Előre, 1976. március (30. évfolyam, 8799-8824. szám)

1976-03-25 / 8819. szám

ELŐRE — 1976. március 25. MUNKAERŐGAZDÁLKODÁS MÁRAMAROS MEGYÉBEN NEGYVENEZREN TANULNAK MESTERSÉGET Közel kétmillió személy szakképzését irányozza elő jelenlegi ötéves tervünk — országunk lakosságának csaknem tíz százaléka tanul szakmát, lesz járatos egyik vagy másik mesterségben. Min­den eddiginél több embert — ifjút és középkorút, nőt és férfit, fa­v­lusit és városit — vonz magához a tudomány, az oktatás minden lépcsőfokán, formáján százezrek ismerkednek meg a műszaki for­radalom vívmányaival. Nem titok, hatalmas anyagi áldozatot köve­tel meg ez, de, mint ismeretes, pártunk következetesen abból az alapelvből indul ki, miszerint a tudomány elsőrendű tényezője ko­runk haladásának, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társada­lom a technika és a tudomány legújabb vívmányaira támaszkodva épül fel. Korparancs tehát a tanulás, egy olyan szakma elsajátítása, amely társadalmi előrehaladásunkban hasznos szerephez, megbecsülés­hez juttathat valamennyiünket. Akinek ma kell választani, nincs könnyű dolga: a többszáz lehetőség az, ami nehezíti a döntést. A fiatalok az általános iskoláktól vagy a líceumoktól várják a segít­séget, mások ismerősöktől, barátoktól kapják a nem mindig leg­megfelelőbb tanácsot. A pályaválasztás megkönnyítése és a nem­zetgazdasági érdekek összehangolása ilyen körülmények között, társadalmi­ ügy kell hogy legyen. Nyugodtan mondhatjuk, ez a kí­vánalom jobbára már valóság nálunk. Legutóbb a néptanácsok kong­resszusán külön szakosztály foglalkozott az oktatás, a mun­kaerőképzés problémáival. Ott hangzott el a következő megállapí­tás: „Annak érdekében, hogy ezeknek a feladatoknak a legjobb körülmények között tehessünk eleget, a­­lehető leghatékonyabb intézkedéseket kell hozni, hogy minden megye, város, község és gazdasági egység­ életbe ültesse a számára kidolgozott programot, mindenekelőtt az illető helységben és megyében létező kádertarta­lék értékesítésével." A felszólalók külön felhívták a figyelmet arra, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szakképzett munkások és az új vállalatok szakembereinek a felkészítésére, valamint arra, hogy egyre nagyobb számú nőt vonjanak be a termelőtevékeny­ségbe, olyan szakembereket képezzenek ki intézményeink, akik képe­sek lesznek megoldani a tudományos-műszaki forradalom bonyolult kérdéseit. A Máramaros megyei munkaügyi igazgatóságnál GHIURCA AUREL közgazdász, a munkaerőhivatal vezetője válaszolt e problé­mákkal kapcsolatos kérdéseinkre. — Néhány évvel ezelőtt térképet láttam önöknél. Máramaros megyéből az ország minden sarka felé nyilak mutattak rajta: mintegy 20 000 máramarosi ember kereste kenyerét négyet kivéve, az ország minden megyéjében. Főleg nyáron, idénymunkára mentek egész családok. Hallottam, voltak olyan falvak, amelyek szinte el­néptelenedtek a nyári hó­napokban. Ha ma készíte­nének hasonló térképet, hogyan nézne ki? — Egy kis kitérőt java­­­solnék... A megye munkaerő­tartalékáról pontos adataink vannak, hat földrajzi zónába osztva területünket, sok min­dent felmértünk. Pontosabb képet nyertünk az „elvándor­lás“ okairól is — tanulmány született ezekről a kérdések­ről. Most csak két zónát em­lítenék: Visó-Borsa és az Iza­­völgyét — a legfontosabb, legnagyobb munkaerőtartalé­kunk ugyanis itt van. Bár az utóbbi években számos létesít­mény indult be ezen a vidé­ken, a hagyomány pillanat­nyilag erősebb: „az évi kenyé­rért keményen meg kell dol­gozni a Baragánt!“ — tartják az emberek, így tavasszal vo­natra ülnek, s csak késő ősszel térnek visszája, mező­­gazdasági munkák vagy erdő­vágás után. Hogy a kérdésre feleljek: állandó vagy alkalmi munkát ma is több ezren vállalnak más megyékben. Máramaros munkaerő-tarta­léka jelenleg több mint fél­százezer személy. — A tervek szerint az 1976—1980-as időszakban 40 000-en nyernek szak­­képesítést. Milyen munka­erő-szakképesítési szerke­zetet jelöl ez a szám? — A kérdést­ több szem­pontból is megközelíthetjük. Elsősorban tisztázni szeret­ném, hogy a munkaerő mint­egy felét új munkahelyek be­töltésére — gyárak, részlegek, szociális intézmények számá­ra — készítjük fel, a másik felét pedig a szakmai tudás elmélyítésével a jelenlegi munkahelyek magasabb szín­vonalú követelményeihez iga­zítjuk. Ebből adódóan, közel húszezren szakiskolákban, szaklíceumokban, techniku­mokban és mesterképzőkben szereznek oklevelet, a többiek a munkahelyi tanfolyamokat látogatják majd. A tervek összeállításánál a már meglevő egységek mun­kaerőszükségletét épp úgy fi­gyelemmel kísértük, mint az ezután építendőkét. Így ala­kult ki az a grafikon, amely szerint 1977-ben lesz a legki­sebb — alig 6300 — és 1979- ben a legnagyobb — több mint tízezer — a munkaerő­igénylés. Ez utóbbit magyaráz­za az a tény, hogy az ötéves­­ beruházási terv nagy része ekkor realizálódik. Közismert, hogy pártunk dokumentumaiban milyen fon­tos tézisként szerepel a nők egyre szélesebb rétegének be­vonása a termelőmunkába. A megye számára sokszoro­san fontos kérdés ez, hiszen az utóbbi évekig például Nagybányán alig akadt olyan termelési ág, ahol a nők fi­zikai adottságának megfelelő munkahelyet tudtunk volna biztosítani a bányász- vagy színesfémkohász-feleségnek, a fiatal lányoknak. Ma a ru­hagyár, a kötöttárugyár, gya­potfonoda több ezer nőnek nyújt munkát. A jelenlegi tervszakaszban tovább javul a nehézipar-könnyűipar ará­nya, csupán az idén 2346 nő szakképzését oldjuk meg, 1980-ig pedig meghaladjuk a nyolc­ezret. — Máramaros megyében egyetlen könnyűipari, azaz textilipari szakiskola sincs. Hogyan biztosítják felkészí­tésüket? — Nagy problémánk ez, re­méljük azonban, sikerül be­indítani néhány osztályt. Ad­dig az ország más megyéiben működő iskolákban készítjük fel a szakmunkásokat, Ara­don, Temesváron, Lugoson. Éppen ezért sokszor a szülők fenntartásait is le kell győz­nünk, a lányokat nem szívesen engedik el messzi városokba. — Melyek a legkereset­tebb szakmák a megyében? — Több mint 60 szakmát részesítünk előnyben. A leg­több a bányászathoz, az érc­feldolgozáshoz kötődik, jó néhány a fakitermelés és -fel-, dolgozásban keresett, de szá­mottevő immár a textilipari szakmák száma is. A fiatalok leginkább — a fiúkra gondo­lok — villanyszerelők, laka­tosok, esztergályosok, maró­sok, hegesztők, a lányok szö­vőnők vagy varrónők szeret­nének lenni. Kevesebben ér­deklődnek a kőműves, ács, öntő-formázó szakmák iránt, örvendetes, hogy az utóbbi időben az érettségizett fiata­lok jó része kevésbé ragasz­kodik irodai munkához. Fő­leg a fiúk gyakorlatiasabbak: tavaly például 4000 fiatalból 600 érettségivel tanult szak­mát. — Melyek a következő öt évben a legtöbb szak­embert igénylő iparágak? — Elsősorban a bányaipari központ valamennyi üzemegy­ségéhez kell a munkaerő, az­tán a bányagépgyár régebbi és újabb részlegeibe, a faki­termelő és szállító vállalat platformjaira, az építőtele­pekre, a máramarosszigeti faipari vállalatban is lesznek új munkahelyek és persze a könnyűipari egységekben. — Milyen iskolákkal ren­delkezik ma Máramaros, ahol ezeket a szakmákat kitanulhatják az érdeklő­dők? — Nagybányán: bányaipari líceum, építészeti líceum, közgazdasági líceum, bányai­pari­­ tanonciskola, építészeti szakiskola, egészségügyi, vala­mint bányaipari posztliceális iskola van. Máramarosszige­­ten faipari líceum működik. A megyeszékhelyen új létesít­ménynek számít a fémipari, a gépipari és az elektrotech­nikai líceum. Tehát van mi­ben válogatni, az iskolák és a munkahelyek várják a je­lentkezőket! Bencze Cs. Attila A TEJHOZAM NÖVEKEDÉSE ELSŐSORBAN A TAKARMÁSOZÁSTÓL FÜGG Az Axente Sever (Szeben megye) községi állami mező­­gazdasági vállalat egerbegyi állattenyésztési farmján nem szívesen beszélnek az elmúlt esztendőről, ami érthető is, hisz a tehenészet messze el­maradt a tervezett tejhoza­moktól: takarmányozott te­henenként a beütemezett 2320 liter helyett mindössze 1984 litert fejtek, körülbelül any­­nyit, mint a környék jóval mostohább körülmények kö­zött gazdálkodó mísz­ei. — Nem a gondozókon mú­lott, hogy a farm nem teljesí­tette tejtervét — vélekedik Gidea Mircea állattenyésztési technikus. — A dolgozók köz­gyűlésén, amelyen kielemez­tük múltévi munkánkat, töb­bet közülük dicséretben ré­szesítettek, mert a kedvezőt­len körülmények között is megállták helyüket, a mind­végig szűkösnek bizonyuló ta­karmányalap ellenére szép eredményeket értek el. Meg­említeném ezek közül Dörr Wilhelmet, aki 1975-ben te­hénállományától szakszerű és lelkiismeretes gondozással 38 400 litert fejt, vagy Löprich Andreit, aki 36 200 literrel lett a farm második legjobb gondozója. Élmunkásaink so­rába tartozik még Pergel E­­milia 32 500, Schneider Gustav 32 600 és Ramser Gustav 31 500 literrel. Gidea Mircea a további­akban a sok esőt, általában a kedvezőtlen időjárást, s mind­ezek következtében a gyenge takarmánytermést okolja, a szavaiban ott bujkál a szem­rehányás, amivel a takar­mánytermesztő brigádokat il­leti. — Tehénállományunk még a nyáron sem kapta meg az opti­mális takarmányadagot —fog­lalja össze a tejtermelés te­rén feljegyzett lemaradás o­­kát —, a téli napokkal aztán egyre szaporodtak gondjaink. Széna, abrak még akadt, de nedvdús takarmányból jófor­mán semmit sem tudtunk biz­tosítani. Vajon mit szólnak ehhez a farm takarmány termesztői? Goga Traian technikus véde­kezni sem próbálkozik, őszin­tén tárja fel a gyenge hoza­mok okait.­­ Az időjárás sem tavasz­­szal, sem később a nyár fo­lyamán nem kedvezett a me­zei munkáknak, de az is igaz, hogy mi sem tettünk, meg mindent. Tavalyelőtt felszán­­tatlan maradt a terület nagy része. 75 tavaszán aztán köz­beszóltak az esőzések. Nyil­vánvaló, hogy abban az eset­ben, ha a termesztési ciklus elején becsületes munkát vég­zünk, ha az őszi szántás nem marad el, a hozamok is na­gyobbak. Sokat tanultunk a történtekből. Az idei termést mondhatni, maradéktalanul e­­lőkészítettük. Az őszi szántás­sal nem volt fennakadás, nem hagytunk talpalatnyi földet sem tavaszra. A tápanyag­utánpótlást is idejében, már az esztendő első napjaiban megkezdtük, s azóta is folya­matosan végezzük. Az istál­lótrágyát már kihordtuk a földekre, el is terítettük jó ré­szét, napok kérdése tehát az akció sikeres befejezése. Az elkövetkezőkben figyelmünk a legelők és a kaszálók felé fordul. A szükséges műtrágya­mennyiséget már megkaptuk, csak azt várjuk, hogy fel­szikkadjanak a földek, s meg­bírják a gépeket. Minden fel­tételt megteremtettünk és megteremtünk az elkövetke­zőkben is ahhoz, hogy az idén biztosítani tudjuk a bőséges takarmánykészletet. Bizakodó szavait nem szíve­sen vonjuk kétségbe, sajnos, egy-két „apróság“, mint pél­dául az, hogy a tehenészet területén fedetlenül, az idő­járás szeszélyeinek kitéve, ott csúcsosodik hatalmas halom­ban a sok tápanyag, arról győz meg bennünket, hogy a gazdaszellemmel még nem áll­nak a legjobban az egerbegyi farm takarmánytermesztői... Gidea Mircea annyiban vi­szont megnyugtat bennünket, hogy az állatgondozók jobb lábbal léptek az új esztendő­be. Kéthavi tejtermelési ter­vüket — mindenekelőtt az ál­lami gazdaság szintjén hozott intézkedéseknek köszönhető­en — nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták, a beütemezett 100 800 liter tej helyett 103 100-at szállítottak le. Ami csak azt igazolja, hogy a tejtermelés szintje Egerbe­­gyen mindenekelőtt a takar­mánytermesztők munkájától, lelkiismeretétől függ. Gyarmath János A FARMVEZETŐ BÍZIK (Folytatás az 1. oldalról) Jünk, a növénysűrűség a gép beállításától függ. A jelenle­gi mag-burgonya minden szempontból megfelel gépi ültetésre; a gépeket a maxi­mális sűrűség biztosításának megfelelően állítjuk be, s arra is vigyázni fogunk, hogy a vontató traktor betartsa a legmegfelelőbb sebességet. A rendelkezésünkre álló négy géppel jó időjárási viszonyok között két hét alatt végzünk az ültetéssel. A növényápolásban a gyom­irtásra és a betegségek elle­ni védekezésre esik a fő hang­súly. Különösen a ragya elle­ni permetezésre kell nagy gondot fordítani. Egyes par­cellákon nagyon elszaporodott a tarackbúza, amit nem tu­dunk csak vegyszerrel kiirta­ni, szükség lesz a gyomlálás­­ra is. A növényápolásnak ezt a részét azzal a mintegy 150 emberrel végezzük el, aki ugyan nem tagja a gazdaság­nak, de részt vesz majd a mezei munkában. Az idén a munkaszervezés és munkaerőkihasználás töké­letesítése terén is előre akar­nak lépni. A szervezés alap­egysége a gépészekből és mtsz-tagokból alakított ve­gyes munkacsoport. Az egyes munkacsoportoknak már az ősszel kijelölték a burgonyá­nak szánt területet, egyen­ként 60—65 hektárt, azt is tudják, milyen fajtát fognak termeszteni minden parcel­lán. A téli trágyázástól a be­takarításig a gépészek és ta­gok közösen végeznek min­den tennivalót a mezőn; no­ha a legtöbb munkát gép végzi, mindig akad kézi mun­ka is.­­ A szedést általában au­gusztus utolsó hetén kezdjük a félkorai Jaerlával és lehe­tőleg október első dekádja végére befejezzük — folytatta Munteanu Nicolae. A terület gyors felszabadítására annál is inkább szükség van, mert a búzát mind burgonya után vetjük. Az 1972 évi „lecke“ — amikor sok kiszedett krump­lit a mezőn talált a hó — megtanított a jobb szervezés­re. A kiszedett terményt nyomban elszállítjuk, válogat­juk, raktározzuk. A tavaly október 10-én végeztünk a be­takarítással járó összes mun­kákkal. Az idén is így akar­juk csinálni. A farmvezető elengedhetet­len követelménynek tartja a vezetőknek, szakembereknek a mezőn való jelenlétét, az irányítást,­ ellenőrzést —­ mi nem szeretjük az irodát, ál­landóan kint vagyunk-le­­szünk a gépek nyomában, az emberek között, őrködünk az előírt agrotechnikai szabályok betartása felett — mondotta. A végzett munka nyilvántar­tása is ott helyben történik. Nagy bizakodással várom a burgonyaültetés megkezdését és ... a betakarítást. Az Eba meg kell hogy adja a har­mincöt tonnát hektáronként... MINDEN MUNKATERÜLETEN (Folytatás az 1. oldalról) hát. Az iparban dolgozó mun­kaközösségek, amikor rövidesen számot adnak első negyedévi teljesítményükről, egyszersmind megvonják annak is a mérle­gét. Hogy három hónap alatt mit nyújtottak — a Bukarest municípiumi pártbizottság ver­senyfelhívására adott válaszuk­­ban foglalt vállalásaiknak meg­felelően — terven felül a nem­zetgazdaságnak, egész társa­dalmunknak. Az országszerte most zajló ideológiai eszmecse­réken minden munkaközösség­ben központi helyen szerepel a szocialista versenyben való rész­vétel arányának és eredményei­nek elemzése is, hiszen a poli­tikai-ideológiai nevelőmunká­­nak elsődleges célja tudatosí­tani minden egyes dolgozóban, hogy minden tervfeladat pontos teljesítése, minden többlet, amit az ember nyújt önmagá­ból, tu­dásából, tehetségéből és erejé­ből a társadalomnak, csak sietteti előrehaladásunkat a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének út­ján. Idei gazdasági-társadalmi fej­lesztési tervünk rendkívül fontos feladatokat irányoz elő a nem­zetgazdaság másik alapága, a mezőgazdaság számára is. A Ialomita megyei pártszervezet versenyfelhívására egyöntetűen válaszoltak az ország összes mezőgazdasági dolgozói, vállal­va, hogy teljesítik és túlszárnyal­ják a mezőgazdaság számára kijelölt, idei feladatokat. A vál­lalások időszaka már rég lezá­rult, most már jó ideje a tetteken a sor a mezőgazdaságban is. Mint ismeretes, a terv előirány­zatai szerint, a mezőgazdaság dolgozóinak ebben az évben húszmillió tonna gabonát kell betakarítaniuk s ugyanakkor je­lentős növekedést kell elérniük az ipari növényekből, a zöldség­félékből, a gyümölcsfélékből, az állattenyésztési szektorban pedig olyan fejlődést elérniük, hogy annak részaránya kitegye a mezőgazdasági termelés 54 százalékát. Az idei gazdasági­társadalmi fejlesztési terv úgy­szintén előirányozza a mezőgaz­daság számára a termelés in­tenzív növelését, a földalap, va­lamint a mezőgazdaság rendel­kezésére álló anyagi-műszaki a­­lap minél teljesebb, minél ha­tékonyabb kihasználását. A terv­ben foglalt feladatok teljesíté­sének alapvető előfeltétele, hogy minden egyes mezőgazda­sági egységben a legszigorúbb rend és fegyelem légkörében, idejében és a mezőgazdaságtu­­dományi előírásoknak megfele­lően, kifogástalan minőségi szín­vonalon végezzék el az ösz­­szes soron levő tennivalókat, hogy minden mezőgazdasági dolgozó, az állami és szövet­kezeti egységekben egyaránt, állampolgári felelőssége tudatá­ban járuljon hozzá a húszmil­lió tonna gabona eléréséhez, a mezőgazdaság előtt álló ösz­­szes tervfeladatok példás telje­sítéséhez, az állam központosí­tott alapjának gyarapításához, végső soron egész népünk jólé­tének növeléséhez. Nicolae Ceaușescu elvtársnak a megyei néptanácsok é­s a néptanácsi elnökök első kongresszusán el­hangzott expozéja fontos útmu­tatásokat tartalmaz ebben a vonatkozásban is: „A területi profilú tervek keretében prog­ramokat dolgoztak ki a mező­­gazdasági termelés növelésére minden községben, s ezek a ter­vek felölelik a szocialista egysé­geket is, a lakosság gazdasá­gait is. Ezeket a programokat megvitatták az állami mezőgaz­dasági egységek dolgozóival, a termelőszövetkezetek tagságá­val és az egyéni gazdálkodók­kal, a falusi állampolgárok tö­megeivel, úgyhogy ezek a prog­ramok kifejezik mind a nemzet­­gazdaság általános követelmé­nyeit, mind pedig a falusi dol­gozók kezdeményező készségét és gazdaszellemét. Most az a fontos, hogy teljes határozott­sággal hozzálássanak a kijelölt intézkedések végrehajtásához, hogy parasztságunk minden e­­nergiáját és alkotó képességét mozgósítsák a kijelölt célok el­érésére“. Ebben az évben országszerte nagyszámú beruházási progra­mot kell megvalósítanunk. Az előirányzott beruházási összeg, mint ismeretes, csaknem 160 milliárd lejre rúg, ami több mint 19 százalékos növekedést jelent 1975-höz viszonyítva. E nagyszabású beruházási prog­ram megvalósítása az iparban, a mezőgazdaságban, a szállí­tásban stb., rendkívül felelős­ségteljes feladatokat ró meg­rendelőre és építőre egyképpen. Figyelembe véve, hogy már most, az ötéves terv első eszten­dejében meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy biz­tosítsuk az új termelőkapacitá­sokat az anyagi termelésnek az ötéves tervben előirányzott nö­vekedéséhez, elsődleges köve­telmény meggyorsítani a műsza­ki-gazdasági tanulmányok kidol­gozását. Ugyanakkor a beruhá­zási terv teljesítése döntő mér­tékben attól is függ, hogy az építőtelepeken miként szerve­zik meg a munkát, mennyiben tartják be a rendet és a fegyel­met, hogy határidőben és kifo­gástalan minőségben adjanak át minden egyes ipari, mező­­gazdasági, vagy szociális-kultu­rális létesítményt. A beköszöntő tavasz szerte az országban tel­jes lendülettel kibontakozó mun­kában kell hogy találja az épí­tőket, akik azzal vizsgáznak majd szocialista öntudatból és állampolgári felelősségérzetből, ha hónapra, hétre, napra, sőt órára tiszteletben tartják az összes átadási határidőket, és olyan minőségű munkát adnak át a megrendelőnek, amely le­hetővé tegye az új egységek a­­zonnali üzembehelyezését. Mint fentebb említettük, az ideológiai-politikai és kulturális nevelőtevékenység országos mé­retű elemzése során minden munkaközösségben elsődleges figyelmet fordítanak annak meg­vitatására, hogy a szocialista öntudat miként tükröződik a gazdasági tevékenységben, a termelési eredményekben. Ter­mészetszerű kifejeződése ez an­nak, hogy a nevelőmunka álta­lában nem öncélú tevékenység, a politikai-ideológiai nevelő­munka pedig különösképpen ar­ra hivatott, hogy elősegítse a szocialista öntudat kialakulá­sát, gyökéreresztését és fejlődé­sét. Ezt pedig csak a minden­napi termelőmunkában, a min­dennapi helytállásban és a min­dennapi munka eredményeiben lehet a legpontosabban lemér­ni. Dolgozó népünk összes terv­feladatainak példás teljesítésé­vel köszöntheti a legméltóbban pártunk megalakulásának közel­gő 55. évfordulóját. CÉLJUK (Folytatás az 1. oldalról) számára a technológiát elké­szítettük, zökkenő nélkül tér át a sorozatgyártásra. El­vünk, hogy a tervekbe, dosz­­sziékba fektetett szellemi mun­ka holt tőke, csak akkor térül meg, ha a terveket alkalmazzák vagyis eléri végcélját: a ter­melés korszerűsítését, forra­dalmasítását. A kutatómunka és termelés egységének szük­ségessége, — amint pártunk főtitkára annyiszor hangsú­lyozza útmutatásaiban — a korszerű, gyors ütemben fejlő­dő ipar objektív követelmé­nye. Ezt mi érezzük , igazán, akik a kutatómunkában dol­gozunk. — Intézetünk fő célkitűzé­se, az import állandó csök­kentése — mondta Marincescu Mircea mérnök, a legjobb e­­redményt elért kutatócsoport vezetője. S ma elmondhatjuk, hogy két év alatt új technoló­giák kidolgozásával, új gépek, szerszámok, műszerek gyártá­sával, több mint 100 millió valutatejjel csökkentettük az importot. Az intézet szakem­bereit szakosítottuk, tudásuk­nak, érdeklődési körüknek megfelelő csoportokba osztot­tuk. Vannak öntési, kovácso­­lási, hegesztési vagy hőkeze­lési technológiák kidolgozásá­val foglalkozó kollektívák, s ezek mindenike a legkorsze­rűbb gépekkel, felszerelésekkel ellátott,külön részlegen kísér­letezi ki az új eljárást, gyártja a maga terméksorozatát. Emel­lett különleges importgépek javítására, azok alkatrészeinek pótlására is vállalkozunk. Te­hát minden formában, a ter­melékenység, hatékonyság mi­nél gyorsabb emelését igyek­szünk elősegíteni. Mindehhez munkaközössé­günk tudásának szüntelen gyarapítására, politikai, ideo­lógiai színvonalának állandó emelésére van szükség. Inté­zetünkben mindenki tanul. Nemcsak egyénileg, hanem szervezett formában is: tudo­mányos kollokviumokon és politikai, ideológiai szeminá­riumokon. A kutató nemcsak a műszaki­ újdonságok isme­rője, nemcsak a szakmában érzi otthon magát, hanem a politikában is. Különben, hogy lehetne tisztában a társada­lom, a gazdaság, az iparfej­lesztés irányával annak táv­lati és azonnali követelmé­nyeivel. A kutató minden idő­szakban a legapróbb részletei­ben ismeri pártunk iparfej­lesztési célkitűzéseit, s­érti meg a jelenlegi, műszaki-tu­dományos forradalom követel­ményeit, s azok megvalósítását az új, a hatékony gyártási eljárások kidolgozásával, gé­pek, szerszámok megszerkesz­tésével segíti elő. Kutatóink sokat tartózkodnak a gyárak­ban, egyrészt mert műszaki segítséget nyújtanak az üze­meknek, másrészt, hogy köze­lebbről megismerjék gyártási eljárásaikat, igényeiket. S nemcsak az üzemekbe járunk el rendszeresen, hanem a ta­nulmányi intézetekbe is. A fővárosi Politechnikai Intézet­ben tervező- és termelőrész­leget létesítettünk a különle­ges, új szerszámok megterve­zésére és kikísérletezésére. Ezt a munkát — Tripla elv­társ vezetésével — a Politech­nikai Intézet hallgatói végzik. Ezzel ők is közelebb kerülnek a gyakorlati tervezés­ és ter­melés problémáihoz, s nekünk is sokat számítanak a születő új ötletek, elképzelések. Min­debből természetesen a nem­zetgazdaság, rohamosan kor­szerűsödő iparunk nyer. KÖZÉLETI HÍREK Gheorghe Oprea elvtárs, a kormány első miniszterének he­­lyettese fogadta a japán gyár­iparosok és üzletemberek kül­döttségét, amely N. Kaneko­­val, a Nisshin Steel Co. cég el­nökével és H. Kaifuval, a Niss­hin Iwai Co. cég alelnökével az élen hazánkban tartózkodik. Bukarestbe érkezett a Ma­rokkói Népi Erők Országos Szövetségének küldöttsége, a­­mely az RKP KB meghívására Abdallah Ibrahim pártfőtitkár vezetésével látogatást tesz or­szágunkban. A vendégeket az Otopeni­re-A Külföldi Kultúrkapcsola­­tok Román Intézete kulturális rendezvényt szervezett a fővá­rosban a Hellén Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Részt vett Vasile Gliga kül­ügyminiszter-helyettes. Ioan Botár, a KKRI titkára, művé­szeti és kulturális személyisé­gek, népes közönség. A felek szívélyes légkörben a román vállalatok és a japán cé­gek együttműködésének fej­lesztéséről tanácskoztak. Ott volt Neculai Agachi kohó­ipari miniszter elvtárs és Con­stantin Stanciu elvtárs, a kül­kereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési mi­niszter helyettese.­pülőtéren Mihai Dalea elvtárs, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának póttagja, a Központi Pártkollégium el­nöke, Constantin­­Babalou, az RKP KB tagja és Constantin Vasiliu, az RKP KB osztályve­zető-helyettese üdvözölte. Ott volt Dimitri Papadakisz, Görögország bukaresti nagy­követe és a nagykövetség több tagja. A rendezvényen Die Baboian újságíró görögországi útiélmé­nyeiről tartott előadást, majd görög dokumentumfilmeket ve­títettek. Elutazott a fővárosból­­ M. Shuwa vezérőrnagy, nigériai kereskedelmi miniszter, aki látogatást tett országunkban. Befejezte romániai látoga­tását K. A. Quarshie ezredes, ghánai kereskedelmi és turisz­tikai miniszter. Az Otopeni repülőtéren a vendégeket Ion Patan, a kor­mány első miniszterének he­lyettese, külkereskedelm­i és nemzetközi gazdasági együtt­működési miniszter, más ro­mán hivatalos személyek, va­lamint a két ország bukaresti nagykövetei búcsúztatták. George Macovescu elvtárs­nak, Románia Szocialista Köz­társaság külügyminiszterének a meghívására a Bukarestben akkreditált diplomáciai képvi­seletek vezetői látogatást tet­tek a bukaresti Nehézgépgyár­ban és Számítógépgyárban. Hazaérkezett Argentínából a román küldöttség amely részt vett a latin-amerikai és karib­­övezeti országok polgármeste­reinek II. nemzetközi kongresz­­szusán. A küldöttségben Ion Tudor elvtárs, a néptanácsügyi bizottság alelnök­e és Gheor­ghe Dumitru, a Bukarest mu­nicípiumi néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke vett részt. Sayed Abbas Chedid, az ENSZ bukaresti Tájékoztató Központ­jának igazgatója befejezte kül­detését hazánkban és elutazott a fővárosból. 3. TÁVIRAT Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke részvéttávíratot intézett Sekou Toure elvtárshoz, a Guineai Demokrata Párt főtitkárához, Guinea Köztársaság elnökéhez, Bangoura Hadja Mafory elvtársnő, népjóléti miniszter, a Guineai Demokrata Párt KB tagja elhuny­téval kapcsolatosan. A POLITIKAI NEVELÉS ÉS A SZOCIALISTA KULTÚRA­­ KONGRESSZUSA JEGYÉBEN ÁTFOGÓ KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁVAL­­JOBB TERMELÉSI EREDMÉNYEKET Országunk politikai-ideoló­giai, kulturális-művészeti éle­tét a hatékonyabb, gazdagabb nevelő munkáért kifejtett erő­feszítések, új kezdeményezé­sek jellemzik ebben az idő­szakban, a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresz­­szusát megelőző időben. Ezt tapasztalhatjuk az ősi bá­nyavidéken, a Zsílvölgyében, s ennek nagyhagyományú munkásközpontjaiban is. Amint Ion Poporogu elvtárs, a Petrozsény municípiumi szo­cialista művelődési és nevelési bizottság elnöke tájékoztatott, a kongresszus alkalmából még februárban sokoldalú, gazdag munkatervet állítottak össze. A munkatervben megjelölt politikai-ideológiai, kulturális­művészeti rendezvények, ak­ciók kiterjednek a municípium összes politikai-kulturális ne­velési intézményeire. Az ak­ciók középpontjába a pártdo­kumentumok fokozott népsze­rűsítését, a XI. kongresszus dokumentumainak és a párt­programnak az elmélyült is­mertetését állították. A ren­dezvények összefoglaló címe: A szocialista etika és méltá­nyosság elveinek érvényesülé­se munkánkban, mindennapi életünkben. A széles tematikát felölelő rendezvényeken foko­zott figyelmet fordítanak arra, hogy mozgósítsák a dolgozó tö­megeket a tervfeladatok ma­radéktalan teljesítésére, a ter­ven felüli vállalások megvaló­sítására, a rendelkezésre álló műszaki alap, a termelő kapa­citások, a munkaidő jobb ki­használására, a munka terme­lékenységének növelésére. A rendezvények azokhoz a zsíl­­völgyi munkásokhoz, bányá­szokhoz szólnak, akik eddig is megszámlálhatatlan példáját adták a munkában való hősies helytállásnak, a magas öntu­datnak, a példás emberi-erköl­csi magatartásnak. Hadd idézzünk néhány cí­met az összes bányatelepülése­ken, munkahelyeken elindított akciók, kerekasztal-megbeszé­­lések, szimpozionok, előadás­­sorozatok közül: Eszmék’ fó­ruma; Románia a népek tuda­tában; A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom embe­rének erkölcsi arculata; Ro­mánia külpolitikája — a béke, az összes népek gyors előreha­ladásának politikája; A mun­ka — a gazdasági, társadalmi előrehaladás alapja; A tudo­mányos-technikai forradalom ötéves terve és a bányaipar­ban szükséges munkaerő fel­készítésével­ kapcsolatos fela­datok. A kommunista nevelés — komplex, sokoldalú folya­mat stb. Igen sok cím szere­pel a munkatervben, s igen változatosak a tevékenységi formák is; különösen gyako­riak a kerekasztal-megbeszé­­lések, a kérdések megvitatása közösségi szinten, a szimpozio­nok. A municípium központ­ja, Petrozsény mellett Uri­­kány, Lupény, Vulcan, Petril­­la, valamint a municípiumhoz tartozó községek egyaránt gazdag politikai-nevelési ak­ciók színhelyei ebben az idő­szakban. Amint a municípiu­mi szocialista művelődési és nevelési bizottság elnöke hangsúlyozza,­­ nagy gondot fordítanak arra, hogy a ren­delkezésre álló összes politikai, közművelődési, értelmiségi erőket maximálisan felhasz­nálják, hatékonyabb, jobb munkára ösztönözzék a szak­­szervezeteket, a KISZ-szerve­­zeteket, a nőbizottságokat, a tudományos ismeretterjesztő társaságokat, a municípium­­ban 81 tanfolyammal működő 5 népi egyetemet, klubokat, művelődési házakat és a többi erőket. Igen sok rendezvényt tarta­nak a petrozsényi szakszerve­zeti művelődési házban. A né­pi egyetem ebben a székház­ban kezdeményezett átfogó eszmecserét A népi egyetemek szerepe a hazafias­ állampolgá­ri nevelésben, a szocialista tu­datformáló munkában címmel. Szimpoziont rendeztek Magas erkölcsi tulajdonságokkal fel­ruházott ifjúságot nevelünk címmel. Ebben az időszakban élénkebbé vált a szakkörök, valamint a műkedvelő­ csopor­tok tevékenysége. A művelő­dési ház amatőr színháza, me­lyet a művelődési ház igazga­tója, Negraru Gheorghe vezet kiváló eredményekkel, a kö­zelmúltban nagysikerű bemu­tatót tartott. A közeljövőben megrendezik Petrozsényban a „Cintecul adâncului“ fesztivál ötödik kiadását, melyen az irodalmi és zenei alkotások mellett az idén először szere­pelnek az amatőr filmesek munkái is. A petrozsényi mű­velődési ház egyik legjobb együttese az amatőr filmcso­port, melyet Tellmann József festőművész vezet nagy ügy­szeretettel és hozzáértéssel. A kör fennállásának öt esztende­jében 24 filmet készítettek, egyik filmjük a közelmúltban megrendezett országos verse­nyen ezüstérmet, azaz máso­dik díjat nyert. A csoport ve­zetője nemcsak technikai is­meretekre oktat, hanem elmé­lyült művészettörténeti, eszté­tikai, művészet-ideológiai ne­velésben részesíti a csoport tagjait, a művelődési ház egész érdeklődő közönségét. Az amatőr filmesek új filmalko­tásokkal készülnek a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusára. Bölöni Sándor Első hónap (Folytatás az 1. oldalról) annakelőtte nagyon keresett 28 lejes túró meg a finomliszt. Fönt, az első meg a második emeleten is nagy a forgalom, s ahogy lenni szokott, vegyesen van öröm és gond. Czintos Má­ria, a női- és kislányruha-rész­­leg vezetője például, elégedett a helyiséggel. Bőviben van a keresett jersey és poliészter ru­ha. Ha volna, kelendő lenne a női divatholmi. A legújabból egyelőre nem kapott. Ugyanígy háziruhából sem, pedig min­den harmadik-negyedik vevő ezt kér. Kocs Rozália, a női- és gye­rekcipő, a gyermek kötöttáru, valamint a bébiholmik részle­gének felelőse és Szakács Mag­da, a játék-, illatszer- meg ha­risnyarészleg vezetője az áru­kirakási lehetőségekkel nagyon elégedett. Nem csoda, hiszen a készletek 75 százaléka a vásár­lók előtt a polcokon látható, csak a 25 százalékos tartalék van raktáron. Apróbb furcsasá­gok azért itt is akadnak. A külön gyermekcipő részleg meg­alakulásával vajon miért nem oldódott meg a régi gond, mi­ért nem kapható még mindig le­ánykáknak való, 19,5-nél na­gyobb számú cipő? Vagy ha már a bébirészleg külön áll, a legfontosabb bébitartozék, a pelenka, miért a játékoknál foglal helyet? A bébiholmik készlete máskülönben elég hiá­nyos, nagyon hiányolják a vá­sárlók a rendkívül praktikus e­­lőlgombolós holmikat. A túlsó részlegen roppant kelendőek a korszerű építő-já­­tékféleségek. De ugyanilyen kor­szerűek lennének a diavetítők, valamint a hozzávaló filmek. Ez utóbbiakból még akad egy-két tekercs, ám hónapok óta nem kapni vetítőt. Az ing-, esernyő-, kalap-, valamint a férfi és női kötött­áruk részlegének felelőse, Kiss József is elégedett. Vásárlói többnyire megkapják a keresett, a kért árucikket, egyedül a férfi kötöttárukészlet hiányos. No és a nemkívánt gond, a megnőtt felületen a kirakott á­­ruk hosszan sorakozó fogasai között fel-feltűnnek az­ áruházi szarkák. Gábor Sándor, a férfiruha­­részleg vezetője jól tudja, hogy milyen sajátosan udvarhe­lyi­­ nehézséggel áll szemben. A városban egyelőre szívesebben­­többen rendelnek öltönyt a kis­ipar szabóságaiban, külön za­kót is meg nadrágot. Pedig gyapjú, tergál vagy féltergál, poliészter és jersey holmikból tömötten áll minden fogas. Árubőség és régtől panaszolt árucikkek hiánya! De reméljük, mire a mutatós áruház előtti befejezetlenül sáros, göröngyös térséget rendbeteszik, az udvar­helyi kereskedők a hiánycikkek­ből is beszerzik az első nagyobb tételeket.

Next