Előre, 1987. március (41. évfolyam, 12207-12232. szám)
1987-03-01 / 12207. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLI. évfolyam 12 207. szám 1987. március 1., vasárnap 6 oldal ára 50 báni Nicolae Ceausescu elvtárs teljes egysége jegyében A hatalmas lelkesedés légkörében, nemzetiségi különbség a haza minden fiának a párt és főtitkára körüli EGYÜTTES ÜLÉST TARTOTTAK A MAGYAR ÉS A NÉMET NEMZETISÉGŰ DOLGOZÓK TANÁCSAI Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke jelenlétében február 27-én, pénteken együttes ülést tartott a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa és a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. A terembe lépő Nicolae Ceausescu elvtársat hatalmas taps, hosszas éljenzés és ováció fogadta. Az ülés részvevői ezzel is kifejezésre juttatták, hogy a magyar és a német nemzetiségű dolgozók az egész nemzettel egyetemben határtalan szeretettel, megkülönböztetett tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetnek a párt főtitkára, a köztársaság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt lankadatlan munkásságáért, amelyet páratlan hazafias odaadással és forradalmi önfeláldozással szentel az ország sokoldalú felvirágoztatásának, a nép jóléte szüntelen gyarapításának és civilizációs foka emelésének, a szocializmus és a béke ügyének. Egyben megerősítették forró hálájukat Nicolae Ceausescu elvtárs iránt meghatározó hozzájárulásáért a nemzeti kérdés mélységesen demokratikus és humanista megoldásáért Romániában, nemzetiségi különbség nélkül az összes honpolgárok számára biztosított egyenlő jogokért és méltóságért. Nicolae Ceausescu elvtárssal együtt az elnökségben helyet foglalt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, valamint a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak több vezetőségi tagja. A teremben a két tanács tagjain kívül meghívottként jelen volt az RKP KB és a kormány számos tagja, központi intézmények, tömeg- és társadalmi szervezetek vezető káderei. Az együttes ülés munkálatait Gere Mihály elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke nyitotta meg,s a következőket mondotta: „Hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! Mindenekelőtt engedje meg, hogy kifejezzem mélységes örömünket és megelégedésünket a megkülönböztetett megtiszteltetésért, hogy részt vesz a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak együttes ülésén, forradalmi munkásdemokráciánk e messzemenő reprezentatív fórumán, amely ékesszólóan tanúsítja társadalmi rendszerünk széles demokratizmusát, ez pedig szavatolja és biztosítja nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozó számára a jogot, hogy részt vegyen a pártunk és államunk bel- és külpolitikájára vonatkozó alapvető döntések kidolgozásában, elfogadásában és végrehajtásában. A teljes egység légkörében, ez pedig sajátja népünknek, amely a párt, az ön bölcs vezetésével, mélyen tisztelt és szeretett főtitkár és köztársasági elnök elvtárs, sikeresen építi a szocializmust és a kommunizmust, a csütörtökön lezajlott és 43 felszólalót meghallgató plenáris ülések részvevői a legnagyobb felelősséggel és igényességgel, forradalmi és hazafias szellemben vitatták meg azokat a lényeges kérdéseket, amelyek a nemzetgazdaság, az egész társadalom minőségi-intenzív fejlesztése, életünk és munkánk társadalmi kereteinek tökéletesítése, az vet fel, hogy mozgósítsák munkaközösségük összes dolgozóit az idei és az ötéves terv, a XIII. pártkongreszszuson megjelölt nagyszerű célkitűzések példás teljesítésére. Amint az összes felszólalók hangsúlyozták, a jelenlegi szakasz összetett kérdéseinek a felvetésében az országunk által a IX. pártkongresszus óta eltelt években elért történelmi vívmányokból indulunk ki, amely évek létünk leggyümölcsözőbb és legeredménydúsabb esztendőiként aranykorszakot vázolnak fel a haza felemelkedésében, biztos alapot képezve a tervezett sokoldalú fellendüléshez, ami mindanynyiunk munkája nyomán következik be a mi javunkra, mindannyiunk javára. Tájékoztatjuk, tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a két plenáris ülés keretében az igazság mély tiszteletének a szellemében és a pártunk politikájának humanizmusáért érzett forró hála jeléül a felszólalók kiemelték, hogy ennek az aranykorszaknak az egyik nagy és maradandó megvalósítása a nemzeti kérdésnek az elvszerű, helyes, a dialektikus és történelmi materializmus, a tudományos szocializmus alapján történt megoldása, következetesen biztosítva a jogok és kötelezettségek teljes egyenlőségét nemzetiségi különbség nélkül az ország minden fia számára, a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók egységének és testvériségének megvalósítását és szüntelen erősödését. A mindannyiunk által átélt realitások fényében, a hazafias, forradalmi felelősség tudatában, a magunk nevében, a magyar és német nemzetiségű dolgozók tanácsai nevében újból kinyilatkozzuk, ahogyan a felszólalók hangsúlyozták, hogy felháborodással utasítjuk vissza az imperialista, reakciós, antikommunista körök régebbi vagy újabb próbálkozásait, amelyek arra irányulnak, hogy az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok védelmezőinek szerepében tetszelegve, becsméreljék hazánk, a szocialista Románia nagyszerű megvalósításait. Az együttélő nemzetiségek jogai támogatásának ürügyén az illető körök valójában nacionalista, soviniszta, irredenta és revansista megnyilvánulásokra uszítanak azzal a céllal, hogy ártsanak a szocialista országok együttműködésének és egységének, beavatkozzanak ezek belügyeibe. A felszólalók kifejezték értetlenségüket és felháborodásukat, hogy a Magyar Népköztársaságban, a szomszédos szocialista országban hivatalos személyek, közírók és történészek is rágalmakat koholnak a román realitásokról, pártunk és államunk nemzetiségi politikájáról, elferdítik a történelmi igazságot, valójában megpróbálják vitatni a békeszerződéseket, az államhatárokat. A részvevők hevesen megbélyegezték ezeket a megnyilvánulásokat és kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy semmilyen támadás, becsmérlés és félrevezetés nem vethet árnyékot új életünkre. a szocialis(Folytatása az 5. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU Cs VTARS BESZEDE Kedves elvtársak! A dolgozók, az egész nép tevékenységének középpontjában állnak az 1986—1990-es ötéves tervidőszakra szóló gazdasági-társadalmi fejlesztési tervek és programok, a XIII. kongresszusi határozatok, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről és Románia kommunizmus felé való haladásáról szóló pártprogram töretlen valóra váltása. (Hatalmas, hosszas taps.) Íme, miért logikus az, hogy a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak plenáris ülése is elemezze, hogyan tevékenykedtek a tanácsok, hogy előmozdítsák mindezeknek a célkitűzéseknek a valóra váltását, amin egész népünk, teljes egységben és a Román Kommunista Párt vezetésével minden erővel munkálkodik. (Hatalmas, hosszas taps.) A pártszervekben és -szervezetekben, valamint társadalmunk összes demokratikus szerveiben — ezekben pedig részt vesznek különböző nemzetiségű aktivisták, dolgozók is — részletesen megvitatták az 1986-os eredményeket és megszabták a szükséges intézkedéseket az 1987-re és az egész ötéves tervidőszakra szóló terv legjobb körülmények közötti teljesítéséhez. Mint köztudomású, a szocialista építés éveiben Románia több történelmi szakaszt hagyott maga mögött — a tőkés-földesúri rendszertől, a kizsákmányoló osztályokra és elnyomottakra tagolódó államtól a szocialista társadalmi rendszerig és a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséig. Románia gyengén fejlett országból, ipariagrárországgá vált, erős, korszerű iparral és lendületesen fejlődő mezőgazdasággal. A termelőerők növekedése alapján erőteljesen fejlődött a tudomány, az oktatás, a kultúra, az egész alkotó munka. A munkás-paraszt hatalom megteremtése és a szocialista építés megkezdése országunkban végérvényesen és mindörökre felszámolta a tőkésföldesúri rendszert, a társadalmi és nemzeti egyenlőtlenséget, biztosítva nemzetiségi különbség nélkül az összes honpolgárok teljes jogegyenlőségét. De az összes jogok gyakorlati biztosítása érdekében objektív szükségességként jelentkezett az örökölt elmaradottsági állapot felszámolása és a termelőerők, egy szilárd műszaki-anyagi alap határozott fejlesztése, ami nélkül el sem lehet képzelni sem az ország sokoldalú haladásához, az általános életszínvonal emeléséhez szükséges feltételek biztosítását, sem pedig az összes honpolgárok igazi jogegyenlőségét. (Hatalmas taps.) Milyen ma Románia gazdasági-társadalmi fejlettségi stádiuma? Hazánk fejlesztésének megvalósításai közismertek, mégis szükségesnek tartok megemlíteni közülük néhányat. Hazánk nemzeti vagyona az 1950. évi 330 milliárd lejről 1986-ban 4715 milliárd lejre gyarapodott, tehát több mint 14-szeresen. Az állóalapok értéke az 1944. évi 160 milliárd lejről 1986-ban csaknem 3000 milliárd lejre nőtt, egy lakosra számítva több mint 130 000 lej jut. Az állóalapok körülbelül 90 százalékát az utóbbi 20 évben valósítottuk meg. Érdemes megemlíteni, hogy az állóalapok több mint 90 százaléka az egész nép tulajdona — állami tulajdon formájában az összes dolgozóké tulajdonosi, termelői és haszonélvezői minőségükben, illetve szövetkezeti tulajdon — amely a legmagasabb tulajdonformát képezi, biztosítva ezen belül a termelőerők fejlődését, népünk civilizációjának általános gyarapodását, egyenlő munka- és életkörülményeket az ország összes honpolgára számára. Az ipari termelés 1986-ban 115-ször volt nagyobb, mint 1944-ben, az ipar értéktermelése az 1944. évi 11,4 milliárd lejről 1986-ban több mint 1300 milliárd lejre emelkedett. Erőteljesen fejlődtek a korszerű gazdaság alapágazatai. A román ipar ma gyakorlatilag előállíthatja a legkorszerűbb gépeket és berendezéseket minden területen. A nukleáris fegyvereken kívül nincs olyan terület, ahol a román ipar ne tevékenykedne és ne valósíthatna meg kiváló minőségű termékeket, beleértve a repülőgépgyártást, sőt a honvédelmükhöz szükséges egyes rakéták előállítását is. Hangsúlyozom ezt, mert köztudomású, hogy a román ipar 1944-ben milyen elmaradottsági színvonalról indult és ez mutatja, milyen nagy erőfeszítéseket kellett tennie a román népnek, milyen nagy erőfeszítéseket tettek a dolgozók, a munkásosztály — társadalmunk vezető osztálya — ezeknek az állapotoknak a felszámolásáért Mindez megcáfolja azt az egykori állítást, hogy a munkások sohasem bizonyulhatnak jó vezetőknek. Országunk realitásai, de más szocialista országok realitásai is erőteljesen bizonyítják, hogy csakis miután a munkásosztály vezető osztállyá válik, csakis miután a dolgozók, az egész nép ura lesz saját sorsának, egész hazája kincseinek, gazdálkodhat jobban ezekkel az eszközökkel és használhatja fel őket az általános haladás biztosítására, a haza felemelkedésére, a haladás és a civilizáció újabb és újabb csúcsainak meghódítására! (Hatalmas taps, ütemesen visszhangzik: „Dolgozunk és harcolunk az ország felmelkedéséért! “) Az ország kohóipara a múlt év folyamán több mint 14 millió tonna acélt termelt az 1944. évi 245 000 tonnához képest Románia ma az egy lakosra jutó acéltermelés tekintetében az élenjáró országok csoportjába tartozik. Fejlődött és sokrétűen kiépült a gépipar, s ma előállítja a legerősebb és legmodernebb gépek és berendezések összes típusát. A gépipar értéktermelése az 1944. évi 800 millió lejről 1986-ban 389 milliárd lejre emelkedett. A vegyipar és a petrolkémia ma csaknem ezerszer termel többet, mint amennyit 1944-ben állított elő. A könnyűipar termelése ugyanebben az időszakban több mint 210-szeresen növekedett. Megfelelőképpen fejlődött a szállítás és más nemzetgazdasági ágak. A szocialista alapokon átszervezett mezőgazdaság erőteljes fejlődésen ment át, a múlt évben több mint 5-ször annyit termelt, mint 1944-ben. Ezen az alapon fejlődött az élelmiszeripar, termelése 1986- ban 36-szor volt nagyobb ugyanehhez az időszakhoz képest. Íme, a senki által sem vitatható tények, realitások alapján ezek azok a nagy forradalmi átalakulások, amelyek alapvetően megváltoztatták Románia arculatát, emelték egész népünk civilizációs fokát. * A szocializmusnak, pártunk politikájának egyik nagy megvalósítása hazánkban a termelőerők kiegyensúlyozott fejlesztése és ésszerű telepítése az ország egész területére, minden megyéjébe. Különösképpen az új közigazgatási átszervezés és a megyék megalakulása után leraktuk országunk összes övezetei erőteljes fejlesztésének alapjait. Nincs olyan megye, ahol az utóbbi 20 év során ne épült volna néhány ipartelep vagy ipari központ, ami biztosította a feltételeket a lakosság stabilitásához, az általános szakképzettségi és kulturális színvonal emeléséhez, egyenlő munka- és életkörülmények biztosításához az öszszes honpolgárok számára. Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy az ország minden megyéjében megvalósuljon az egy lakosra számított minimális ipari, mezőgazdasági termelés és szolgáltatások. 1985-ben az egy lakosra kalkulált gazdasági tevékenység minimálisan 70 ezer lejt tett ki. A jelenlegi ötéves terv szerint 1990-ben egy lakosra számítva legalább 80 ezer lejnyi termelést kell elérni. Mindez határozottan vall arról, hogy helyes, mélységesen tudományos, realista és humánus politikát folytat pártunk, amely népünk azzal kapcsolatos érdekeiből indul ki, hogy biztosítani kell az anyagi feltételeket a nép civilizációs és életszínvonala emeléséhez, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók igazi jogegyenlőségének megvalósításához. Ezeket a megvalósításokat mindannyian ismerjük, egész népünk ismeri. Mindezek nyomán az ország erőteljes általános fejlődést ért el, de egyben határozottan megerősödött a munkásosztály, ennek egysége, az egész nép egysége a Román Kommunista Párt körül, megszilárdult az az elhatározás, hogy a legnagyobb eltökéltséggel munkálkodunk hazánk összes általános fejlesztési programjainak töretlen végrehajtásán. (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: „Tiszteletünk, büszkeségünk: „Ceausescu — Románia!“, „Ceausescu — RKP!“, „Ceausescu és a nép!") Köztudomásúak a múltbeli állapotok, a súlyos örökség a tudomány, az oktatás és a kultúra terén. Természetesen már régen felszámoltuk az írástudatlanságot, az elmaradottságot mindezekben a tevékenységi szektorokban. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk és elértük a tudomány, az oktatás, a kultúra erőteljes fejlődését — márpedig ezek alapvető, meghatározó tényezői a haza általános fejlődésének, az új társadalmi rend építésének és a kommunizmus felé haladásnak. Határozottan abból indultunk és indulunk ki, hogy el sem lehet képzelni egy fejlett társadalom építését, gondolni sem lehet a kommunizmus építésére anélkül, hogy egész munkánkat ne alapoznánk a tudomány és a technika, az oktatás és a kultúra, s egyáltalán, az emberi megismerés legújabb vívmányaira. Ezen az alapon jogos büszkeséggel állíthatjuk, hogy a tudomány, az oktatás és a kultúra különlegesen fontos szerepet töltött és tölt be hazánk egész fejlődésében, a teljes jogegyenlőség igazi biztosításában e tevékenységi szektorokban is. (Hatalmas, hosszas taps.) Senki számára sem titok — bár meg kell mondanom, hogy sajtónk és rádiótelevíziónk nem mindig tájékoztat arról, ami más országokban történik —hogy még a fejlett tőkés országokban is a vezető intézmények és körök hivatalos adatai értelmében még mindig több százezer, egyes országokban több millió írástudatlan van, hogy egyes emberek csupán azért, mert más a bőrük színe, nem tanulhatnak, nem élvezik és nem élvezhetik a tudomány, a kultúra és az oktatás minden jótéteményét. Mi biztosítottuk az ingyenes oktatást hazánk egész ifjúsága számára. Erőteljesen fejlesztettük a felsőoktatást, amely biztosítja a káderek felkészítését az összes tevékenységi területek számára. Nincs a modern megismerésnek olyan területe, amellyel a hazai tudomány vagy oktatás ne foglalkozna, ahol ne készítenénk fel a szükséges kádereket — és amihez minden megkülönböztetés nélkül ne juthatnának hozzá az öszszes honpolgárok, függetlenül attól, hogy szüleik vagy távoli eredetük román, magyar, német, szerb avagy más. Az oktatásba a bejutás egyetlen feltétele a tanulás képessége, az, hogy mindenki igyekezzék minél jobban, minél alaposabban elsajátítani a kultúra legújabb vívmányait valamennyi területen, s természetesen az egzakt tudományok, ahogy mondani szokták, vagyis a technikai, a fizika-kémiai és matematikai tudományok alapvető problémáit. Mint jól tudják, ma el sem lehet képzelni erőteljes fejlődést erős matematika, erős fizika, erős kémia, erős biológia nélkül, ennek minden ágazatával, és a megfelelő műszaki tudományok nélkül. Szó esett itt is a kulturális tevékenység, az arra szolgáló formák fejlesztéséről, hogy a tömegek, a nép aktívan részt vegyen a kulturális-művészeti alkotómunkában, szó esett továbbá az irodalmi, képzőművészeti, zenei és más alkotók tevékenységéről. De ami igen fontos — és bizonyos értelemben az egyik nagy megvalósítása hazánknak, a szocializmusnak Romániában —, az arra szolgáló feltételek, hogy a széles tömegek cselekvően részt vállaljanak az új kultúra, egy forradalmi-humanista kultúra megteremtéséből, amelyben az ember, ennek szabadsága, függetlensége és jóléte a törekvések középpontjában áll. Mindezekkel párhuzamosan kellő figyelmet szenteltünk hazánk edilitáris-szociális fejlesztésének. Megvalósítottuk az ország városainak csaknem általános átépítését. Nincs ma olyan város, ahol a lakások legnagyobb része ne épült volna az utóbbi 20—25 évben és ne biztosítana jó lakásviszonyokat az összes dolgozóknak. Mi több, néhány megyénk az idén kérte, csökkentsük az építendő lakások számát, mert már nincs szüksége lakásra. Munkálkodtunk és munkálkodunk a falvak fejlesztéséért, kiépítéséért és átszervezéséért. Való igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén járunk, de már ebben az ötéves tervben számolunk azzal, hogy az 558 egységes agráripari tanács székhelye agráripari városként körvonalazódjon, sőt egyesek azzá is váljanak, maguk köré tömörítve az illető tanács körzetébe tartozó összes községek tevékenységét. Hallottak itt egy Temes megyei községről, de nem az egyedüli, mert minden megye elmondhatja, hogy van egy vagy több községe ilyen megvalósításokkal. Mindez valóban tükrözi a törekvést, hogy a termelőerők, a műszaki-anyagi gazdasági alap általános fejlesztésével egyidejűleg biztosítsuk hazánk városainak és falvainak az átszervezését, korszerűsítését is, hogy egyre jobb lakás- és életkörülményei legyenek a szocializmus építőinek. Erőteljesen fejlesztettük az iskolákat, amelyek maradéktalanul biztosítják az oktatási területet. Egyes településeken még több is az oktatási terület, vannak olyan épületek, amelyeknek más rendeltetést kell adnunk. Ezt nem tartom éppen jó dolognak; azt mutatja ugyan, hogy sokat építkeztünk, de bizonyos negatív jelenségre is fényt vet, ami részben túl nagy összpontosulásra vall egyes ipari központokban. Ezeknek az egész területre és a kialakított új ipari központokba történő telepítésével leállítottuk a folyamatot, amely általános jellegű, nemcsak minálunk. A születési arányszám bizonyos csökkenésének is a következménye, márpedig a születési arányszámnak, mint tudják, nagy figyelmet szentelünk, intézkedve, hogy minél jobb legyen, 1000 lakosra számítva körülbelül 18—20, mert csak így biztosíthatjuk a nép szüntelen fejlődését. Sok kórházat építettünk. Gyakorlatilag nincs olyan megye, ahol ne épültek volna modern kórházak. Románia ma a világ olyan országai közé tartozik, ahol a legtöbb a kórházi ágy 1000 lakosra számítva. Felépítettünk, és véleményem szerint igen helyesen, sok művelődési központot — művelődési házat, művelődési otthont, klubot, színházat és más intézményt —, ami szilárd anyagi alapot biztosít az átfogó kulturális-művészeti és nevelő tevékenységhez, ezen belül a Megéneklünk, Románia országos fesztivál lebonyolításához. Bárki látogat el országunkba, tapasztalhatja nemzetiségi különbség nélkül az öszszes dolgozók nagy vívmányait, egész népünkét, amely kommunista pártunk vezetésével tudatosan alakítja szabad, független, szocialista és kommunista jövőjét. (Hatalmas, hosszas taps.) Mert nemzetközi téren, sőt a szomszédságunkban elterült egyes országokban is, sok szó esik az emberi jogokról, el akarom mondani — egyébként nem egyszer elmondtam nemzetközi összejöveteleken is —, hogy minden államnak és kormánynak az első törekvései közé kellene hogy tartozzék a gazdasági-társadalmi, tudományos, oktatásügyi és kulturális fejlesztés, egyenlő munka-, oktatási-nevelési, művelődési feltételek biztosítása. Szó sem lehet emberi jogokról, amikor 30 millió munkanélküli van néhány fejlett tőkés országban. Valóban nehéz, hogy tanácsokat adj, az emberi jogokról szólj, az emberi jogok védelmezőjének szerepében lépj fel, ha nem védelmezed az ember alapvető jogát — a munkához és a tanuláshoz való jogát! Elmondhatjuk, ilyen szempontból vannak megvalósításaink, amelyek bizonyítják politikánk helyességét, Románia, akárcsak más országok, szoci- alista fejlődési útjának helyességét. Megvalósítottuk az egyenlő munkáért járó egyenlő javadalmazás szocialista elveit. Mint tudják, számos országban különbségek vannak a javadalmazás tekintetében nemzetiségtől, nemtől, életkortól függően. Számos fejlett tőkés országban is — szintén az illető országok szerveinek hivatalos adatai szerint — a négerek például, de más nemzetiségek is, kisebb javadalmazást kapnak. Nem is szólva az Egyesült Államokba kerülő mexikóiakról, sőt az egyes európai országokból származó munkásokról, akik fejlett tőkés országokba mentek dolgozni és — szintén hivatalos adatok szerint — kisebb javadalmazást kaptak és kapnak ma is, és a legnehezebb munkákat kell végezniük. Úgyszintén számos országban, közöttük fejlett tőkés országban, úgy vélik, hogy a nőknek kisebb javadalmazást kell kapniuk — és a fiataloknak úgyszintén. Mi biztosítottuk és biztosítjuk a teljes egyenlőséget a javadalmazás tekintetében, nemzetiségtől, nemtől vagy életkortól függetlenül, kinekkinek munkaterülete és felkészültségi foka arányában. Ismerik javadalmazási rendszerünket, amelyet összehasonlíthatunk a világ bármely javadalmazási rendszerével, beleértve sok szocialista országét is. Biztosítottuk az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elv határozott alkalmazását, a „sem munkát kenyér nélkül, sem kenyeret munka nélkül“ szocialista elv határozott érvényesítését. Igaz az, hogy országunkban senki sem élhet munka nélkül, mások munkájából. De ezt nem társadalmunk hiányosságának, hanem egyik nagy megvalósításának tekintem. Kialakítottuk a nagy és a kis jövedelmek 5:1 arányát, bár 20 esztendővel ezelőtt több mint 20:1-hez, körülbelül 23— 24:1-hez aránytól indultunk. Véleményünk szerint határozottan érvényesítenünk kell a szocialista etika és méltányosság elveit, megőrizve a differenciálódást. Az egyenlősdi ellen voltunk és vagyunk. De ellenezzük a túlzott differenciálódást is a javadalmazási alap tekintetében. Gyakorlatilag ki-ki munkája szerint nagyobb vagy kisebb jövedelemhez juthat. Hallották itt szólni a szalontai szövetkezet elnökét. Hektáronként 22 000 kiló kukoricát takarított be és egy szövetkezeti tagra számítva több mint 36 000 lej átlagjövedelmet ért el. Sok olyan egységünk van — szóltam róluk legutóbb is az egységes agráripari tanácsok elnökeivel történt találkozón —, amelyek még nagyobb hozamokat értek el, hektáronként 25 000—28 000 kilót kukoricából. Van egy (Folytatása a 3. oldalon)