Romániai Magyar Szó, 1998. július (10. évfolyam, 2754-2784. szám)
1998-07-01 / 2754. szám
ly de Jogal f cstnyt b Letelt a határidő (Helyben) Varga Attila képviselő, az RMDSZ képviselőházi frakciójának 1 í elnöke hétfőn, közös megegyezésükhöz híven benyújtotta a parlament állandói í elnökségének a kolozsvári magyar álla- mi egyetem létesítésére vonatkozó tör- vénytervezetet, annak ellenére, hogy jú nius 16-án négy RMDSZ-képviselő sze-mélyes kezdeményezésből már letett egy hasonló tervezetet. A helyzet jelen pillanatban meglehetősen bonyolult: a tanügyi törvény módosításának parla- menti vitája őszre csúszott ki, a sürgős- fségi kormányrendelet addig érvényben van s elvben lehetővé teszi magyar egyetem létesítését, de a benyújtott tör- vénytervezetek vitájának egyelőre nem sok esélyt jósolnak, amíg a tanügyi tör- vény vitája le nem zajlik. A bukaresti rádió kedd reggeli hírműsora szerint a két törvénytervezet között annyi a különbség, hogy az RMDSZ-frakcióé „szejlídebben bánik” a terminusokkal. (Csekei Gábor) Az írás beszél (Telefaxon) - Július 4-e az utolsói nap, amikor a líceumok és szakiskolák felvételi vizsgáira a most végzett nyolcadikosok beiratkozhatnak. Több helyiről is kapjuk a jelzést, hogy az előzetes szándék kinyilatkozása, sőt a megegye- zések ellenére se veszik mindenütt szí- vesen (és ez még enyhe kifejezés!), hogy gyermekeink szeretnének magya-1 rul továbbtanulni. Van, ahol elhallgat-t ják, másutt letagadják a lehetőséget. A | szatmárnémeti Könyvipari Iskolaköz- | pont két tanára hetekkel előbb felkeresett néhány községet, tájékoztatva az ér- dekelteket, hogy intézetükben magyar nyelvű varrodai osztály indul(hat), amennyiben lesz elég jelentkező. Most hétfőn a pusztadaróci tanárok személyesen is meg kívántak győződni e lehetőségről, ám az iskolai titkárnő, akit elérhettek, semmiről sem tudott. Megkeresték Erdei Líviuszt, a s megyei főtanfelügyelő-helyettest, aki azt válaszolta: ne törődjenek, mit mond a titkárnő vagy másvalaki, a döntő az, hogy a kérvénybe legyen beírva a magyar osztály! Ez a mérvadó, ehhez igazodnak. Jó lesz tehát ehhez igazodni, és nem csak Szatmárnémetiben, és nem is csak Pusztadarócon! (Sike Lajos) Kivonultak a gyűlésről (Helyben) A Romániai Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) múlt hét végi küldöttgyűléséről kiadott közleménnyel keresett föl bennünket, amelyben az áll, hogy a tanácsot alkotó tagszervezetek azért ültek le Kolozsváron tárgyalni, hogy elemezzék ,,a magyar ifjúsági szférában az utóbbi időben kialakult válságállapotot”, amelyet egyes középiskolás vezetők okoztak azzal, hogy szervezeteiket saját céljaik elérésére használták. Mire érdemi vitára került volna sor, a MAKOSZ és az Állampolgár Menedzser Egylet képviselői kivonultak a teremből, utána kilenc mellette és egy tartózkodó szavazattal az alábbi határozatok születtek: 1. A Küldöttgyűlés felfüggeszti a MAKOSZ és az ÁME MIT-tagságát, amíg e szervezetek vezetését a Borboly Csaba, Grünstein Szabolcs, Olti Ágoston, Korodi Attila, Kovács Richárd neve fémjelzi; 2. a MIT visszahívja a MAKOSZ és ÁME képviselőit az SZKT-ból és a Szövetségi Egyeztető Tanácsból, valamint az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriumának Ifjúsági Szaktestületéből; 3. a MIT közreműködésével létrehozott budapesti külügyi irodát a fent említett személyek ezentúl nem használhatják; a MIT felkéri az Ifjúsági Szaktestületet, hogy ezen személy ex .által kezelt MAKOSZ, AME, AIK, KODAK Intézet által pályázott pénzösszegek folyósítását vonja ellenőrzése alá - hangzik egyebek mellett az öt pecséttel ellátott, MŰRE faxáról továbbított közlemény. (RMSZ) A HARMADIK ÉVEZRED BANKJA Lépjük át együtt küszöbét! Mederben kanyarogva peregtek le azok a viták, amelyek a leosztott, igen korlátozott pénzügyi alapok háromszéki rendeltetéseit - címzettjeit - hivatottak eldönteni. Felülkerekedett a józanság - a belátás, végül a megye költségvetésénektelepülésenkénti lebontását, illetve a céltámogatást egyetlen tartózkodással fogadták el. Nem abban a tudatban emelkedtek fel a kezek, hogy akár egy település, vagy szakterület hozzájutott a működés fenntartásához szükséges minimális tételekhez, feltehetően abban a meggyőződésben szavaztak igennel a tanácsosok, hogy ... a takaró csak idáig ért, ennyire futotta a három forrás táplálta „vízből”. A józanság medrében kanyargó vita után mégis megtörtént a nem várt fordulat, jelképesen szólva a „gátszakadás”. A kökösi polgármester, aki a megyeszékhelyi helyi tanácsossal együtt írásban kifogásolta a számukra biztosított keret elégtelenségét, kontesztált. Szóval a kökösiek - polgármester és a tanács - lemondással, a testület feloszlatásával kívánt a döntés ellen tiltakozni. Hogy sor kerül-e a hivatalos lemondásokra, azt az elkövetkező napok fogják eldönteni. A Kökös számára leosztott összeg valóban kevés, még akkor is, ha az egy lakosra vetített tétel lényegesen magasabb a megyei átlagnál! A lehetetlen helyzethez viszont az vezetett, hogy Kökösön - igaz jó célra -, de elköltötték azt a pénzt, amit reméltek. Ha lesz költségvetési pótkiutalás, a megye minden bizonnyal megpróbál segíteni, ám készhelyzet-teremtéssel ma már nem lehet jávort kicsikarni. Ez lenne a költségvetési vita egyik tanul- ■ sága... Akarva, akaratlanul szólnunk kell viszont azokról a gondokról, amelyek a saját bevétel háttérbe szorulásának a következményei. A 122 milliárdos megyei számlaegyenlegből mindössze 21 milliárd lej a helyi hozzájárulás, eleve megbénítva a helyi tanácsok mozgásterét. Miért is tartjuk ezt fontosnak kiemelni? Nem csupán azért, mivel az önállóság annyiszor hangoztatott pénzügyi fedezetének lehetőségeit kérdőjelezi meg. Alapvetően ugyanis a település gazdasági tevékenységének sikere határozza meg a cselekvési mezőt. A ma ellentmondása is az, hogy a költségvetési tételek leosztása akaratlanul azokat bünteti, akik öntörekvéseik révén is nagyobb saját bevételt teremtenek. A pénzhiány ugyanis arra kényszeríti a megyei tanácsot, hogy azoknak a településeknek ossza a pénzt, ahol a nélkülözhetetlen kiadásokra nincs helyi fedezet. Közvetve büntetve azokat, akik önellátásukért hatékonyabban cselekedtek, avagy volt lehetőségük önellátóbbaknak lenniük. A: Örvendek, hogy végre sikerült leleplezni néhány besúgót! B. Pontosítsunk: tudomásom szerint az eddigi adatok csak arról szólnak, hogy egyesek, a Securitate kényszerítő nyomására, kötelezvényt írtak alá, de egyikük sem vallotta be, hogy valakit is feljelentett volna, hogy valakinek is ártott volna. Magam részéről el is hiszem - amíg az ellenkezőjéről meg nem győznek -, hogy sokan így is tettek. Az erőszaknak, fenyegetésnek engedve, megígértek valamit, amit eszük ágában sem állt megtenni, és nem is tettek meg. Esetleg lényegtelen, semmitmondó vagy éppen hamis „adatokkal" etették a szekusokat, félrevezették őket. Valaki felett csak akkor szabad pálcát törni, ha megdönthetetlen bizonyítékok szólnak ellene. A: Elfogadom az ártatlanság vélelmének az elvét, de különbséget kell tenni a jogi és az erkölcsi ítélet között. Számtalan esetben tudjuk, hogy valaki nem becsületes, ezt még a bíró is tudhatja, de bizonyítékok hiányában fel kell mentenie. A környezete azonban ítélkezik felette, a tisztességes emberek kiközösítik. Ne várd, hogy az ilyenek feltárják sötét üzelmeiket. B: Márpedig bizonyítékokra nincs sok kilátás. A szekusdossziék a „régiek" kezében vannak - amennyiben még megvannak -, ők pedig nem fogják kiadni a legjobb munkatársaikat, akiket esetleg ma is használnak, talán éppen azzal zsarolva őket, hogy ha hűtlenkednek, leleplezik múltjukat. Kivételt képezhetnek azok, akik számukra már nem fontosak, vagy akiket le akarnak járatni. Ilyen esetben akár hamis terhelő adatokat is közölhetnek, ártatlanok ellen. A: Szerinted semmi jelentőséget nem kellene tulajdonítani a kötelezvény aláírásának? Hiszen sokan vannak, akik ezt kereken megtag tadták, és ezért súlyosan meg is akoltak. Mégsem lehet egy kalap alá venni a bátran kiállókat és a meghunyászkodókat! B: Nem ilyen egyszerű a helyzet. Sokszor a rugalmas, diplomatikus essésig. Többet érhet egy színleg megalkuvó, de valójában ellenálló, céltudatos, aktív harcos, mint egy börtönben sínylődő vagy éppenséggel halott hős. Ez az embertől és a helyzettől függ, általános ítéletet nem mondhatunk róla, esetről esetre kell elbírálni. A: így nem megyünk semmire. Az adatok birtokába nem juthatunk, nekünk pedig nincs nyomozó szervezetünk, amely kideríthetné az igazságot 10, 20, esetleg 50 évre visszamenőleg. Elveket kell felállítani, legalábbis a tisztségviselőkre vonatkozólag, ne vezessenek azok, akikre a gyanúnak akár az árnyéka is vetődhet. Egyéni sorsok esetében mondhatjuk, hogy inkább maradjon büntetlen 10 vétkes, mintsem hogy elítéljünk egy ártatlant. A közösség esetében azonban fordított a helyzet, főleg azért, mert ebben az esetben nem szoros értelemben vett büntetésről van szó, hanem csak arról, hogy aki ilyen alapon támadható, vonuljon vissza a közszerepléstől, ne áhítozzék vezető pozícióra, hogy ne nyújtson támadási felületet azok ellen, akiket képvisel. A tisztesség is azt kívánja meg. Tekintse másodrendűnek a személyes ambícióit, hiúságát a köz érdekével szemben. Az ilyen globális ítélettel velejár, hogy egyes személyekre nézve igazságtalan, de hát ilyen volt a Temesvári Kiáltvány 8. pontja is, amelyet nagyon támogattak olyanok is, akik most egy hasonló jellegű elvi követelmény hatálya alá esnek. B: Bennem már az is hiányérzetet kelt, hogy most vadásszuk a „besúgókat , közben a volt (?) szekusok úgy élnek, mint Marci Hevesen. Nem mondom, hogy kivétel nélkül börtönben volna a helyük, de hát tudjuk, hogy sokan közülük az akkori törvények ellen is vétettek: az őrizetbe vetteket vették, kínozták, a házkutatások alkalmával visszaéltek a hatalmukkal, ártatlan embereket mártottak be olyan ügyekbe, amelyekről ők maguk is tudták, hogy kitalálások. Miért nem ezeket vonják felelősségre? A: Igazad van, de te megint csak az egyén szempontjából keresed az igazságot, engem pedig elsősorban a közösség java érdekel. Akik „aláírtak", lehettek nagyon jóhiszeműek, de vezető tisztségre most nem alkalmasak, mert zsarolhatók. Nem lehet tudni, hogy nyilatkozataik, cselekedeteik mögött nem a volt megbízóik húzódnak meg, akik a kezükben tartják őket. Ilyen gyanúk fel is merültek az idők folyamán. Ez az, amit - sajnos - egyénről egyénre vonatkoztatva nem tudunk sem bizonyítani, sem megcáfolni, ezért nem ítélhetünk egyik esetben így, másikban úgy, kénytelenek vagyunk egységesen eljárni, hogy a szubjektivitás ibájába ne essünk, vagy annak gyanújába ne keveredjünk. B: Régi bölcsesség, hogy nagyon igazságtalan dolog különböző egyéneket azonos mértékkel mérni, de be kell látnom, hogy jobb módszert nem tudok ajánlani. FEY LÁSZLÓ Ameddig a takaró ér Hosszú távon, nyilván, ez az út nem járható, hiszen éppen az öntörekvés értelmét kérdőjelezi meg. Külön kérdés a megyei érdek érvényesítése, amely átmenetileg ellentmondásban lehet a helyi törekvésekkel. Az például, hogy a megye két(nyelvű) színházat, népi együttest, múzeumhálózatot tart fenn, finanszírozza a megyei könyvtár egyre eredményesebb munkáját, modernizálódása növekvő szintű kiadáshoz vezet. Időközben önkormányzati hatáskörbe utalták a gyermekjogvédelem növekvő kiadásainak finanszírozását, mely milliárdokkal terheli meg a megyei tanács költségvetését. Érdekes módon még a megyei útügyi egyedáruság részvénytársasággá való átszervezése is ahhoz vezetett, hogy az útügyi felügyelet kiadása is az önkormányzatra nehezedett. Mindezek ellenére a megyei tanács részesedése a költségvetési kiadások szintjén mérsékelt. Érthetetlen tehát olyan lobbik érdekvédelmi támogatása, amelyek e hozzájárulást kérdőjelezik meg. Amire törekednie kell viszont a megyei tanácsnak, az a nyíltság, a tényekre alapozott érvelés, hiszen lám, az ideiglenes hallgatást sokan saját pénzbevételeik növelésére kívánták felhasználni, illetve ehhez támogatást szerezni. Az ideális nyilván az lenne, hogy jusson pénz minden érdemleges közösségi célra, területfejlesztésre. Amíg viszont a kormány ilyen szűkmarkúan, olykor elfogultan adagolja a pénzt (lám nyolcmilliárd lej jutott kaszárnyaépítésre), addig nem szerencsés a megyei tanács erőfeszítéseit a szűk értelemben vett helyi elvárások fölé helyezni. FLÓRA GÁBOR Ki volt besúgó? (Ketten beszélgetnek) E három felvétel a kolozsvári SZKT kulisszáiban készült. Fent: Fiatal résztvevők - övék a jövő. Balra lent: Tőkés László beszélni készül. Jobbra lent: a miniparlament miniparlamentje • Fotó: CSOMAFÁY FERENC / RMSZ Új sorozat 2754. szám 1998. július 1., SZERDA Ara: előfizetőknek 471, darabonként 950 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 222 94 41 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz Műszaki felvilágosítás, panaszok Csutak Istvánnál, e-mail: csutak@nextra.ro ■y. ‘ ■ Június 29-30 ■ Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A Legfels wlrff Cff# SWUAPUnió Védelmi Tanács döntése értelmében azon tagjai, akikről bebizonyosodik, hogy együttműködtek a politikai rendőrséggel, le fognak mondani tisztségükről (Adevarul). ■ Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter azt tervezi, hogy előlépteti Anghel Iordanescu tábornokot abban az esetben, ha a csapat a Vb-n továbbra is jól szerepel (Mediafax). ■ Adrian Vilau lemondott a katonai kémelhárítást ellenőrző parlamenti bizottság elnöki tisztségéről, mert bebizonyosodott, hogy besúgó volt (Adevarul). ■ A környezetvédelmi miniszter az Euronews tévécsatornánkövette a romániai árvíz fejleményeit (Adevarul). ■ A jelek arra mutatnak, hogy a dollár új árfolyama 8650 lej körül stabilizálódik (Curentul). ■ A volt egészségügyi miniszter neheztel: a kormányfő nem tanulmányozta át szekus dossziéját (Curentul). ■ Vasile Lupu parasztpárti szenátor újabban azt erősítgeti, hogy nem volt besúgó (Ziua). ■ A Bihar megyei tanács perre akarja adni a kormányt a Körösvidéki Múzeum, azaz a Barokk palota eredeti tulajdonoshoz való visszajuttatása miatt (Ziua). ■ Éljen július 1 - a románok zsebe elleni harc napja! - kommentálja a bejelentett drágításokat a Cotidianul. ■ Hogy rátegye kezét a monopolhelyzetben levő egyenáruságokra, a Demokrata Párt államosítással fenyegetőzik (Romania libera). m A kommunista rendszerben több mint 400 ezer családot lakoltattak ki azért, hogy helyet biztosítsanak Groza, Pej és Ceausescu nómenklatúrájának (Romania libera). ■ A szenátorok nem akarják feladni a volt KB épületét, s nem hajlandóak a Nép Házába költözni (Romania libera). ■ Iasi-ban egy 77 éves anyóka kiugrott az ablakon, mert 99 éves anyja naponta megverte (Ev. zilei). ■ Miközben Mircea Ionescu Quintus Ploiesti-en hozna létre magyar állami egyetemet, a parasztpárt elfogadja az RMDSZ ütemtervét (Ev. zilei). A Tumulul national szerint a Nap fekete embere Frunda György szenátor, aki „meghúzta" Gunnar Jansson fülét. ■ Babiuc miniszter határozottabb, mint valaha is: a NATO mellett állunk, ha kell, Koszovóban is (Jurnalul national). ■ A Szövetség Romániáért Párt parlamenti képv viselője szerint a Moldovaiak Pártja létrehozása mögött a Soros Alapítvány áll. Következik a Erdélyiek, az I Oltyánok stb. Pártja... (Cronica Romana). ■ j Az ENSZ tagja akar lenni A gyógyszerek századában Románia leggazdagabb gyógyszertárai dugig vannak gyógyszernek nevezett vagy gyógyszernek feltüntetett különös anyagokkal, gyanús és kevésbé gyanús gyógyszerészeti melléktermékekkel, kozmetikumokkal, s olyan háztartási cikkekkel,a melyek nélkül - állítják a szakemberek - elképzelhetetlen volna a mai ember élete. Méregdrága teafajták, szárazvirág habfürdők, szappanok és krémek, s no persze, nem legutolsósorban: gyógyszerek... Méregdrágán, import jelzéssel s használati utasítással ellátva, melynek be nem tartása katasztrófákhoz vezethet. Kérésre megállapítják az adataidat, megmondják: hány kiló vagy, s a hajad is akár hetente-kéthetente átfestheted, mert e gyógyszertárakban rengeteg hajfesték vásárolható. A kirakatban néhány gyógyszerreklám, melyek kifüggesztéséért a fejlett nyugati államokban sok nehéz börtönév jár. Mert bármiféle gyógyszert reklámozni tilos... Ezen bébipelenka, UPSARIN, és egyéb reklámok előterében két pogány istenakt fehér gipszből: az Aphroditéé, aki köztudottan a szépség istennője a görög mitológia szerint, no meg valaki másé, egy férfié, ki felesküdött arra, hogy megmenti az emberiséget pusztán az orvosi gyógyító erkölcs által. A Hippokratészé. Úgyhogy, nyugodt lelkiismerettel akár betegek is lehetünk, hiszen az istenek és félistenek óvó szárnyakkal őrködnek fölöttünk, meg aztán... egy ilyen kitűnő helyen talán még a halálnak is akad ellenszere. Csak egyvalakinek nincs szüksége gyógyszerre: annak az idős asszonynak, aki kilencvenkilencedik életévében, a kilencvenkilencedik születésnapja előtt két héttel halt meg, mint bevallotta halála előtt, azért, mert így is sok volt. Az a számos év. A négy gyerek, a kilakoltatás, a szegénység és a szomorúság évei. Számos növényi név szerint ismert. Ha körülpillantott kertjében, franciául, latinul és magyarul felsorolta a körülötte meglelhető virágok neveit. Csak a gyógyszereknek nem hódolt be... Gyógyszert ugyanis nem szedett, elvből s meggyőződésből. S csak egyszer szorult rá amúgy istenigazából, amikor majdnem eszméletlenül hevert öregkorában, tüdőgyulladásban a párnák közt. Vagyis, akkor fogadta el életében először a felkínált gyógyszert, mely csupán egyszerű fazcsíllapító vagy antibiotikum lehetett. S a gyógyszer csodákat művelt: fél nap alatt megtette hatását,... s az idős hölgy, elhagyva párnáit, felkelt, így jár az, aki sokat szenved; már halála előtt elnyeri méltó jutalmát: teste egészségét. Hogyne kerülnénk hát a patikákat, melyek gyógyulás helyett valamiféle ördöngös praktikát kínálnak, s olyan csodaszereket, amelyek megváltoztatják és elvarázsolják a világot körülöttünk! KISGYÖRGY RÉKA (Moszkva/MTI) - Csecsenföld kérni fogja felvételét az ENSZ-be - jelentette be hétfőn Movladi Ugudov, a hivatalosan Oroszországhoz tartozó kaukázusi köztársaság külügyminisztere. Udugov egy köteg dokumentumot mutatott be sajtóértekezletén, amely - mint mondotta - jogilag is bizonyítja: Csecsenföld független köztársaság. Az okmányok között szerepel Csecsenföld alkotmánya és az Oroszországgal kötött békeszerződés szövege. Csecsenföld az 1994-1996 közötti háború óta függetlennek tartja magát. Ezt sem Moszkva, sem a külföld nem ismeri el. Udugov kijelentette: a dokumentumokat megnézették neves nemzetközi jogászokkal, akik egyetértettek abban, hogy Moszkva a békeszerződés aláírásával elismerte Csecsenföld függetlenségét. Aradi magyar diáklány az általános nyolc osztály elvégzése után hevesen töri a fejét azon, hogy hol folytassa tovább középiskolai tanulmányait? Humán beállítottságú, ezért a legszívesebben nyelveket tanulna, ám az aradi magyar líceumban nincs ilyen intenzív nyelvosztály. Érdekelné az informatika, ha anyanyelvén tanulhatná, de mert a Csiky Gergely líceumban állítólag az a legmenőbb osztály,kicsit fél reál szakos vetélytársaitól. Bár mindvégig jeles volt az általánosban, mégis naphosszat izgul, töri a fejét, mitévő legyen, nehéz meghoznia a döntést. Szülei nem akarják befolyásolni, hisz végül is az ő jövőjéről és boldogulásáról van szó. Miután alaposan meghányják-vetik a lehetőségeket és következményeket, arra a következtetésre jutnak, hogy előbb próbálja meg mégis a leányka azt, ami a szívéhez közelebb áll, s ha netalán nem sikerül, még mindig lesz lehetősége mást választani. Nem könnyebbedett meg csöppet sem a lelkük e döntéstől, hisz a vizsgasiker egész eddigi életének új formát és tartalmat ad. Az angol intenzív osztályban ezentúl egy árva szót sem fog hallani anyanyelvén. Az aggódó szülő megpróbálja elmagyarázni egyszemi csemetéjének, hogy az új, idegen közegben esetleg kakukkfiókaként is kezelhetik majd, mert más, mint a többi, gúnyolhatják, megalázhatják, de ha ez szerencsére nem fog megtörténni, neki is támadhatnak gátlásai, komplexusai, amiért kicsit kilóg a sorból. A serdülő semmit sem ért az egészből, oda sem figyel igazán az anyai intelmekre, izgul és bizakodik a sikerben. El is megy nagy bátran az egyik barátnőjével a jónevű román középiskolába beiratkozni, és utólag imigyen számol be édesanyjának az élményről: - Ha láttad volna, milyen kedvesen és mosolygósan fogadtak bennünket, amíg ma be nem mutatkoztam és nem kértem, hogy magyar nyelven felvételizhessek! Pillanatok alatt rideg és elutasító magatartást vett fel a titkárnő vagy tanárnő és arról próbált meggyőzni, hogy menjek inkább a Csikybe! Anyuka én jól tudok románul, és sok román barátom van, mi a fenét vágják folyton a fejemhez, hogy magyar vagyok?! , Kilép a kamasz a nagybetűs Életbe a családi fészek dédelgető melegéből, a tudását gyarapító, anyanyelvét csiszoló, megér- T Mi lesz veled, emberkel tő és óvó magyar pedagógusok köréből. Nem tudja, mi vár rá, miért a gyanakvás, a meg nem értés, az ellenséges légkör körülötte. Ó gyermek, mint a többiek, ugyanazok a vágyai és a törekvései, mint hasonszőrű társainak. Ő még nem tudja, milyen sok kellemetlensége származhat abból, hogy Romániában élő magyar. Ő még azt hiszi, hogy pont olyan, mint a többi, hogy körülötte forog az egész világ, merthogy számára is eddig a világot elsősorban a szerető család és az abszolút igazságérzetéről ismert gyermektársadalom jelentette. A szülő viszont jól tudja, miért akar magyar egyetemet, miért írt alá, és miért fáj neki annyira a jövő. Aggódva várja a sikeres felvételit, mert bízik gyermekében és tudja, hogy sikerülni fog neki. De mi lesz azután? Hányszor kell majd hallgatnia bicskanyitogtató élménybeszámolókat olyasmiről, ami még beszédtéma sem igen kellene legyen egy művelt, humánus társadalomban, a másságot is tisztelő világban. A gyermek csak izgul, a szülő viszont aggódik. Sajnos, nem csak egy oka van az aggódásra... PÉTERSZABÓ ILONA