Romániai Magyar Szó, 1999. március (11. évfolyam, 2989-3019. szám)
1999-03-01 / 2989. szám
Új sorozat 2989. szám 1999. március 1., HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rmsz Adonisz virágai: a tavaszi hérics (ha már úgyis itt a meteorológiai tavasz) • Fotó: KAKAS ZOLTÁN / Sepsiszentgyörgy Az érem oldalai - Kolozsváron Beszélgetés KÓNYA HAMAR SÁNDOR képviselővel, a Kolozs megyei RMDSZ új elnökével - Megválasztották a Kolozs megyei szervezet élére... - Én szerintem ebben nagy szerepe volt, hogy kiálltam az egyetem ügyében; ez egyértelműen kitűnt. S az alkalmankénti megnyilvánulásaimnak, amelyeket aztán a történtek igazoltak. - Mégis, mi a fő oka annak, hogy megpályázta ezt a tisztséget? - Végül is azért vállaltam a jelölést, mert megkerestek azok a vállalkozók és értelmiségiek, akik részt kívánnak venni a munkában, s azok a szakközösségek, akiket marginalizáltak az RMDSZ-ben és most vissza akartak térni, de nem látták a módját annak, miként lehetne... - Szakemberek, szakközösségek. Megvan a maguk, rendeltetésük, munkaterületük. Miért keresik az utat az RMDSZ felé? - Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy milyen politikai kérdezett. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) Emlékek A tar koponyájú fiatal férfi a tárgyalóteremben kaján vigyorral nézett az előtte ülő idős nénire, majd fogai között odasúgta. Auschwitz, Auschwitz, Auschwitz. A hölgy , könnyekkel szemében fordult el. A férfi nem vádlott volt. Csak szimpatizáns. A vádlottakat jött erősíteni. A történet korábban kezdődik. Persze, ha belegondolunk, sokkal korábban. Akkoriban, amikor az emlegetett lengyel település neve nem csak szégyenletes, gyászos emlék volt, hanem fenyegető mindennapos veszedelem. De most nem erről van szó. Közvetlenül nem. Ezerkilencszázkilenvenkilenc februárjában Európa számos országában készülődtek újnácik, skinheadek Budapestre. Otthon nem tüntethetnek. Itteni elvbarátaik azonban engedélyt kaptak arra, hogy a budai Várban megemlékezést tartsanak a második világháborúban elesett német és magyar katonák emlékművénél. A szervezők úgymond magánemberként jelentették be a rendezvényt a rendőrségen. Ott tudták, kikkel állnak szemben (a Nemzeti Arcvonal elnevezésű nyilas utódszervezettel), mégis igénst mondtak. Tudták azt is, hogy kik készülnek Budapestre, a külföldi hatóságok pontosan beszámoltak erről. Az engedélyt mégis megadták Budapesten. Valószínűleg nem összefüggéseiben mérlegelték az ügyet, hanem a szó szoros értelmében a törvényi előírásokat nézték. Ami egyébként helyes, csak akkor ha következtesen csinálják. Egy szemtanú szerint ijestően szervezett volt mindazt ami a Várban történt. A fekete ruhákba öltözött, mintegy félezer fős csapat kínosan ügyelt arra, hogy tiltott jelképeket ábrázoló tárgyakat ne lássanak náluk. Fegyelmezett sorokban vonultak az emlékműhöz, ott félkörbe álltak, s megtartották megemlékezésüket. Karok lendültek a magasba náci üdvözlésre. Ez a jog szerint nem tilos. Ijesztő pillantások vetődtek minden „idegenre”, aki a közelbe merészkedett. Fényképezőgépek kattogtak, megörökítve mindazokat, akik akár kíváncsian, akár undortól, dühtől és rettegéstől feszült arccal figyelték őket. Aztán a rendőrök fürkésző pillantásaitól követve elvonultak. Fegyelembontás, rendzavarás nem volt. A leckét megtanulták. Működött minden, mint egy hadseregben. Csak az elkeseredettség maradt utánuk, s a felháborodás, hogy ez megtörténhet. Per mindebből persze még nem lett volna. Este azonban a rendőrség bevonult razziázni abba a bárba, ahol német, szlovák, osztrák és magyar neonácik ünnepelték a sikeres rendezvényt. A teremben „tiltott önkényuralmi jelképek”, hangszalagok, CD-k, s egy részeg társaság, mely sörösüvegek záporával fogadta az akciócsoportot. Amúgy jó kérdés: mi is vezette tulajdonképpen a rendőrséget, hogy lecsapjon a mulatozó társaságra? Merthogy tudtommal arra senki sem panaszkodott, hogy ott botrány volna. Talán a „menteni a mundér becsületét” megfontolás? De nem lett volna NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) Amikor éppen a kongresszus előkészítő bizottság megválasztása volt folyamatban, Márton Árpád háromszéki képviselő a területi szervezet nevében visszalépett a kongresszus megszer■ vezésére benyújtott pályázattól. Az elhatározást azzal indokolta, hogy Sepsiszentgyörgyön nincs elég hely a küldöttek megnövekedett számának és a meghívottak befogadására. 0 Az SZKT a VI. Kongresszus színhelyéül Csíkszeredát szavazta meg. 0 Bodó Barna és Som, József lemondtak az RMDSZ főtestületeiben.De töltött minden tisztségről. 0 Takács Csaba a testület elé terjesztette az ügyvezető elnökség éves tevékenységére vonatkozó jelentést. 0 Bucur Ildikó előterjesztette az RMDSZ szociálpolitikájának programtervezetét, javasolta egy szociálpolitikai igazgatóság felállítását. 0 Lapzárta után kezdődött el a szövetség költségvetési megvitatása. _________ |. Merosvásérhelyen: Kongresszus előtti utolsó SZKT Érhető módon a múlt hét végén Marosvásárhelyre összehívott Szövetségi Képviselők Tanácsát a szokottnál is nagyobb érdeklődés előzte meg. Ennek egyszerű okai nemcsak a közelmúltban lezajlott magyar-magyar csúcsban és az ottí hozott határozatok fontosságában rejlik, hanem ennél is Hangsúlyosabban az RMDSZ közelgő VI. Kongresszusában, mely esemény akarva-akaratlanul megminősít és még inkább meghatároz minden politikai cselekvést a szövetségen belül. Ez a magyarázata annak is, hogy ezúttal az SZKT munkálatain - az Ifjúsági Házban - a Szövetségi Egyeztető Tanács tagjai is mindvégig részt vettek. A szombaton délelőtt tíz órakor kezdődött munkálatok bevezetőjében Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatta a testületet a kormányzási munka soros teendőiről, a koalíciós állapot pillanatnyi helyzetéről, külpolitikai vonatkozásban pedig javasolta, hogy az Európai Néppárt újonnan megerősödő európai politikai szövetségnek az RMDSZ is társult tagja legyen. A szövetségi elnök részletesen beszámolt az SZKT- nak a román-magyar, illetve a magyar-magyar viszony alakulásáról, különös tekintettel a nemrég lezajlott magyar-magyar csúcsra, amelynek hivatalos neve a Magyarország és a Határon Túli Magyarság volt, s,mely a jövőre nézve Magyar Állandó Értekezlet néven a kapcso m lattartás intézményes fórumává vált. Markó a szövetségi küldöttek előtt is hangsúlyozta a szülőföldön való megmaradás elvének fontosságát, mely részleteire lebontva és konkrét tartalmi kötődésekkel az RMDSZ-nek is nemzetstratégiai elve kell hogy legyen. Annális inkább, mivel léteznek valós alternatívák és erre példa a németek háború utáni kitelepítése - 500 ezres egykori létszámuk mára alig néhány tízezerre apadt -, ami a német kormány részéről egy tudatos stratégiai döntés következménye volt. A kettős állampolgárság ügyében elmondottak nemegyszer kérte, hogy a magyar felelős politikai tényezők világosan mondják ki e kérdésben álláspontjukat. Többszöri éles felvetéseire azonban olyan irányú választ nem kapott, hogy amennyiben az RMDSZ jelenlegi vagy akár kongresszus utáni vezetősége kérné ezt, a magyar kormány megadná a kettős állampolgárságot. Minden ilyen megörelítés vagy a tények ilyenszerű tálalása hamis, valótlan állítás, egyszerűen közösségünk ámítása „és minket nem ■ ezért küldtek ide" - utalt egyértelműen Markó Béla azokra a fórumokra, melyeken az utóbbi időben egyes SZKT-tagok fejtették ki olyan véleményüket, melyek vitája az SZKT-ban kell, kellett volna hogy legyen. A szónok minden kertelés nélkül beismerte,hogy az RMDSZ-en belül igenis léteznek egymásnak feszülő, egymásnak ellentmondó vélemények. „Én magam is számos tisztségviselővel nem értek egyet, de senkinek sem szabad a nézetkülönbségeket szembeállítania az RMDSZ egységével." - összegezte a szövetségi elnök, és mindenkit arra szólított fel, hogy a belső vitákat újból és újból a szervezet keretein belül folytassák le, mert ezekpolitikai kérdések és nem nemzetstratégiai döntéshordozók. „Miközben a kormánykoalíció kilábalni igyekszik a bányászjárásokból, nem tekinthetünk el attól, hogy körvonalazódik egyfajta háttérmagyarellenesség" - figyelmeztetett a továbbiakban Markó Béla és határozott állásfoglalást kért az SZKT-tól a kézenvásárhelyi '89-es eseményekben való részvételért nemrég alapfokon hozott ítéletek ügyében, az úgynevezett Agache-féle koncepciós perben, éppúgy, mint a csernátoni fórum egyes résztvevőinek a brassói ügyészségre való beidézése esetében, mert politikai vonatkozásban egyet lehet érteni avagy sem BÖGÖZI ATTILA (Folytatása a 8. oldalon) CDcsEE3 F T.Ip* *Hl f ormailag régen várt önállóságot - írjuk így: autonómiát? - biztosít a frissiben elfogadott költségvetés 34. szakasza, a helyi tanácsok illetékességébe sorolva mindazokat a jogköröket, amelyeket korábban az állam finanszírozott. Egy bizonyos megközelítésben akár azt is írhatnánk, hogy a helyi tanácsok, amelyek korábban, bármennyire is furcsa - a polgármester irányítására bízott földosztáson kívül - lényegében a „pásztorfogadás” ürügyén némi legelőkarbantartási teendők keretében foglalkozhattak törvényesen a falufejlődést meghatározó mezőgazdasággal. Most egyszerre „gazdái” lettek a korábban költségvetésből finanszírozott szolgáltató-agrárellátó egységeknek. A jelenséget önmagában a helyi hatáskör kibővítéseként is felfoghatnánk. Ahogyan viszont az eddig nyilvánosságra kerülő elképzelésekből kiderül, tulajdonképpen a pénzügyi gondok helyi szintre való áthelyezése - a kiadásoktól való szabadulás - vezérelte a központi hatalmat, amikor az amúgy is pénzügyi lehetetlenségbe sodort helyi tanácsokat az agrárium úgyszólván minden „pénzes” szolgáltatását a helyi közösségekre hárította. Az állatorvosi rendelők átadása, a mesterséges megtermékenyítő állattenyésztő szolgálat, a növényvédelem egyre kacifántosabb feladatainak „autonomizálása” - ahogyan azt egy költségvetési paragrafus alapján „lebontották” - az agrárfejlődés lényegét érintheti, sértheti. Ezekről a problémákról esett szó a minap Háromszék polgármestereinek összejövetelén, ahol a kérdésben illetékes megyei szakirányítók is csak jelképes ——— tanácsokat osztogathattak. Sokadszor hangsúlyozzuk, a dolgok természetes rendje, hogy a polgármester, a település vezetője ne csupán a pásztorfogadó gyűlés összehívására legyen illetékes. Ha a falu jövőjét az agrárgazdálkodás nagykorúsítása alapján képzeljük el, akkor a lehető legtermészetesebb, hogy döntési hatásköre, cselekvési mezeje is legyen! Az állam visszont pillanatnyilag elsősorban azt kéri, hogy a helyi tanács számára biztosított - az önfenntartást is lehetetlenné tevő - 35 százalékos béradó hányadosból, illetve a helyi adó- és illetékbevételből fedezze azokat a számottevő kiadásokat, amelyeket korábban a költségvetés vállalt fel. Azaz szakértelmet és szakirányítást is, feltételez a specialisták számára is egyre nehezebben követhető tevékenységi terület irányítására. Tulajdonképpen arról is beszélhetnénk, hogy az állam fokozatosan a kistermelőre hárítja a növényvédelem, az állategészségügy, a szaporítás-irányítás halmozódó gondjait, annak minden következményével. Idővel ugyanis sor kerül, sor kell kerüljön az állatorvosi rendelők privatizálására vagy bérbe adására, a mesterséges megtermékenyítés is „belátásra” korlátozódik, az állományfeljavítást szolgáló spermák kiadásait a falu ilyen vagy amolyan bikái vállalják fel, visszajutunk oda - vagy még oda sem - ahol a századelőn tartottunk. Azt pedig - ha történetesen nem agronómus - a polgármester miként határozhatja meg, hogy adott pillanatban a gyümölcsfát vagy éppen a burgonyást mivel kell permetezni? A felvetődő kérdésekre a tanácskozáson nem született válasz. Abban egyeztek meg, hogy a kormányhatározat esedékes közlése nyomán övezeti tanácskozásokkal tisztázzák, hogy miként lehet cselekedni. Addig is törhetik a fejüket a polgármesterek, hogy a leendő privatizálásig vagy bérbe adásig honnan teremtik elő a helyi szakemberek javadalmazásához szükséges milliókat, a felmerülő kiadásokból mit vállalhatnak fel a gazdák, avagy a „szabadesés" törvénye alapján veszni engedjük azt is, ami eddig , ha nem is jól, de végül is alapvető engedmény, károsodás nélkül zajlott. Nehéz kihívás, átmenet nélküli „csapda” ez, ám a holnap lehetőségeit a ma gyötrelmei árán sem kellene károsítani... FLÓRA GÁBOR Nehéz „önállóság”