Romániai Magyar Szó, 1999. május (11. évfolyam, 3047-3077. szám)
1999-05-01 / 3047-3048. szám
Új sorozat 3047-3048. szám 1999. május 1-2., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro - Bucure [ti, Pia]a Préséi Libere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetio/RMS/, vagy http://wwAV.hhrf.org/rmsz Május 31-én kezdődik Öcalan tárgyalása Május 31-én kezdődik a hazaárulással vádolt Abdullah Öcalannak, a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjének bírósági tárgyalása - jelentette be pénteken a büntető eljárást vezető bíró. A tárgyalást a Márvány-tengerben lévő Imrali börtönszigeten tartják, és hivatalos megfigyelőként senki sem vehet részt rajta, csak magánszemélyként. Per-kerekasztal a koalíció és az RMDSZ viszonyáról Pénteken zárt ajtók mögött megkezdődött Brassó-Pojánán az a PER (Protect on Ethnic Relation) nevű civil szervezet kezdeményezte kerekasztal, amelyen a román koalíciós pártok vezetői és az RMDSZ képviselői megvitatták a romániai magyar kisebbségi szervezethez fűződő viszonyukat, illetve az RMDSZ részvételének hatását a két éves kormányzásra. A szövetséget Markó Béla elnök, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Verestóy Attila és Varga Attila parlamenti frakcióvezetők képviselték. A parasztpárt véleményének Gabriel Tepelea és Mircea Ciumara alelnökök, a DP-ének Alexandra Sassu alelnök és Mariana Stoica ügyvezető titkár, a liberális párténak Eugen Vasiliu, a központi iroda tagja adtak hangot. Fogdába zárt hivatalnokok? Kaszárnyaszellem van Szlágy Megye Tanácsa székházában, legalábbis ez tűnik ki abból a panaszból, amely az egyik zilahi napilapban látott nyomdafestéket. A bizonyíték ehhez, hogy nem nézik el a hivatalnokoknak a munkahelyi késést, és „fogdában” vannak, mert a székházat a kilépő cédula nélkül nem hagyhatja el. Jómagam szinte naponta megfordulok a megyei tanácsnál, annak valamelyik hivatalában, irodájában, tisztségviselőjénél. Nem ritkán kopogtattam be zárt ajtón, netán nyitottam be üresen hagyott hivatali szobába. Az esetek jó részében utólag tisztázódott, hogy a keresett szakember azért volt házon kívül, mert tisztsége és hivatalos dolga őt is más hivatalba, netán kiszállásra szólította. Ám nem egyet, kettőt ismerek, akivel munkaidőben éppen ott futottunk szembe, össze, ahol a tisztviselőnek éppen semmilyen hivatalos keresnivalója nem volt. A siránkozó hangú írás szerzője azt is felrója, hogy a székházban dolgozók „piacra sem mehetnek, pedig a büfé gyengén ellátott”. A nem nyugati gyakorlathoz hasonlóan ellátott falatozó, kávézó valóban nem szupermarket, ám épp elegendő ahhoz, hogy az ott dolgozó szolgálati idejében elfogyasszon egy kávét, hűsítőt. Nem tudom, ki mire gondol annak hallatán, hogy a tisztviselő munkaidőben nem járhat ki a piacra. Nekem az jutott eszembe, hogy a tanító néni sem hagyja ott az órán a nebulókat, ha eszébe jut, hogy spenót és salátát akar vásárolni. A tanító nénin kívül még sok más foglalkozású személy sem engedheti meg magának ezt a kiruccanást. A tisztviselőnek, az adófizetők pénzén a közért fizetett hivatalnoknak munkaidőben az irodában, a hivatalban a helye, így hát kaszárnyaszellemet emlegetni nemcsak túlzás, hanem annak a beismerése: semmittevésre és sétafikálásra is van ideje a költségvetésben felduzzasztott hivatalnokseregnek. • FEJÉR LÁSZLÓ Nálunk már a sztrájk sem az igazi • Fotó: OLÁH ISTVÁN / RMSZ Ne kételkedjünk a magyaros vendégszeretetben Beszélgetés dr. BÍRÓ GÁSPÁR ZOLTÁNnal, a kolozsvári magyar főkonzulátus turizmus részlegének vezetőjével Hogy a magyarországi idegen egyezményt írt alá a két ország alapuló forgalom, amit aeforgalom évek óta dollármilliárdokat hoz a magyar gazdaságnak, az régóta nem titok. Hogy az anyaországban áldoznak a turistacsalogató vendégfogadásra, s a nemzetgazdaság jelentős ágazataként nyilvántartott turizmus menedzsmentjének fejlesztésére, arról bárki meggyőződhet(ett), aki mostanság Magyarországra látogat(ott). Nyilván, a magyar idegenforgalom illetékesei áldoznak is arra, hogy az ország turisztikai kínálatát a külföld megismerje. A kolozsvári magyar főkonzulátuson - annak megnyitásával szinte egyidőben - egy turizmus részleg is megkezdte működését. Az iroda vezetőjét az április végi bukaresti turisztikai vásáron bevezetőül arról faggattuk: miért kellett a részleg, s miért éppen Kolozsváron é vezhetünk turizmusnak is. Aztán létezik a bevásárló forgalom, ami szintén természetes, bármennyire tagadnánk is, sőt, egyesek annak pejoratív értelmezést is adnak. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a svédek például Finnországba, az osztrákok Németországba, a svájciak Olaszországba járnak bevásárolni, utóbbiak tankolni. Az angolok Franciaországban esz ne kisznak... s a felsorolást folytathatnánk... Aztán van az ún. klasszikus turizmus, amikor egy személy az országában megszerzett pénzt egy másik államban költi el azzal a céllal, hogy azt megismerje, ott jól érezze magát. Persze, az ilyenszerű megközelítés ugyancsak közgazdasági, de nem lehetünk álszentek, mert lényegében erről van szó. A turizmus immár nem a „népek közötti barátság elmélyítését” szolgálja, bár az sem utolsó szempont... Másfél éve létezünk, jó egy esztendeje dolgozik is részlegünk. 1998-ban Birtalon Ákos akkori román turisztikai miniszter és akkori magyar kollégája közötti idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztésére, hisz a rendszerváltások előtt azok viszonylag számottevőek voltak, a szervezett turizmus néhány százezres tömeget mozgatott meg évente, ám 1990 után erőteljes visszaesés tanúi lehettünk. Magyarországon a turizmus nagyon fontos gazdasági ágazat, érdekünk tehát, hogy azzá váljon ismét a környező országok vonatkozásában is, bár tudjuk, a korábbi szintet aligha éri el egyhamar. Ezért született meg a döntés, hogy ne csak Németországban, ahol három irodánk van, hanem a szomszédos államokban is képviseleteket nyissunk, így például Varsóban, Prágában, Kijevben és Kolozsváron. Azért Kolozsváron, mert Romániából a nagyobb forgalmat nyilván az erdélyi részekből várjuk. Az onnan Magyarországra irányuló turizmust persze nem mi találtuk ki, az működik, de befolyásolni mindenképpen megpróbáljuk. Létezik az ún. etnikai rokonlátogatáson Kérdezett: FERENCZ L. IMRE (Folytatása a 4. oldalon) Én optimista vagyok Beszélgetés SZABÓ KÁROLY Nagykárolyban élő szenátorral • A városi lakosság nagy része egy teljes gazdasági összeomlástól retteg. Késnek a fizetések, nyugdíjak, és sokan már attól félnek, bekövetkezhet, hogy egyszerűen el is maradnak. Szenátor úr ezt a ijesztő problémát hogyan látja? Szó sincs gazdasági összeomlásról, hanem egy rossz gazdasági állapotról beszélhetünk, amely egyrészt látszólag következménye a gazdasági szerkezet átalakításának. Viszont az én véleményem az, hogy a gazdasági szerkezet átalakításának a késleltetéséből adódik. Az ún. reformok késleltetéséből. De ez még nem ok arra, hogy visszasírjuk a múltat. • Melyek azok a lehetőségek, melyek a szenátor úr szubjektív véleménye szerint kivezethetnének az ország gazdasági helyzetének nehézségeiből? - Minden véleményem szubjektív. Végre kell hajtani és minél sürgősebben a parlament által jóváhagyott kormányprogramot, mert a kormányprogram jó. Éppen ennek az elmulasztása, késleltetése okozta a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetet. Nem számolták fel a veszteségtermelő vállalatokat és ágazatokat. MitDecslij^imk^^Ten^öidé^^^ddk^Ten^ lehet elérni a megfelelő munkabéreket. És sajnos, ez a lépés nem egy kis létszámú munkahely felszámolásával jár. • Európában több demokratikus ország monarchia. Nem volna-e jó megoldás nálunk is ilyen államforma? Nem lendítene fel annak a nyugati tőkének a beáramlását, amely segítene kiemelni bennünket a jelenlegi kátyúból? - Nem vagyok biztos benne, hogy Románia számára a monarchia nem lenne-e orvosság. Egyébként is ebben a kérdésben, mivel alkotmányos kérdésről van szó, csak népszavazás dönthet. Az én megítélésem szerint az alkotmányos monarchia bevezetésére tett indítvány nem nyeri el, ami szükséges lenne: a lakosság többségének a tetszését. Ami a nyugati tőke beáramlását illeti, az nem a monarchikus államformának a függvénye. Erdélyi románok közt itt-ott felbukkant egy Erdélyi Köztársaság gondolata. Mivel a történelem során Erdély századokon keresztül volt különálló fejedelemség, negatív vagy pozitív változást okozna, ha elméletben jelenleg elképzelnénk ennek a leszűkítésnek az esetét? - A gondolat szabadságának semmi sem vethet gátat. Gondolni mindenre szabad. Sőt, az alkotmány mint a véleménynyilvánítás szabadsága szavatolt. • Ha az államelnök helyében volna, vagyis államfő lenne, akkor a jövő érdekében milyen kérdezett: NAGY ÁGNES (Folytatása a 4. oldalon) Tépelődő gondolatok Anyák Napja előtt Asszony maradjon a főzőkanálnál! Ez a férfiak dolga, minek szólsz bele, amikor úgysem értesz hozzá! Bólogass, lányom, amikor a férfi a munkájáról beszél, még akkor is, ha nem is konyítasz a témához! Ez a te dolgod, a helyeslés, a buzdítás... Dédanyáink idejében talán megállta a helyét e nézet. Ma azonban kissé korszerűtlen. Ennek ellenére sok helyen mégis eluralkodóban ez a szemlélet. Be kell hogy valljuk, nekünk nőknek is nagy szerepünk van ebben! Az „elnyomást" elszakadássá, eltávolodássá változtattuk. Távol kerültünk a Férfiaktól! Harcoltunk az érdekeinkért, női mivoltunk emeléséért, a tiszteletért. Ez jó és hasznos célnak bizonyult. Senki se higgye, hogy vérmes feminista lennék, távol áll tőlem. Vallom, hogy az egyenjogúság terén már mindent elértünk, „kiharcoltunk". Megmutattuk, hogy lehetünk űrutazók vagy fémmunkások, politikusok vagy üzletasszony. Mindezek érdekében (a sikerekért) sok mindenről lemondtunk. Ezen „siker" egyik súlyos következménye Nőiességünk elvesztése. A férfiak ma már egyáltalán nem előzékenyek - mielőtt néhányuk jogos felháborodását kivívnám, megjegyzem, persze csak csendben, hogy azért akadnak kivételek. Nem engednek előre minket, nem adják át a helyüket s azt is megkockáztatnám, hogy sokan közülük nem tisztelnek minket. Utóbbit csupán azért, mert nők vagyunk. Hát ezt értük el!? Ez a mi hibánk, hogy a Nő fogalma leértékelődött! Partnereink sokszor azt sem tudják, hogy milyenek is vagyunk valójában. Csak a negatív értelmet hordozó nőt látják bennünk. Mi pedig továbbra is háborúskodunk, elvégre dúl a nemek harca. Küzdünk, hogy helytálljunk a munkahelyünkön, a családban, az ún. férfi-társadalomban. A magánéletünkben azonban - ha bevalljuk, ha nem - mégis tűzszünetet kötünk választott partnerünkkel. Szükségünk van rájuk egymásra! ■ Nap mint nap Don Quijote- i harcot folytatunk, mert nem tudjuk „felfogni", hogy ketten vagyunk egy egységes egész. Az érem két oldala! Félbevágva, egymástól függetlenül amúgy értéktelen. Ahogy egy nálam okosabb ember mondta: két NEM(ből) egy közös IGEN. Ne harcoljunk hát, hanem kölcsönös tisztelettel közeledjünk egymáshoz, hiszen csak együtt vagyunk képesek a csodára: új Élet Teremtésére! S valljuk be őszintén: mi lehet nőiségünk igaz bizonyítéka, ha nem az Anyaság?! , JÓZSA TÍMEA Anyák, nejek, szeretők • Fotó: SZÉKELY SÁNDOR / Bukarest Kinek ördöge Frunda? igdöbbennéssel vették tudomásul a román politikusok tudjuk meg, az egyik (mert több is van) a hazai, de általában a magyarsággal egyfolytában kötekedő bukaresti napilapból, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése változtatás nélkül elfogadta Frunda György szenátor jelentését a titkosszolgálatokról, mi több, azt a javaslatát is, hogy ezek ettől arrafelé ne foglalkozhassanak a nemzeti és vallási kisebbségekkel. Hogy mitől döbbentek le a kollégák? Egyszerűen attól, hogy az európai honatyák nem hallgattak rájuk, mármint azokra, akik tudnak, amit tudnak azokról a fránya kisebbségekről, legyenek azok nemzetiek vagy vallásiak, s inkább Frunda pártjára álltak, persze, nagy együgyűséggel... Annak a magyar politikusok— nak a pártjára tehát, akinek „rejtett szándékai“ ugyebár, mifelénk közismertek. Mert mivel jár az ET parlamenti közgyűlésének döntése? - teszik fel a román politikusok maguknak a költői kérdést. Mindenekelőtt azzal, hogy a„tiltás“ miatt jócskán változtatni kell a nemzetállami szemszögből megfogalmazott és elfogadott, a hazai titkosszolgálatok tevékenységét szabályozó törvényeken, amelyek mindmáig lehetővé teszik a kisebbségek szervezeteinek, vezető politikusainak lefigyelését stb. A Frunda-kezdeményezés - szögezi le Radu Timofte SZDRP.s szenátor - gyakorlatilag megbénítja a titkosszolgálatokat, amelyek mindenek lesznek, csak titkosszolgálatok nem. Hogy miért nem? Nem kell a választ kitalálni, mert önmaga adja meg. Azért, mert nem foglalkozhatnak az irredenta és szeparatista jelenségekkel, mozgalmakkal, törekvésekkel. Hogy hol lát ő ilyesmit, azt sem nehéz megállapítani. Főleg akkor nem, ha ismerjük a szenátor úr filozófiáját, pártjának ideológiáját, pártelnökük, Ion Iliescu ezerszer elismételt nyilatkozatait, melyek szerint az RMDSZ olyan szervezet, amely autonómiát akar az erdélyi magyarságnak, bantusztanizálni szeretné azt és így tovább, s mindezzel nem tesz mást, mint alájátszik a magyar irredenta köröknek, amelyeknek a célja Erdélyt elszakítani Romániától. Amiből - véleményük szerint - logikusan következik az, hogy az RMDSZ-szel, a romániai magyarság szervezeteivel csínján kell ám bánni, megfigyelés1 alatt kell őket tartani, minden lépésüknél résen kell lenni, s mert soha nem tudhatni mikor csapják a tromfoszt az asztalra, s lógnak meg szülőföldjükkel együtt... más tájakra. Hát a Frunda-kezdeményezéssel mindennek vége, legalábbis akkor, ha Románia maga magáévá teszi az ET határozatát, s annak megfelelően alakítja törvényeit. Jelei vannak ugyanis annak, hogy nem szívesen alkalmazkodunk az európai normákhoz, s ha tessék-lássék mégis! megtesszük, akkor csak úgy, hogy előbb „kiheréljük“ azokat. Amint az az elhíresült 1201-sel is történt, de más nemzetközi dokumentumokkal, ajánlásokkal is, amelyek előírásait váltig nem kívánja a román parlament törvénybe iktatni. Erre, gondolom, bizonyítékként nem kell példát felhozni, hiszen a képviselőházban, a szenátusban nap mint nap csak erről, meg ilyesmiről vitatkoznak hol a tanügyi, hol a helyhatósági, hol meg a köztisztviselői törvény kapcsán. Függetlenül mindettől, Frunda hirtelen ismét első számú közellenséggé vált, a magyar szélsőséges törekvések faltörő korává (valahogy így fejezte ki magát Radu Timofte szenátor is). S erre már fel kell kapnunk fejünket. Már csak azért is, hogy megkérdezzük: kinek ördöge Frunda György, aki egyébként az erdélyi magyarság körében a legnépszerűbb politikus? Azt már láttuk, hogy az egykori kormánypártok szemében az, s azt is tudjuk, hogy bizonyos RMDSZ-körök sem vélekednek másként. Igaz, egészen más okokból és teljesen más célokkal. Nekik Frunda „neptunos“, „megalkuvó“, „tájbasimuló“ stb. Erre kell azt mondanunk, hogy na, most aztán jól belesimult a tájba. De nem a bukarestibe, ahogy azt megfogalmazzák, hanem... az európaiba. GYARMATH JÁNOS