Előre, 1987. augusztus (41. évfolyam, 12337-12362. szám)
1987-08-01 / 12337. szám
ELŐRE - 1987. augusztus 1. FELHASZNÁLNI MINDENT, AMI ÉRTÉK! SIKERESNYIPRFAVÍUTÁSI AKCIÓK A Maros Megyei Képtanács a Megyei Anyagviszszanyerő és Értékesítő Vállalattal közösen maradékanyag-begyűjtési rekordnapokat hirdetett meg a közelmúltban . Milyen eredménnyel zárult ez a megyei akció, amelynek folytatása is lesz? — tettük fel a kérdést VICTOR MANOLACHE mérnöknek, a szakvállalat igazgatójának. — Sikeres akció volt, s éppen ezért havonta rendszeresíteni fogjuk. Annál is inkább, mert a munkásdemokrácia nemrég megtartott magas fórumán, az ott elfogadott különprogram az újrafelhasználható anyagok összegyűjtését és értékesítését, az ezzel kapcsolatos egész tevékenységet az eddiginél is magasabb ■zintre kívánja emelni. S ez alatt a nemzetgazdasági körforgásba visszakerülő anyagmennyiségek növekedése is értendő. A kérdésre visszatérve, a két nap kézzelfoghatóeredménye a következő volt: 331 tonna újrafelhasználható acél, 68 tonna papír, 16 tonna törött üveg, 13 tonna használt gumiabroncs 1,4 tonna ólom, 2,8 tonna aluminium,"2,4 "tonna műanyag és egyéb hasznos anyagok. A rízjegyei i.és a helyi néptanácsokkal idejében és részleteiben is jól egyeztetett akcióban több ezer honpolgár vett részt... az irányításban, a mozgósításban a néptanácsi képviselők jártak az élen. Az 1/1983. számú, a lakosság pénzbeli és munkahozzájárulását szabályozó törvény előírásai értelmében a beadott anyagmennyiségeket a néptanácsok ledolgozott munkanapoknak is elszámolják. — Túl vagyunk az év első felén, időszerű a kérdés: sikerült-e anyagbegyűjtési és -hasznosítási tervüket teljesíteniük? — Nehéz, de a végső eredmények tükrében mégis sikeresnek nevezhető időszakot zártunk. Az értéktervet 101,7, a legfontosabb, a fémbegyűjtési tervet pedig 104 százalékban teljesítettük. Ha utóbbit a fémekre tovább bontjuk, a túlteljesítés az acélnál 18,5, az öntöttvasnál 3,5, a bronznál 9, a cinknél 31, a tűzálló anyagoknál 3 százalék volt. És ezek legtöbbje több tíz, száz, az acélnál több ezer tonna többletet jelentett, amelyekre nemzetgazdaságunknak most van nagy szüksége. A fizikai terv teljesítése lehetővé tette a gazdaságossági, hatékonysági mutatók teljesítését is, a tervezett költségelőirányzatok szigorú betartásával. Arra is nagyon vigyáztunk, hogy a jóváhagyott készletnormák felső határát lehetőleg egyetlen újrafelhasználható anyagnál se lépjük túl. A drága és igen keresett színesfémeknél például egyáltalán nincsenek raktári készleteink, ezeket „azon melegében“ szállítjuk a feldolgozó üzemeknek. — Térjünk vissza a lakosság megnyeréséért, bevonásáért indított akcióhoz. Ennek sikere jórészt attól is függ, hogy eljutnak-e időben a településekre — és itt a falvakra is gondolunk —, van-e elegendő számú kijelölt gyűjtőhely és átvételi jogkörrel rendelkező személy... — Az állandó és mozgó gyűjtőhelyek száma évről évre gyarapszik; mi erre következetesen törekszünk. Év végéig el szeretnénk érni azt, hogy átlagban 6000 lakosra jusson egy ilyen gyűjtőhely. A saját begyűjtőközponttal és gyűjtőhelyekkel rendelkező municípiumokban és városokban ez a kérdés lényegében megoldódott, de javításra, tökéletesítésre szorul még a községközpontokban és a falvakban. 92 község van a megyében, és mivel nem tudunk mindenhová állandóan ott tartózkodó saját megbízottat küldeni, a Termelési, Felvásárlási és Áruforgalmazási Megyei Szövetséggel, az Állati Eredetű Termékeket Felvásárló és Értékesítő Megyei Vállalattal és a Megyei Posta- és Távközlési Igazgatósággal kötött egyezmények értelmében, a falvak zömében, megbízás alapján, az említett egységek dolgozói végzik az újrafelhasználható anyagok begyűjtését és ugyancsak ők azok, akik az állampolgároknak kifizetik a vételárat. Az anyagbegyűjtésen kívül önök ezek értékesítésével is foglalkoznak. Ehhez azonban sok esetben az szükséges, hogy az anyagokat megfelelően előkészítve (préselve, idegen anyagoktól mentesen, csomagolva stb.) szállítsák a feldogozónak. Az előkészítés, munkaigényes, költséges művelet, megfelelő gépi berendezést, fedett anyagraktárakat, egyszóval beruházást igényel... — Marosvásárhelyen, Ludason, Segesváron, Tirnaveniben és Régenben megfelelően felszerelt központjaink vannak. Ezek közül a régeni a legújabb, ebben az évben készült el, s berendezésére, megépítésére 12 millió tgjt fordítottunk. Présgépekkel, mérőeszközökkel, külön anyagraktárakkal van ellátva, vagyis itt már nem kísért az a veszély, hogy a beérkezett anyagok összekeverednek, vagy a nem megfelelő tárolási körülmények miatt esetleg értékükből veszítenek. Nekünk különben kötelességünk is a megfelelő értékesítési, tárolási körülmények, feltételek megteremtése, biztosítása, de ugyanilyen kötelezettség terheli a velünk szerződéses viszonyban álló vállalatokat és intézményeket is. Úgymond, „az utolsó szó jogán“, ismételten fel szeretném hívni, partnereink figyelmét arra, hogy segítsenek nekünk a terv teljesítésében és túlszárnyalásában (ez egyben saját kötelességük is), mert ezzel nemzetgazdasági érdekeket szolgálnak. A műszaki-anyagi ellátás ma egyrészt ezekre az újrafelhasználható anyagokra épül (és ezek aránya a továbbiakban csak nőni fog), s ha begyűjtésük, értékesítésük, újrafelhasználásuk valamiért elmarad a tervtől vagy az anyagmérlegekben így biztosított mennyiségektől, ennek az elmaradásnak, lemaradásnak mindnyájan kárát látjuk... Lejegyezte: Deák Levente MAROS MEGYÉBEN A melinesti-i, Górj megye, Kőolajfúró Telep kútkezelői 4500 folyóméterre növelték a nagy mélységben végzett fúrások esedékes tervfeladatain túlmenően megvalósított munka volumenét. A siker annak köszönhető, hogy a dolgozók tanácsa hathatós akciókat kezdeményezett az ellátmányban lévő berendezések hatékonyabb kihasználására, hogy maradéktalanul és minden mutató szempontjából teljesítsék a mélyfúrási tervet és idejében átadják a megrendelő kitermelő egységeknek a kőolaj- és földgáztermelés fokozását szolgáló berendezéseket Hölgymás. Ezt a nevet csak a férfi adhatta. Amikor feljutott egy sziklás meredélyen, nyaktörő mutatványok árán, s rogyadozó lábakkal se- huppant a földre ... Lehuppant volna, mert ott, ahol nem is szá ... mított rá, kétezer méter magasban, a sziklák közé került-szorult földdarabkákon virágok emetik fejüket a fény felé. ** Hölgymás, vagyis Hieracium. Endemikus, vagyis csak a Retyezátra jellemző fajtája elég , sok van, Nyárády Erasmus Gyula akadémikus könyvében , 1958- ban adta ki tudományos akadémitmiánk, s ma is hivatkoznak rá azok a kutatók, akikkel sikerült az itteni flóráról elbeszélgetnem ! — vagy harmincfélét sorol ■ fel. ..i hadd írjam ki azoknak a nevét, amelyekről név után megállapítjik;iható, hogy csak itt talált váltóf: eatolis H. dacicum; H. fritzei; * var. stini$oarae; H. kotschya-I num; H. mágócsyanum; H. pét terfii; H. prodanium; H. pseudo- Sí retezatense; H. transsilvanicum; | H. zenoaga. Kotschy, Mágócsy, -Péterfi, Prodan kutatott — többek között — itt sikerrel, jelzik P / a nevek... A kis sárga fejű hölgy más a, botanikusok számára roppant * ? érdekes — profán módon hadd r Ájegyezzem meg, számomra sok pompázatosabb virágot mutatott a Retyezát. Már útban felfelé, a Gura Zlata-i ellenőrző állomástól az Akadémia Gemenele-tótól nem messze levő kutatóbázisáig olyan leckén vehettem részt, amit sok mindenkinek kívánok. Oktatóm Benkőné Bach Magdas' 'lena, Benkő József velünk tartó felesége, aki a temesvári Agrár- tudományi Egyetem Könyvtárosai- ként a növényvilág szerelmese. — Liliom martagon — kiáltott fel egyszer, s zsákkal a hátán lépett volna az ösvényről a virág mellé, ha meg nem állítja rögtön ébredő kötelességtudata, mármint az a kikötés, hogy a természet védett területén járónak az ösvényről lelépni sem szabad. — Hát nem olyan a virága, mint egy kis korona? Útitársnőnk, aki férjéért megtanult elég jól magyarul, a növényneveket kizárólagosan magyarul mondta. (S tudja emellett románul, németül, latinul. Amikor megkérdeztem, honnan, szerényen válaszolt: magam sem tudom. Csak mert szeretem, s a könyvtárban lévő könyveket nekünk is illik kinyitni, még ha nem is végeztünk szakegyetemet, így aztán mutatott sisakvirágot, láthattam az egyedüli tüske nélküli rózsát (Rosa pendulica), a fehér zászpát — ez utóbbi mérgező. Erről jutott eszébe egy csapatunkhoz csatlakozott hunyadi nyugdíjas mérnöknek, aki társával tizenkét órás túrára indult aznap a jelentős tavak körül, hogy létezett gyerekkorában egy növény, amelynek virágját a parasztok a marhák nyakán vágott hasítékba tették, ahol duzzanat keletkezett, s később ez az oltásnak mondható művelet védte az állatot bizonyos mérgezések ellen. Legalábbis a népi hit szerint, s ő a fehér zászpára gyanakodik, hogy ez lehetett. Leírása nyomán Benkőné hamar kideríti, hogy az illető növény csak a pirosló hunyor lehetett, amely a híres Bohil reumaellenes szer alapanyagát szolgáltatja. ... Látok küllőrojtot meg kecskelevelet, zergeboglárkát (csodás!) és berkenyét s vétve az előírással szemben, amikor egy kimondott lóheretetre azt mondja Benkő József, hogy az madársóska, és csodás íze van: megkóstolok két kis levelet. A fáradtságtól kiszáradt számban kellemes savanykás íz ömlik el. Különben kőfolyásokon kapaszkodva jut eszembe egy parafrázis: nem csak a matematikához, de az egyedi természeti szépségekhez sem vezet királyi út. Amikor ezt megemlítem dr. Boscoiu Nicolae főkutatónak, az Akadémia kolozsvár-napocai természetvédelmi albizottsága titkárának, a Retyezát-program egyik vezetőjének, akihez erőltetett menetben igyekeztünk, amikor hírét vettük, hogy fenn található a kutatóállomásnál, szóval megjegyzésemre, Bojcaru doktor így válaszol: — Szerencsére, így nagyobb az esélyünk, hogy a kutatók munkáját nem zavarják meg kíváncsiskodó idegenek ügyetlenkedései. Különben a Retyezát flórájának a feltárása már a múlt század második felében elkezdődött olyan jelentős kutatók által, mint Baumgarten, Simonkai, Heufel, Borbás. A földrajzi feltárás E. de Marionne professzorral kezdődött el. Legnagyobb részt negyedkori gleccsereket találni itt, amelyek jellegzetes cirkuszvölgyeket, katlanokat alkotnak. A csúcsokról lezúdult hordalék, a moréna úgy el tudott zárni kisebb-nagyobb alakzatokat, hogy kialakulhattak a Retyezátra nagyon jellemző tavak, vannak köztük kiterjedésre, mélységre is egyaránt nagyon jelentősek. A masszívum növényszociológiai leírását Al. Borza professzor kezdte el, s folytatták tanítványai, munkatársai. Közülükkiemelkedik Nyárády akadémikus, akinek monográfiája ma is használatos. Emil Pop akadémikus polinológiai kutatásokat kezdeményezett és végztett itt, s ez a pollennel kapcsolatos vizsgálatsor lehetővé tette Közép-Európa egyik legteljesebb vegetációtörténeti leírását. — Vagyis több évszázadra, esetleg évezredre visszamenőleg meg tudják mondani, milyen növények éltek e tájon. — Nem évszázadra, hanem 17—18 ezer évre tudunk visszatekinteni.. Biológiai kutatásokat végző központunk munkatársai 1600 növény és virágfaj azonosítását végezték el. — Tehát ezért nagyon fontos akkor a Nemzeti Parkonbelül létrehozott tudományos rezerváció léte. — Ezért is. De nem feledjük, hogy vizsgálni kell a jelenlegi hatásokat is, s ahol mezőgazdasági termelés folyik, ez csaknem lehetetlen. Különben a nemzeti park létrehozásáért Borza professzor kezdte el a küzdelmet még 1920 körül, amikor irányításával létrejött a hazai természetvédelmi bizottság. A park létrehozásának szükségességét kimondta a romániai naturalisták I. kongresszusa 1928-ban Kolozsvárt, aminek nyomán 1930-ban megjelent az első"hazai természetvédelmi törvény, majd 1935-ben legfelső rendelettel" létrehozták a Retyezát Nemzeti Parkot. Az Ocrotirea naturii si a mediului inconjurator című akadémiai kiadvány tavalyi második számában olvastam, hogy újjáalakult a Nemzeti Park tudományos tanácsa, amelyben a kutatókon kívül minden érdekelt fél képviselői jelen vannak. — A tudományos tanács elvi kérdésekben hoz fontos határozatokat. Létrehoztunk ugyanakkor egy adminisztratív bizottságot is, amelynek a park és különösen a rezervátum integritásának a védelme a feladata. 1964-ben készült el akadémiai alapokból ez a kutatóbázis, azóta rendszeres vizsgálatokat végzünk itt. kolozsvár-napocai és fővárosi kutatók. — Ön mire dolgozik jelenleg? — Hadd beszéljek előbb arról, hogy mit szokás itt kutatni. Az endémikus fajok mellett a növénytársulások vizsgálata fontos számunkra, és a tavak és tőzegtelepek politikus feltárása. Ezen túl komplex ökológiai vizsgálatokat is végzünk, hogy sikerüljön teljesen felidézni az itteni vegetáció történetét. Fontos ez azért is, mert innen ered a hazai vizek jó része, az esetleges hidrológiai zavarok magyarázata itteni jelenségekben is rejlik. Személy szerint egy nagyobb flóratörténeti munkán dolgozom, amely a Kárpátokban ez ideig végzett polinológiai kutatások összegezése kíván lenni.. Ugyanakkor készül a Nemzeti Park monográfiája is, amelynek elkészítésében munkatársaim, dr. Péterfi Levente, dr. Gherorghe Coldea, dr. Vasile Lupsa, dr. E. Plamadu vesznek részt. — Milyen világra hívná fel külön is az érdeklődők figyelmét? — Csak itt látható a Draba dorneri, vagyis a kövi daravirág, a Retyezát lábánál, sehol máshol a világon nem találni. A Papaver corona sancti, Stephani, vagyis a koronamák, közeli rokona a Pireneusokban található sárga máknak. A Borbás Vince által leírt Viola dacica (havasi árvácska) is nagyon szép. Aztán a hieraciumok egész sora található a masszívumban, és ez aktív faj még, új fajtákat hoz létre napjainkban is. Leírásukkal sokat foglalkozott Nyárády Erasmus Gyula. Boscaiu doktorral folytatott beszélgetésünk után megkérdeztem Benkő Gyulát, a hölgymások különböző fajain kívül — láttunk belőle néhányat — mit láttunk mécs. A Bucura nyerge alatt egész kis rét volt a havasi árvácskából, s a kövi daravirág fehér fejecskéit is észre kellett volna vennem a Turbu-tótól felfelé, egy sziklás szakaszon. Amit megfigyeltem, és csodásnak tűnt, az a rododendron, vagyis a havas szépe, amely bimbó korában szép piros, kinyílva rózsaszínűvé lesz. A virág a szürke szikla háttérrel külön varázst kap, nemlehet, levenni róla a tekintetet. Ami meglepett viszont, hogy Boscaru doktor nem említette a mindenki, által szeretett tárnicsot, a Gentianát, amelyet sokan a masszívum jelképének tartanak. Benkő József szerint éppen elég féle tárnics van, hármat nekünk is sikerült látnunk— illetve.. kalauzom le is diázta mindahányat. A Gentiana punctata, a pettyes tárnics alacsonyabb szinteken is található, kevéssel fölötte láttuk az első fecsketárnicsot (Gentiana asclepiadea), s legmagasabban találhatni a kék tárnicsot, a Gentiana violát. Olyan ritkaságok ezek, hogy máshol, ahol kiveszőben van, megpróbálják visszatelepíteni. Itt a rezervátum területén veszély nem leselkedik rá, ámde a Retyezát nem csak ennyiből áll. . . . Bodó Barna VONZÓ VADON BOLGYYAL ÉS TÁHINCS „Csodafenyő" a retyezáti rezervátumból (A szerző felvitele) AZ EXPORTTERV TELJESÍTÉSÉÉRT (Folytatás az 1. oldalról) dolgozók tanácsa újból áttekintette a terv és ezen belül az exportfeladatok maradéktalan valóra váltása érdekében kidolgozott programot, és újabb intézkedéseket állapított meg a munka jobbítása, hatékonyabbá tétele érdekében. " * Jól indultunk neki a második félévi, .előirányzatok, teljesítésének. Az első félévben megteremtődtek azok a feltételek, amelyek elősegíthetik a hátralevő hónapok ütemes munkáját, valamennyi szerződés — mindenekelőtt a külföldi partnerekkel megkötött megállapodások — maradéktalan teljesítését a kitűzött határidőig. Sikerült túlszárnyalni a hat hónapra megállapított fizikai tervet azáltal, hogy valamennyi termékünkből, az elektrotechnikai cikkekből éppúgy, mint a faipari gépekből, többet termeltünk. Ez tette lehetővé a félévi exportterv túlszárnyalását is 22,7 százalékkal. Eredményeink azt igazolják, hogy nem volt hiábavaló a termelés felújítására, a termékszerkezet átalakítására fordított hosszas erőfeszítés. Olyan termékeket tudunk ajánlani vevőinknek, amelyek versenyképesek, megfelelő minőségben és árban szállíthatók, az egyes tételek nagyságát csupán a termelőkapacitás korlátozza. A termelés volumenét növelő, újabb exportajánlatokat lehetővé tevő és a hatékonyságot fokozó intézkedéseink a Dolgozók Országos Tanácsa és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács együttes plénumán elhatározottak szellemében, elsősorban a termelés vezetésének és szervezettségének javítására, újabb gyártási folyamatok gépesítésére és automatizálására; irányulnak, hogy termelékenyebben dolgozhassunk, korszerű, minden igénynek megfelelő exportképes termékeket állíthassunk elő. Ennek érdekében az eddigieknél hatékonyabban hasznosítjuk szakembereink alkotókészségét, jobban bevonjuk a dolgozókat a termelés korszerűsítésére és a gyártmánytervezés hatékonyabbá tételére irányuló munkába a gazdaságosság javítása, az anyagi költségek és az energiafelhasználás leszorítása érdekében. Munkaközösségünk nagy örömmel és megelégedéssel fogadta az Államtanács most közzéadott törvényerejű rendeletét, amely előírja, hogy az exporttermelés ösztönzését szolgáló eddigi szabályozások, illetve az exportterv túlszárnyalásáért járó javadalmazási pótlék mellett az exporttervet teljesítő vállalatok munkaközösségei most újabb havi javadalmazáspótlékot fognak kapni. Még közvetlenebb lesz tehát az egész vállalat, minden dolgozó érdekeltsége az exportfeladatok megvalósításában, abban, hogy csak kiváló minőségű termék hagyja el vállalatunk kapuját. Igen fontosnak tartom azt az előírást is, hogy az exporttermékekbe beépülő, a partnereink által szállított alkatrészek-anyagok előállítói is részesedhetnek a javadalmazás-pótlékból. A vállalat dolgozói tanácsa által e célból kijelölt és a legrövidebb időn belül megvalósítandó intézkedések nyomon követésére, pártfőtitkárunk, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásainak megfelelően, pártbizottsági tagok és dolgozók tanácsa tagjainak részvételével máris munkacsoportokat alakítottunk, amelyek menetét, arról jelentést tesznek a kollektív vezető szerv előtt, így gondoljuk növelni a munkásönigazgatás szerepét is exportfeladataink teljesítésében. Tapasztalataink szerint ezzel a munkamódszerrel a kitűzött célok elérése iránt érzett egyéni és kollektív felelősség egyaránt növekszik, és ösztönző erővel hat a vállalat valamennyi dolgozójára. Az idén a tavalyinál 17,9 százalékkal magasabb termelési színvonalat érhetünk el és a magas növekedési ütem fenntartásával 1990-ig megkettőzhetjük a vállalat termelését, teljes egészében a termelékenység fokozásának jóvoltából. A termelési volumen növelésével, a termékszerkezet átalakításával és a gyártmányfelújítás fokának emelésével tág lehetőségek nyílnak meg vállalatunk előtt az exportszállítások mennyiségének gyarapítására, miközben eleget teszünk a minőségi és a hatékonysági követelményeknek is. - ------------ A szecselevárosi termelőszövetkezetben még tart az aratás, az őszi árpa igen eredményes betakarítása után július utolsó napjaiban a búzatáblákon köröztek a kombájnosok. A változó időjárás okozta nehezebb munkafeltételek közepette mindent elkövettek azért, hogy veszteségmentesen biztonságba kerüljön a kenyérgabona. Hátra van még a tavaszi árpa és a zab betakarítása, arról nem is beszélve, hogy a szalma összegyűjtése, a nyári barázda-aláforgatás egyaránt helytállást követel. Mindezek ellenére, az aratási munkacsúcs során sem akasztották szegre a kaszákat. Egy olyan termelőszövetkezetben, ahol éppen két tucat nagy kapacitású istállóra van szükség a szarvasmarha-állomány elhelyezése végett, a takarmányalap bővítéséről a nyár egyetlen napján sem tekinthetnek el. A gazdaság takarmánymérlege különben 3200 tonna széna tartósítását, tárolását irányozza elő, amelyből mostanáig másfél ezer tonnát szállítottak az üzemközpontba. Igyekezni kell tehát, hiszen augusztusban már nem nő a fű, különösképpen tapasztalható viszont az apadás a hegyvidéki pázsitokon, ott, ahol most a szénakészítés zajlik. Való igaz, hogy a szecselevárosi termelőszövetkezet nem az egyedüli olyan egység Brassó megyében, ahol a kaszálók jó kétharmada a hegyvidéki övezetben fekszik, ám olyan ez a gazdaság, ahol a takarmánymérleg szilárdságát, vagy ingatagságát a havasi fű „alakítja“. A teljesítményeket mérlegelve úgy tűnik, az idén nagyobb az igyekezet, hiszen a hegyvidéki kaszálóknak tekintett közel hatszáz hektáros pázsitok fűtermésének kétharmadát már biztonságba helyezték. Elsősorban a fogadott három kaszás munkacsoport szorgalma nyomán szaporodtak a boglyák, de a tagság s a város állattartói közül, az érdekeltség megteremtése nyomán az előző esztendőkhöz képest többen vállaltak parcellát. A szövetkezeti vezetés arra törekszik, hogy az aratási munkálatok teljében is ütemesen folytassák a kaszálást. Kihasználnak ugyanakkor minden lehetőséget a nedvdús takarmánykészlet növelésére. E tekintetben az árpa időbeni betakarítása, a szalma gyors bálázása és a másodvetések jó feltételek közötti elvégzése (különösen az 1. számú farm fáradozását emelhetjük ki) kétségtelenül jól szolgálta a téli jászolba való előteremtését. A szecselevárosi termelőszövetkezethez hasonlóan a tatrangi, pürkereci gazdaságokban, az egész hermányi agráripari tanács körzetében további erőfeszítésüket kell tenni a hegyi kaszálók fatermésének mielőbbi összegyűjtéséért, tárolásáért. Hermánytól és Prázsmártól eltekintve ugyanis szinte mindenhol kisebb-nagyobb táblákon még van kaszálatlan fű, miközben a tárolt készletek nem biztosítják a téli szükségletet. De ugyanez mondható el a receai agráripari tanács gazdaságairól is, ahol szintén sok a hegyi kaszáló és ahol a szénakészítés üteme még nem tükrözi a lehetőségeket. Holott éppen a pázsitok fűtermésének növelése érdekében számottevő beruházással érdemleges előrelépést tettek a gyepek javításában. A hegyvidéki kaszálókon kívül nemsokára napirendre kerül a pillangósok második termésének összegyűjtése és sok helyen a legelők is várják a kaszásokat. A szakaszos legeltetés bevezetésével ugyanis, különösen az állami farmok esetében, alkalom kínálkozik néhány tábla kaszálására, gazdagítható ezáltal a téli készkészlet. Persze arra is van példa, hogy a távoli pázsitok fűtermését az idén legelőként értékesítették, helyettük a közelebbi területeket kaszálták meg. Függetlenül a pázsitok rendeltetésétől, ahol kaszálásra alkalmas a fű, késedelem nélkül hozzá kell látni a betakarításhoz. Mert olyan megyében, ahol a mezőgazdasági termelés immár 58 százalékát az állattenyésztés nyújtja, minden szál fűnek értéke, rendeltetése van. Flóra Gábor ARATÁS IDEJÉN IS KÉSZÜL A SZÉNA A SZECSELEVÁROSI MTSZ-BEN VESZTESÉGMENTESEN DOLGOZZÁK FEL A KERTEK TERMÉSÉT A város szélén, a vasúti sínpáron túl van a nagykárolyi konzervgyár. Ott strázsál az olajgyár mellett, mely különben nagyobb épületekben hivalkodik, mint a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó vállalat. Mindenesetre, egy kisebb élelmiszeripari centrum épült itt ki, amelyben a környéken, Hl-lletve a "Sr megyében termett napraforgót, zöldséget és gyümölcsöt dolgozzák fel. A város erőteljes iparosításának eredményeként született ez az üzemi bázis itt, a gabonaföldek és cukorrépatáblák mezsgyéjén. Mellesleg fiatal üzemegység a nagykárolyi konzervgyár, hisz még egy évtizede sincs annak, hogy megkezdte a termelést, melynek amolyan mindenese, azaz szekcióvezetője Halász Péter mérnök. „Otthon van“ a konzervgyártásban, igencsak jártas a szakmában, ugyanis másfél évtizeddel ezelőtt Galacon végezte az élelmiszeripari főiskolát. És mikor a termékválaszték felől érdeklődöm, meglepő választ kapok tőle. — Több mint százféle cikket gyártunk. Konzervet, kompótot, dzsemet, sűrített gyümölcslevet, paradicsompasztát, savanyúságféléket és sok más egyebet. Közben megtudom, hogy idén is a földieperrel indult be a feldolgozási idény a nagykárolyi konzervgyárban. Igaz, ezúttal későbben, mint más években a lassú tavaszodás meg a hűvös május és nyárelő miatt. Különben június derekától július 8-ig tartott a földieper feldolgozása. — A jó termés következtében volt miből dzsemet készíteni — folytatja Halász mérnök. — A megyei ILF-től ütemesen kaptuk az eperszállítmányokat, így aztán nem csak teljesítettük, de 30 ezer kilóval túl is szárnyaltuk eperlekvár-tervünket. Minthogy jó minőségű volt a nyersanyag, ugyanilyen tulajdonsággal kerülhet a késztermék is forgalomba. Hanem cseresznyéből és meggyből már kevesebb termett, s emiatt ezekből nem tudtunk annyi kompótot és lekvárt készíteni, amennyit előirányoztak számunkra. Gondot okozott az idén a zöldborsó is, amelymellesleg tavaly jó szolgálatot tett gyárunknak, ugyanis a tervezett ezerszázzal szemben, ezerkétszáz tonna konzervet készítettünk belőle. Ezen a nyáron azonban — hiába termesztettek többféle és úgymond szakaszosan érő borsót az mtsz-ek, kertészeti társulások — a nagy meleg miatt szinte egy időben ért be az egész termés, s ráadásul nem kis része „le is sült“. Ahogy telnek a napok, hetek, úgy kerülnek újabb zöldségfélék és gyümölcsök feldolgozásra a nagykárolyi konzervgyárban. Jelenleg például többek között az uborkát és a zöldpaszulyt tartósítják, meg a paradicsomot és a francia barackot dolgozzák fel. A probléma viszont az, hogy a mintegy két hónapos szárazság az uborka- és paszulytermést eléggé megvámolta. Különben az uborka tartósításához július első felében láttak hozzá, melybőlőszig 850 tonnát kellene elraktározni, forgalomba hozni. Zöldbabból is kétszáz tonna konzervet kell készíteni; ha elegendő nyersanyagot kapnának belőlük, akkor a termeléssel, az előirányzatok teljesítésével sem lenne probléma. Mindenesetre, sok múlik ezután azon, hogy milyen lesz, mennyire sikerül a másodvetés. Paradicsomot még nagyobb mennyiséget dolgoznak fel ezekben és az elkövetkező hetekben, vagyis a konzervgyártási csúcsidényben, ugyanis ezer tonna pasztát és négyszáz tonna paradicsomlevet kell készíteni a kereskedelem számára. Legtöbb munkát az alma adja nekünk, melyből augusztustól a jövő év márciusáig vagy 15 ezer tormát kell feldolgoznunk ahhoz, hogy 725 tonna sűrített gyümölcslevet nyerhessünk — jegyezte meg Hendric Vasile, a konzervgyár beszerzési osztályának vezetője. — Úgy nézi ki, hogy az almánál nemigen lesznek ellátási gondjaink. Különben szőlőből is száz, körtéből meg 50 tonna kompótot készítünk az ősszel. Paprikából szintén sok száz tonnát dolgozunk fel, tartósítunk télire. Ugyanakkor 200 tonna céklát, 125 tonna káposztát is besavanyítunk, s készítünk sok más egyebet. De hát október dereka tájáig tart konzervgyárunkban a feldolgozási csúcsidény. És ez idő alatt igyekeznek végig felelősségteljesen dolgozni a nagykárolyiak, hogy gazdaságosan, magas fokon hasznosíthassák, veszteségmentesen feldolgozhassák a nyersanyagot. Deme János CSÚCSIDÉNY A NAGYKÁROLYI KONZERVGYÁRBAN