Előre, 1978. március (32. évfolyam, 9419-9445. szám)

1978-03-12 / 9429. szám

ELŐRE — 1978. március 12. ARÁNYOS GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK A TÉNYEK TÜKRÉBEN DÉL ÚJ ARCA Dés dinamikusan fejlődő munícipiumaink egyike. 1977-ben a te­lepülés vállalatainak össztermelése 200-szor volt nagyobb mint 1945-ben, csupán a papír- és cellulózgyártó kombinát 4,1 nap alatt megvalósítja az egész város harminc esztendővel ezelőtti összterme­lését. Az elkövetkezendőkben e településünk is további új termelő­­egységekkel, épületekkel gyarapszik. Elbeszélgettünk SZAKÁCS MÁRTON elvtárssal, a municipiumi néptanács titkárával arról: — Hogyan alakult a kö­zelmúltban és hogyan fog alakulni az elkövetkezen­dőkben a két Szamos össze­­forrásánál elterülő város arca? — Az elmúlt néhány eszten­dőben rengeteget építkeztünk, nehéz gyorsleltárt készítenem. Olyan ipari objektumok in­dultak be, mint a konzervgyár korszerű részlege és a tejfel­­dolgozó vállalat, a papír- és cellulózgyártó kombinát pedig megkétszerezte kapacitását. Hozzákezdtünk a Désnek oly sok keserűséget okozó Szamos szabályozásához, balpartján már az idén nem jelent ve­szélyt az ár. Gátak közé kerül a nem kis területet esztendő­ről esztendőre elöntő Szalka patak is. — Nemcsak ipari objek­tumokkal gazdagodott a mu­­nicípium, több szociális­­kulturális létesítmény te­szi szebbé, civilizáltabbá itt az életet. — Talán kezdeném azzal, hogy az utóbbi években álla­mi alapból 3205, a lakosság pénzalapjaiból 548 lakást hoz­tunk tető alá. De aki végigsé­tál a municípium utcáin, lát­hatja, hogy nemcsak lakások épültek. A Rózsahegyen be­indítottunk egy 16 tantermes iskolát, s a központban ott magasodik a Somoiul szálló, így hát civilizált körülmények között fogadhatjuk a hozzánk látogatókat. Új létesítmény a postapalota és az autóállomás is, a Rózsahegyen pedig fogá­szati központ kezdte el mű­ködését, és a tavaly készült el a 450 helyes kórház, valamint a poliklinika épülete... — Jó ideje beszélgetünk, de még mindig nem értünk az utóbbi években megva­lósított beruházások sorá­nak végére. A listát foly­tathatnám az új kenyér­gyárral, a kereskedelmi komplexummal, a sóbánya modernizált technológiai vonalával, hogy csak né­hány, általam a napokban látott objektumot említsek meg. Az átadandó építmé­nyek sora még hosszabb. — Éppen ezért csak néhány fontosabbat sorolnék fel. Min­denekelőtt befejezzük a Sza­mos szabályozását, a jobb partot is gát fogja védeni. E­­mellett újabb ipari létesítmé­nyeket indítunk be, újabb munkafeltételeket teremtve az e környéken lakóknak. Nemsokára átadjuk a papír- és cellulózgyártó kombinát­ban a hulladékhasznosító rész­leget, s ugyancsak e kombinát mellett beindul egy műrostot készítő termelőegység. S ha már municipiumunk új válla­latairól beszélünk, ne hagyjuk ki a gyapottípusú rostokat szövő gyárat sem, amely főleg nőknek fog majd munkalehe­tőséget nyújtani. — Az építkezési líceum új, tizenhat tantermes épü­letbe költözik nemsokára. Emellett új otthonok egész sora várja majd a lakókat. Hogyan tudják a tervükben lévő beruházások minde­gyikét a grafikon megálla­pította időre elkészíteni? — Építészeink jó munka­­szervezésének köszönhetően megfelelő a munkaütem. Nem állítom, hogy nálunk nincse­nek nehézségek, megtörtént, hogy a teendőkkel ideig-óráig megkéstünk, de aki végigjár­ja építőtelepeinket, az lát­hatja, hogy rend és fegyelem van. A lemaradást sikerült az esetek többségében behozni. S talán még szóljak egy dolog­ról. Nagy segítséget kapunk a lakosságtól: a désiek is szere­tik városukat, s mindent meg­tesznek szépítéséért, építésé­ért. Amikor csak hívtuk őket megjelentek, dolgoztak az építőkkel vállvetve. Két esz­tendővel ezelőtt a hazafias munkaversenyben országos második helyen végeztünk. Dést ekkor a Munkaérdem­rend második fokozatával tün­tették ki. A tavaly is szép e­­redményeket értünk el e té­ren: 78 millió lej értékű ten­nivalót végeztünk el helyi e­­rőből, a lakosság segítségé­vel. Az építőmunkálatokban való részvételen kívül 150 000 négyzetméter járdát javítot­tunk meg, 36 kilométer utat korszerűsítettünk, létrehoztunk egy korszerű sportbázist. De íme, újból sorolom, hogy mi­vel gazdagodott településünk. Nem is lehet ez másként, hi­szen akármerre néz az ember mindenütt új létesítményekkel — a jobb élet megteremtésé­nek megannyi állomásával — találkozik. — Mondana néhány kü­lönösen jellemző adatot a régi és az új Dés közötti különbségről? — A régi Désnek csak 12 iskolája volt, amelyben 1800 diák tanult, a tavaly pedig 39 óvoda, 22 általános iskola és két ipari líceum működött, így 1400 gyerek járhatott óvo­dába és több mint 9000 diák tanulhatott minálunk. Az ada­tok nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is árulkodnak. Román Győző • Gyorsleltár az elmúlt évek megvalósításairól • Gátak közé kerül a Szamos • Új gyárakat ala­poznak • Élen a hazafias munkában • Jellemző adatok a jövőt mutató jelenről AZ ÜTEMES MEZŐGAZDASÁGI ÉPÍTKEZÉSEK FEDEZETE KÖVETÉSRE MÉLTÓ VINGAI TAPASZTALATOK Nem egy vidéken — így Temes megyében is — évek óta gondot okoz a mezőgazdasági be­ruházási terv ütemes teljesítése; több szállás­helyet, hizlaldát nem tudnak határidőben átad­ni. A lemaradásokat az anyagellátási nehézsé­gek mellett rendszerint a szakemberhiánnyal indokolják-magyarázzák a gazdaságok. Petro­­vaszelen és néhány más Temes megyei téesz­­ben több esztendőre volt szükség egy-egy te­hénistálló vagy szarván felépítéséhez. Pedig a beruházásokhoz való felelősségteljes viszonyu­lással, a községbeli mesteremberek munkájának jó megszervezésével, azok szervezett foglalkoz­tatásával, helyi erőkkel is ütemesen teljesíteni lehet az építkezési tervet. A mezőgazdaság kérdéseinek szentelt munkatanácskozáson jog­gal hangsúlyozta pártunk főtitkára: „Nem ért­hetek egyet azokkal, akik kérték, hogy a válla­latok jöjjenek kivitelezni az építkezési munká­latokat. A mezőgazdaságban — ide értve a mezőgazdasági komplexumokat is — ezeket a munkálatokat a falun meglevő erőkkel, a köz­ségben levő építőegységekkel kell megvalósí­tani.“ ÉPÍTŐCSOPORT MINDEN GAZDASÁGBAN A vingai (Arad megye) szö­vetkezetközi tanács körzeté­ben évek óta ütemesen telje­sítik a beruházási munkákat, határidőben átadják a gazda­sági épületeket. Igaz, minden mtsz-ben egy-egy építőcsoport dolgozik a közös vállalkozás, azaz a vingai építkezési és szolgáltatási szövetkezetközi társulás keretében, amely a különböző anyagok beszerzé­sével, a homok és folyamka­vics kitermelésével, fémszer­kezetek készítésével is foglal­kozik.­­ Mióta ez az építkezési társulás megalakult, könnyeb­ben megbirkózunk a beruhá­zásokkal, eredményesebben fejleszthetjük s modernizál­hatjuk állattenyésztési farm­jainkat — vallja Ronkov Fe­renc mérnök, a vingai gazda­ság elnöke. Az utóbbi évek­ben nekünk például négy ser­tésólat korszerűsítettek, s így — a víz bevezetésével, vas­rácsos rekeszek létesítésével stb. — sokkal jobb tartási fel­tételeket teremtettünk, éssze­rűbben kihasználjuk a hizlal­dák felületét, több húst ter­melhetünk. Sertéstelepünk modernizálása előtt csak 35 tonna húst adtunk át évente, idén pedig már 700 tonnát szállítunk. Jószágfarmunkat is — tizenkét istállóban 2000 szarvasmarhát tartunk — fo­kozatosan korszerűsítjük a társulás, illetve gazdaságunk mesteremberei segítségével, a­­kik több mint 300 folyóméter utat is kiköveztek állatte­nyésztési telepünkön. Az épít­kezési társulásnak a téeszek­­ben működő csoportjait csak akkor irányítják át, összpon­tosítják egy-egy munkatelep­re, amikor a társulásnak va­lahol nagyobb beruházást kell végeznie. Elégedettek vagyunk ezzel a társulással, jó minő­ségű munkát végeznek, me­lyekhez az építkezési anyago­kat is beszerzik, s így jelentő­sen megkönnyítik a téesz­ek dolgát. A vingain kívül még egy é­­pítkezési gazdasági társulás működik Arad megyében — az új aradi szövetkezetközi ta­nács keretében. Egyik is, má­sik is nemcsak a környékbeli gazdaságokban végez el min­denféle építkezést és szerelést — a villany bekötésén kívül —, hanem a megye más öve­zeteiben is dolgozik. Mint az Arad megyei mezőgazdasági vezérigazgatóság beruházási osztályának vezetője állítja, elsősorban e két szövetkezet­közi társulásnak köszönhetik, hogy ütemesen s jó körülmé­nyek között teljesítik az épít­kezési tervet, megfelelő szál­láshelyeket, kedvező feltétele­ket tudnak biztosítani a tej-, hús- és gyapjútermelés növe­léséhez. TÉLEN-NYÁRON DOLGOZNAK AZ ÉPÍTŐK A vingai építkezési társulás értékes tapasztalatokra tett szert s évről évre eredménye­sebb munkát fejt ki. Tavaly is túlteljesítette termelési ter­vét, csaknem négy százalék­kal csökkentette az önköltsé­get, s az előirányzottnál 6,5 százalékkal nagyobb jövedel­met ért el, melyből a nyolc termelőszövetkezet a „betár­sult összegek“ arányában ré­szesedett. BERUHÁZÁS-1978 — Több éves gyakorlat bi- 7.I.­lyítja: helyes volt építkezési társulást alapítani — állítja Bezdán László főkönyvelő. — Vállalkozásunknak több elő­nye van. Először az, hogy a környékbeli falvak kőművese­it, ácsait és más mesterembe­reit — akik közül egyidőben többen hátat fordítottak a gazdaságoknak — összefogtuk, szervezetten, télen-nyáron foglalkoztatjuk. Tavaly 17 em­bert szakképesítettünk. (Sokan közülünk nyolc-tíz éve dol­goznak a szakmában, jól megállják helyüket, csak nem volt hivatalos oklevelük), így falujukban maradnak és dol­goznak ezek a szakemberek. Mindenekelőtt a téesz­ekben tevékenykednek, de társulá­sunk szerződéses megrendelé­sek alapján a községi népta­nácsoknak és más intézmé­nyeknek, sőt a lakosságnak is dolgozik. Évente vagy 20—25 családi házat bővítünk, kor­szerűsítünk, építünk újjá. A termelőszövetkezetekben azért teljesíthetjük ütemesen a be­ruházási tervet, mert míg a mezőgazdasági vezérigazgató­ságon elkészítik a műszaki dokumentációt, s rendezik a pénzalap folyósítását, addig mi is beszerezzük, illetve elő­készítjük az építkezési anya­gok nagy részét , ez sokat számít. — Említette, hogy télen­­nyáron foglalkoztatják társu­lásuk építőit, szakembereit. Hol dolgoznak, milyen munkát végeznek most? — Műhelyeinkben például különböző fémszerkezeteket készítenek a felnaki szövet­kezetközi társulás sertéshízlaló komplexumához, meg a szom­szédos fiszkuti téesz új növen­­dékállat-istállójához. Majláton baromfitenyésztő csarnok épí­tésén dolgoznak, amit júliusig át kell adnunk, a monostori gazdaságban pedig egy koca­­fiaztatót alakítanak át nö­vendékállat-istállóvá. Mióta Majláton beindult a szövetke­zetközi malacnevelő- és ser­téshizlalófarm, ez látja el sül­dőkkel a környékbeli gazdasá­gokat, Monostoron tehát csak hizlalással foglalkoznak. Több emberünk hetek óta Firiteazon dolgozik, ahol a néptanácsnak betonlapokat öntenek a járda­építéshez. SZÜKSÉG VAN MÉG ILYEN EGYSÉGEKRE — Én most már lelépek — mondja Nistor Radu, az épít­kezési társulás igazgatója —, de azzal a gondolattal vonul­hatok nyugdíjba, hogy szép dolgokat valósítottunk meg, jelentősen hozzájárultunk a környékbeli gazdaságok állat­­tenyésztési farmjának fejlesz­téséhez. Csupán Majláton 12 fiaztatóból, süldőneveldéből és hizlaldából, kazánházból, adminisztrációs és más épüle­tekből álló komplexumot é­­pítettünk az utóbbi években. Firstenzon pedig a maga ne­mében újszerű, kettős rendel­tetésű, 2500 férőhelyes juh­­szarvánt adtunk át az ősszel. Ezt a nagy hodályt nyáron és ősszel szárítónak használja a sok dohányt termesztő gazda­ság. Ugyancsak itt két hatal­mas — egyenként 60 méter hosszú és 16 méter széles — silómedencét építettünk. És sorolhatnám tovább a példá­kat. Ehelyett azonban említ­sem meg inkább azt, hogy Harle Vasile, Halász Illés, Mi­­hailescu Ion, Szalma Kálmán, Giuri Vasile, Nyári Ferenc és több más szerelőmunkásunk, kőművesünk, ácsunk igen fe­gyelmezetten, lelkiismeretesen dolgozik, példásan hozzájárul az építkezési terv teljesítésé­hez. Végül annyit: jó volna az ország nyugati övezetében még pár építkezési szövetke­zetközi társulást létesíteni. Te­mes, Bihar és Krassó-Szörény megyében például egyetlen ilyen társulás sincs, noha nagy szükség volna rájuk, hogy ü­­temesen teljesíthessék a be­ruházási tervet, ésszerűen fog­lalkoztathassák a falusi mes­terembereket. Igaza van Nistor Radunak. A vingai tapasztalatokra érde­mes felfigyelni más vidékeken is, s az eddigieknél többet ten­ni a községbeli mesteremberek jobb foglalkoztatásáért, az ü­­temes építkezések biztosításá­ért, azért, hogy a helyi erők­kel minden faluban, gazdaság­ban idejében teljesíthessék a beruházási tervet. Deme János KINCSET ŐRZŐ AJTÓK (Folytatás az 1. oldalról) tanulók munkáját, hozzáállását, alkotó képzeletét dicséri. 3. Az emlékezetes és sok élményt nyújtó „üzemlátogatás“ után, távozóban még végigtekintek a hosszú, végtelennek tűnő fo­lyosók két oldalán sorakozó aj­tókon, azokon az útkereső, utat nyitó kapukon, melyek a líceum közel másfélezer tanulója immár ismert titkait, alkotó munkájuk iránti szenvedélyüket, hasznos tevékenységük fölött érzett örö­müket, kezük ügyességét, eszük leleményességét bizonygató kin­cseket őriznek. A látottakból, hallottakból, él­ményeimből próbálom összeil­leszteni a tanintézet munkakö­zössége emberépítő szép tevé­kenységét. Azt a törekvésüket, mely az új ember, a szocialista társadalom tudatos építője sok­oldalú nevelését célozza, s min­denekelőtt arra irányul, hogy a tanórákon szerzett elméleti isme­retek gyakorlatba ültetésével felkeltsék tanulóikban a fizikai munka iránti érdeklődést, szere­tetet az alkotó szenvedélyt. Mindez kifejező bizonyítéka an­nak, hogy a líceum következete­sen valóra váltja a XI. kongresz­­szus és az Országos Konferen­cia határozatait, pártunk főtit­kára, Nicolae Ceausescu elvtárs értékes útmutatásait, azokat a nagyfontosságú intézkedéseket, melyek közelebb hozzák oktatá­sunkat az élethez, gyorsütemű gazdasági-társadalmi fejlődé­sünk igényeihez. Ugyanakkor a tanintézet munkaközössége te­vékenyen hozzájárul az oktatás korszerűsítésére és tökéletesíté­sére vonatkozó legutóbbi párt­­határozat életbe ültetéséhez, a tanulóifjúság munkával munká­ra neveléséhez, az oktató-neve­lő tevékenység tartalmi, minősé­gi színvonalának emeléséhez. Mindezért hisszük, hogy eze­ken a minden évben tágra nyíló ajtókon végképp kilépő és utá­nunk jövő tanulónemzedékek megtalálják azt amit szeretnek, szeretik azt amit tenniük kell, s szocialista társadalmunk is meg­találja bennük mindazt ami ér­ték. (Folytatás az 1. oldalról) féléviekkel. Az első osztályú vendéglők az árualap hiány­jeleire, a sörözők a szállítás zökkenőire, a büfék az italmé­­rés-korlátozás óráira, a cuk­rászdák a glazúrcsokoládé, a kakaópor, a margarin stb. ese­tenkénti hiányára hivatkoz­nak. S végül egy olyan ténye­ző ,amely közvetlenül befolyá­solja a közélelmezési árufor­galom helyzetét, s amely úgy látszik, tartós negatívum Nagy­váradon: 15 egység 821 napig volt zárva, ezalatt 2,7 millió lej értékű eladási kiesést írha­tott a veszteség számlájára a vállalat. Többek között — a megszabott határidőn felül 28 napig volt javítás és renoválás miatt zárva a 46-os számú Crisana önkiszolgáló vendéglő, 62 napos túllépéssel vesztegelt a 81 -es számú egység, 105-tel pedig a 25-ös számú egység. Hogy mennyire indokolt a fenti okok mindegyikét objek­­tívnek feltüntetni és mennyi ebből az, amit a szubjek­tív hozzáállás, törődés, hozzá­értés hiányának számlájára ír­hatunk, nehéz volna patika­mérlegre tenni. Annyi bizo­nyos, hogy például a büfék esetében már nem lehet a ki­búvókat elfogadni. Ezekben az egységekben nem formálisan, de sokkal inkább mélyreható profilalakítással, jó ellátással, a harapnivalók, hirtelen sül­tek, szendvicsek stb. kínálásá­val kell eljutni a minőségi ug­ráshoz ,amely kivezeti őket a jelenlegi útvesztőből, végleg kiküszöböli kocsma jellegüket. Ma már nem indok és ment­ség, hogy nyitástól tíz óráig — a szeszesital-forgalmazás meg­kezdéséig — ezek az egységek gyakorlatilag nem vonzzák a fogyasztókat. Ugyanígy volt ez az elmúlt esztendőben is, a helyzet máig sem változott. Meddig hivatkozhatunk még az italforgalmazás korláto­zására? A megoldás keresése — immár kezdeményezések­ben, ötletekben, merész újítá­sokban — a hétköznapi gya­korlatban, minden ilyen típu­sú egység munkaközösségének erőfeszítésében rejlik. KIÁLLÍTÁSOK ÉS MINDENNAPI MENÜK Elégtétellel nyugtáztuk, hogy a nagyváradi vendéglátóipar 39 konyhaművészeti kiállításon és 58 cukrászati kiállításon 42, illetve 36 új étel- és cukrász­készítményt mutatott be a fo­gyasztóknak, hogy szép sikert arattak az ínyesmesterek a konyhaművészet ünnepein. Annak már kevésbé örvend­­tünk, hogy mindemellett a sa­ját készítmények eladási ter­vét csak 92,5 százalékban tel­jesítette a Vállalat. Vajon elé­gedett lehet-e munkájával egy olyan közösség, mint a 9-es, 22-es, 49-es, 88-as egység, hogy csak néhányat soroljunk fel, ahol az összeladásban mindössze 1,2%-ot, 1,9%-ot, 3,3%-ot, 3,9%-ot, vagy 4%-ot képvisel a saját készítmények forgalmazása? Amint az a dolgozók közgyűlésén is kide­rült, nincs szó elégedettségről, nem volt a féléves elemzésen sem. Csakhogy ennek az elé­gedetlenségnek nem szabad a tehetetlenséggel, a belenyug­vással vagy éppen a nemtörő­dömséggel párosulnia, a meg­oldás : változatosabb, ízlete­­sebb készítményekkel, civili­zált kiszolgálással kimozdíta­ni az egységeket a szokvány­ból, s a hétköznapok vendég­látását is az ünnepek színvo­nalához közelíteni. Akárcsak a félévkor, most is pozitívan értékelte a köz­gyűlés a kantin-éttermek munkáját­ . 107,8 százalékos tervteljesítés, az évi 735 000 a­­dag forgalmazása, a napi fo­gyasztók — előfizetők —­ szá­mának jelentős növekedése (937), egy új mikrokantin és három belső büfé létesítése, napi három menü választé­kának biztosítása, négy kan­tinban dietetikus menü kíná­lata stb. — íme, néhány té­nyező, amely igazolja, hogy ezen a téren jelentős előrelé­pést mutat a nagyváradi ven­déglátóipar. A kantin-éttermek eredmé­nyes munkája, a félkész- és konyhakész ételeket forgalma­zó egységek a vállalati átlagon felüli terv teljesítése (98,2%) jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tavaly 1976-hoz viszo­nyítva hétmillió lej értékkel több konyhakészítményt for­galmazzon a vállalat. Sokat­mondó ez olyan szempontból is, amit cikkünk elején a ven­déglátóipar alapvető kérdése­ként felvetettünk; ezek az egy­ségek válaszolnak a fogyasz­tóik új igényeire ,a társadalmi elvárásokra. Más profilú egy­ségekben — első- és másod­­osztályú vendéglők, sörözők, büfék stb. — keresni kell a to­vábblépés útjait és lehetősé­geit, mégpedig mind az objek­tív, mind a szubjektív ténye­zők, a bonyolult összetevők mérlegelésével. 260 MILLIÓS ELADÁSI TERV, 12 SZÁZALÉKOS NÖVEKEDÉS A dolgozók bizottságának a közgyűlés elé bocsátott intéz­kedési programját nagy fele­lősséggel vitatták meg a je­lenlevők. A közgyűlés úgy döntött, hogy minden lehető­séget kiaknázva, okulva az ed­digi hibákból, mozgósítva az összes erőket, igyekszik meg­valósítani az elmúlt évi meg­valósításhoz viszonyított 12 százalékkal nagyobb, 260 mil­liós eladási tervet. Ennek ér­dekében, sokkal következete­sebben, mint eddig, nyomon követi az áruszállítási szerző­dések betartását, gazdagabb és összetételében jobb áruala­pot biztosít. Ennek elsősorban abban kell konkretizálódnia, hogy maradéktalanul megva­lósítják az ételféleségek 155,3 millió lej értékű — 14,4 száza­lékkal több, mint a tavaly —, a saját készítmények — 14,7 százalékkal több, mint tavaly — tervfeladatait. Az intézke­dési tervnek a hálózat fejlesz­tésére és változatosabbá téte­lére vonatkozó kitételeinek — saját konyhával rendelkező vegetáriánus vendéglő meg­nyitása a Transilvaniei utcá­ban, halász-vendéglő megnyi­tása az Augusztus 23 téren, Fem­i­na vendéglő a 40-es egy­ség mellett, négy cukrászda, egy rétes­ sütöde, két gospodi­­na, egy kávézó stb. ), a mun­kaerő továbbképzésével, a program valamennyi pontjá­nak megvalósításával sikerrel tesz eleget a nagyváradi ven­déglátóipari vállalat munka­­közössége az életszínvonal e­­melkedését célzó pártpolitika, a lakosság ellátásának tökéle­tesítésére vonatkozó program­ból reája háruló kötelességek­nek. A közgyűlésen — a vállalati demokratikus vezetés legfon­tosabb fórumán — erre tettek ígéretet, és arra is, hogy lat­ba vetve minden erejüket, mél­tón vesznek részt a taxi-i ke­reskedők szocialista munka­verseny felhívására vállaltak­nak is. A megvalósítás módozataira lapunkban is visszatérünk. A VENDÉGLÁTÁS HÉTKÖZNAPJAI A NÉPTANÁCSI MUNKA ZÁLOGA (Folytatás az 1. oldalról) tésével válhatnak valóra ter­veink, elképzeléseink. Hatékony módszerként em­líthetem a szocialista munka­versenyek szervezését, a hely­színi kiértékelők megtartását, amelyeken felszínre kerülnek a gazdasági-társadalmi fej­lesztési tervek sajátos kérdé­sei, részleteiben ismerjük, is­mertetjük meg a jó módszere­ket, azokat a nehézségeket, hiányosságokat, amelyek hát­ráltatják egyes tervmutatók teljesítését. A néptanácsi tevékenység magas szintű kibontakozásá­nak adottak a megfelelő szer­vezeti keretei: a néptanácsi ülésszakok, a végrehajtó büró ülései, a jó módszerek általá­nosítása és alkalmazása, a néptanácsi dolgozók közvetlen felelőssége a gazdasági, politi­kai, társadalmi kérdések meg­oldásában. Mindez a népta­nács szerepének és jelentősé­gének a növekedését, Csíksze­reda gazdasági-társadalmi éle­tének fellendítését eredmé­nyezte, illetve eredményezi A városi néptanács tevé­kenységére jellemző, hogy kü­lönösen az utóbbi években egyre több a helyi kezdemé­nyezés, számtalan lehetőség nyílt a tömegek bevonására a néptanácsi tevékenységbe, fo­kozottabb a honpolgárok ér­deklődése a helyi kérdések megoldása iránt. Ezt igazolják többek között a választások­ előkészítésének időszakában, valamint a lakószövetségek megalakulása és azok bizott­ságainak megválasztása alkal­mával hozzánk intézett prob­lémák, a népgyűléseken felve­tett javaslatok, amelyek vilá­gosan tükrözik ,hogy a nép­tanács kapcsolata a tömegek­kel nem véletlenszerű, hanem szerves, állandó jellegű, két­oldalú viszony. Természetesen, magából a fejlődésből követ­kezik, hogy az urbanizációs folyamat, a városfejlesztési és rendezési terv megvalósítá­sa, a közellátás, a lakásépítés mind olyan kérdések, amelyek a lakosság alapvető érdekei­vel, szükségleteivel függ­nek össze. Ezt a foko­zott érdeklődést és tenniaka­­rást igyekszünk ösztönözni, kiaknázni és hasznosítani vá­rosunk gazdasági-társadalmi fejlesztése, a közügyek zökke­nőmentes intézése érdekében. Mindehhez igen jó módszer­nek bizonyult a lakosság gon­dolatainak, javaslatainak, bí­ráló észrevételeinek ismerete és megoldása, amely lehetővé teszi, hogy a honpolgárok megértsék és azonosuljanak pártunk politikájával, alapo­san megismerjék a néptanács előtt álló sokrétű feladatokat, tudatosan részt vállaljanak azok végrehajtásában. Szem előtt tartva a városi néptanácsnak az egész gazda­sági-társadalmi tevékenység irányításában és ellenőrzésé­ben betöltött fokozódó szere­pét, egyre nagyobb figyelmet fordítunk a munkaszervezés, a munkastílus és vezetés javí­tására, a képviselők, a végre­hajtó büró, a körzetek állam­­polgári bizottságainak aktív részvételére egész munkánk­ban. Az a tény, hogy egész te­vékenységünkben a párthatá­rozatok, államunk törvényei­nek ismerete és alkalmazása vezérel, hogy mindennapi munkánkban a lakosság tá­mogatását élvezzük, Csíksze­reda megváltozott arculatá­ban, a gazdasági tervmutatók határidő előtti teljesítésén ér­ződik, így, az ötéves terv első két esztendejére előirányzott tervfeladatainknak az ipari össztermelést, valamint az árukivitelt illetően már de­cember 5-én eleget tettünk, 1977 végéig terven felül 211,3 millió lejt adtunk a nemzet­­gazdaságnak. Csupán az el­múlt évben 41 ezer négyzet­méternyi útszakaszt korszerű­sítettünk, 55 750 m2 aszfalt­­utat és járdát javítottunk, 18 ezer négyzetméteren gyalog­járót építettünk. Állami ala­pokból 604 lakást, a lakosság pénzbeni hozzájárulásából, ál­lami segítséggel 280 lakást adtunk át a használatnak. Per­sze, az említett eredmények csekély hányadát képezik az 1977-es év mérlegének, annak a hozzáállásnak, amely váro­sunk román és magyar lakos­ságának közös erőfeszítései­ből fogant, az államhatalom helyi szervének irányításával testet öltött. Az Országos Pártkonferen­cián elfogadott kiegészítő prog­ram, a konferencia határoza­taiból fakadó tennivalók gyor­sabban alakítják a városké­pet, újabb és újabb feladatok elé állítják városunk vezető­ségét. Az új ipari létesítmé­nyek, illetve fejlesztések, mint: a Házgyár, a malátagyár, a vegyipari üzem felépítése, a lánctalpas traktorgyár, a sör­gyár bővítése és egyebek, az ötéves terv végéig, 1975-höz viszonyítva, 57,6 százalékkal növelik Csíkszereda ipari össz­termelését. Említésre méltó, hogy ennek a szembetűnő fel­felé ívelésnek közel három­negyedét a munkatermelé­kenység növekedésével érik el városunk ipari dolgozói. A fejlődés szociális-kulturális té­ren is észlelhető. A fokozott ütemű lakásépítkezés — ezen a téren az előző esztendő le­maradásait is be kell hoznunk — az iskola-, a napközi-, böl­csődei hálózat bővítése, a ter­vezett egészségügyi, kereske­delmi létesítmények, a szak­­szervezeti művelődési ház fel­építése , a civilizált életvitel megannyi feltételei, egyre tá­­gabb látókörű vezetést, vala­mennyi felelős tényező mun­kájának egybehangolását, a dolgozók hatékonyabb segít­ségét követelik meg. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy fá­radozásaink csakis ilyképpen érhetnek célt, hogy a népta­nács tömegkapcsolatainak szé­lesítésével töltheti be a gazda­sági élet irányításában és el­lenőrzésében ráháruló szere­pét. 5. M MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL MÁRAMAROSI MŰKEDVELŐK ÉS MŰSZAKI ALKOTÓK­ áramaros megye virágzó népművészetével és a folklór-hagyományok to­­vábbéltetésével vonta magára a figyelmet az első Megének­­lünk, Románia fesztiválon. S ha 1977-ben számos díjat nyertek a megye műkedvelői és neves együttesei, idén még nagyobb az esélyük, hiszen újabb kórusok, színjátszó cso­portok, népi tánc- és dal­együttesek alakultak azóta, nem beszélve az amatőr fes­tők, szobrászok vagy az ősi hangszereket élesztő muzsiku­sok számának a gyarapodásá­ról. A Népi Alkotások Irányító Központjának a munkatársai lendületes szervező munkát fejtenek ki megyeszerte a má­sodik országos fesztivál kö­szöntése érdekében. A tömeg­méretűvé fejlődő műkedvelő mozgalomról sokat elárulnak a számok is: tavaly 600 együt­tes működött, most 700-nál tartanak; a 12 500 résztvevő helyett jelenleg 17 000-ről be­szélnek. Román, magyar és ukrán kórusok — vegyeska­rok, férfi- és női karok, ka­marakórusok — hangzanak föl a legkisebb falvakon is. Má­­ramarosszigeten nemrég ala­kult a zenetanárokból álló ka­marakórus, Váradi László ta­nár vezetésével. A borsai Mű­velődési Ház pedagógusokból alakult énekkarát Doina Ol­­teanu tanárnő vezényli. Jel­legzetes máramarosi jelenség a népi hagyományt továbbél­tető „leánykórus“. A márama­­rosszigeti, borsai, felsővisói, láposi és kapnikbányai népi tánc- és énekegyüttesek kül­földön is sok babért arattak. A műkedvelő színjátszó cso­portok egyrészt máramarosi történelmi témákat visznek színre, másrészt hazai szerzők mai témájú darabjait mutat­ják be. A műkedvelő színhá­zak kedvelt témája a Pintye Vitézről szóló népballada dra­matizált változata. A tánccso­portok a falu, illetőleg az in­tézmény, üzem sajátos mun­káját ábrázolják a tánc nyel­vén: a házépítést, faültetést, a bányász föld alatti tevékeny­ségét, a falusi asszonyok sok­féle teendőjét stb. A képzőművészetéről híres Nagybányán és környékén é­­lénk a műkedvelés is. Nagy­bányán, Máramarosszigeten, Felsőbányán és Sasaron ama­tőr körök működnek Nicolae Apostol, Péterné Ütő Erzsé­bet, Alexandru Dainelic és Ilie Camaroman hivatásos fes­tők irányításával. Nyaranta 10—12 napos alkotó tábort szerveznek 50—60 műkedvelő számára a megye szépséges tájain. A Képzőművészek Szö­vetsége és a Máramaros Me­gyei Műkedvelő Képzőművé­szek Társulata egyéni és cso­portos tárlatokat és évfor­dulókhoz kötött kiállításokat szervez. A Megéneklünk, Ro­mánia fesztivált számos kiál­lítással köszöntötték már. A fesztiválon résztvevő e­­gyüttesek repertoárjának a gazdagítása érdekében az al­kotók háza értékes kórusgyűj­teményeket, irodalmi összeál­lításokat, versantológiákat stb. jelentet meg a folkloristák, tudományos kutatók művei mellett. Nyomdában van leg­újabb kiadványuk, a márama­rosi énekkarok számára írt kórusművek gyűjteménye, az Ani de glorie (Dicső eszten­dők). A népművészet és a műked­velő mozgalom kiteljesedése mellett szemtanúi vagyunk Máramaros megyében az or­szágos fesztivál műszaki-tudo­mányos alkotómunkára ösz­tönző akcióinak is. A Meg­éneklünk, Románia fesztivál rendezvényei között előkelő helyet foglalnak el az önálló alkotó szellem kibontakozását, a hazai technika és tudomány fejlesztését célzó előadások, szimpozionok, eszmecserék és kiállítások. Ioan Goga köz­gazdász, a municipiumi szak­­szervezeti tanács végrehajtó bizottságának a tagja irányít­ja megyei szinten a műszaki gondolkodás megújhodásához vezető állandó jellegű tevé­kenységet. A vele folytatott beszélgetés során tárult föl előttünk az egész megyét, a municípiumot és az összes vál­lalatokat átfogó sokoldalú mű­szaki-tudományos alkotó te­vékenység. De hadd valljanak a számok: 70 gazdasági egység nevezett be a fesztiválra, 1977-ben 187 tudományos dol­gozat született. Szerzői mér­nökök, technikusok, mesterek és magas képzettségű szak­munkások, összesen 859-en. A nagybányai tudományos­művelődési egyetem kurzust indított A tömegek bevonása a műszaki alkotómunkába a műszaki-tudományos forrada­lom ötéves tervének a meg­valósítása érdekében címmel. A havonta kétszer tartott elő­adásokért Ioan Goga felel. Az 1977—78-as tematikai terv a műszaki alkotómunka és a termelékenység közti össze­függésekre helyezi a hang­súlyt, az új, korszerű gondol­kodásmód kialakítására, a ta­lálmányok és újítások felka­rolására stb. Az előadásokat — a bányaipari szakszervezet tanácsával karöltve rendezett — kiállításokkal teszik szem­léletesebbé­ Találmányokat, ú­­jításokat bemutató kiállítással rukkolt ki több nagybányai vállalat és kutatóintézet, a nistrui, herjai, safari bánya­­vállalat és más üzemek. A tömegek műszaki alkotó­munkáját felkaroló 1977-es fesztivál keretében számos szimpozionra, eszmecserére és előadásra került sor. Hadd említsünk meg néhány figye­lemre méltó témát az elhang­zottak közül. Az újítások és találmányok mint a műszaki­tudományos forradalom sar­kalatos problémái. A termelé­kenység növekedésének fon­tos feltétele a munkafolyama­tok gépesítése és automatizá­lása; Újdonságok a gép- és szerszámgyártó iparban, az építészetben és a bányászat­ban stb. Ebben az évben nyitják meg a megye legfontosabb ipar­ágait — a bányászatot, a gép­gyártóipart, az építészetet és a könnyűipart — képviselő újítások és találmányok tár­latát. Állandó jellegű kiállí­tást nyitnak a megyei építő­ipar korszerű eljárásainak a bemutatására. A megnyitóra tervezett tanácskozás témája: Új technológiai eljárások és anyagok alkalmazása a tömb­házak építésében. Ugyancsak 1978-ban rendezik meg A tö­megek műszaki alkotó mun­kájának a termelés szolgálatá­ba való állítása című szimpo­­ziont, a Kolozs, Bihar, Szat­­már és Szilágy megyéből meg­hívott vendégek közreműkö­désével. Az 1978-as műszaki-tudo­mányos ülésszakra készülnek most a megye kitűnő műszaki dolgozói. A KISZ és a Szak­­szervezeti Tanács rendelésé­ben sorra kerülő ülésszakon a gépgyártóipar, az automatizá­lás, a fémipar, az informatika, a műépítészet, a könnyűipar, a geológia­ és az újonnan be­vezetett építészet témaköréből válogathatnak az előadók. A Megéneklünk, Románia fesztivál máramarosi résztve­vői arra törekszenek, hogy minden műszaki dolgozó leg­alább egy technikai vagy tu­dományos jellegű problémát oldjon meg mindennapi mun­káján kívül. De ennél sokkal magasabb célt szolgálnak a színvonalas tevékenységi for­mák: hozzájárulnak a kor­szerű műszaki gondolkodás­­mód általánosításához és fej­lesztéséhez, így köszöntik 1978-ban Má­ramaros népművészei és mű­kedvelői mellett a műszaki dolgozók — munkások, tech­nikusok és mérnökök — az országos fesztivált. Csire Gabriella

Next