Romániai Magyar Szó, 1992. május (4. évfolyam, 719-743. szám)
1992-05-01 / 719. szám
Romániai Magyar Szó 2 Románia kormánya rábólint az új jugoszláv állam kikiáltására Totális háború Boszniában? A román kormány nyilatkozatban erősítette meg korábbi határozatát, miszerint tiszteletben tartja a délszláv köztársaságok valamennyi népének önrendelkezési joga gyakorlásával kapcsolatos elhatározását, beleértve azt is, hogy különböző egyesülési formákat hozzanak létre. Ennek alapján tudomásul vette a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kikiáltását és Jugoszlávia bukaresti nagykövetségének a Külügyminisztériumhoz eljuttatott szóbeli jegyzékét, melynek értelmében a létrehozott új állam (tagjai köztudottan Szerbia és Crna Gora) fogja gyakorolni ezentúl a volt föderatív Jugoszlávia jogait és kötelezettségeit, beleértve a nemzetközi szervezetekben való tagságát, illetve az aláírt és ratifikált nemzetközi egyezményekét, is. Jugoszlávia diplomáciai és konzuláris, valamint más természetű külképviseletei továbbra is gyakorolják feladatkörüket a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság képviseletében. A Jugoszlávia területén működő külképviseletek, illetve nemzetközi szervezetek státusa nem változik. Románia kormánya ez alkalommal is kinyilvánította támogatását mindazon erőfeszítések iránt, melyeket kiváltképpen az Európai Közösség tesz a jugoszláv válság békés rendezéséért. Az új Jugoszlávia létrehozásáról, alkotmányának elfogadásáról a helyszínen tájékoztatta Teodor Melescanu külügyi államtitkárt április 28-i szerbiai látogatása alkalmával Vladiszlav Jovanovics szerb külügyminiszter, valamint Szlobodan Milosevics szerb elnök, aki fogadta a román diplomatát. Egyébként a látogatás lényegét értékelve, Teodor Melescanu a külügyminisztérium szerdai sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy látogatása Románia és Szerbia azon elhatározásának kifejezője volt, miszerint fenntartják hagyományos baráti és jószomszédi kapcsolataikat, igyekeznek felkutatni, mit tehetnek a mostani helyzetben, amikor a volt Jugoszlávia radikális területi átalakulásokon megy át. Az új jugoszláv szövetségi állam létrejöttét üdvözölte Görögország, s ezzel — mint az Associated Press megjegyzi — ellentétbe került az EK és az USA álláspontjával. Egyébként Görögország volt az egyedüli EK-tagállam, amely képviseltette magát a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kikiáltásának ünnepségein. Ezzel szemben Athén kitart amellett, hogy nem ismeri el Macedóniát, s Konsztantin Karamanlisz elnök arra szólította fel az ország közös piaci partnereit, helyezkedjenek egységes álláspontra, és mindaddig ne ismerjék el, míg meg nem változtatja nevét. „Remélem, szövetségeseink és partnereink megértik végre, hogy egyetlen Macedónia létezik, s az pedig görög“ — mondotta Karamanlisz. Másrészt a görög államfő figyelmeztette Kiro Gligorov macedón elnököt, hogy meg fogja bánni kijelentéseit és tetteit. Gligorov ugyanis egy interjúban azt mondta, hogy Görögország és Szerbia fenyegeti Macedóniát Szerinte csapatösszevonást hajtottak végre a macedón határon. Visszatérve a jugoszláv államra, annak az Európai Biztonsági és Együttműködési folyamatban való képviselete került terítékre a Helsinkiben szerdán megnyílt 14. plenáris ülésszakon. Ausztria, Szlovénia és Magyarország a kizárását kérte azon az alapon, hogy a jugoszláv állam már nem létezik, az új Jugoszlávia pedig nem lehet automatikusan a jogutód. Ahhoz, hogy befogadják az EBEÉ-be, előbb át kell esnie a nemzetközi elismerés folyamatán. De egyébként is a hat függetlenné vált volt tagköztársaság mindegyike okkal tekinthető jogutódnak. Oroszország a kizárást elhamarkodottnak tekintené. Portugália és Németország véleménye szerint a kérdést az EBEÉ-főtisztviselők bizottságának kell megvitatnia. A bizottság öszsze is ült szerdán délután, ám a döntést csütörtökre halasztotta. Csütörtöki üléséről lapzártáig nem kaptunk jelentést. A bosznia-hercegovinai helyzet kapcsán megírtuk, hogy a köztársaság hatóságai elrendelték a szövetségi hadsereg azonnali kivonulását. Most értesülésünk van arról, hogy Blagojendzics tábornok, ideiglenes jugoszláv védelmi miniszter elutasította Izetbegovics bosnyák elnök erre vonatkozó dekrétumát. Hozzá intézett levelében, melyet a Tanjug adott közre, Adzics tábornok elhamarkodottnak nevezi a követelést ,amely a konfliktus eszkalációját vonja maga után. De gondot okoz az is, hogy a százezer főnyi ott állomásozó alakulatok katonái mintegy 80 százalékban boszniai szerbek. Leszerelésük esetén nem vetnék alá magukat egy olyan hatalomnak, amelyből hiányoznak saját képviselőik. Ha pedig kivonulna a hadsereg mint olyan, és nekik meghagynák fegyvereiket , beláthatatlanok lennének a következmények. A Tanjug legfrissebb híre szerint Bosznia-Hercegovina területvédelmi alakulatainak parancsnoksága elrendelte a jugoszláv hadsereg laktanyáinak körülzárását és a hadműveletek beindítását Bosznia-Hercegovina egész területén. A szarajevói televízióban az említett erők főparancsnok-helyettese koholmánynak nevezte a fenti parancs hírét. Szarajevót mindenesetre tüzérség lőtte szerda este. A három boszniai közösségnek az EK égisze alatt folyó tárgyalásaira Lisszabonba érkezett Alia Izetbegovics elnök. Közben az ENSZ-főtitkár tanulmányi csoportot szándékszik a helyszínre küldeni, hogy felmérjék egy új békefenntartó művelet lehetőségeit. Végül egy France Presse tudósítás arról, hogy csütörtökön francia—osztrák légihidat nyitottak azzal a rendeltetéssel, hogy több tízezer tonnára rugó humanitárius segélyszállítmányokat juttassanak el Szarajevóba. Arab-izraeli kétoldalú tárgyalás Semmi haladás Egy nappal a washingtoni kétoldalú tárgyalások befejezése előtt — az izraeli küldöttség bejelentette,h hogy csütörtökön elutazik az amerikai fővárosból — semmi kézzelfogható haladás nem történt a felek álláspontjainak közeledésében. A palesztin delegációvezető szerint kicsi annak a valószínűsége, hogy az izraeliek lemondjanak merev álláspontjukról, mivel választási időszakban vannak. Másrészt az egyik palesztin küldöttségtag elmondta, hogy az izraeli delegáció meg a bejelentett helyi választási javaslattervezetet sem terjesztette írásban elő. A szíriai küldöttség vezetője szerint a kétoldalú tárgyalások visszatértek kiindulási pontjukhoz. „A köztünk tátongó űr nagyon nagy, az izraeliek nem tárgyalták a békét területekért elvről, a visszavonulás kifejezés pedig mintha hiányozna szótárukból“ — jelentette ki a szóvivő egy sajtóértekezleten. Elmondta, hogy a szíriai küldöttség kérné Washington beavatkozását, hogy kimozdítsa holtpontjáról a tárgyalásokat, ezzel azonban az izraeliek nem értenek egyet. POLITIKUSAINK KÜLFÖLDÖN Adrian Nastase külügyminiszter április 28-án egynapos hivatalos munkalátogatást tett Svájcban Rene Welber, a svájci Államszövetség elnöke, külügyminiszter meghívására. Nastase és Peltier szándéknyilatkozatot írt alá a két ország kormányai közötti együttműködésről. A román külügyminiszter a hivatalos megbeszéléseken kívül eszmecserét folytatott a Szövetségi Gyűlés (Parlament) két házelnökével, találkozott üzletemberekkel és sajtóértekezletet tartott. Genfben, Nastase magas rangú ENSZ-hivatalnokokkal folytatott megbeszéléseket. Petre Roman és Caius Dragomir az NME elnöke, illetve alelnöke látogatást tett Washingtonban. Megbeszéléseket folytattak az amerikai külügy, pénzügy, tájékozatás magas rangú tisztségviselőivel, más politikai és közügyi személyiségekkel. A megbeszélések homlokterében a román politikai és gazdasági helyzet állt. • A NAGYVILÁG HÍREI • Optimisták legyünk-e vagy pesszimisták? (Folytatás az 1. oldalról) ügyminiszter április 6-i és 17-i összejövetele mozgásba hozta a politikai tanácskozások mechanizmusát, elősegítendő: a konfliktus békés rendezését. A tűzszünet betartására felügyelő bizottság folytatja tevékenységét és megtörténnek az utolsó előkészületek a négy érdekelt ország katonai megfigyelői csoportjainak helyszínre küldésére. Ugyanakkor folytatódnak az erőfeszítések az aknafelszedési műveletek befejezésére. Tighinában és másutt találkozókra került sor a kisinyovi hatóságok és a helyi közigazgatás képviselői között. Szintén kérdésre válaszolva a külügyi szóvivő leszögezte: nem várható hivatalos kormánynyilatkozat vagy kommentár a volt király látogatásával kapcsolatosan, tekintettel arra, hogy az magánjellegű volt. A NAGY BERTA, amely a világ legöregebb teheneként került be a Guinness Rekordok könyvébe, nemrég ünnepelte 48. születésnapját. Almát és whiskyt kapott, ahogy az már Írországban szokás. Az ír rádió egyenes adásban közvetítette az ünnepséget. A hallgatók nemtetszésüket jelezték ki, mert adás közben marhahúsból készült bifszteket reklámoztak. A születésnapi ünnepségen 32 ezer dollárt gyűjtöttek össze a rák elleni harc céljára. DIANE MCDONALD 27 éves skót egészségügyi nővér annyi csokoládét evett, hogy 102 kilósra hízott. Amikor fogyókúrázni kezdett, rettenetesen szenvedett: belázasodott, időnként remegett és erős szívdobogása volt. Minden valószínűség szerint úgy rászokott a csokoládéra, mint más a kábítószerre. Végül is úgy sikerült 40 kilót leadnia, hogy fényképét, amely kövéren ábrázolta, a hűtőszekrény ajtajára ragasztotta. TAJVAN SZIGETÉN az autórablók eredeti módon hajtják be a váltságdíjat a kocsikért. Postagalambot küldenek az ellopott kocsi tulajdonosának. A galamb üzenetet visz, amelyben a rablók megígérik, ha a tulajdonos kifizeti a váltságdíjat, és a pénzt a galambra köti, visszakapja a kocsit. A galamb ezután visszarepül a rablókhoz. A rendőrök egy ilyen galambot távcsővel figyeltek meg, de az túl magasra emelkedett és túl messzire szállt ahhoz, hogy nyomon követhették volna. JAPÁN NEMTETSZÉSÉT FEJEZTE KI Dél-Koreánál, mert az egyik drámában merényletet mutattak be Akihito császár ellen. Egy ilyen epizód rossz hatással van a két ország viszonyára, és a japánok lelkivilágára — állt a japán jegyzékben. EGY KÍNAI Nő, aki hat éve infúziót kap, a közelmúltban egészséges gyermeket hozott a világra, ő az első nő az orvostudomány történetében, aki gyermeket szült annak ellenére, hogy hat évig nem evett rendes táplálékot. Hat évvel ezelőtt eltávolították a vékonybelét, és azóta infúzió táplálja. HA A TITANIC tragédiája manapság történne, akkor a férfiaknak csak az egyharmada engedné át helyét a mentőcsónakokon a nőknek. A Titanic hajótörése következtében 1490 utas vesztette életét, s közülük 1329 férfi volt. Az életben maradt 490 utas közül 300 nő volt. Az életben maradt férfiak legtöbbjét megvetették, mert nem engedték át helyüket a mentőcsónakokban a nőknek. A LEGTÖBB FRANCIA DIÁK tanul angolul — derül ki a francia oktatásügyi minisztérium adataiból. Az elmúlt tanévben a francia középiskolás diákok 93 százaléka tanulta az angolt első, második vagy harmadik idegen nyelvként. Tíz évvel ezelőtt ez a százalékarány 82 volt. A második helyen áll a német nyelv, ezután következik a spanyol és az olasz. A legnépszerűbb Habsburg? (Folytatás előző lapszámunkból) • Ki a holnap embere? Jelcin elnök? — Én inkább az egyes kis államok vezetőit tekintem annak. Mielőtt mindezek az események megtörténtek, egy dolog feltűnt nekem, például az, hogy a közép-ázsiai városokban ki találkozott a japánokkal, kínaiakkal, koreaiakkal. Az európaiak mind Moszkvába mentek. Nekünk meg már ott kellett volna lennünk, felvenni a kapcsolatot, például Tbiliszivel és így tovább. Mert ott van a jövő, mert ott új állami-gazdasági struktúrák létesülnek, ott van gazdasági-politikai érdekeltségünk, ha a jövő világrendre gondolunk. A mindenütt jelen lévő nacionalizmus szétfeszíti az egykori szovjet birodalmat. Nem veszélyeztetheti ez is az Európához való csatlakozásunkat? — Európában mindenki tiszteli azt, hogy Magyarországon nincsenek kisebbségi problémák. Hallatlan előnyünk az egész európai politikában, hogy stabilak vagyunk. Mindenki tudja, hogy nálunk a demokráciát nem fogják megbuktatni. Azonkívül itt nincsenek azok a kisebbségi problémák, amelyek most például Csehszlovákiában nagyon érzékelhetőek. Romániáról nem is beszélve. • Ön mindig többes szám első személyben beszél Magyarországról. Hogyan éli meg a magyarságot , ugyanígy vonzódik a csetiekhez vagy a lengyelekhez is? — Az összes közép-európai államhoz persze nagyon közel állok, de legközelebb a magyarokhoz, ez a fő nyelvem, az iskolában is ezt tanultam. Érettségiztem annak idején a nagy Ady öccsénél, Ady Lajosnál — ez egészen természetes volt. • Csehül nem tud? — Csehül egy kissé értek, tudtam ... • Hány nyelven beszél elnök úr? — Hét nyelven tudok beszélni. Kellene még egypár nyelvet hozzátanulnom, habár nyolcvanéves vagyok. • Néhány hónapja nagyon pesszimistán nyilatkozott a jugoszláv helyzetről, azt hiszem, nem sok örömet okozott önnek, hogy a jóslatai beteljesedtek. Miért történt ez? — A Nyugat ezt kezdettől fogva nem látta reálisan. Vissza kell tekintenünk, hogy hogyan is lett Jugoszlávia, mindenkinek megígérték az önrendelkezési jogot, és senki sem kapta meg, azonkívül azután jött a skortinai gyilkosság, amikor megölték Stjepan Radicot. (A horvát ellenzéki parasztpárt vezére volt. 1928. június 20- án egy Punisa Racsics nevű szerb képviselő a szkupstina ülésén rálőtt, és több horvát képviselővel együtt megsebesítette. Radic augusztus 8-án belehalt sebeibe. ( Szerk. megj.). Az ilyen gyilkosságok vagy kivégzések mindig nagy bajt okoznak. Nemrégen voltam Szlovákiában, és egyszerre csak ráeszméltem a vezető politikusokkal beszélgetve, hogy mennyire hat rájuk még ma is, hogy a háború után felakasztották Tisót. Maga a tény, hogy a szlovák államfőt kivégezték, hallatlan hatású volt. Stjepan Radic halála végleg megszüntetett minden szimpátiát a szerbekkel a horvátoknál. A horvátok nyugatiak, a szerbek kifejezetten bizánci emberek. Például, Horvátországban mit talál a templomokban? Magyar szenteket, Szent Istvánt, Szent Lászlót... Nyugati tradíció van ott, mindig is nyugati tradíció volt. A szerbek évszázadokon át török uralom alatt éltek, eközben Horvátországnak mindig voltak nyugati kapcsolatai. Ezt a különbséget ma nem értik. Azután a Nyugat részéről többen is ügyetlenül politizáltak. Amikor múlt év áprilisában Baker Belgrádban járt, például kijelentette, hogy Amerika minden körülmények között fenn fogja tartani Jugoszláviát. Ezzel az Adzsicsicnak, Kadijeviceknek megmondotta, hogy mi a célja. A belgrádi amerikai nagykövet, Zimmermann, pedig beszédet tartott, amiben azt mondta, hogy Amerika sosem fogja elfelejteni, hogy mind a két világháborúban a szerbek voltak az ő szövetségeseik. Szították az ellentéteket. Aztán jöttek az ügyetlenségek a Nyugat részéről. Az első volt De Michelis olasz külügyminiszter kijelentése Zágrábban, hogy ha Horvátország független akar lenni, akkor ötven éven át elszigetelődik. De Michelis persze ügyes ember, most a Horvátország legjova ugratja. De azt most meg egy éve kijelentette... .rizión jöttek mások, akik nem ismerték a nemzetet, i nagyon ügyetlenek vonak, Bátorították a szerb Hadsereget, hogy lepjen akcióra. aztán jött a jugoszláv népnapsereg nagy veresege Ezioveniauan. Akkor én éppen lent voltam Szioveniaoan — közelről láttam, hogy milyen óriási vereséget szenvedett a szerb hadsereg. A horvátok sajnos ügyetlenek voltak, nem segítettek akkor a szlovénoknak. Akkor sokkal nagyobb lett volna az egység. Mara, hála Istennek, sikerült Horvátországot és Szlovéniát elismertetni, remélem, hogy Boszniával is rendbe jönnek a dolgok, habár az sokkal nehezebb lesz. De a fő feltétel az, hogy valamiképpen meg kell állítani ezt a vad hadsereget. Ezt csak úgy lehetne elérni, hogy igazi és tényleges nyomást gyakorolunk Szerbiára, mert hiszen Szerbiáé ez a hadsereg. • Ennek az egész háborúnak ránk nézve meghatározott következményei is vannak. Például Magyarországot Belgrád állandóan azzal gyanúsítja, hogy revíziós szándékai vannak, hasonlókat hallani Szlovákiában is. Mi erről a véleménye? — Mindenképpen azt mondták volna, hogy a magyarok irredenták. Hiszen ez az ő saját kisebbségük miatt van. Ennek a problémának csak akkor lenne megoldása, ha mindenkire kötelező kisebbségi státus jönne létre. Ma nincs ilyen. Ezért én még szeretném az Európai Közösségben elemi, hogy dolgozzuk ki a közös európai kisebbségi státust. Kétszer próbáltuk már a parlamentben, kétszer bukott mi ez az egész dolog, mert a görögé: nagyon ellenáll a — nekik van több kisebbségük —, majd, se szeretté, nagyon. Da erre sükség van, hogy valahogy kössünk ebből a helyzetből. Van egy nagyon jó előzménye a dolognak, az a javaslat, amit az Európa Tanács hozott a múlt évben egy kisebbségi konvencióról. Elsőrangú papír! Remélem, sikerül ratifikálni. De amíg kisebbségek vannak, lesznek nemzetközi nehézségek. • Lehet-e beszélnünk a határok megváltoztatásáról? — A fő dolog, hogy mindenki benne legyen Európában, és akkor úgyis eltűnnek a határok maguktól. Alig száz éve még Bajorország és Baden-Württemberg között államhatár volt, pár évtizede a városok előtt is volt vám. Én még emlékszem ilyen vámokra Franciaországban. Ez úgy eltűnt, mintha nem is létezett volna. • Churchill még komolyan gondolt a háború végén arra, hogy Németországot több államra fogja osztani. — Roosevelt is erre gondolt. Nem voltak reálisak. A háború valami szörnyű, mert megtébolyodnak a politikusok, és azt gondolják, hogy mindent el tudnak érni, mert nincs kritika, háború alatt nem lehet kritizálni a saját kormányt. Éppen ez a szép demokratikus rendszerünkben, hogy kritizálni lehet. A politikus részéről semmi sem olyan értékes, mint a kritika. • Bár megfogadnák a mi politikusaink ezt a tanácsát. — Adja Isten, hogy megfogadják, de ők éppen borzasztóan rossz néven veszik, ha kritizálják őket... — Vajon miért? — Nézzék, csak három éve még, hogy alig volt kritika nálunk. Ezt is meg kell szokni. • Gondolja, hogy vanegyfajta allergia a magyar politikusok között a bírálattal szemben? — Sajnos bizonyos mértékben igen. Biztos, hogy vannak, akiknek elegendő a humorérzékük. Másoknál ez teljes mértékben hiányzik. Nem fogok neveket mondani. • Ez a mi egyik bajunk, a humorérzék hiánya... — De kérem, ez is helyrejön. Ha az emer elég régen van a politikában, megjön a humora is. • Hogyan érzékeli a saját népszerűségét a mai Magyarországon? Mden személyes érzéseket támaszt ez önben? Énszintén nagyon örülök ennek, s annak, hogy a honfitársaimmal ilyen igazi személyes kapcsolatom van. Hiszen engem a legtöbb Ottó bácsinak nevez, főleg a falvakban. Őszintén mondom, ez nagyon jólesik nekem. (Vége) Afganisztán Maszud bevonult Kabulba Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia elismerte az új afgán hatalmat. Miután sikert kívánt az átmeneti tanácsnak a béke és stabilitás biztosításában, és reményének adott hangot, hogy a tárgyalások olyan kormány megalakulásához vezetnek el, amelyben a különböző irányzatok megfelelő képviseletet nyernek. Margaret Tutchler, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette: Nem lehet szó az ideiglenes kormány elismeréséről, mivel Washington államokat és nem kormányokat ismer el, s diplomáciai kapcsolatait soha nem függesztette fel Kabullal. Szaúd- Arábia ezzel szemben „törvényes kormánynak“ ismerte el a Szighatullah Modzsdedi vezette ideiglenes tanácsot. Ahmed Sah Maszud, a Dzsámiját Iszlami moderált mudzsaheddin mozgalom vezetője mintegy száz harckocsi és 10 ezer harcos élén bevonult Kabulba, hogy átvegye a számára fenntartott védelmi tárcát az új kormányban. Maszud „parancsnok“ — ahogyan mindenki nevezi — az afgán ellenállás egyik karizmatikus személyisége, jelenléte az új kabinetben a mostani körülmények között a kormány működésének alapfeltétele. Ki volt Georges Mandel Mantello? 90 éves korában elhunyt Georges Mandel Mantello, az a salvadori diplomata, aki a második világháború idején több ezer magyar zsidót mentett meg a deportálástól. Mantello, aki 1944-ben Salvador genfi konzulátusának titkára volt, fellármázta a világot, hogy a zsidók százezrei pusztulnak el az auschwitzi gázkamrákban. A svájci lapokban megjelent információi késztették határozott lépésre Svédországot, a Vatikánt és más semleges országokat, minek köszönhetően — vélik a történészek — a magyar zsidók ezrei menekültek meg. Montellót Jeruzsálemben temetik el. Május 3. — a sajtószabadság nemzetközi napja Szomorú évforduló 1991 gyászteli év volt a sajtó számára. Tavaly 72 újságíró — elsősorban az audiovizuális sajtó képviselői — vesztette életét kötelességteljesítés közben. A Reporters sans Frontières francia újságíróegyesület évi jelentését hivatalosan vasárnap hozzák nyilvánosságra, de néhány adatot már most közreadtak. Ezek szerint tavaly 121 újságírót börtönöztek be, 1990- ben börtönökben 40-en vesztették életüket. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a 120 országra kiterjedő vizsgálódás eredményei kimutatják: 68 államban következetesen cenzúrázzák a sajtót. Az Öböl-háború idején 4, a jugoszláviai konfliktusban 20 újságíró esett hivatása áldozatául. Ott, ahol nem gyilkolják le őket, letartóztatják, kitoloncolják, börtönbe vetik az újságírókat (Törökország, Kamerun, Algéria, Líbia, Vietnam). A latin-amerikai országokban a sajtó képviselői a narkókereskedők és a paramilitáris szervezetek könyörtelen támadásainak vannak kitéve, gyakran a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. A volt kommunista blokk országaiban a sajtószabadságot, a független sajtót az eszközök és egy megfelelő infrastruktúra hiánya akadályozza — mutat rá a jelentés. 1992. május 1. Amit a szlovákok zokon vesznek a csetiektől A Frankfurter Allgemeine hasábjain Jonann George Reissmüller a szlovákok és a csehek közötti feszült viszonyról cikkezik. Ha körbetudakozódik az ember Szlovákiában, hogy miért olyan feszült a szlovákok és a csehek viszonya, azt a választ kapja, elsősorban azért, mert Szlovákia rosszabbul áll gazdaságilag. A munkanélküliség kétszer olyan nagyarányú itt, mint Csehországban és Morvaországban. Ráadásul Prága azt követeli Szlovákiától, hogy mihamarabb adja fel a pártállam által a szlovák országrészbe összpontosított hadiipart. És ez még nem minden: a korona árfolyama nyomorba dönti Szlovákiát, amelynek sokkal többet kell importálnia, mint a cseh országrésznek. A szlovák főváros, Pozsony repülőterét még mindig nem csatlakoztatták a nemzetközi légiforgalomhoz. Egy szlovák csak Prágából indulva hagyhatja el légi úton az országot. Pedig a pozsonyi repülőtér sokkal ködmentesebb, mint a prágai. Egyéb anyagi tényezőkre is felhívják a figyelmet, de a felsorolás rövidesen olyan terhekre tér át, amelyek a nemzeti tudatot és az érzelmi szférát érintik. Erről aztán hosszasan tudnak beszélni. Sok szlovák el is kerüli a gazdasági kitérőt, és rögtön arra tér rá, hogy mi sérti a szlovákok nemzeti érzését a csehekkel közös államban. Ritkán állítják azt, hogy a csehszlovák állam már megalapításakor szerencsétlenséget hozott a szlovák népre. A szlovák értelmiségiek ritkán vonják kétségbe, hogy Csehszlovákia megmentette a szlovákokat az első világháború végén, mert nélküle rövidesen megszűnt volna a szlovák nemzet a magyarok uralma alatt, hiszen a magyarok megtagadták a szlovákoktól a szlovák nyelvű iskolákat, és csupán a hitoktatás folyhatott szlovákul. A szláv csehszlovák állam óvta meg a szlovákokat a teljes elmagyarosítástól, és biztosította nemzeti létüket. De a csehek már a kezdet kezdetétől fogva nem egyenlőségre és testvériségre törekedtek, hanem uralomra. E panaszok jó részében akad némi igazság. A közös állam csak rövid ideig viselte a Cseh-Szlovákia nevet. A prágai illetékesek rövidesen törölték a kötőjelet az állam nevéből, és a két népet a „csehszlovák“ népbe vonták össze, valójában pedig cseh népnek tekintették. Az 1918 végétől Szlovákiába özönlő cseh tanárokat, tisztviselőket és bírákat többnyire barátságosan fogadták ott. Szlovákiában hiányzott a széles értelmiségi középréteg, de a segítők többsége vonakodott megtanulni szlovákul, sőt érteni sem igen akart e nyelven. A cseh tanárok azt mondták a szlovák tanulóknak, hogy a szlovák nyelv a cseh nyelv egyik nyelvjárása, maguk a szlovákok pedig az egyik cseh törzset alkotják. A szlovákok közül ritkán vitte valaki sokra a hadseregben, a diplomáciai testületben vagy a közigazgatásban. A szlovákok 20 éven át hiába hivatkoztak rá, hogy már az első világháború idején ünnepélyesen megígérték nekik az autonómiát. A csehek huszita ihletésű katolicizmusellenességét megsínylette a mélyen hívő katolikus szlovák nép. A csehek gőgjükben újra és újra értésére adták a szlovákoknak, hogy elmaradottak, az érzelmeik irányítják őket, és távol állnak a modern racionalitástól, így állt a helyzet az első csehszlovák köztársaság idején. Sok szlovák e köztársaság folytatásának tekinti a mait. A szlovákok ma is úgy vélik, hogy a csehek fölébük kerekednek, méltánytalanul bánnak velük, lebecsülik őket. Ebben sok a túlzás. A szövetségi rendszerben a szlovákok a csehekhez hasonlóan teljesen önállóan intézik köztársaságukban az iskolaügyet, az igazságszolgáltatást és az egészségügyet, és bizonyos mértékig szabadon alakíthatják a gazdaság számos területét is. Sok fontos kérdésben vétójoguk van a szövetségi parlamentben. A közös állam elnevezése: „Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság", és ez a mostani „és“ sokkal többet jelent, mint az 1918 végén rövid időre odabiggyesztett kötőjel. A szövetségi kasszából származó pénzek mérséklik Szlovákiában a munkanélküliség következményeit. De az átutalt pénzekhez önhitt i megjegyzéseket fűznek újabban egyes cseh politikusok. A prágai politikusi és újságírói körökben álttában leereszkedés és arrogancia érződik a szlovákok irányában. Ebben is az első köztársaság hagyománya folytatódik. Ehhez járul egy új mozzanat: az 1939 márciusától a háború végéig fennállott szlovák állam. A szlovákoknak minduntalan arcába vágják, hogy ez az állam fasiszta, háborús szellemű képződmény volt, a hitleri Németország szövetségese. Sok szlovák szerencsétlenségnek tartotta azt az államot népe számára, s elkeseríti őket, hogy a cseh országrészben milyen kevés készséget mutatnak a megkülönböztetésre és korrektségre, és mennyire fogyatékos igazságérzettel ítélik meg a szlovák történelem azon szakaszát, amikor Tiso elnök szabta meg a szlovák állam jellegét. Csaknem valamennyi szlovák politikai irányzat képviselői azt mondják: a szlovákok nem jókedvükben és nem máról holnapra önállósodtak. 1938 októberében mondták ki a tőlük addig megtagadott autonómiát. Prága végül elfogadta ezt, de később, 1939 márciusában mégis hadsereget és rendőrséget küldött Szlovákiába. A szlovákok csak ezután kiáltották ki Pozsonyban a saját államukat. Más választásuk nem maradt, hiszen a magyarok és a lengyelek (szerintük) már készen álltak Szlovákia felosztására. A Tiso-rezsim annyi belső függetlenséget őrzött meg Szlovákia számára, amenynyit meg lehetett őrizni Hitler árnyékában. A szlovák vezetés a szlovákok szerint nem működött együtt nagyobb mértékben a náci Németországgal, mint a cseh kormány a „cseh és morva protektorátusban“. Egyetlen halálos ítéletet sem hirdettek ki akkor Szlovákiában. Az ország megtagadta a hitleri zsidótörvények átvételét. Tiso elnök arra törekedett, hogy minél több zsidót megmenthessen a hitleri népirtástól. Csupán kezdetben tévesztették meg, amikor a németek elhitették vele, hogy a szlovák zsidókat Lengyelország déli részén fogják letelepíteni. Amikor megtudta, hogy a zsidókat nem letelepítik, hanem meggyilkolják, akkor azonnal leállította a deportálást. A rabbik meg a baloldali politikusok maguk kérték Tisót Szlovákia megszállása idején, az 1944 augusztusi szlovák felkeléskor, hogy maradjon hivatalában, mert csupán tőle remélhettek védelmet a német üldözőkkel szemben. Így fest az a verzió, amely manapság általánosan elfogadott Szlovákiában. Mennyire fedi a valóságot, és mennyiben szépíti a történteket? Ezt kell felderítenie most a szlovák parlament megbízásából két történészbizottságnak. Első ízben lehet Szlovákiában a múlt e nyomasztó korszakát szabadon kutatni. Az már régen világos, hogy Benes elnök politikai vakságban szenvedett, amikor 1947-ben felakasztatta Tisót. A szlovákok nem emelhettek akkor szót, féltek és iszonyodtak. Szlovákiában lemoshatatlan gyalázatnak tekintik egy pap felakasztását. A szlovákok mai felzúdulásában a hajdani megaláztatás keserűsége is megnyilvánul. A józan szlovák politikusok, például a kereszténydemokrata Frantisek Miklosko, igyekeznek elkerülni a szakítást: a felsoroltak ellenére elég sok minden öszszekapcsolja a cseheket és szlovákokat; a közös állam mindkét nép számára kedvezőbb. E politikusok megütődve tapasztalják, miként növekszik az önálló államot óhajtó szlovákok száma. A csehek körében pedig egyre többen elégelik meg a nemzeti viszálykodást: jobb a válás, mint a beláthatatlan ideig elhúzódó marakodás, a süketek párbeszéde, az örökös szemrehányások. A válástól azonban még a pozsonyi ellenzék legbefolyásosabb személyisége, a nép körében egyre kedveltebb nacionalista politikus, Meciar is viszszariad. Frantisek Miklosko és más tekintélyes szlovákok azt szeretnék, hogy a két tagköztársaság további jogköröket kapjon, főleg a gazdaságpolitika és adópolitika terén, Szlovákia pedig maradjon meg az ily módon tökéletesített föderációban. Csakhogy sok forrófejű nacionalista ellenük van. A cseh köztársaságban pedig azon mesterkedik néhány közéleti személyiség, hogy Szlovákiában a csehektől, Prágától és a közös államtól való idegenkedés kerekedjen felül. A SZUVERENITÁS NEM FÜGGETLENSÉG Jövő héten először szavaz a szlovák parlament a Szlovákia szuverenitásának kihirdetéséről szóló tervezetről. A szavazás megtartásáról hétfőn döntött a szlovák törvényhozás miután mindeddig elutasították a szlovák nacionalisták valamennyi előző próbálkozását, hogy a tervezetet a parlamenten keresztülvigyék. A tervezet értelmi szerzője Viliam Oberhauser víz- és erdőgazdálkodási miniszter, aki a Kereszténydemokrata Mozgalomból kivált Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom nevében terjesztette azt elő. Jan Carnogursky szlovák miniszterelnök leleplezte a tervezetet: olyan választási manővernek nevezte, amely ,,nagyon nagy politikai primitivizmusról" árulkodik, s amíg voltaképpen „bűnös játék az emberek sorsával“. Leszögezte ugyanakkor, hogy a szuverenitási nyilatkozat nem vonatkozik a függetlenségre, amit csakis a szlovákok többsége határozhat el, népszavazással — jelentette a France Presse. Amerikai Bábel Az Egyesült Államok egyre több lakosa odahaza nem beszéli az angolt, és sokan beismerik, hogy nehezen értetik meg mágusát ezen a nyelven — szűrhető le az 1990-es népszámlálás részleges eredményeiből, bár a Népszámlálási Hivatal nemrégiben közzétett adatai az 50 szövetségi államból csak 11-re vonatkoznak, Mondára és New York-ra például igen, de Texasra és Kaliforniára már nem. A végleges adatokat csak júniusban teszik közzé. Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint New Mexicoban a lakosok csaknem 40, New York államban több mint 20 százaléka, New Jersey, Florida és Rhode Island lakosainak nem egész egyötöde nem angolul, hanem más nyelven beszél otthon. Egyes városokban ez rekordszintet ér el: a Hondás Miamiban a lakosok csaknem 16 százaléka „idegen“ nyelvet beszél a coaladban. Az arány 45 százalék a New Jersey állambeli Petersonban, csaknem10 százalék a New Mexicó-i Santa Fében. Ivew Yorkban 1990-ben 41 százalékot ért el, szemben a 10 évvel előbbi 35 százalékkal, s az érdekeltek csaknem fele úgy nyilatkozott, hogy nem beszél hibátlanul angolul. A Népszámlálási Hivatal 1989-es jelentése szerint 10 év alatt a nem angolul beszélők száma a tömeges bevándorlás, főként a latin-amerikai bevándorlók miatt emelkedett ilyen lényegesen. Az első amerikai idegen nyelv a spanyol. Floridán és New Mexicón kívül a nem angolul beszélő 2,8 millió New York-i csaknem fele a spanyolt vallja anyanyelvének. A többi nyelvcsoportra vonatkozóan adatok nincsenek, az említett jelentés csupán annyit szögez le, hogy több mint 350 ezer New York-i beszél ázsiai nyelveket. Az amerikai lakosság 10 év alatt 9,8 százalékkal gyarapodott, a külföldön született amerikai lakosok száma azonban 14 millióról 20 millióra emelkedett, ami csaknem 43 százalékos növekedés. A jelenség igen kézzelfogható következményekkel jár. New Yorkban az utóbbi három év leforgása alatt 167 országból származó 120 ezer tanuló iratkozott be nyilvános iskolákba. Amikor pedig a költségvetési megszorítások miatt csökkentették a tanerők számát, időre és pénzre volt szükség kétnyelvű tanárok felkutatására — mutatott rá egy oktatásügyi szóvivő. Gillian Stevens, az Illinoisi Egyetem szociológusa hangsúlyozza, hogy a szóban forgó kategóriából sokan bevándorlók gyermekei, de már amerikai földön születtek. Nem lehet pontosan felbecsülni a kétnyelvűek számát, mert a bevándorlók gyermekei és unokái saját körükön kívül gyengén beszélnek angolul — mondotta Stevens. (AFP) Családi körben... ‘HF 'rh£x!dbi-M*xkii&