénál. Pedig a tervek biz­tosították ezt és minden más szénnel meg is teremtettük vol­na az egyensúlyt. Gyors módosí­tásokat eszközöltünk tehát. Nö­veltük a rázórosták felületét, tegnap pedig a szénadagoló be­rendezéseken változtattunk. Ma várjuk munkánk eredményét. Javítottunk a csiga-szállítóvona­lakon, a keverő karokon ... De még a szerelőnek is van tarto­zása: csökkentenie kell a centri­fugális ventillátorok remegését, növelnie a szuroköntő berende­zés kapacitását, beindítania a biztonsági berendezést, amiről már szó volt. — Ennyi elég a tervezett ka­pacitás határidő előtti elérésé­hez? — Nem Az emberek szaktu­dásának növelésére is szükség van. Egyelőre kevés jól képzett szakemberrel rendelkezünk. Nem mindenki érti eléggé a munká­ját, a berendezés még sokaknak idegen. Sokat kell foglalkoznunk az emberekkel. Újult erővel láttak hozzá a brikettgyáriak a munkához, hogy mielőbb bejárassák, rend­­betegyék a gyárat, melynek im­már teljesjogú gazdái, s ame­lyért mostmár egyedül felelősek Nagy Erzsébet A NEHEZE EZUTÁN KÖVETKEZIK Világ proletárjai, egyesüljetek! ÚJABB TÍZMILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ TERVEN FELÜLI TERMELÉSRE VÁLLALKOZTAK 1 A SODRONYIPAR DOLGOZÓI ÉS A MUNKÁS FELELŐSSÉGE Nem sokkal az iparág élenjá­róját megillető zászló átadási ün­nepsége után jártam a Cimpia Turzii-i Sodronyiparban, érthető, ha a gyárkomplexum szakszer­vezeti bizottságának az elnöke, Carlov Vasile is szóba hozta az eseményt: " Nem volt könnyű megszerezni a zászlót, mert ta­valy bizony eléggé nehezen le­küzdhető akadályok is voltak a munkában." A dolgozók kivételes képességeit fejezi ki az ilyen kö­rülmények között is elnyert ver­senyzászló. Az idén sokkal job­ban indultunk, mint tavaly, ép­pen ezért merem „kibeszélni“ a célkitűzésünket: elnyerni­ az ipar­ágak közötti versengés győztesének kijáró nagy versenyzászlót. Hang­súlyozom, nagyon komolyan vesszük ezt. Ebben a törekvé­sünkben a legjelentősebb, legígé­retesebb kezdeményezésnek az önellenőrzés bevezetését tartom, s megállapításomat ugyancsak té­nyekre, eredményekre alapozom. AZ ACÉLHÚZÓ RÉSZLEGRŐL INDULT Az önellenőrzésnek, azaz a ter­mék­minőségnek, a dolgozók mun­kaközössége által történő ellenőrzé­se módszerének régebbi hagyomá­nyai vannak Kolozs megyében, kü­lönösen a Clujana cipőgyárban ér­tek el szép eredményeket alkalma­zásával, sőt egy időben a Sodrony­iparban is kísérleteztek a módszer­rel, de rövid idő múlva felhagytak vele. A januárban megtartott me­gyei pártkonferencia felhívással fordult az ipari egységek dolgozói­hoz, s ebben a módszer általános alkalmazását szorgalmazta. A fel­hívásra elsőként a megye legna­gyobb üzeme, a Sodronyipar vála­szolt; február elején az üzemnek három élenjáró egysége, az 1-es szá­mú acélhúzó, a cinkelő és az elekt­ród-részleg 1300 dolgozója határozta el a módszerre való áttérést. Mind­három részleg évek óta rendszere­sen túlteljesíti a mennyiségi és a minőségi tervet, itt a legkisebb a munkaerőhullámzás, más szóval az itteni munkaközösség megfelelő gyakorlattal, állandósággal és szak­­képzettséggel rendelkezik ahhoz, hogy vállalhassa a kezéből kikerülő termék minőségének első ellenőrzé­sét. Ugyanakkor ezeken a részlege­ken az alkalmazott technológia, a munkafolyamat megszervezése lehe­tővé teszi a pontos és részletes nyil­vántartást, az esetleges hibák szi­gorú nyomonkövetését. Mert mondanunk sem kell: az ön­­ellenőrzés módszerének az alkalma­zása nagy mértékben megnöveli a dolgozók felelősségét, de hogy ezt a felelősséget vállalni lehessen szak­értelem, összetartás, jó szervezés és főleg pontos nyilvántartás kell. A szóbanforgó részlegek munkakö­zösségei, az üzemek vezetősége úgy találta, hogy a módszer alkalmazá­sát bátran vállalhatják, illetve rá­ TERMÉK­MINŐSÉg bízhatják az 1-es acélhúzó, a cinke­lő és az elektród-részleg dolgozóira. „BÍZTAK BENNÜNK, S EZ ÖNBIZALMAT AD" Hatalmas csarnok az 1-es számú acélhúzó, de dolgozót viszonylag keveset látni benne. Az egyik gép- Kálmán Gyula (Folytatása a 2. oldalon) „Az idén sokkal jobban indultunk, mint tavaly, éppen ezért merem „kibeszélni" a célkitűzésünket: elnyerni az iparágak közötti versengés győztesének kijáró nagy versenyzászlót...“ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA AZ URUGUAYI KOMMUNISTA PÁRT KÜLDÖTTSÉGÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, szerda délben fogadta az Uruguayi Kommunista Párt küldöttségét. A küldöttségben a következő elvtár­­sak vesznek részt : Jose Luis Mas­­sera, az Uruguayi KP KB Végre­hajtó Bizottságának tagja, Juan Jo­se Ormaechea, az UKP KB tagja, az UKP montevideói szervezetének titkára és Martha Valentini de Massera, a Párt Központi Bizottsá­gának aktivistája. A fogadáson részt vett : Miron Constantinescu elvtárs­ az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Stefan Andrei elv­társ, az RKP KB titkára és Cons­tantin Vasiliu elvtárs, az RKP KB osztályvezető-helyettese. Az Uruguayi KP küldöttségé­nek vezetője tolmácsolta Nicolae Ceausescu elvtársnak Rodney Aris­­mendi elvtárs, az Uruguayi Kom­munista Párt első titkára üdvözle­tét Az RKP főtitkára köszönetet mondott,, és üdvözletét küldte Rod­ney Arismendi elvtársnak, pártunk vezetőségének nevében pedig elv­társi üdvözletet küldött és sok si­kert kívánt az Uruguayi KP veze­tőségének. A megbeszélés alkalmából tájé­koztatás- és véleménycserét folytat­tak a két párt tevékenységéről, a kétoldalú együttműködési és szoli­daritási kapcsolatok fejlesztéséről, a nemzetközi politikai élet, a kom­munista és munkásmozgalom egyes kérdéseiről. Ismét hangsúlyozták azt a közös óhajt, hogy tovább fejlesztik az RKP és az UKP baráti és kölcsö­nös elvtársi segítségnyújtási kap­csolatait, a román és az uruguayi nép javára, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egysége az összes antiimperialista erők egy­sége javára. A megbeszélésen kidomborították a nemzetközi életben legutóbb be­következett pozitív változásokat, az enyhülés irányzatát, a nemzetközi problémáknak tárgyalások útján történő megoldására irányuló­­tö­rekvést. Ezzel kapcsolatosan hang­súlyozták, hogy az egész világon fo­kozódik a néptömegek harca a nemzeti és társadalmi felszabadu­lásért, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és társadal­mi haladásért, az imperializmus, ko­­lonializmus és a neokolonializmus ellen. Ezzel kapcsolatosan nagyra értékelték annak az imperialistael­lenes harcnak a lendületét, amelyet a latin-amerikai népek természeti kincseik visszaszerzéséért, a hala­dás útján való önálló fejlődésért vívnak. Üdvözölve az európai eny­hülés és együttműködés útján elért pozitív lépéseket, kidomborították az európai biztonság megvalósítá­sának jelentőségét a kontinens né­pei szempontjából, a világbéke sor­sa szempontjából. A megbeszéléseken kifejezték azt az elhatározást, hogy munkálkod­nak a Románia Szocialista Köztár­saság és Uruguay Keleti Köztársa­sága közötti kapcsolatok továbbfej­lesztésén mindkét nép érdekében, a béke ügye, a nemzetközi együttmű­ködés és biztonság ügye érdekében. Kifejezték a két pártnak azt az elhatározását, hogy a jövőben is küzd a kommunista és munkásmoz­galom, az összes munkás-, demok­ratikus, haladó erők, az egész antiimperialista front egységéért. A fogadás az elvtársi­­ barátság meleg légkörében folyt le. GYŰLNEK A KAZLAK, TELNEK A SILÓGÖDRÖK F­riss még az emlék a bánáti Gátalján, hiszen alig néhány hét telt el csak a történtek óta. Áprilisra kiürültek a szé­napadlások, elfogytak a kazlak, kongtak a raktárak. Az utol­só szalmaszálakat is összese­perték a gondozók, hogy te­hessenek valamit a jászlakba. Elein­te a réten zsenge volt a fű, legel­tetni nem lehetett. Később a tava­szi időjárás felerősítette a gyepet, kiengedték az állatokat, de még ekkor sem volt takarmánybőség. Persze, a téesz­ gazdák nem ültek ölhetett kezekkel. Ahogy látták, hogy bajok lesznek az állatok ete­tése körül, azonnal zöldtakarmány­­nak valót szórtak a földekre, így az­tán kipótolhatták a napi adagot. Bill­ Augustin, a közös gazdaság főmérnöke mondotta: régen nem volt ilyen nehéz telük és tavaszuk a gátaljai téesz­gazdáknak, mint az idén. Azonban azt is hozzátette: az eltelt nehéz hónapok nyomában ma­radt a tanulság — össze kell gyűj­teni minden marék takarmányt. És az elhatározást tett követte. Beállították a zöld futószalagot, hogy az esztendő legnagyobb részé­ben legyen friss állateleség.­ A nö­vényféleségek ésszerű kombinálásá­val, a takarmánynövények vetéside­jének eltolásával elérték azt, hogy ma már bőséges a napi adag. Ez a hozamokon is azonnal meglátszott, ugrásszerűen megnőttek. Gyűl az istállók mellett a télirevaló állatele­ség is. A pillangós- és fűszénakar- TEMES MEGYEI TUDÓSÍTÁS­ ­ak növekednek, szinte napról-nap­­ra telnek a silógödrök. Előrelátha­tólag jövőre nem lesz gond az álla­tok téli takarmányozása a téeszben. De nemcsak Gátalján, hanem Te­­mes megye többi gazdaságaiban is javában gyűjtik és tartósítják az állateleséget. Az ivándi termelőszö­vetkezetben, a gyarmatai, a más­laki állami mezőgazdasági vállala­tok farmjain, hogy néhány példát említsünk, javában folyik a kaszá­lás, a silógödrök megtöltése. Külön említést érdemel a Bega környéki állami vállalatok akciója, ahol a területek ésszerű kihasználásával nem kevesebb, mint 25 000 torna takarmánytöbbletet hordanak be ebben az esztendőben. A gyarmatai gazdaságban, kihasználva a gyü­mölcsfák közötti parcellákat, takar­mányrépát termesztenek. A tavaly nem kevesebb mint 2782 tonna ré­pát áshattak ki innen, s remélik, az idén növekedni fog ez a meny­­nyiség. De Perjámoson, Nagyszent­­miklóson, Buziáson, Máslakon is pillangós, takarmánymurok, tök, ta­karmányrépa növekedik a gyü­mölcsösben. Köztudott, a gazdaságok vállalták az állattenyésztésben elért eddigi ered­mények javítását. A hozamok nagy­részben a takarmányozástól függ­nek. Szükség van a fehérjékben gazdag pillangós szénára, a táp­anyagokban bővelkedő fűszénára és silóra. Tehát vágja a rendet min­den kaszás, induljon el minden gé­pi kasza, hiszen a vállaltak teljesí­tése mind a tagság, mind pedig a gazdaságok közös érdeke. Román Győző Mai számunkban: MŰVELŐDÉS (2. oldal) Negyven évvel ezelőtt alakult meg A PÁRT HARCOS TÖMEGSZERVEZETE, AZ ORSZÁGOS ANTIFASISZTA BIZOTTSÁG (3. oldal). SPORT (4. oldal) SPORT MEGKEZDŐDÖTT a Képzőművészek Szövetségének országos konferenciája Csütörtök délelőtt a Palota kis­termében az esztendő jelentős ese­ményeként megkezdődött a Képző­művészek Szövetségének országos konferenciája. A szocialista kultúránk kiemel­kedő mozzanatát jelző konferencia három napon át a magas fokú igényesség szellemében áttekinti a képzőművészeti alkotó munka ered­ményeit, megvitatja napjaink kép­zőművészeti életének alapvető kér­déseit,a művészet szerepét a kom­munista nevelésben, az ember szel­lemi életének gyarapításában. A képzőművészeti fórum előkészüle­tei során kidolgozták és nyilvános vita tárgyává tették a konferencia téziseit. A tézisek az ideológiai te­vékenység javítására, a dolgozók ismeretkörének és szocialista neve­lésének a fejlesztésére vonatkozó program, más fontos párthatározatok, Nicolae Ceausescu elvtársnak pár­tunk főtitkárának útmutatásai és ajánlásai jegyében születtek, és a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom növekvő igényeinek fé­nyében kidomborítják a román képzőművészeti mozgalom fő prob­lémáit, a Képzőművészek Szövetsé­gének, mint társadalmi szervezet­nek a feladatait. A tézisek közzé­tételét követő gyümölcsöző eszme­csere és sok javaslat bővítette a konferencia vitaanyagát. Az értekezlet munkálatait Brá­­dut Covaliu festőművész, a Képző­művészek Szövetségének elnöke nyitotta meg. Az első ülést Vida Géza, a nép művésze vezette le.­­ A jelenlevők egy percnyi csend­del adóztak az utóbbi években el­hunyt képzőművészek emlékének. A munkaszervek megválasztása után az értekezlet a következő na­pirendet fogadta el: a Képzőmű­vészek Szövetsége vezető bizottságá­nak jelentése az 1968—1973-as idő­szakról; a gazdasági-pénzügyi és az ellenőrző bizottság jelentése; a Képzőművészek Szövetsége szerve­zeti szabályzatának módosítása; a szövetség új vezető bizottságának és ellenőrző bizottságának a megvá­lasztása; a Képzőművészek Szö­vetsége országos értekezlete hatá­rozatának elfogadása. Az első napirendi pont keretében Ovidiu Maitec szobrász, a Képző­művészek Szövetségének alelnöke előterjesztette a vezető bizottság jelentését. A baráti együttműködés egyre giagasabb f okán A múlt hét utolsó napjai, e hét eleje ismét kima­gasló jelentőségű volt hazánk külkapcsolatai­­nak alakulása szem­pontjából. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő meghívására hivatalos lá­togatást tett országunkban az iráni uralkodópár, Mohammad Reza Pah­­lavi Aryamehr sahinsah és Farah Pahlavi sahbani. Látogatásuk min­den szempontból rendkívül ered­ményes volt. Általános vonatkozás­ban hozzájárult Románia és Irán barátságának és együttműködésének további megszilárdításához, konkrét eredményeiben pedig még kedve­zőbbé tette a kilátásokat országaink együttműködésének széleskörű to­vábbfejlesztésére mind gazdasági téren, beleértve a termelési koope­rációt is, mind műszaki, tudomá­nyos, kulturális téren és a két or­szág külpolitikájában. Közismert, hogy a román-iráni kapcsolatok az elmúlt években rendkívül erőteljesen és sokrétűen fejlődtek. • Jelentősen hozzájárultak ehhez a két ország vezetőinek im­már hagyományossá vált találkozói. Irán eddig háromszor látta vendé­gül Nicolae Ceausescu elvtársat, Aryamehr sahinsah pedig most ugyancsak harmadszor volt Romá­niában. A két államfő megbeszélé- Gáll András (Folytatása a 6. oldalon)

Next