Romániai Magyar Szó, 1993. május (5. évfolyam, 1017-1042. szám)

1993-05-06 / 1021. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Demokráciát, de kivel A választások óta eltelt időszak e­­gyik legfontosabb politikai ese­ményének tartja a Románia li­­bera azt a levelet (ennek teljes szöve­ge — első ízben — lapunk 3. oldalán olvasható), amelyet közel két tucatnyi ellenzéki szenátor (és értelmiségi) in­tézett Tőkés László püspökhöz, az RMD­SZ tiszteletbeli elnökéhez, de a­­melyet a címzett máig, keltezése után három héttel sem vehetett kézhez, mert nagy valószínűség szerint el sem küld­ték, lényegében nem is neki szánták, inkább a széles közvéleménynek. Er­re merünk következtetni abból, hogy a Kolozsváron, még április közepén meg­fogalmazott szöveg, amely válaszféle a­­kar lenni a Tribuna Ardealului c. lap­ban megjelent püspöki interjú néhány kitételére, furcsa körülmények között és — nem túlzunk, ha leírjuk — mö­göttes szándékokkal látott napvilágot. Furcsálljuk mindenekelőtt azt, hogy a „történelmi“ tett pillanatát nem keve­sebb, mint két héttel elhalasztották, pontosabban április 30-ára, az állami ártámogatások megvonásának, a nagy bérharcok kirobbanása és nem utolsó­sorban a két székely megye önkor­mányzati választmánya tervezett le­mondásának előestéjére időzítették. S hogy ez nem teljesen véletlen, arra u­­tal az is, hogy a szöveg nem a Tribu­na Ardealuluiban jelent meg ,ahogy az normális és etikus lett volna, hanem az ország egyik legnagyobb példány­­számú napilapjában, amely ráadásul az azonnali kommentálásra is vállalko­zott. Vajon miért? Vajon mire megy ki a játék? Mert, hogy a levélnek, az e­­gész akciónak politikai éle van, az nem vitás. Azt leplezni is alig lehet: nem más, mint az RMDSZ megrendsza­­bályozására, netán az RMDSZ és tisz­teletbeli elnöke közötti „válás“ kierő­szakolására irányuló kísérlet, a román ellenzék „árnyalt“ és bármikor vissza­vonható (elvégre csak személyek, nem pártok írták alá) próbálkozása, hogy „mérsékelt“ politikára intse a ma­gyarság érdekvédelmi szervezetét. Egyelőre nem kívánunk vitába száll­ni sem a levéllel, sem aláíróival, még nézeteikkel sem, mert valószínű, sőt biztos vagyok benne, hogy ennek első­ségi jogát Tőkés László püspök ma­gának tartja fenn. Számtalanszor elhangzott viszont, hogy az RMDSZ általában, de válasz­tások idején pedig mindenképpen amo­lyan homokpoggyász a DK nyakán, problémáinak fölvállalása az ellenzék­nek milliós szavazatvesztést jelentett és jelenthet. Az ellenzék pedig, ha nem is szállt szembe, ha nem is állt be az RMDSZ-t becsmérlők kórusába, csak a legritkábban állt ki mellette (Har-Kov jelentés, autonómia-vita, Tőkés-nyilat­kozatok stb.). Szívesen vette azonban minden alkalommal azt a kb. egymillió szavazatot, amit a magyarságtól ka­pott. Közben mindig azon munkálko­dott, hogy kordában tartsa, befolyásol­ja, lebeszélje az RMDSZ-t, arra hivat­kozva: ez vagy az nem időszerű, ez vagy az megoldódik majd ... ha hata­lomra kerülünk! Ennek jeles példája az RMDSZ III. kongresszusa volt, ahol viszont jelei voltak annak; mindkét fél javára megnyugtató megoldás született. Úgy látszik, mégsem. A DK-nak, lega­lábbis a Konvenció tekintélyes részé­nek, számos politikusának továbbra is teher az RMDSZ, annak következetes­sége. Erre utal a szenátorok levele is, amely az ún. IGAZSÁG jegyében szüle­tett. A saját igazságuk jegyében. Ez az igazság viszont nem más, mint az a tudatalatti vagy nagyon is tudatos meg­győződés, hogy az RMDSZ nélkül, nem­zetiségi kérdés nélkül könnyebb lenne az élet. Csakhogy az RMDSZ van, a nemzetiségi kérdés is adott. Azt a sza­vazatok és az ... európai elkötelezett­ség miatt vállalni kell. De, ha lehet, ne ezt az RMDSZ-t, hanem... azt. Egy szelídebbet, egy kevésbé követe­lőzőt, egy kezesebbet, szófogadóbbat. Olyant, amely nem szájas, nem han­goztatja sérelmeit, nem követel ilyen meg olyan autonómiát és egyáltalán ... „Medveszelídítés“ tehát a levél, s a hozzá fűzött kommentár. Az előbbi „tények“, „elvek“, „logikai bukfencek“ fölsorakoztatásával, udvarias hangnem­ben fogalmazza meg kifogásait, fönn­tartásait, vitatkozik — csak Tőkés püs­pökkel, az utóbbi viszont, lényegében ugyanazon a gondolatmenetben már vádol, de nemcsak a tiszteletbeli el­nököt, hanem az egész RMDSZ-t ami­kor azt állítja: a szervezet föladta a demokráciát mindenkinek elvet a de­mokráciát csak a magyaroknak, sőt a demokráciát a románok ellen elvért.. Így lenne? Kétlem. Vajon nem inkább arról van szó, hogy demokráciát keres magyarokkal, de ha lehetne, nélkülük? GYARMATI­ JÁNOS „Harcunkat nekünk kell meghajolnunk“ Beszélgetés Éva Maria Barkival A Duna-szigeten békésen eregetik a sárkányokat, a Grabenen és a Stephans­­platzon sétálnak a turisták. Nem mesz­­sze, Bécs 1. kerületében él és dolgozik Éva Maria Barki nemzetközi jogász, aki már 1987 óta foglalkozik a kisebbségek ügyé­vel. R. L.: Olvastam, hogy azt mondta, a­­míg csak olyan szinten vetődik fel Er­dély kérdése, mint a magyar tévéadás megrövidítése és hasonlók, addig senki sem fog felfigyelni ránk. E. M. B.: Nem azért mondtam, hogy ez nem elég figyelemfelkeltő, hanem azért, mert a probléma más. Én úgy látom, ez egy román taktika: mindig apró kérdé­seket vetnek fel (esetleg megoldanak), és mint egy kutyának, odadobnak valamit a magyaroknak, a magyarok pedig rágód­nak rajta. És nem látják a fától az erdőt­ Amíg a lényeges kérdések nincsenek tisz­tázva, nem oldódnak meg a mindennapi részletkérdések sem. A lényeg pedig a jogi keret, amiben az erdélyi magyarok (és nemcsak ők), élnek. A lényeg az alkot­mány, a törvénykezés, a közigazgatás. Nem lehet kérni itt egy kedvezményt, ott egy kedvezményt, mert pl. Hargita és Ko­­vászna megyében magyar prefektust kér­nek, és ez egy kedvezmény lesz a román kormány részéről. Mert a törvények nem írják elő, hogy a prefektus milyen nem­zetiségű legyen. Nem szabad és nem is lehet könyörögni a kedvezményekért, ki kellene harcolni, ki kellene dolgozni tár­gyalások útján is olyan korrekt jogi ke­retet, alkotmányt, ahol nincs helye vitá­nak ,és a magyarság elfoglalhatja az őt megillető helyét, Erdélyben. Én egy ilyen jogi alapot csak egy autonómia-tervben látok, amíg ez nincs, addig csak veszeke­dések és problémák lesznek. Ha lenne autonómia, akkor benne lenne, hogy hol legyen román, hol magyar vezető, milyen alapon nevezik ki a prefektust, hogyan szervezik meg a közigazgatási törvény­­hozást, bíróságot. Nem eev Funar el ­kell harcolni, nem egy főispáni székért, hanem az elvekért, az alapokért, és ak­kor egy ilyen vita már nem lehetséges. R. L.: A magyarság széthúz, és az RMDSZ elszigetelődött tagságától­ E. M. B.: Ez két probléma. Az erdélyi magyar népben van egyetértés, és nem igaz, hogy nem tudja kimondani, mit akar. Mindenki egyet akar: túlélni, őrizni a kultúrát, identitást. Ebben nincs kü­lönbség, félreértés, itt egy közös konszen­zus van. Másik kérdés, hogy az RMDSZ ezt a konszenzust hogyan képviseli. A disszenzus, differencia nem a népben van, hanem az RMDSZ és a nép között. Ez még szembeöltőbb a Székelyföldön. A Székelyföld nincs arányosan képviselve az RMDSZ-ben. Másrészt a székelyéé a ki­sebbség a kisebbségben és az RMDSZ a saját kisebbségét nem eléggé képviseli. A Székelyföldön akarják az autonómiát, és az RMDSZ-nek kötelessége lenne a saját kisebbségét úgy képviselni, ahogy azt az akarja. Mert 700 000 emberről van szó. És ha mi azt akarjuk, hogy komolyan ve­­gyenek mint kisebbséget, akkor mi is ko­molyan kell hogy vegyük a székelységet. Én láttam a kongresszuson is, hogy a szé­kelyek akarata ellen született meg a dön­tés. ők akarták a területi sinonómiát, de nem tudták átvinni akaratukat. R. L: Mi a véleménye a független Er­délyről? E.M.B.: Erdély kérdése nem határkér­dés. Az egész kisebbségi és népcsoport probléma nem határprobléma. A lényeg a jog körül van, milyen jogot adnak a nép­nek, nem egy formális dolog áll a közép­pontban. A határ formális dolog, de tar­talmilag az a lényeg, hogy milyen az élet­­színvonal, milyen jogi keretek között él­nek az emberek. Ugyanazt a jogot kell adni az Erdélyben élő népeknek és az erdélyi területnek, ha független, ha ro­­­mán, ha magyar vagy bármely más or­szág fennhatósága alatt van. Tartalmilag autonómia kell. Akkor is, ha Erdély nem független, maximális autonómiát kell ad­jon Románia ennek a területének, hogy Erdély Erdély maradjon. Egy autonómia azt jelenti, amit a Vance­ Owen tervben felrajzoltak Boszniában, amit a Carrington­­tervben létrehoztak Horvátországban a szerbek megnyugtatására. Már van egy Bosznia alkotmány, amit nagyon részlete­sen kidolgoztak. Kérni kell Erdélyben is ugyanezt, ez azt jelenti, hogy bizonyos területen egy független (saját) törvényho­zást, saját törvényhozói szervet, tehát er­délyi parlamentet kell létrehozni, saját közigazgatást, bíróságot és rendőrséget. Az együttélő népek legyenek arányosan képviselve. És ez nem magyar autonómia lenne ,hanem erdélyi, ahol a többségi ro­mánság is ki lenne elégítve. R.L : Erdély miért érdekli önt? E.M.B.: 1987-ben a nagy erdélyi (romá­niai) emigrációs hullám által kerültem közvetlenebb kapcsolatba az erdélyi kér­déssel. Én már akkor első kézből kaptam információkat az ottani helyzetről, amikor az itteni újságok, tévé, rádió még semmit nem közöltek. És akkor kezdtem nemcsak a menekültek problémáját képviselni, ha­nem egész Erdélyét. Akkor hoztuk létre a Nemzetközi Erdély Bizottságot (1988), és kezdtük képviselni a FUEV-bért.­ A mai napig is képviseljük Erdélyt a NEB-bel — az RMDSZ mellett — a FUEB-ben. (Euró­pai Népcsoportok Föderatív Uniója — most lesz május végén a­­kongresszus Frensburgban.) A NEB-ben sok nemzetkö­zi és nemzeti erdélyi szervezet van, pl. Erdélyi Szövetség, Erdélyi Világszövetség stb. Nemrég tartottunk sajtótájékoztatót a macedón és az erdélyi helyzetről. (A ma­cedónok is nagy elnyomásnak vannak ki­téve Görögországban.) Nemzetközi megfi­gyelő vagyok egy perben Athénban, amit a macedón népcsoport két vezetője ellen indítottak. Minden kisebbségnek, népcso­portnak ki kell harcolnia a jogait. Nincs általános recept, európai egyezmény. Még ha lesz is Európai Kisebbségi Charta, ez nem jelenti azt, hogy az erdélyi kérdés meg van oldva, mindenki meg kell hogy harcolja a maga harcát... R.L: Mit üzen az erdélyi népeknek? E.M.B.: Ki kell állni és harcolni kell a jogokért, ezt csak ott­­lehet, és senki sem fogja felvállalni helyettük. Csak akkor tudunk segíteni, ha onnan jön a kezde­ményezés. A megfelelő pillanat már el­múlt, kimaradt a jó lehetőség, amikor ■könnyebb lett volna. Mindennap nehezebb lesz és bonyolultabb. Most elég sötét a helyzet az egész Balkánon, de reméljük, nem lesz háború. Bécs, 1993. április 21. Lejegyezte: ROZSNYAI LÁSZLÓ • Királyi fogadtatás Budapesten • Merre zötyögünk?» „Hazátlan“ hazaáruló • Katasztrófák, sürgősségek napirenden • Az RMSZ is díjat adott • Koresh és a gyermekek • IVEI újság Árpástón • Egyelőre részleges­­ az általános sztrájk „ A többnapos, többmenetes tárgya­lások, alkudozások a hat szakszerveze­ti konföderáció és a kormány között nem hozták, nem hozhatták meg a mindenki által elfogadható eredményt. A következmény: szerda reggeltől sztrájkba lépett a szakszervezetek egy része. • Kedden, el nem fogadhatván a hibáktól hemzsegő protokollt, a szak­­szervezeti vezetők sajtóértekezleten je­lentették be: „A sztrájk nem a szak­­szervezetek győzelme, hanem a hata­lom képviselőinek legyőzetése“. S azt is, hogy szerdától sztrájkba lépnek a Frattához és az Országos Szakszerveze­ti Blokkhoz tartozó szindikátusok. Teg­naptól tehát beszüntették a munkát a sofőrök, a Sanitáshoz tartozó egészség­­ügyiek, a tengeri és dunai kikötők egy részének szindikalistái.­­ A másik négy konföderáció 48 órás haladékot adott a kormánynak. Ám amennyiben ez idő alatt nem sikerül dűlőre vinni kö­veteléseiket, úgy május 7-én sztrájk­ba lép a fémipar, a gépgyártóipar, a bányászat (a Zsil-völgyét leszámítva), a könnyűipar, az energetika, a tenge­részek, a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari szakszervezetek . Nyilatkozatai­ban Miron Mitrea, a Fratia lídere eze­ket mondotta: „Most is a megmozdulá­sok lándzsahegye vagyunk. Valakinek szembe kell szállnia az árral..., akik pedig nagy pénzeket szereznek, vállalj­­ák az átmenet nehézségeit is, ne csak­­ az alkalmazottakat, nyugdíjasokat sújt­sák azok..." . A várakozó álláspont­ra helyezkedett szakszervezetek re­ménykednek. De ki lesz a közvetítő közöttük és a kormány között, mert az államelnök egyszer már megpróbálta, s láttuk, milyen eredménnyel. Kedden pedig, ahelyett, hogy a közvéleményt leginkább foglalkoztató ese­ményekkel foglalkozott volna, Mickey Mouse-t fo­gadta . Ha a kormánnyal folytatott szerdai és csütörtöki megbeszélések nem járnak sikerrel, péntektől a rá­dió- és tévéadások is szünetelnek. S mert az energetikában dolgozók a tör­vény értelmében nem léphetnek sztrájk­ba, a Renel áramszolgáltató állami vál­lalat dolgozóinak 80 százaléka már alá­írta lemondását.­­ A várható esemé­nyekre, úgy tűnik, a kormány felkészül. Kedden délelőtt a kormány székhelye körül valóságos erődemonstrációra ke­rült sor. Páncélkocsik cirkáltak a kör­nyező utcákon, mintegy „főpróbát“ vé­gezve . Szűkszavúra sikeredett sztrájk­krónikánk végén két kérdés: 1. Az ál­talános sztrájk küszöbén ki a legin­kább hibás azért, hogy Romániának ekkora nehézségekkel kell szembenéz­nie? 2. Jelen körülmények között van-e valóságalapja Adrian Nastase házel­nök ama kedd esti, tévében elhangzott állításának, miszerint egy általános sztrájk az ország feldarabolását ered­ményezheti?­­ Nem válaszolunk e kér­désekre, azt viszont leírjuk: a sztrájk minden valószínűség szerint lapunkat is érinti: szerdától a terjesztés minden­képpen akadozni fog, s nem kizárt, ké­sőbb a nyomda is beszünteti a munkát. SÜTŐ ANDRÁST NOBEL-DÍJRA JAVASOLTÁK (Helyben) — A Magyar Írók Szövetsége magyar részről Sütő Andrást javasolta az irodalmi Nobel-díjra. Hogy milyen foga­natja lesz a magyar javaslatnak, az majd csak ősszel dől el, mindenesetre emlékez­tetni szeretnénk olvasóinkat: szegény Illyés Gyula nemegyszer szerepelt már a világlistán, de valahogy mindig kimaradt.­­ A szerdai Azi Alexandru Piru, Mircea Micu, Dumitru Micu román kritikusokat kérdezte meg a hír kapcsán: mi a véle­ményük? Szerintük Sütő középszerű tehet­ség, s ha ő kapná netán a díjat, csakis politikai okokból történne. 9 Fány? Nea­gu, aki valamikor Barátaim c. sorozatában „eldalolta“, mily szoros szálak fűzik őt a romániai magyar írókhoz, többek között Sütőhöz is, a hírre hirtelenében csak azt tudta kinyögni: „Il bag in ma­sa!“ Ami barátok között is azt jelenti: „Menjen az anyjába!“ 9 Holnapi számunkban Sütő András véleményét tolmácsoljuk a kér­désben­ (Cseke Gábor) „SZTRÁJKOLÓ" VENDÉGEK? (Helyben) — Második hete topogunk egy helyben Szerda esti vendégségünk megrendezésével: hol nálunk nincs „ven­dégváró“ hangulat, hol parlamenti ven­­dégjeinknél áll be akadályoztatás. Ezen a héten éppen az országos tiltakozó sztrájk kirobbantásának napján került volna sor a szerkesztőségi kerekasztalra, de a kép­viselő­csoportnak halaszthatatlan meg­­vitatnivalói akadtak, ma pedig már haza­utaznak. Zűrzavaros időkben marad az örök remény, talán a következő héten... (RMSZ) CSUPÁN 4 SZAKSZERVEZETNEK SIKERÜLT... (Üzenetrögzítőn) — Május 4-én délelőtt a Temes megyei Szabad Szakszervezetek Timisoara Szövetségének székházában találkoztak a szakszervezetek vezetői. A tanácskozás első felében a vezetők bemu­tatták azokat a listákat, melyek a sztrájk melletti, illetve elleni aláírásokat tartal­mazták. Kiderült, hogy csupán 4 szak­­szervezetnek sikerült a sztrájk megkezdé­séhez­­ szükséges aláírásokat összegyűj­teni. Még a tárgyalások befejezése előtt tudomást szereztek arról, hogy az Alfa Kartell által meghirdetett sztrájkot 48 órával elhalasztották. Ennek ismeretében a Kartellhez társult temesvári szakszer­vezetek vezetői szavazással döntöttek ar­ról: tiszteletben tartják ezt a határozatot. (Bujdosó Andrea) KETTŐBŐL KETTŐ (Üzenetrögzítőn) — Tamás Lajos va­gyok Székelyudvarhelyről, a 12283-as te­lefonról. Az RMSZ 1017—1018-as, száma­(Folytatása a 4. oldalon) Román szenátorok nyílt levele Tőkés Lászlóhoz Tisztelt Tőkés László püspök úr! Szeretnénk, ha meggyőződne arról, hogy e sorok semmi esetre sem jelentik az ön iránt táplált megbecsülésünk megváltozá­sát és azt az óhajt sem, hogy vitát nyis­sunk. Ön a decemberi Forradalom szim­bólumát jelenti, ugyanakkor a romániai magyarok fölhatalmazott szószólója. Ép­pen ezért az ön politikai nyilatkozatai és gesztusai közül többnek kivételesen súlyos a töltete és erőteljes visszhangot kelte­nek az országban és külföldön. Kérnénk tehát, hogy jelen állásfoglalásunkat értel­mezze bizonyos, történelmi korszakok és jelenlegi állapotok tisztázásának őszinte óhajaként. Az igazságszeretet szellemében fordu­lunk önhöz azzal a céllal, hogy bizonyos nézeteltérések­ elsimításával és nem elég­gé világos aspektusok pontosításával szol­gáljuk valamennyi igaz hazafi ügyét: a szabad, demokratikus, erős független és virágzó Romániát. Az IGAZSÁGRÓL beszéltünk, ismerve azt a tényt, hogy az ön és az ön által szolgált egyház felfogásában azon szelle­mi értékek rangsorában, melyeket szol­gál, a vezető helyét foglalja el. Az evan­géliumi betűből és szellemből az a követ­keztetés vonható le, hogy igazság nélkül nem létezik szabadság, béke, igazságos­ság, de megbékélés sem. De a szülőnemze­ted iránt érzett hiteles szeretet is föltéte­lezi az igazságszeretetet. Szeretnénk és reméljük, hogy a most megfogalmazásra kerülő vallomás erősí­tené az általunk tisztelt elvet, mely sze­rint nem érhetsz el kedvezményt és több jót a saját népednek, megsértve és igaz­­talanul megbántva más népeket. A Tribuna Ardealului 1993. április 4-i számában adott interjújában két kijelen­tést tett, amelyek, úgy véljük, föltétlenül válaszra és azonnali tisztázásra várnak. A románoknak a magyarokkal szembeni ma­gatartásáról szólva, kijelenti: „az utóbbi 70 évben (...) kisebbségellenes politikát folytattak (...)“, „mindig ennek az or­szágnak a homogenizálására törekedtek és sikerült a romániai magyarokat mellőzni Példát erre: „kitettek bennünket a postá­tól és a vasúttól (...), az egészségügyből, ahol nagyon kevés a magyar (...), a köz­­igazgatásból, a diplomáciából, a hadsereg­ből (...)“, „ilyen értelemben vitték vég­be a tisztogatást.“ Az ön kijelentése nem veszi figyelem­be az igazságot, megsért és­ igaztalanul megbánt egy népet, amely évszázadokon át szenvedett és harcolt az idegen uralom­ ellen, amely el akarta nyomni, földjét el akarta venni, nyelvét és szokásait meg akarta rontani. Ez a nép, miután viszont kivívta függetlenségét, bocsánatról, türel­­mességről és engedékenységről tett tanú­ságot. Az ön szavai szennyezik őseink több nemzedékét, amelyek szembeszállva a gyű­lölettel, a bűnnel, az elnyomással és az igazságtalansággal, mégis megőrizték lel­kük tisztaságát, óva azt az igazságtalan­ságtól, a gyűlölettől és a bosszútól. Épp ezért az egész két világháború közötti idő­szak, pontosabban 1918-tól egészen 1944- ig, mind az Erdélyi Igazgató Tanács, mind­­a Nagy-Románia választott kormányai és a román vezető politikusok, távol attól, hogy elnyomottakból elnyomókká válja­nak, a kisebbségekkel szembeni magatar­tás igazi úttörői voltak Európában, a leg­demokratikusabb előrehaladott elveket al­kalmazták, azokat, melyek föllelhetők a Gyulafehérvári Nyilatkozatban és az 1923-as Alkotmányban. Ezek felölelték a nem­zetiségekkel kapcsolatos nemzetközi rend­szabályokat is (amelyeket rendszeresen fel­tüntettek az 1920. október 20-i Tittoni je­lentésben, amit a Népszövetség elé ter­jesztettek), sőt megelőzték a nemzetközi rendszabályokat nagylelkű eszméik ré­vén. Azon számtalan bizonyíték közül, ame­lyek tanúsítják, hogy Nagy-Románia be­tartotta e szabályokat, kettőt említünk: — Nicolae Titulescu, a Népszövetség volt elnöke, akit egész Európa elismert mint az emberi jogok és mindenekelőtt a kisebbségek jogai nagy védelmezőjét, a párizsi Diplomáciai Akadémia előtt 1929. március 15-én kijelentette: „Az utóbbi tíz év politikatörténete bizonyítja (...), hogy, ha van terület, ahol megnyilatkozott kü­lönbség nélkül minden nemzet a nemzet­közi szolidaritása és a megértő nagylelkű­sége, az pontosan a kisebbségekkel szem­beni bánásmód.“­­ A két világháború közötti egész idő­szakban és azt követően nem létezett e­­gyetlen olyan hivatalos, megalapozott til­takozás vagy panasz sem, melyet vala­mely román­ai kisebbséget képviselő szer­vezet vagy olyan ország kormánya fogal­mazott volna meg, melynek Románia ha­tárain belül élő nemzettárs­ polgárai vol­tak.. Ellenkezőleg, 1939-ben a romániai ki­sebbségek képviselői (W. Fabritius, Hans Otto Roth, Joseph Schonberg, W. Fielder­­mann, Al Safran, I. Bracar és mások) ki­vételesen kedvezően vélekedtek a román kormányzatok viselkedéséről a kisebbsé­gekkel szemben, kinyilatkoztatva „szoli­daritásukat a román nép sorsával.“ (Folytatása a 3. oldalon) fi Postacím: Redactia l'i: ROMÁNIAI MAGYAR SZO U sorozat _0__, D .. ., 79776 Bucure$ti 33, 1021. szám Piata Presei Libere 1., sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ­­ szerkesztősége május 6., 79776 Bukarest 33, csütörtök Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk­­­on i • telefonszáma: 618 03 02 óra 30 est Telefax: 618 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R LIBERÁLISOK A SZTRÁJK KÜSZÖBÉN A Liberális Párt (fiatal és konven­­ciós liberálisok törvényesen még el nem ismert alakulata) kedd déli sajtóérte­kezletének egyedüli témája a szerdára bejelentett általános (végül is csak rész­leges) sztrájk volt, valamint a kor­mánypárt, az elnöki hivatal, a végre­hajtó hatalom álláspontja az említett társadalmi megmozdulással szemben. Az LP az ellenzékkel összhangban vé­lekedik az eseményről, s ez a párt hó­napok óta hangoztatja: a kormány po­litikája gazdasági csődhöz vezet, ami íme, be is következett. A szakszerveze­tek reagálása természetes, normális vi­szonyulás, a sztrájk pedig nem reform­­ellenes. Sokkal inkább az a kormány­­program, nem pedig a szakszervezetek elvárásai, melyek gyors eredményekkel járó gyors reformot óhajtanak. A Vaca­roiu-csapat a szubvenciómegvonást a politikai és populista megfontolásokból — későn alkalmazta. S ez, akárcsak valamennyi eddigi félmegoldása, nyil­ván megbosszulja magát. Az általános sztrájkkal, az ország be­láthatatlan következményekkel járó po­litikai válságba jut, amit csak politikai megoldással lehet orvosolni. Erre vi­szont képtelen a kormánypárt, az ál­lamelnök, aki hétfő esti közleményével — a mely­ben az­ ellenzék felhívását ítél­te el s minősíti opportunistának — ko­moly politikai hibát követett el. Tette alkotmányellenes, hiszen az államfő a­­zonosul a jelenlegi kormánnyal, an­nak politikájával. A kormánynak a szakszervezetekkel folytatott vitákban (Folytatása a 3. oldalon) Napról lapra ELŐRE... Úgy tűnt, vagy egyeseknek úgy tűnt, hogy megannyi Politikai hökkenetein­­ket megoldanák az előre hozott válasz­tások. Igazság szerint nekünk előrevivő vá­lasztásokra lenne szükségünk. SZÁSZ JÁNOS II. ERZSÉBET EMLÉKEKET IDÉZETT Kedd­en délután hivatalos látogatásra Budapestre érkezett II. Erzsébet angol ki­rálynő és férje Fülöp edinburghi herceg. Az ünnepélyes fogadás után a krályi pár a Budavári palotába hajtatott, ahon­nan megtekintette a főváros panorámáját. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galériá­ban híres magyar festményeket, majd pe­dig a Széchenyi Könyvtárban egy, a lá­togatás alkalmából rendezett kiállítást néztek meg. A tárlat a magyar és az an­gol királyi hagyományokat, valamint a királyi család magyar kapcsolatait ele­veníti fel. Ez utóbbiak gyökere Rhédey Claudia erdélyi grófnő, aki II. Erzsébet szépanyja, vagyis­ nagyanyjának a nagy­anyja volt. Este Göncz Árpád fogadást adott a Par­lament vadásztermében az angol királynő és férje tiszteletére. A köztársasági elnök pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy Magyarország elsősorban tartós kapcso­latok kiépítésére törekszik. Kitért a ma­gyar—angol kapcsolatok történelmi alap­jaira, majd így folytatta: Magyarország nagyra becsüli mindazt, amit az angol nép az évszázadok során a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok érvényesí­téséért tett, és méltányolja ama erőfeszí­téseket, amelyeket az európai biztonság és együttműködés érdekében, például a Ma­gyarország déli határainál dúló háború megfékezésére napjainkban kifejt. Beszé­dét a következő gondoláinkkal fejezte be: „Meggyőződésem, hogy Felséged látogatá­sa hozzájárul kapcsolataink sokoldalú fej­lődéséhez, egyszersmind elősegíti a jövő egységes Európájának kialakulását“. Őfelsége II. Erzsébet köszöntőbeszédé­ben többek között arra utalt, hogy mindig (Folytatása a 2. oldalon) Parafáltért a román—szlovák alapszerződést Teodor Meleipcanu külügyminiszter po­zsonyi hivatalos látogatása során megbe­szélést folytatott szlovák kollégájával, Jo­sef Moravcikkal. Fogadta Michal Kovác államfő és Vladimír Meciar miniszterelnök. A két külügyminiszter parafálta a román —szlovák barátsági és együttműködési szerződést és megállapodott abban, hogy a két államelnök mielőbb aláírja a doku­mentumot. A bukaresti rádiónak adott in­terjújában Teodor Melescanu nagyrabe­csüléssel nyilatkozott a megbeszélések é­­pítő és felelősségteljes szelleméről, s meg­állapította, hogy a parafátt szerződésben foglalt elvek, a politikai dialógus folyta­tásával, a gazdasági és kulturális kapcsa­(Folytatása a 2. oldalon)

Next