Romániai Magyar Szó, 1993. május (5. évfolyam, 1017-1042. szám)
1993-05-06 / 1021. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Demokráciát, de kivel A választások óta eltelt időszak egyik legfontosabb politikai eseményének tartja a Románia libera azt a levelet (ennek teljes szövege — első ízben — lapunk 3. oldalán olvasható), amelyet közel két tucatnyi ellenzéki szenátor (és értelmiségi) intézett Tőkés László püspökhöz, az RMDSZ tiszteletbeli elnökéhez, de amelyet a címzett máig, keltezése után három héttel sem vehetett kézhez, mert nagy valószínűség szerint el sem küldték, lényegében nem is neki szánták, inkább a széles közvéleménynek. Erre merünk következtetni abból, hogy a Kolozsváron, még április közepén megfogalmazott szöveg, amely válaszféle akar lenni a Tribuna Ardealului c. lapban megjelent püspöki interjú néhány kitételére, furcsa körülmények között és — nem túlzunk, ha leírjuk — mögöttes szándékokkal látott napvilágot. Furcsálljuk mindenekelőtt azt, hogy a „történelmi“ tett pillanatát nem kevesebb, mint két héttel elhalasztották, pontosabban április 30-ára, az állami ártámogatások megvonásának, a nagy bérharcok kirobbanása és nem utolsósorban a két székely megye önkormányzati választmánya tervezett lemondásának előestéjére időzítették. S hogy ez nem teljesen véletlen, arra utal az is, hogy a szöveg nem a Tribuna Ardealuluiban jelent meg ,ahogy az normális és etikus lett volna, hanem az ország egyik legnagyobb példányszámú napilapjában, amely ráadásul az azonnali kommentálásra is vállalkozott. Vajon miért? Vajon mire megy ki a játék? Mert, hogy a levélnek, az egész akciónak politikai éle van, az nem vitás. Azt leplezni is alig lehet: nem más, mint az RMDSZ megrendszabályozására, netán az RMDSZ és tiszteletbeli elnöke közötti „válás“ kierőszakolására irányuló kísérlet, a román ellenzék „árnyalt“ és bármikor visszavonható (elvégre csak személyek, nem pártok írták alá) próbálkozása, hogy „mérsékelt“ politikára intse a magyarság érdekvédelmi szervezetét. Egyelőre nem kívánunk vitába szállni sem a levéllel, sem aláíróival, még nézeteikkel sem, mert valószínű, sőt biztos vagyok benne, hogy ennek elsőségi jogát Tőkés László püspök magának tartja fenn. Számtalanszor elhangzott viszont, hogy az RMDSZ általában, de választások idején pedig mindenképpen amolyan homokpoggyász a DK nyakán, problémáinak fölvállalása az ellenzéknek milliós szavazatvesztést jelentett és jelenthet. Az ellenzék pedig, ha nem is szállt szembe, ha nem is állt be az RMDSZ-t becsmérlők kórusába, csak a legritkábban állt ki mellette (Har-Kov jelentés, autonómia-vita, Tőkés-nyilatkozatok stb.). Szívesen vette azonban minden alkalommal azt a kb. egymillió szavazatot, amit a magyarságtól kapott. Közben mindig azon munkálkodott, hogy kordában tartsa, befolyásolja, lebeszélje az RMDSZ-t, arra hivatkozva: ez vagy az nem időszerű, ez vagy az megoldódik majd ... ha hatalomra kerülünk! Ennek jeles példája az RMDSZ III. kongresszusa volt, ahol viszont jelei voltak annak; mindkét fél javára megnyugtató megoldás született. Úgy látszik, mégsem. A DK-nak, legalábbis a Konvenció tekintélyes részének, számos politikusának továbbra is teher az RMDSZ, annak következetessége. Erre utal a szenátorok levele is, amely az ún. IGAZSÁG jegyében született. A saját igazságuk jegyében. Ez az igazság viszont nem más, mint az a tudatalatti vagy nagyon is tudatos meggyőződés, hogy az RMDSZ nélkül, nemzetiségi kérdés nélkül könnyebb lenne az élet. Csakhogy az RMDSZ van, a nemzetiségi kérdés is adott. Azt a szavazatok és az ... európai elkötelezettség miatt vállalni kell. De, ha lehet, ne ezt az RMDSZ-t, hanem... azt. Egy szelídebbet, egy kevésbé követelőzőt, egy kezesebbet, szófogadóbbat. Olyant, amely nem szájas, nem hangoztatja sérelmeit, nem követel ilyen meg olyan autonómiát és egyáltalán ... „Medveszelídítés“ tehát a levél, s a hozzá fűzött kommentár. Az előbbi „tények“, „elvek“, „logikai bukfencek“ fölsorakoztatásával, udvarias hangnemben fogalmazza meg kifogásait, fönntartásait, vitatkozik — csak Tőkés püspökkel, az utóbbi viszont, lényegében ugyanazon a gondolatmenetben már vádol, de nemcsak a tiszteletbeli elnököt, hanem az egész RMDSZ-t amikor azt állítja: a szervezet föladta a demokráciát mindenkinek elvet a demokráciát csak a magyaroknak, sőt a demokráciát a románok ellen elvért.. Így lenne? Kétlem. Vajon nem inkább arról van szó, hogy demokráciát keres magyarokkal, de ha lehetne, nélkülük? GYARMATI JÁNOS „Harcunkat nekünk kell meghajolnunk“ Beszélgetés Éva Maria Barkival A Duna-szigeten békésen eregetik a sárkányokat, a Grabenen és a Stephansplatzon sétálnak a turisták. Nem meszsze, Bécs 1. kerületében él és dolgozik Éva Maria Barki nemzetközi jogász, aki már 1987 óta foglalkozik a kisebbségek ügyével. R. L.: Olvastam, hogy azt mondta, amíg csak olyan szinten vetődik fel Erdély kérdése, mint a magyar tévéadás megrövidítése és hasonlók, addig senki sem fog felfigyelni ránk. E. M. B.: Nem azért mondtam, hogy ez nem elég figyelemfelkeltő, hanem azért, mert a probléma más. Én úgy látom, ez egy román taktika: mindig apró kérdéseket vetnek fel (esetleg megoldanak), és mint egy kutyának, odadobnak valamit a magyaroknak, a magyarok pedig rágódnak rajta. És nem látják a fától az erdőt Amíg a lényeges kérdések nincsenek tisztázva, nem oldódnak meg a mindennapi részletkérdések sem. A lényeg pedig a jogi keret, amiben az erdélyi magyarok (és nemcsak ők), élnek. A lényeg az alkotmány, a törvénykezés, a közigazgatás. Nem lehet kérni itt egy kedvezményt, ott egy kedvezményt, mert pl. Hargita és Kovászna megyében magyar prefektust kérnek, és ez egy kedvezmény lesz a román kormány részéről. Mert a törvények nem írják elő, hogy a prefektus milyen nemzetiségű legyen. Nem szabad és nem is lehet könyörögni a kedvezményekért, ki kellene harcolni, ki kellene dolgozni tárgyalások útján is olyan korrekt jogi keretet, alkotmányt, ahol nincs helye vitának ,és a magyarság elfoglalhatja az őt megillető helyét, Erdélyben. Én egy ilyen jogi alapot csak egy autonómia-tervben látok, amíg ez nincs, addig csak veszekedések és problémák lesznek. Ha lenne autonómia, akkor benne lenne, hogy hol legyen román, hol magyar vezető, milyen alapon nevezik ki a prefektust, hogyan szervezik meg a közigazgatási törvényhozást, bíróságot. Nem eev Funar el kell harcolni, nem egy főispáni székért, hanem az elvekért, az alapokért, és akkor egy ilyen vita már nem lehetséges. R. L.: A magyarság széthúz, és az RMDSZ elszigetelődött tagságától E. M. B.: Ez két probléma. Az erdélyi magyar népben van egyetértés, és nem igaz, hogy nem tudja kimondani, mit akar. Mindenki egyet akar: túlélni, őrizni a kultúrát, identitást. Ebben nincs különbség, félreértés, itt egy közös konszenzus van. Másik kérdés, hogy az RMDSZ ezt a konszenzust hogyan képviseli. A disszenzus, differencia nem a népben van, hanem az RMDSZ és a nép között. Ez még szembeöltőbb a Székelyföldön. A Székelyföld nincs arányosan képviselve az RMDSZ-ben. Másrészt a székelyéé a kisebbség a kisebbségben és az RMDSZ a saját kisebbségét nem eléggé képviseli. A Székelyföldön akarják az autonómiát, és az RMDSZ-nek kötelessége lenne a saját kisebbségét úgy képviselni, ahogy azt az akarja. Mert 700 000 emberről van szó. És ha mi azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek mint kisebbséget, akkor mi is komolyan kell hogy vegyük a székelységet. Én láttam a kongresszuson is, hogy a székelyek akarata ellen született meg a döntés. ők akarták a területi sinonómiát, de nem tudták átvinni akaratukat. R. L: Mi a véleménye a független Erdélyről? E.M.B.: Erdély kérdése nem határkérdés. Az egész kisebbségi és népcsoport probléma nem határprobléma. A lényeg a jog körül van, milyen jogot adnak a népnek, nem egy formális dolog áll a középpontban. A határ formális dolog, de tartalmilag az a lényeg, hogy milyen az életszínvonal, milyen jogi keretek között élnek az emberek. Ugyanazt a jogot kell adni az Erdélyben élő népeknek és az erdélyi területnek, ha független, ha román, ha magyar vagy bármely más ország fennhatósága alatt van. Tartalmilag autonómia kell. Akkor is, ha Erdély nem független, maximális autonómiát kell adjon Románia ennek a területének, hogy Erdély Erdély maradjon. Egy autonómia azt jelenti, amit a Vance Owen tervben felrajzoltak Boszniában, amit a Carringtontervben létrehoztak Horvátországban a szerbek megnyugtatására. Már van egy Bosznia alkotmány, amit nagyon részletesen kidolgoztak. Kérni kell Erdélyben is ugyanezt, ez azt jelenti, hogy bizonyos területen egy független (saját) törvényhozást, saját törvényhozói szervet, tehát erdélyi parlamentet kell létrehozni, saját közigazgatást, bíróságot és rendőrséget. Az együttélő népek legyenek arányosan képviselve. És ez nem magyar autonómia lenne ,hanem erdélyi, ahol a többségi románság is ki lenne elégítve. R.L : Erdély miért érdekli önt? E.M.B.: 1987-ben a nagy erdélyi (romániai) emigrációs hullám által kerültem közvetlenebb kapcsolatba az erdélyi kérdéssel. Én már akkor első kézből kaptam információkat az ottani helyzetről, amikor az itteni újságok, tévé, rádió még semmit nem közöltek. És akkor kezdtem nemcsak a menekültek problémáját képviselni, hanem egész Erdélyét. Akkor hoztuk létre a Nemzetközi Erdély Bizottságot (1988), és kezdtük képviselni a FUEV-bért. A mai napig is képviseljük Erdélyt a NEB-bel — az RMDSZ mellett — a FUEB-ben. (Európai Népcsoportok Föderatív Uniója — most lesz május végén akongresszus Frensburgban.) A NEB-ben sok nemzetközi és nemzeti erdélyi szervezet van, pl. Erdélyi Szövetség, Erdélyi Világszövetség stb. Nemrég tartottunk sajtótájékoztatót a macedón és az erdélyi helyzetről. (A macedónok is nagy elnyomásnak vannak kitéve Görögországban.) Nemzetközi megfigyelő vagyok egy perben Athénban, amit a macedón népcsoport két vezetője ellen indítottak. Minden kisebbségnek, népcsoportnak ki kell harcolnia a jogait. Nincs általános recept, európai egyezmény. Még ha lesz is Európai Kisebbségi Charta, ez nem jelenti azt, hogy az erdélyi kérdés meg van oldva, mindenki meg kell hogy harcolja a maga harcát... R.L: Mit üzen az erdélyi népeknek? E.M.B.: Ki kell állni és harcolni kell a jogokért, ezt csak ottlehet, és senki sem fogja felvállalni helyettük. Csak akkor tudunk segíteni, ha onnan jön a kezdeményezés. A megfelelő pillanat már elmúlt, kimaradt a jó lehetőség, amikor ■könnyebb lett volna. Mindennap nehezebb lesz és bonyolultabb. Most elég sötét a helyzet az egész Balkánon, de reméljük, nem lesz háború. Bécs, 1993. április 21. Lejegyezte: ROZSNYAI LÁSZLÓ • Királyi fogadtatás Budapesten • Merre zötyögünk?» „Hazátlan“ hazaáruló • Katasztrófák, sürgősségek napirenden • Az RMSZ is díjat adott • Koresh és a gyermekek • IVEI újság Árpástón • Egyelőre részleges az általános sztrájk „ A többnapos, többmenetes tárgyalások, alkudozások a hat szakszervezeti konföderáció és a kormány között nem hozták, nem hozhatták meg a mindenki által elfogadható eredményt. A következmény: szerda reggeltől sztrájkba lépett a szakszervezetek egy része. • Kedden, el nem fogadhatván a hibáktól hemzsegő protokollt, a szakszervezeti vezetők sajtóértekezleten jelentették be: „A sztrájk nem a szakszervezetek győzelme, hanem a hatalom képviselőinek legyőzetése“. S azt is, hogy szerdától sztrájkba lépnek a Frattához és az Országos Szakszervezeti Blokkhoz tartozó szindikátusok. Tegnaptól tehát beszüntették a munkát a sofőrök, a Sanitáshoz tartozó egészségügyiek, a tengeri és dunai kikötők egy részének szindikalistái. A másik négy konföderáció 48 órás haladékot adott a kormánynak. Ám amennyiben ez idő alatt nem sikerül dűlőre vinni követeléseiket, úgy május 7-én sztrájkba lép a fémipar, a gépgyártóipar, a bányászat (a Zsil-völgyét leszámítva), a könnyűipar, az energetika, a tengerészek, a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakszervezetek . Nyilatkozataiban Miron Mitrea, a Fratia lídere ezeket mondotta: „Most is a megmozdulások lándzsahegye vagyunk. Valakinek szembe kell szállnia az árral..., akik pedig nagy pénzeket szereznek, vállalják az átmenet nehézségeit is, ne csak az alkalmazottakat, nyugdíjasokat sújtsák azok..." . A várakozó álláspontra helyezkedett szakszervezetek reménykednek. De ki lesz a közvetítő közöttük és a kormány között, mert az államelnök egyszer már megpróbálta, s láttuk, milyen eredménnyel. Kedden pedig, ahelyett, hogy a közvéleményt leginkább foglalkoztató eseményekkel foglalkozott volna, Mickey Mouse-t fogadta . Ha a kormánnyal folytatott szerdai és csütörtöki megbeszélések nem járnak sikerrel, péntektől a rádió- és tévéadások is szünetelnek. S mert az energetikában dolgozók a törvény értelmében nem léphetnek sztrájkba, a Renel áramszolgáltató állami vállalat dolgozóinak 80 százaléka már aláírta lemondását. A várható eseményekre, úgy tűnik, a kormány felkészül. Kedden délelőtt a kormány székhelye körül valóságos erődemonstrációra került sor. Páncélkocsik cirkáltak a környező utcákon, mintegy „főpróbát“ végezve . Szűkszavúra sikeredett sztrájkkrónikánk végén két kérdés: 1. Az általános sztrájk küszöbén ki a leginkább hibás azért, hogy Romániának ekkora nehézségekkel kell szembenéznie? 2. Jelen körülmények között van-e valóságalapja Adrian Nastase házelnök ama kedd esti, tévében elhangzott állításának, miszerint egy általános sztrájk az ország feldarabolását eredményezheti? Nem válaszolunk e kérdésekre, azt viszont leírjuk: a sztrájk minden valószínűség szerint lapunkat is érinti: szerdától a terjesztés mindenképpen akadozni fog, s nem kizárt, később a nyomda is beszünteti a munkát. SÜTŐ ANDRÁST NOBEL-DÍJRA JAVASOLTÁK (Helyben) — A Magyar Írók Szövetsége magyar részről Sütő Andrást javasolta az irodalmi Nobel-díjra. Hogy milyen foganatja lesz a magyar javaslatnak, az majd csak ősszel dől el, mindenesetre emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat: szegény Illyés Gyula nemegyszer szerepelt már a világlistán, de valahogy mindig kimaradt. A szerdai Azi Alexandru Piru, Mircea Micu, Dumitru Micu román kritikusokat kérdezte meg a hír kapcsán: mi a véleményük? Szerintük Sütő középszerű tehetség, s ha ő kapná netán a díjat, csakis politikai okokból történne. 9 Fány? Neagu, aki valamikor Barátaim c. sorozatában „eldalolta“, mily szoros szálak fűzik őt a romániai magyar írókhoz, többek között Sütőhöz is, a hírre hirtelenében csak azt tudta kinyögni: „Il bag in masa!“ Ami barátok között is azt jelenti: „Menjen az anyjába!“ 9 Holnapi számunkban Sütő András véleményét tolmácsoljuk a kérdésben (Cseke Gábor) „SZTRÁJKOLÓ" VENDÉGEK? (Helyben) — Második hete topogunk egy helyben Szerda esti vendégségünk megrendezésével: hol nálunk nincs „vendégváró“ hangulat, hol parlamenti vendégjeinknél áll be akadályoztatás. Ezen a héten éppen az országos tiltakozó sztrájk kirobbantásának napján került volna sor a szerkesztőségi kerekasztalra, de a képviselőcsoportnak halaszthatatlan megvitatnivalói akadtak, ma pedig már hazautaznak. Zűrzavaros időkben marad az örök remény, talán a következő héten... (RMSZ) CSUPÁN 4 SZAKSZERVEZETNEK SIKERÜLT... (Üzenetrögzítőn) — Május 4-én délelőtt a Temes megyei Szabad Szakszervezetek Timisoara Szövetségének székházában találkoztak a szakszervezetek vezetői. A tanácskozás első felében a vezetők bemutatták azokat a listákat, melyek a sztrájk melletti, illetve elleni aláírásokat tartalmazták. Kiderült, hogy csupán 4 szakszervezetnek sikerült a sztrájk megkezdéséhez szükséges aláírásokat összegyűjteni. Még a tárgyalások befejezése előtt tudomást szereztek arról, hogy az Alfa Kartell által meghirdetett sztrájkot 48 órával elhalasztották. Ennek ismeretében a Kartellhez társult temesvári szakszervezetek vezetői szavazással döntöttek arról: tiszteletben tartják ezt a határozatot. (Bujdosó Andrea) KETTŐBŐL KETTŐ (Üzenetrögzítőn) — Tamás Lajos vagyok Székelyudvarhelyről, a 12283-as telefonról. Az RMSZ 1017—1018-as, száma(Folytatása a 4. oldalon) Román szenátorok nyílt levele Tőkés Lászlóhoz Tisztelt Tőkés László püspök úr! Szeretnénk, ha meggyőződne arról, hogy e sorok semmi esetre sem jelentik az ön iránt táplált megbecsülésünk megváltozását és azt az óhajt sem, hogy vitát nyissunk. Ön a decemberi Forradalom szimbólumát jelenti, ugyanakkor a romániai magyarok fölhatalmazott szószólója. Éppen ezért az ön politikai nyilatkozatai és gesztusai közül többnek kivételesen súlyos a töltete és erőteljes visszhangot keltenek az országban és külföldön. Kérnénk tehát, hogy jelen állásfoglalásunkat értelmezze bizonyos, történelmi korszakok és jelenlegi állapotok tisztázásának őszinte óhajaként. Az igazságszeretet szellemében fordulunk önhöz azzal a céllal, hogy bizonyos nézeteltérések elsimításával és nem eléggé világos aspektusok pontosításával szolgáljuk valamennyi igaz hazafi ügyét: a szabad, demokratikus, erős független és virágzó Romániát. Az IGAZSÁGRÓL beszéltünk, ismerve azt a tényt, hogy az ön és az ön által szolgált egyház felfogásában azon szellemi értékek rangsorában, melyeket szolgál, a vezető helyét foglalja el. Az evangéliumi betűből és szellemből az a következtetés vonható le, hogy igazság nélkül nem létezik szabadság, béke, igazságosság, de megbékélés sem. De a szülőnemzeted iránt érzett hiteles szeretet is föltételezi az igazságszeretetet. Szeretnénk és reméljük, hogy a most megfogalmazásra kerülő vallomás erősítené az általunk tisztelt elvet, mely szerint nem érhetsz el kedvezményt és több jót a saját népednek, megsértve és igaztalanul megbántva más népeket. A Tribuna Ardealului 1993. április 4-i számában adott interjújában két kijelentést tett, amelyek, úgy véljük, föltétlenül válaszra és azonnali tisztázásra várnak. A románoknak a magyarokkal szembeni magatartásáról szólva, kijelenti: „az utóbbi 70 évben (...) kisebbségellenes politikát folytattak (...)“, „mindig ennek az országnak a homogenizálására törekedtek és sikerült a romániai magyarokat mellőzni Példát erre: „kitettek bennünket a postától és a vasúttól (...), az egészségügyből, ahol nagyon kevés a magyar (...), a közigazgatásból, a diplomáciából, a hadseregből (...)“, „ilyen értelemben vitték végbe a tisztogatást.“ Az ön kijelentése nem veszi figyelembe az igazságot, megsért és igaztalanul megbánt egy népet, amely évszázadokon át szenvedett és harcolt az idegen uralom ellen, amely el akarta nyomni, földjét el akarta venni, nyelvét és szokásait meg akarta rontani. Ez a nép, miután viszont kivívta függetlenségét, bocsánatról, türelmességről és engedékenységről tett tanúságot. Az ön szavai szennyezik őseink több nemzedékét, amelyek szembeszállva a gyűlölettel, a bűnnel, az elnyomással és az igazságtalansággal, mégis megőrizték lelkük tisztaságát, óva azt az igazságtalanságtól, a gyűlölettől és a bosszútól. Épp ezért az egész két világháború közötti időszak, pontosabban 1918-tól egészen 1944- ig, mind az Erdélyi Igazgató Tanács, minda Nagy-Románia választott kormányai és a román vezető politikusok, távol attól, hogy elnyomottakból elnyomókká váljanak, a kisebbségekkel szembeni magatartás igazi úttörői voltak Európában, a legdemokratikusabb előrehaladott elveket alkalmazták, azokat, melyek föllelhetők a Gyulafehérvári Nyilatkozatban és az 1923-as Alkotmányban. Ezek felölelték a nemzetiségekkel kapcsolatos nemzetközi rendszabályokat is (amelyeket rendszeresen feltüntettek az 1920. október 20-i Tittoni jelentésben, amit a Népszövetség elé terjesztettek), sőt megelőzték a nemzetközi rendszabályokat nagylelkű eszméik révén. Azon számtalan bizonyíték közül, amelyek tanúsítják, hogy Nagy-Románia betartotta e szabályokat, kettőt említünk: — Nicolae Titulescu, a Népszövetség volt elnöke, akit egész Európa elismert mint az emberi jogok és mindenekelőtt a kisebbségek jogai nagy védelmezőjét, a párizsi Diplomáciai Akadémia előtt 1929. március 15-én kijelentette: „Az utóbbi tíz év politikatörténete bizonyítja (...), hogy, ha van terület, ahol megnyilatkozott különbség nélkül minden nemzet a nemzetközi szolidaritása és a megértő nagylelkűsége, az pontosan a kisebbségekkel szembeni bánásmód.“ A két világháború közötti egész időszakban és azt követően nem létezett egyetlen olyan hivatalos, megalapozott tiltakozás vagy panasz sem, melyet valamely románai kisebbséget képviselő szervezet vagy olyan ország kormánya fogalmazott volna meg, melynek Románia határain belül élő nemzettárs polgárai voltak.. Ellenkezőleg, 1939-ben a romániai kisebbségek képviselői (W. Fabritius, Hans Otto Roth, Joseph Schonberg, W. Fieldermann, Al Safran, I. Bracar és mások) kivételesen kedvezően vélekedtek a román kormányzatok viselkedéséről a kisebbségekkel szemben, kinyilatkoztatva „szolidaritásukat a román nép sorsával.“ (Folytatása a 3. oldalon) fi Postacím: Redactia l'i: ROMÁNIAI MAGYAR SZO U sorozat _0__, D .. ., 79776 Bucure$ti 33, 1021. szám Piata Presei Libere 1., sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége május 6., 79776 Bukarest 33, csütörtök Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunkon i • telefonszáma: 618 03 02 óra 30 est Telefax: 618 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R LIBERÁLISOK A SZTRÁJK KÜSZÖBÉN A Liberális Párt (fiatal és konvenciós liberálisok törvényesen még el nem ismert alakulata) kedd déli sajtóértekezletének egyedüli témája a szerdára bejelentett általános (végül is csak részleges) sztrájk volt, valamint a kormánypárt, az elnöki hivatal, a végrehajtó hatalom álláspontja az említett társadalmi megmozdulással szemben. Az LP az ellenzékkel összhangban vélekedik az eseményről, s ez a párt hónapok óta hangoztatja: a kormány politikája gazdasági csődhöz vezet, ami íme, be is következett. A szakszervezetek reagálása természetes, normális viszonyulás, a sztrájk pedig nem reformellenes. Sokkal inkább az a kormányprogram, nem pedig a szakszervezetek elvárásai, melyek gyors eredményekkel járó gyors reformot óhajtanak. A Vacaroiu-csapat a szubvenciómegvonást a politikai és populista megfontolásokból — későn alkalmazta. S ez, akárcsak valamennyi eddigi félmegoldása, nyilván megbosszulja magát. Az általános sztrájkkal, az ország beláthatatlan következményekkel járó politikai válságba jut, amit csak politikai megoldással lehet orvosolni. Erre viszont képtelen a kormánypárt, az államelnök, aki hétfő esti közleményével — a melyben az ellenzék felhívását ítélte el s minősíti opportunistának — komoly politikai hibát követett el. Tette alkotmányellenes, hiszen az államfő azonosul a jelenlegi kormánnyal, annak politikájával. A kormánynak a szakszervezetekkel folytatott vitákban (Folytatása a 3. oldalon) Napról lapra ELŐRE... Úgy tűnt, vagy egyeseknek úgy tűnt, hogy megannyi Politikai hökkeneteinket megoldanák az előre hozott választások. Igazság szerint nekünk előrevivő választásokra lenne szükségünk. SZÁSZ JÁNOS II. ERZSÉBET EMLÉKEKET IDÉZETT Kedden délután hivatalos látogatásra Budapestre érkezett II. Erzsébet angol királynő és férje Fülöp edinburghi herceg. Az ünnepélyes fogadás után a krályi pár a Budavári palotába hajtatott, ahonnan megtekintette a főváros panorámáját. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galériában híres magyar festményeket, majd pedig a Széchenyi Könyvtárban egy, a látogatás alkalmából rendezett kiállítást néztek meg. A tárlat a magyar és az angol királyi hagyományokat, valamint a királyi család magyar kapcsolatait eleveníti fel. Ez utóbbiak gyökere Rhédey Claudia erdélyi grófnő, aki II. Erzsébet szépanyja, vagyis nagyanyjának a nagyanyja volt. Este Göncz Árpád fogadást adott a Parlament vadásztermében az angol királynő és férje tiszteletére. A köztársasági elnök pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy Magyarország elsősorban tartós kapcsolatok kiépítésére törekszik. Kitért a magyar—angol kapcsolatok történelmi alapjaira, majd így folytatta: Magyarország nagyra becsüli mindazt, amit az angol nép az évszázadok során a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok érvényesítéséért tett, és méltányolja ama erőfeszítéseket, amelyeket az európai biztonság és együttműködés érdekében, például a Magyarország déli határainál dúló háború megfékezésére napjainkban kifejt. Beszédét a következő gondoláinkkal fejezte be: „Meggyőződésem, hogy Felséged látogatása hozzájárul kapcsolataink sokoldalú fejlődéséhez, egyszersmind elősegíti a jövő egységes Európájának kialakulását“. Őfelsége II. Erzsébet köszöntőbeszédében többek között arra utalt, hogy mindig (Folytatása a 2. oldalon) Parafáltért a román—szlovák alapszerződést Teodor Meleipcanu külügyminiszter pozsonyi hivatalos látogatása során megbeszélést folytatott szlovák kollégájával, Josef Moravcikkal. Fogadta Michal Kovác államfő és Vladimír Meciar miniszterelnök. A két külügyminiszter parafálta a román —szlovák barátsági és együttműködési szerződést és megállapodott abban, hogy a két államelnök mielőbb aláírja a dokumentumot. A bukaresti rádiónak adott interjújában Teodor Melescanu nagyrabecsüléssel nyilatkozott a megbeszélések építő és felelősségteljes szelleméről, s megállapította, hogy a parafátt szerződésben foglalt elvek, a politikai dialógus folytatásával, a gazdasági és kulturális kapcsa(Folytatása a 2. oldalon)