Romániai Magyar Szó, 2000. július (12. évfolyam, 3462-3492. szám)
2000-07-01 / 3462-3463. szám
Új sorozat 3462-3463. szám 2000. július 1-2., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piaa Préséi Libere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz Sziklatömbnél szilárdabban Szakítópróbának kitett, andezit sziklatömb példázza a maradandót. A töretlen akaratot is, amelyet a település magyar közössége nemzedékeken át a szolidaritás jelképeként éltet. A színhely Hídvég, Háromszék Barnaságra kitárulkozó kapuja. Hírnevét történelmi tettek már a múlt század viharaiban megörökítették. Fél évszázada viszont az élő lelkiismeret tanúságát jelképezi. Akár azt is írhatnánk, a háborút követő viharos esztendőkben az emberiség jobbik énjéből tett szigorlatot. Segítettek, ahogyan tudtak a szomszéd falu, Földvár „haláltáborába” zárt foglyainak. S amikor bekövetkezett százak (ezrek) számára az elkerülhetetlen, Hídvég akkori lelkészének, Lőrinczi Árpádnak szájából hangzott el az ima. A település azóta is őrzi az Olt másik partján kínszenvedők emlékét. Robusztus sziklatömbre helyezett négynyelvű márványtábla is készült a hantok, tettek örzőjeként. Éppen egy éve Erdély történelmi egyházfőinek jelenlétében Hídvég református templomában, majd a földvári tábor emelkedőjén lezajlott a méltó megemlékezés is. Akkor kellett volna elhelyezni azt a sziklatömböt is, amely Ungvári Barna András hídvégi lelkésznek kitartó fáradozása, „faragott” - jelképesen szólva - EMLÉKMŰVE! A helyi (vajon csak a helyi?) hatalom meggátolta akkor az avatást, a sziklatömb egy éven át a lelkészlak bejáratánál állt. Szakítópróbával felért azok fáradozása, akik „kijárták” az emlékmű felállításának engedélyezését. A változások gáncsolói viszont még egyszer, emlékgyalázást is vállalva meggyalázták az avatást. Hinni szeretnénk, csak ideiglenesen. A robusztus szikla, helyéről elmozdítva viszont így is ott áll már, ahol ezrek kínszenvedtek. Szilárd ahhoz, hogy kiállja kicsinyes gáncsosok szélmalomharcát. Oda emelik vissza - miért ne remélnénk a nem távoli jövőben -, ahol az egy évvel ezelőtti zarándokolás után meghatódva hallgattuk Csiha Kálmán püspök megbékélést hirdető imáját... FLÓRA GÁBOR Szórványosodunk? A történet lényegében egyszerű. A háttér viszont annál bonyolultabb. Csütörtökre, június 29-re hirdette meg a Maros megyei kormányhivatal azt az ülést, amelyen be kellett volna iktatni a marosvásárhelyi tanácsot, és ahol végül Dorin Florea, megválasztott polgármester letette az esküt. A 25 fős tanács 11 RMDSZ-es tagja az ülés előtt írásban közölte a polgármesteri hivatal jogtanácsosával, hogy távol maradnak az ülésről, mivel a kormányhivatal nem tartott be bizonyos törvényes előírásokat: az első forduló után legtöbb húsz nappal meg kellett volna alakítani a tanácsot, tehát június 24 volt az utolsó hivatalos dátum. Másrészt a tanácsülésről öt nappal az időpont előtt személyesen kell értesíteni a tanácstagokat. Viszont ez egy nappal az ülés előtt történt meg. A sajtóban is csak egy nappal korábban jelent meg az ülésről szóló közlemény. Az RMDSZ-frakció nevében Sántha Tibor tanácsos azt is elmondta: az időeltolódás oda vezetett, hogy a tanácsosokat elodázott hivatali kötelességeik akadályozták a részvételben. Kolozsvári Zoltán az USA-ban tartózkodik, dr. Benedek István orvos is diákokat vizsgáztatott, Csegzi Sándor tanár érettségizőket vizsgáztató bizottság tagjaként volt kénytelen távol maradni. Az ülést az alprefektus, Burkhardt Árpád vezette, kezében a helyhatósági törvénnyel, de az irányítást Zamfira Pora asszony, a prefektúra főtitkára minden további nélkül átvette, egyszerűen leseperve a terítékről az alprefektus érveit, annál is inkább, hogy jelen volt Vlad Rosca közigazgatási miniszter, és hát nyilvánvaló volt, hogy ő sem akart dolgavégezetlenül visszatérni Bukarestbe, vagy éppen azért „szállt alá”, hogy tekintélyével lehengerelje a többséget képező RMDSZ-frakciót. Tehát a Maros megyei „vaslady”-vel közösen kisütötték: ugyan a polgármester az új tanács előtt kellett volna letegye esküjét, de „kivételes esetekben” a tanács létrejötte nélkül is megtörténhet az aktus, habár ilyesmiről nem volt szó, nem „kivételes eset” történt, hanem az RMDSZ-frakció élt törvény adta jogával, és ebből törvényesen csakis az következhetett volna, hogy három napon belül ismét alakuló és eskületételi gyűlés legyen, majd ha akkor sem sikerülne megalakítani a tanácsot, akkor egy harmadik törvényes lehetőség is létezik további három nap után. Végül a városi főbírónő előtt tette le az esküt Dorin Florea. Ami nem derül ki az események lineáris elbeszéléséből, az az ülés hangulata. A hivatal gyűlésterme zsúfolásig megtelt, hiszen nyilvános összejövetelről volt szó. Ha jól összeszámolom, a mintegy 150-200 jelenlevő személyből maximum 10-15-en voltunk magyar nemzetiségűek: az alprefektus, két magyar tanácsos - Fodor Imre és Sántha Tibor - és néhány hivatalnok, pár újságíró... Minden RMDSZ-ellenes lépést vastaps fogadott, hajszál híján kifütyülték Fodor Imrét, mikor azzal érvelt, hogy nem kell annyira elsietni az új városvezető beiktatását, hiszen a hivatal működik. Ahogy végignéztem kipirult arcú román honfitársaim masszív tömegén, Markó Béla választási értékelése jutott eszembe, mikor azt mondotta: a marosvásárhelyi kudarc felért egy időközi népszámlálással. Fogyunk, fogytán vagyunk. Ha valaki ideig-óráig azt gondolta, hogy az 1990-es márciusi marosvásárhelyi diverzió nyomtalanul elmúlt, „rossz volt, igaz sem volt”, s semmi hatása nincs már jelenünkre, az téved. Az akkor beindult folyamat újabb stációjához érkeztünk, mikor az új polgármester beiktatása miatt számolnunk kell az újabb elbizonytalanodással, amit csak tetéz a fékevesztett drágulási hullám, mely ismét végigsöpör kies szülőföldünkön. Florea doktor azt mondta eskütétele után: még jó, hogy mestersége a gyógyítás, hiszen városunk még mindig „beteg”. A mi szemszögünkből „betegsége” sajnos súlyosbodni fog. Azt mondja: őt az igazság, az igazságosság fogja vezérelni. Jó lenne hinni ebben. Csakhogy főleg az 1990-es márciusi események óta jól tudjuk, hogy nálunk azóta is létezik egy „magyar igazság” és egy „román igazság”, ami általában homlokegyenest szemben áll egymással. Florea doktori beiktatása után nyilvánosan éppen az a Ioan Judea tartalékos ezredes köszöntötte őt, aki a „román igazság” fő-fő szószólója volt, aki tíz éve, március 19-én azt mondta Sütő Andrásnak, hogy nyugodtan lejöhet az ostromolt padlásról, mert nem lesz bántódása... MÁTHÉ ÉVA Feléled a gazdaság Több esztendős gazdasági visszaesést követően, a helyben topogás helyett a statisztikusok ebben az esztendőben Szilágy megye gazdasága éledéséről szóló adatokat közöltek. Hiba lenne viszont ezt a megyét például a szomszédos Bihar, Szatmár vagy Máramaros megyékkel összehasonlítani, ugyanis számos iparágazat nem lelhető fel a Szilágyságban, így az érckitermelés vagy a színesfém-feldolgozás ismeretlen, és még sorolhatnánk példákat. Az Országos Statisztikai Hivatal legújabb tájékoztatója ugyan még áprilisi adatokat közölt, a májusi és a júniusi összesítés később várható, ám az adatokat összegező statisztikusok azt állítják, hogy az említett tavaszi hónapban növekedett Szilágy megyében az ipari termelés. Jelzem viszont rögtön: a jelenség nem vonatkozik mindegyik iparágazatra, sőt, egyesek esetében a csökkenés tovább is fennáll. Jó hír azonban, hogy a megye ipari termelése 15,3 százalékkal haladta meg az előtte levő hónap ipari termelését. A növekedés a legnagyobb a fémiparban, ez +57,4 százalék, az élelmiszeriparban +16,2 százalék, a bútoriparban +7,1 többek között. Ellenben a készruhaiparban közel negyedével, 24,6 százalékkal csökkent a termelés. Nem tudni, hogy a tucatnyi cég a piaci kereslet miatt termelt kevesebbet, vagy nem volt munkaerő. A készruhaiparban ugyanis már hónapok óta a legnagyobb számú munkahelyet kínálják a megyében! Lehet véletlen szerencsés körülménynek betudni az áprilisi növekedést márciussal szemben. Összehasonlítva az elmúlt év áprilisával még örvendetesebb a növekedés: 2000 áprilisának ipari termelése az elmúlt esztendő áprilisával összehasonlítva 54,2 százalékos növekedést mutat, s az elsősorban +82,9 százalékos növekedéssel a bútoriparra jellemző; ez esetben a konfekcióipar is +69,8 százalékos növekedést mutat. A csökkenés az idén, akár a tavaly, a gépgyártóiparra jellemző! Az idei év első negyedében az 1180,7 milliárd lej értékű ipari össztermelés 29,5 százalékkal magasabb az elmúlt esztendő hasonló szakaszával összehasonlítva. Nem sorolom tovább az unalomig a számokat, mindössze a statisztikai közlönyből idéztem annak példájára, hogy éledezik a szilágysági ipar, talán „felébred Csipkerózsika-álmából”. A 2000. esztendő első négy hónapjában az ipari termelés állandó növekedése figyelhető meg, és az ipari termeléssel foglalkozó cégek esetében az üzletforgalomélénkülése is bekövetkezett. Nem tudni, mennyiben függ össze a gazdaság szemmel még nem tapasztalható élénkülésével az, hogy a munkanélküliség mindössze fél százalékkal növekedett április hónapban. Tény viszont, hogy a már említett szomszédos megyékkel összehasonlítva, a munkanélküliség rátája a Szilágyságban a legnagyobb. FEJÉR LÁSZLÓ Ledöntötte a hősök emlékére állított emlékművet A szibériai haláltáborok felé vezető útba esett a földvári fogolytábor, ahol kezdetben orosz katonák voltak letartóztatva, majd 1944. augusztus 23-a után magyar katonákat s környékbelieket is bezártak. A hídvégi református egyház okiratai közt száznál több, a táborban elhunyt magyar személy neve szerepel. Feltehetőleg több személy is meghalt itt. Ungvári Barna András református tiszteletessel közel egy éve közöltünk interjút lapunk hasábjain, hisz már akkor elkezdődtek az emlékműépítés körüli gondok. Számos kül- és belföldi meghívott jelenlétében, tiszteletteljesen, ünnepélyesen akarta az építést elkezdeni, amikor megjött a hír, hogy a brassói Megyei Tanács visszavonta az emlékműépítési engedélyt. A tiszteletes nem hagyta annyiban, sikerült elintéznie a szükséges engedélyt, majd felépíteni az emlékművet, de a földvári polgármester pár személy segédletével mindjárt az avatás után traktorokkal elvontatta. A talapzatot, sőt a kerítést is ledöntötték és elhordták. Utóbbit 1988-ban emelték a 21 elhunyt orosz katona tiszteletére. A román nyelvű sajtó természetesen kitermelte a szokott spekulációkat, amelyek szerint: minek ide emlékmű, amikor jóformán magyar sem lakik a környéken... A Nagy- Románia Párt már tavaly irreális méretekre növelte a történteket, és az ügy etnikai színezetet is kapott. Markó Gábor jóformán el sem foglalta a Megyei Tanács alelnöki székét, s máris ilyen gondokat kell orvosolnia. Hozzáfordultunk bővebb tájékoztatásért. - Szombaton, a tiszteletes kérésére kimentem Földvárra. Szomorú kép fogadott: az emlékművet már lerombolták, a betont szétszórták, a terméskövet kihúzták a temetőkertből, a kerítést eltüntették. A hídvégi tiszteletes, Ungváry Barna András, 1999 augusztusában megkapta a végleges és érvényes építkezési engedélyt, amely idén, július 13-án érvényét veszítette volna. Ezért szerződést kötött egy céggel az emlékmű felépítésére. A munkálatokat korán elvégezték a munkások. A tiszteletes tizenegy óra körül észrevette a távolból, hogy a frissen felállított emlékmű mellett valami csillog-villog, talán egy traktor... Kocsiba ugrott és a helyszínre robogott megnézni, mi történik a temetőkertben. Az emlékműnél , , , , Lejegyezte: TORSÓ ÁRON ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) Tengerparti történet • KLÁRIK LÁSZLÓ ATTILA / Sepsiszentgyörgy képsora (a melléklet b, c, d oldalán és a 9. oldalon) fotópályázatunkra érkezett Politikai színjáték A gusztustalan politikai színjáték negyedik felvonását a Temesvári Városi Tanács második alakuló ülésén mutatták be városatyáink: a baloldali pártok (SZDRP, SzR és NRP) bojkottja miatt ezúttal sem volt meg a szükséges kvórum. Temes megye és a megyeszékhely önkormányzata már két-két alkalommal „nem jött össze”, csütörtökön és pénteken következik a mindent eldöntő harmadik forduló, ahol már az egyszerű többség is elegendő lesz. A kulisszák mögött folyik a politikai kötélhúzás, amelynek kimenetele teljesen bizonytalan, mert a helyi liberálisok hintapolitikát folytatnak. A múlt héten még a jobboldali pártok sorait erősítették, hétfőn a megyei tanácsban átálltak a baloldalhoz, kedden a városházán egyikük megjelent, a másik nem, harmadik képviselőjük a folyosón őgyelgett. Kiszivárogtatott hírek szerint liberálisok végül mégis megtérnek a szétesés küszöbén álló konvenciós táborba, csak rájuk akartak ijeszteni (és megfelelő posztokat kicsikarni). A vak is látja: mindegy, kire szavaz vagy egyáltalán nem szavaz, személyes érdekeiktől vezérelve politikusaink magával az ördöggel is szövetségre lépnek. Szeretnénk azt hinni, hogy a „mieink” kivételek... Ebben a politikai pókerjátszmában, ahol mindenki a saját zsebét szeretné megtömni, ennek érdekében blöfföl és ászokat húz elő a mandzsettából, korrekt játékkal sajnos aligha lehet valamire jutni. Ez a gyalázatos produkció a júniusinál is nagyobb abszenteizmust vetít elő a parlamenti választásokra. Mi leszel, ha nagy leszel? ...Érettségi, pályaválasztás. A fiatalok nagy részének semmiféle elképzelése nincs arról, mit is szeretne csinálni felnőttként, de arról se sokkal több, hogy milyen jellegű iskolában szeretné folytatni tanulmányait. Arról azonban, hogy mit nem akar csinálni, már jóval többet tud. Ilyenkor, persze, jólesően szörnyűlködhetünk a mai gyerekek érdektelenségén. Szidhatjuk közömbösségüket, amivel a pályaválasztást, e sorsukat erősen befolyásoló kérdést elintézik. Sok családban ezt meg is teszik, s gondolom, jó néhány pofon is kiosztatik ilyenkor. A szaktekintélyek nem késnek vitázni arról,vajon miképpen lehet döntésre kényszeríteni a gyermekeiket. Mi pedig, szülők és gyerekek, megnyugodva hallgatjuk a vitatkozókat, s érveiket némi önigazolásként raktározzuk el, egyiket a másik után, szépen sorjában. A fiatal szülőnek ilyenkor feldereng egy hasonló kép, amint áll az apja előtt, s ő sem tudja, hová, merre tovább. Ilyen esetben a pofon elmarad, és helyébe valami csöndes szégyenféle lopózik. Hát a gyerekre is az a sors vár, ami rám? Én sem tudtam volna olyat mutatni, amit követni szeretne? Valószínűleg a szülő gondolata nem ilyen fellengzős: lehet, hogy csak kurta szitkozódásra rövidül fölemlítve azokat a szép időket, amikor a fiú az apja mesterségét követte. Akkor nem kellett továbbtanulási lapot kitölteni, s a gyereket sem figázták szeptembertől decemberig azzal, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?" A gyereket majdnem minden érdekli, ami a felnőtt élettel kapcsolatos. A nagykorúságnak ez az oldala persze nem olyan izgalmas, mint a szexuális felvilágosítás, de azért nem kevésbé szükséges. Mint ahogyan azt sem árt elmesélni, mi több, megmutatni, hogy a munkáért kapott pénzből hogyan lesz élelem: ruha, cipő, lakbér. Erre pedig saját példánkkal taníthatjuk meg leginkább gyerekeinket. Addig is marad a kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? JÓZSA TÍMEA Euro-2000= 4x200 euró című nyereményjátékunk kilencedik szelvénye a kilencedik kérdéssel együtt a lap 11. oldalán. Az utolsó szelvényt jövő hét elején közöljük. Figyelje naponta az RMSZ-t! Lapzártakor Dávid Ibolya ígéretesnek festi le a státusztörvényt Megérett az idő az úgynevezett státusztörvény megalkotására, amely a szomszédos országokban élő magyaroknak nyújt kedvezményeket, segítséget az oktatás, a kultúra, a munkavállalás, az egészségügy és néhány szociális területen is - hangsúlyozta Dávid Ibolya igazságügy-miniszter pénteken Gödöllőn a Magyar Polgármesterek III. Világtalálkozója záróülésén tartott beszédében. A tárca olyan kerettörvényt készít elő, amely megszabja a jogosultságoknak a feltételeit, az eljárás menetét, a Magyar Állandó Értekezlet és a társadalmi szervezetek szerepét, meghatározza a kedvezmények körét. „Ez ismét egy olyan törvény lesz, amely nem elválaszt, hanem egybekapcsol, nem jogokat csorbít, hanem jogokat ad." Elfogadták a Magyar Polgármesterek III. Világtalálkozója zárónyilatkozatát Az önkormányzás, az önkormányzatiság a fejlődésének új szakaszához érkezett - szögezi le a Magyar Polgármesterek III. Világtalálkozója zárónyilatkozata, s rámutat: szemléletté érett a felismerés, hogy az önállóság, az autonómia nem az elszigetelődés, a partikularizmus, hanem a közös érdekek mentén kibontakozó legszélesebb körű összefogás ösztönzője kell hogy legyen. A dokumentum azt is megállapítja, hogy a helyi közösségek életkörülményeinek, gazdasági versenyképességének javításában nagy szerepe van a térségi és interregionális kapcsolatoknak, a települési és térségfejlesztési társulásoknak, a közigazgatási és az országhatárokon átívelő EU regionális -, segélyprogramokkal megalapozott együttműködésnek, az állami, a társadalmi, gazdasági szervezetekkel való partnerségnek.