Romániai Magyar Szó, 2001. február (13. évfolyam, 3670-3697. szám)

2001-02-02 / 3671. szám

2001. február 2. honi valóság , honi valóság A Szilágyság január 26-i számában olvastak Szilágycsehi jegyzetek Több mint nyolc éve történt, hogy felkértek az akkori RMDSZ választ­mányi tagjai, vállaljam a jelölést az RMDSZ városi elnöki tisztségére. Emlékeztetni szeretnék, hogy az akkori politikai viszonyok között nem volt nagy a tülekedés ezen tisztségért. Volt viszont egy lelkes csapat, amelyik mellém állt - akkor még azt hiszem, mindnyájan őszinte meggyőződésből -, és­ az évek folyamán csodálatos közösség kovácsolódott össze. Az ered­mények sem várattak magukra, mind szellemileg, mind anyagilag szép sikereket értünk el, melyek tételenkénti felsorolásától ezennel el fogok tekinteni. Szerényen és alázattal tapasztaltam az RMDSZ és az egyházak közti jó viszonyt, amit nagyon sok kompromisszumkészséggel részemről sikerült is fenntartani. Meggyőződéssel vallottam mind az RMDSZ, mind egyházi berkekben, hogy óvakodjunk a „mi és ti“ meghatározások használatától, hisz egy személyben vagyunk egyháztagok és érdekvédelmi szövetségünk tagjai. Most egy éve jóhiszeműen kezdtünk hozzá a helyhatósági választások kampányához. A jelöltállítás folyamán tiszteletben tartottuk mind a válasz­tási szabályzatunk által szavatolt demokratikus elveket, mind a 2000. feb­ruár 6-i RMDSZ-Egyház kerekasztal-beszélgetés által elfogadott egyez­ményeket. Ezen megállapítás hitelességét mi sem bizonyítja jobban, mint azon tény, hogy a református egyház vezetősége elfogadta jelöltlistánkat, semminemű változtatást nem kezdeményezett, és így nem volt szükség az „Emlékeztető“ alapján felállított egyeztető bizottságra. Mindezek ellenére már ebben az időszakban gyakoriak voltak az RMDSZ-ellenes megnyil­vánulások az esperes úr részéről, aki a helyi konfliktust elkerülendő, igye­kezett a csúcsvezetést szidni, hogy értsünk a szóból. Mindezt a szószékről, istentisztelet közben vagy istentisztelet után, vagy pedig az Úr asztaláról. Az április 9-i előválasztások után elkezdődtek az RMDSZ elleni általános támadások, amelyekhez kapcsolódtak a demokráciát visszautasító megsértett emberek is. Az esperes úr az írásban átadott választási hirdetéseinket szervezetünket és annak vezetőit gyalázó szöveg kíséretében olvasta fel. Nem voltak ritkák azon jelzők, mint „árulók, húsosfazék-lesők, pipogyák, bársonyszékért küzdők“. Mindezek ellenére fogcsikorgatva hallgattunk. Tettük ezt a helyi és parlamenti választások sikeréért. Meg voltuk győződve, hogy ez a helyes magatartás, hisz így elkerülhetjük a zavarkeltést egy egyházat és papját tisztelő gyülekezetben. Sajnos, ez nem így történt, mert ezt követően az általános választások előtt egyre inkább egyházközségünkre erőszakolta az úgynevezett „isko­laügyet“. Ezáltal kényszeredett egy jóhiszemű, becsületes presbiteri testület állásfoglalási pozícióba egy olyan ügyben, melyet megismerni nem volt lehetősége, csakis mások elmondása által vagy a sajtóból. Minősíthetetlen viselkedése, közösségünk elleni tettei megkoronázása­ként kitiltotta templomunkból egy megye magyarsága által megválasztott parlamenti képviselőinket, a helyi RMDSZ templomba járó vezetőit kémkedéssel vádolta, akik csak azért jönnek templomba, hogy továbbadják az ő kijelentéseit. Most már tapasztalatból, bátran ki merem jelenteni, hogy szilágycsehi magyar közösségünknek több rosszat jelentett a belső bomlasztás, mint az összes román párt együttes kampánya. Továbbra sem volt alkalom közös értékelésre, hisz a választás második fordulója Adventre, a karácsonyi ünnepek előkészületi időszakára esett. A boldog karácsonyt végül mégis sikerült számunkra biztosítani, hisz Jézus születésének örömüzenete mellett a zsúfolásig megtelt templom hallga­tósága - köztük a sok gyerek - megismerkedhetett Gyarmati­ Jánossal, Fejér Lászlóval, a Romániai Magyar Szóval, feljelentésekkel és hadüze­netekkel. Ugyancsak ezen szentestén a templomból kimenet mindenki gazdagabb lett egy Vidéki Naplóval. Elnökségünk január 4-i határozata értelmében megbeszélésre hívtuk meg az egyház vezetőségét, értékelendő az elmúlt esztendő történéseit. Nem voltak túlzott elvárásaink, de minden elképzelést felülmúlt, ahogy az előb­­­­biekben felsorolt konkrét eseteket nem voltak hajlandók elismerni. Az esperes úr még fel is tette a kérdést: Mit csináltatok tíz év alatt? - kommentár nélkül. Azóta a minden oldalról jövő támadások hatására az esperes úr tovább támad és íratja alá a különböző RMDSZ, Seres Magdolna, és csak ő tudja, még ki elleni nyilatkozatait, kihasználva a hívek jóhiszeműségét. Az itt leírtakért mint szilágycsehi református, RMDSZ-elnök és a város alpolgármestere személyes felelősséget vállalok és kitartok az igazság mellett. * DOMOKOS FERENC Képernyő Képek, hangok Szóval, itt járnak, tájainkon. De ide, Marosvásárhelyre nem jönnek közön­ségtalálkozóra. Pedig itt él az egyik menesztett alelnökük, és az egyetlen olyan személy, aki Erdélyben néha számítógépbe pötyögtet pár keresetlen mondatot a Duna (és más) TV műsorai­ról. Alulírott egyáltalán nem annyira beképzelt, hogy azt higgye (valaha is azt hihesse): a Duna Televízió vadonatúj elnöke, Pekár István, valamint a hírigaz­­gatói marketingigazgató, Bayer Zsolt aligazgatói és a dallamos nevű arculat­tervező Benge Csilla kimondottan azért viharzik át Csíkszeredából Kolozsvárra, mert itt valamiféle kritikusi központ létez­ne. Ugyan kérem! Erről szó sincs. Csak, egyszerűen furcsa, hogy miközben Sára Sándorék soha nem kerülték ki városun­kat, és itt működött korábban (megvan még?) a Duna Tévé Baráti Kör, most következetes a Vásárhely-kerülgetés... Pedig lenne ugye itt is a figyelmes néző­nek egy-két szava a sokcseppnyi válto­záson átment műsorról. Ismerősöm azt mondja: tudja, hogy én magam nem rajongok a régi magyar filmekért, de ő bizony azokat kedvelte, s hiányoznak neki erősen. Nekem személy szerint a harsány (ízléstelen?) színösszeállítás­ban pompázó új beszélgetőműsor-dísz­letek tetszenek a legkevésbé. Na­­rancs+szürke+bugyirózsaszín... S hozzá zöld huzatú bársonyszékek, melyek ráadásul firegnek-forognak... Néha a riportalanyok úgy riszálják magukat bennük (ha már mozgatható, mozgas­suk!), amiről régi-új mosolygós elnökünk az anyaországból „forradalmári,” korszaka jut eszembe, mikor ugyancsak riszálta magát a képer­nyőn (azaz a széken, melyen a kamera előtt ült), sokunk ellenszenvét méltán kivíva ezáltal. No de nem is ez a lényeg, bár a képernyőn a szín legalább olyan fontos, mint a szó. Ami még jobban zavar, jellegtelenebb, egysíkúbb lett a műsor. Általam igen kedvelt, korábban családi életünk tartozékaivá vált, karakteres rovatok hulltak bele az újítási süllyesztőbe, mint a Harmónia vagy a tüneményes családi házakat magas művészi szinten bemutató Lakáskulcs (Marosi Péter sorozata), melyek helyett valamikor, az öttől-hétig tartó Kalendá­riumban kellene rábukkannunk a kizsige­relt, lerövidített utórovatokra. Dehát kinek van minden nap ideje arra, hogy öttől-hétig a képernyőre tapadva várja kedvenc témáit? Eddig ha megkaptam, a heti tévéműsort, bekarikáztam azt, ami engem érdekel. Immár mind olvashatom a programot, mert csak az van benne, hogy hétfőn, kedden, szerdán stb. Kalendárium. Slussz-passz. Aztán szopjam a kisujjamból, hogy mikor láthatok benne szép házakat, mikor hallok esetleg természetgyógyászatról. Szóval míg karakteresebb lett a reggeli Indul a nap és a híradók frissebbek, színvonalasabbak, addig a nap többi óráiban mintha nem találnám azt a határozott Duna-jelleget, melyet eddig sokan kedveltünk. Ha már elektronikus médiáról van szó, kikívánkozik belőlem egy másik mély sóhaj: volt egyszer egy abszolút pártatlan Kossuth Rádió... Jól tudjuk: a 89-es nagy társadalmi változás után egy jobboldali kormány már beletörte a bics­káját ennek „tisztogatásába”. A héten jókorát csalódtam kedvenc rádiómban. Miközben hétfőn az egész magyar sajtó zengett a Torgyán-szindrómától (fia meggyanúsítása, újabb országgyűlési képviselő kilépése a frakcióból), addig a keddi Déli Krónikában, tehát az egyik fő hírműsorban egy szót sem szóltak a témáról, viszont negyed órán át ecse­telték (első hírként), hogy NINCS inf­luenzajárvány Magyarországon. De hogy főleg mi VAN, mármint a Torgyán­­vírusról semmi. Miközben ugyanabban a híradóban bejelentették: Kárpát-meden­cei Kossuth-tudósítóhálózat kezdi meg munkáját, mert rájöttek (ideje volt!), hogy a határon túliakat a magyar médiumok közül a Kossuth befolyásolja a legin­kább. Tiszteletére legyen mondva a Dunának: aznap reggel az Indul a nap meghívott vendége az egyik kisgazda­­főszakadár, Lányi Zsolt volt. Az utóbbi időben néha az volt az érzésem, hogy túloz a „szodibnek" nevezett baloldali sajtó, amikor a magyar sajtószabadság haláláról cikkezik. Viszont egy ilyen nyilvánvaló, kicsinyes struccpolitikai húzás egymaga is magyarázatot ad arra, amit a minap a Magyar Hírlapban olvas­tam: „Prágában az utcán ünneplő tömeg. (...) Az emberek megvédték a köztele­víziót. Győzött a sajtószabadság. (...) Gratuláljunk és irigykedjünk. Ott az emberekben volt civilkurázsi.” (Tamás Pál, január 27.) Vajon a jelenlegi magyar kormány is a média-banánhéjon fog elcsúszni? MÁTHÉ ÉVA PRIVATIZÁCIÓS ÉS ÁLLAMI RÉSZESEDÉSEKET ÜGYKEZELŐ HATÓSÁG - APAPS KIKIÁLTÁSOS ÁRVERÉSES RÉSZVÉNYELADÁSI AJÁNLAT Az APAPS temesvári Nyugat-romániai Tartományi Kirendeltsége - székhelye, TEMESVÁR (Timisoara), Bd. Revolutiei din 1989, nr. 17 - a 99/1999-es törvénnyel és a 450/1999-es kormányhatározattal jóváhagyott Metodo­lógiai Normákkal módosított és kiegészített 44/1998-as törvénnyel jóváhagyott 88/1997-es sürgősségi kormány­­rendelet előírásainak megfelelően KIKIÁLTÁSOS ÁRVERÉSsel eladja a zsombolyai IPIMIM k­ kereskedelmi társaság társasági tőkéjének 9%-át kitevő 12 595 részvényét. A társaság székhelye: ZSOMBOLYA (Jim­­bolia), Str. Motilor, nr. 19, Temes megye; adóügyi száma: R 1849633; cégbírósági (ORC) iktatószáma: J35/112/1991. Fő tevékenységi területe: Bőrből és helyettesítőkből készült lábbelik gyártása és forgalmazása. Társasági tőkéje (a cégbírósághoz benyújtott legutóbbi bejegyzési kérésnek megfelelően): 3 498 100 ezer lej. Részvényesi struktúrája a legutóbbi, 2000. jún. 24-i bejegyzési kérésének megfelelően: Az árverés indulási ára 55 784 lej/részvény, az eladandó részvénycsomag értéke pedig 702 599 480 lej. A társaság TENDERFÜZETe naponta 8-16 óra között az APAPS temesvári Nyugat-romániai Tartományi Kiren­deltségén szerezhető be. Az ajánlattevők 2001. febr. 8-a 10.00 óráig - lévén e határidő jogvesztő határidő - benyújtják az APAPS te­mesvári Nyugat-romániai Tartományi Kirendeltsége szék­helyén a 450/1999-es KH-val jóváhagyott Metodológiai normák 3.22 pontjában megjelölt részvételi dokumen­tumokat. Az árverés részvevői bemutatnak egy olyan doku­mentumot, melyből kiderül, hogy nem élvezik a költ­ségvetési kinnlevőségek behajtására vonatkozó 11/1996 sz. sürgősségi kormányrendelet 82. szakaszát módosító 222/2000. nov. 24-i sürgősségi kormányrendelet 82. szakasza a­d bekezdéseiben előírt kezdezményeket. A részvételi dokumentumokat tartalmazó boríté­kokat az összes ajánlattevő jelenlétében 2001. febr. 8- án, 11.00 órakor nyitják fel. Az elfogadott ajánlattevők listáját 2001. febr. 9-én 9.00 órakor függesztik ki. * A KIKIÁLTÁSOS ÁRVERÉSre 2001. febr. 9-én, 10.00 órakor kerül sor az APAPS temesvári Nyugat­­romániai Tartományi Kirendeltségének székhelyén . A részvételi garancia és a részvételi díj befizetésére, a részvételi dokumentumok benyújtására, valamint a licitáláson való részvételre és annak lebonyolítására vo­natkozó egyéb adatok és tudnivalók az APAPS temesvári Nyugat-romániai Tartományi Kirendeltségén, Ionescu Anatal, a 056-292624, 292625-ös telefonon. Az APAPS ajánlatát illető bővebb tudnivalók a www.sof.ro honlapon. Egy részvény névértéke 25 000 lej. Részvényesek Részvények száma% PPM 38 372 27,43 Comex Otter SRL 71 361 51 . APAPS 12 5959 PÁS Pantera 17 440 12,46 Menedzseriek ■ 156 0,11 Összesen 139 924 100 Kriterion - Kolozsvár H. Szabó Gyula, a Kriterion Rt. igazgatója elmondta, hogy priva­tizáció után a központ Kolozs­várra kerül-került. A kamarai bejegyzés van még hátra. A kiadó központja Kolozsváron lesz és a szerkesztőség kirendeltsége lesz Bukarestben, tehát nem mondtak, le a bukaresti hat állásról, így közelebb kerültek ahhoz a közönséghez, amely lényegében eltartja a kiadót. ■ A fiatalságnak mit jelent az immár harmincegy éves kiadó? - A Kriterion-napok Kolozs­várott alkalmával kiderült, hogy a most könyvtárakat megalapozók számára is kicsit mitikusabb lett, mint nekünk, nem annyira a mindennapok terméke. ■ Volt erre felmérés is? - A kiadó megrendelésére két fiatal szociológus felmérést ké­szített: mit olvasnak, miként olvasnak a kolozsvári magyarok? 550 személyt kérdeztek meg. Az eredmények igazolják az eddigi tapasztalatokat, és felvetettek érdekes újdonságokat. ■ Ezekről az újdonságokról... - Az egyik érdekes táblázat az, amelyen erkölcsi értékeket rangsoroltak az olvasók. A hagyományos értékeket erősítet­ték meg, ami azt jelzi, hogy kon­zervatívabb a kolozsvári olvasó­­közönség. Ebbe a fiatalok is beé­pülnek. Ez arra jelzés, hogy aki itt él, itt tanul, ebbe az erkölcsi rendbe épül be. Egy kicsit para­doxonnak ható megállapítás is elhangzott: a kolozsváriak többet költenek könyvre, mint amennyit a pénztárcájuk megenged. Töb­bet olvasnak, mint másutt a ma­gyarok - az egy főre eső könyv­fogyasztás ezt jelzi. Úgy érzem, nemcsak Kolozsvár magyarsá­gára jellemző ez, a könyv iránti érdeklődés azt jelzi, hogy ez kiterjeszthető. ■ A piacgazdaság azt jelenti, hogy aki meg akarja állni a helyét, annak oda kell figyelnie arra, hogy az olvasó mit igé­nyel. A piacgazdaság és a glo­balizáció hogyan befolyásolja a Kriterion Könyvkiadó terveit?­­ A felmérés is jelezte, hogy az élen továbbra is Jókai van, Mikszáth Kálmán érdekes divat­­jelenség, és nem biztos, hogy rossz a Wass Albert előkelő helye, azokon a preferencialis­tákon. A Kincses Kiskönyvtár sorozatunkra is szükség van. A magyar klasszikus értékeket igénylik, kell. A globalizációt tudomásul kell vennünk. Beáram­­lik a jó mellett a rossz is. A ver­­senyhelyzetet el kell fogadni. De a Kriterion marad az, ami volt, több kultúrát összefogó intéz­­mény. Magyar könyvkiadóként vagyunk gazdagabbak, jobbak, ha foglalkozunk a németekkel, a szerbekkel, az ukránokkal, a tatárokkal, törökökkel... Ezért is ragaszkodunk a bukaresti hadál­lásunkhoz. Ott is versenyhely­zetben vagyunk, a szlovákok meg­csinálták a maguk kiadóját, és óriási munkát fejtenek ki. Van olyan kisebbségi szervezet, amely továbbra is minket tekint kiadójának, azokkal együtt­­, dolgozunk. Biztos vagyok abban, hogy amit mi kiadunk, az értékes kultúra. Az utóbbi időben megje­lent kiadványok is ezt bizonyítják. CSOMAFAY FERENC H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója - terveikről . Fotó: CSOMAFAY FERENC / RMSZ A temesvári magyar líceum bel- és külföldi partnerkapcsolatokat épít (Folytatás az I. oldalról) alkalomból írnánk alá a testvérkapcsolatot szentesítő szerződést. Megkerestek bennünket egy magyar tagozatot működtető szabadkai középiskola képviselői is. A Jugoszlávia felé való „nyitás” jegyében megvan rá minden esély, hogy a vajdasági iskolával is test­vérkapcsolatra lépjünk. A legújabb hír, úgy tűnik, sikerül egy európai COMENIUS programba bekapcsolódni. Folyamat­ban van egy olasz, norvég és görög iskolahármas negyedik partnerévé válni. Ennek az a nagy előnye, hogy ők kerestek meg bennünket, nem ne­künk kellett külföldi partnereket keresnünk, tehát „tálcán kínálták fel” ezt a nagy lehetőséget. A prog­ram részleteit még nem ismerjük teljesen, annyit tudunk róla, hogy célja európai iskolák közötti köz­vetlen kapcsolatteremtés, és lehetővé teszi az első 1-2 évben a tanárok, majd a diákok tapasztalat­­cseréjét, egymás kölcsönös meglátogatását. ■ A Bartók Béla Líceum esti iskolai osztályok és tanfolyamok beindítását hirdeti. Konkrétan miről van szó? - Az iskoláknak joguk van ahhoz, hogy bekap­csolódjanak a felnőttoktatásba. A mi iskolánk adott­sága elsősorban számítógépes tanfolyamok indítá­sára alkalmas. Másrészt úgy gondoltuk, hogy eltelt elegendő év ahhoz, hogy újabb esélyt nyújtsunk azoknak, akik valamilyen okból kifolyólag nem fe­jezték be tanulmányaikat. Felmérést végzünk, van­­­ arra igény, hogy kérjük esti osztály indítását. ■ ■ Az esti iskola most is úgy működik, mint 1989 előtt? - Az esti oktatásnak elvileg három formája létezik, de csak az 1989 előtti forma egészen pon­tosan rögzített. A távoktatásos rendszerű esti okta­táshoz olyan számítógépes felszereltség és mű­szaki feltételek szükségesek, ami az iskolának talán meglenne, de a jelentkezőknek nem. A har­madik változat intenzív, hétvégi összevont tanfolya­mokat jelentene, ennek a módszertana azonban még nincs kidolgozva, ilyen osztály még nem mű­ködik a városban. ■ Indulnak-e újabb posztliceális osztályok magyar nyelven? - Idén végeznek posztliceális osztályaink. Tanít­óképző többet nem lesz, erre a jelenlegi tör­vénykezés már nem ad lehetőséget, mert a képzés a főiskolai oktatás szintjén folyik tovább. Próbál­koztunk gazdasági profilú osztályt, illetve szociális­munkás-képzőt indítani, de egyikre sem volt elég jelentkező. Most konzultációkat folytatunk a vidéki iskolákkal, keressük, melyik lenne az a szak, amelyen az érettségizettek továbbtanulnának. Itt faluturizmusra, vidékfejlesztésre vagy valami ha­sonló, jövős szakmára gondolunk. Az oktatási forma,a hétvégi, intenzív tanfolyam lenne. ■ ■ Úgy hírlik, Temesváron elsőként a Bartók Béla Líceumban amerikai vendégtanár is működik.­­ Az idéntől Jennifer Johnstone (Kalifornia - USA) is erősíti az iskolánkat, aki a Béke Hadtest (Peace Corps) szervezet képviselőjeként tart angol nyelvű kommunikációkészséget fejlesztő órákat diákjainknak. Jennifernek kétéves szerződése van és eddigi tevékenységével mindenki nagyon elégedett. Vendégtanárunk heti egy angolórát tart a nyelvet intenzíven tanuló csoportoknak. Az órák megtartásán felül angol nyelvű diákújság és angol nyelvű színjátszó csoport beindítását is tervezi a Kaliforniából érkezett Jennifer. ■ Évtizedek óta gondot okoz a bentlakás szűkös volta. Van-e remény a bővítésre? - Tekintettel arra, hogy január elsejétől a polgár­­mesteri hivatal veszi át az épületeket, úgy gondol­tuk, itt az ideje felújítanunk a bentlakás bővítését célzó igényeinket. Ezt az is indokolja, hogy megnőtt azoknak az V-VIII. osztályos vidéki tanulóknak a száma, akik bejönnének Temesvárra tanulni (itt nem azokra a településekre gondolunk, ahol ma­gyar tagozat működik). Az elképzelés szerint egy emeletet és egy manzárdot szeretnénk húzni a bentlakásra, ami megoldaná helygondjainkat. Jelenleg belső döntés alapján az V-VIII. és a XII. osztályosok vannak itt nálunk. A lányok jelenleg a gazdasági líceum, a fiúk az építészeti szakközépis­­kola bentlakásában vannak elszállásolva. Hogy lesz-e a városnak 2001-ben erre pénze, kérdé­ses... Nemrég a szomszédos Csongrád megyében jár­tam egy számítógépekkel kitűnően felszerelt vidéki iskolában. Elégtétellel tapasztaltam, hogy a temes­vári magyar líceumnak sem kell szégyenkeznie műszaki felszereltsége miatt: két informatika te­remben mintegy 25 - ha nem is a legújabb generá­cióhoz tartozó - számítógép áll a diákok rendelke­zésére. Sokat lendített a helyzeten egy németor­szági cég 10 darab 486-os gépből álló önzetlen adománya (egy volt temesvári diáknak köszönhe­tően), amelyek az iskolát tavaly közel 400 millió lej értékű támogatásban részesítő Bartók Béla Alapítvány közvetítésével kerültek a legnagyobb bánsági magyar oktatási intézmény tulajdonába.

Next