Ruházati Munkás, 1958 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
yj Korunh ottáttó tó utiból A kongresszusi küldöttek megér- ponti vezetőség beszámolójához. Értették a tanácskozás fontosságát és teves javaslataikkal hozzájárultak a nagy számban szóltak hozzá a közkongresszus sikeréhez. „Mi is támogatjuk a forradalmi munkás-paraszt kormányt!" MAGYAR JÓZSEF, a Vörös Október Férfiruhagyár bizalmija szól hozzá elsőnek a beszámolóhoz. — Hozzászólásomat azzal kezdem — mondotta Magyar elvtárs —, hogy Kádár elvtársat idézem, amikor azt mondta: 3000 szakszervezeti küldött egymillió munkás bizalmáról és támogatásáról biztosítja a kormányt. Mi is támogatjuk a forradalmi munkásparaszt kormányt és köszönjük Kádár elvtársnak és a pártnak, hogy rendet teremtett az ellenforradalom által megzavart hazánkban és biztosította a békés termelőmunkát. Az egész műhely nevében mondok köszönetet, ahol 123 mmROSENBERG MENYHÉRTNÉ, a Vörös Október Férfiruhagyár küldötte következett hozzászólásra: — Az ellenforradalmi elemek — kezdte beszédét Rosenberg elvtársnő — uszítottak a munkafegyelem ellen, le akarták állítani a szocialista munkaversenyt, de ez nem sikerült nekik. Csináltak sok zavart a dolgozók között és sok kárt okoztak az államnak. Ma már örömmel jelenthetjük a kongresszusnak, hogy üzemünkben megszüntettük az ellenforradalom befolyását és a munka rendes mederben folyik. — 1957 áprilisában megbeszéltük, hogy tovább akarunk termelni és a munkaversenyt is folytatni akarjuk, 1957 novemberében megalakítottuk a társadalmi ellenőrző bizottságot. Ellenőriztük munka közben a minőséget és a selejtes árut visszaadtuk a dolgozónak, aki a hibát elkövette. Úgy érzem, amellett, hogy a szakszervezet foglalkozik a dolgozók segélyezésével, beteglátogatásával, mi NÉMETH FERENCNÉ, a Bajai Ruhagyár küldötte lépett a mikrofon elé. —bp — A Bajai Ruhaüzemben — kezdte hozzászólását — 1956 szeptemberében 50 ipari tanuló leánnyal megindult a női ruhakészítés, kétéves tanfolyamra tervezve. Igaz, hogy beindult, de jelenleg nagyon szomorúan néz ki. Ezekből a lányokból nem tudunk jó szakembereket nevelni. — A felsőbb szervektől nem kapunk megfelelő segítséget. Egy esetben járt nálunk egy ,elvtársnő a Rákóczi téri technikumból. Ez volt eddig az összes segítség. Teljesen önmagunkra maradtunk. Munkánkban csak a vállalat vezetősége segít. Ez azonban nem elegendő. Nincs kidolgozva a megfelelő tananyag. A szakkönyv csak a férfiruháról szól, a női ruhához semmi köze. Rendkívül fontosnak tartanánk, ha a tanulóképzéssel az állami és szakszervezeti vezetás dolgozik. Közöttünk egyetlen szervezetlen dolgozó sincs. Egységesen támogatjuk a párt politikáját. — Elértük, hogy műhelyünkben mindenki szívesen dolgozik. A bérekkel meg vagyunk elégedve, a termelési tervek kielégítőek. Állandóan javuló minőségi munkát adunk műhelyünkből. Hozzászólását így fejezte be: Minden épeszű, gondolkodó ember kívánja, hogy tárgyalások, megegyezések útján béke legyen. Egyezzenek meg a kormányfők, oszlassák el fejünk felől az atomháború rémét! A következő hozzászóló BERENDI TIBOR elvtárs, a Május 1. Ruhagyár küldötte volt. A szabadságolásról, a csoportbérezésről beszélt, majd a nők nevében kérte, hogy amennyiben mód van rá, szombatonként csak 6 órát kelljen dolgozniuk, jó úton indultunk el és minőségi ellenőrző munkánkkal elő akarjuk segíteni a szocializmus építését. A jogokat nemcsak meg akarjuk védeni, hanem azon dolgozunk, hogy emellett eleget tegyünk kötelességünknek is. Tudjuk, hogy minden, ami ebben az országban van, azt a kormánynak és a pártnak köszönhetjük — fejezte be hozzászólását Rosenberg elvtársnő. NAGY ALBERT elvtárs, a Nőiruhagyár dolgozója segítséget kért a szakszervezettől üzemük tetőzetének megjavításához. Több tüzelőutalványt kért az üzem dolgozóinak. Elmondta, hogy nagy problémákkal küzdenek a gyermekes anyák, mert nincs a közelben bölcsőde. Személyes ügyében is panaszt tett a kongresszusnak. KOZOCSA ISTVÁN elvtárs, mandátumvizsgáló bizottság jelentését ismertette. HEGYI elvtárs, a Vörös Október Férfiruhagyári küldötte kifogásolta, hogy a káderképzésre előirányzott összegből megtakarítást ért el a szakszervezet. Nők komolyabban foglalkoznának és sokkal több segítséget adnának ehhez a munkához. Németh elvtársnő beszélt arról, hogy az ellenforradalom megzavarta ifjúságunk tisztánlátását. A reakció nem alszik — mondotta —, ma is igyekszik mételyezni az ifjúságot. Mi ezt nem nézhetjük tétlenül. „Tegyük szebbé az emberek életét" BENCSIK MIHÁLY, a Békéscsabai Ruhagyár küldötte következett hozzászólásra. — Régi harcosa vagyok a szervezetnek szak— mondotta és megmondom: igen örülök annak, hogy a kongresszusra jöhettem. Nekünk, szervezett munkásoknak fő célunk, hogy szebbé és jobbá tegyük az emberek életét. Azt mondták régen, hogy a ruha teszi az embert. Ezért most mi, ruhaipari dolgozók, itt a kongresszuson beszéljünk arról, hogyan tegyük hát szebbé az emberek életét. A szakszervezet egy nagy család. Ehhez a családhoz tartozónak érezzük magunkat mi, a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói is. Üzemünkbe sokféle helyről jöttek a dolgozók. Sokféle ember, sokféle gondolattal, hibákkal és jó tulajdonságokkal. Ezekből az emberekből kell a szocializmust építő társadalomnak és ezen belül a szakszervezetnek embert, jobb embert nevelni, mint mi vagyunk. — Társadalmunk vezető ereje, a párt irényt mutat és segít minket ebben a munkában. A szakszervezet kapocs a párt és a dolgozók között. Ennek az összekötő kapocsnak nagyon erősnek kell lennie. Véleményem szerint 1956 októbere többek között azt is igazolta, hogy ez a kapocs gyenge volt. VRANA ANTAL elvtárs, a Vörös Október Férfiruhagyár küldötte az anyagtakarékossággal foglalkozott hozzászólásában. — Annak érdekében indítottam el ezt a mozgalmat — mondotta —, hogy minél olcsóbban és jobban termeljünk. Az egyéni megtakarítási módszerhez kérem a kongresszus részvevőinek támogatását és javaslatait, hogy ezt tovább tudjuk szélesíteni. Részletesen ismertette, hogy milyen munkaterületeken, hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani. „ Jobb kapcsolatot kell teremteni az üzemek és a kereskedelem között" LÉNÁRT ANTAL elvtárs, a Debreceni Ruhagyár küldötte volt a következő hozzászóló. — A Debreceni Ruhagyár 1957 első negyedévében komoly ráfizetéssel megfizett. Áprilistól kezdve ütemes munkával behoztuk a lemaradást. Munkánkat megnehezíti, hogy nincs meg a megfelelő koordináció a különböző állami szervek között. Az elmúlt év IV. negyedének utolsó napjaiban a kereskedelem megtagadta termelvényeink egy részének átvételét azzal, hogy gyártmányaink idényjellege lejár és flanell- és barchetruhára a kereskedelemnek már nincs szüksége. Megfelelő koordinációval el kellene érni, hogy üzemeink megfelelő időben tudják legyártani a kereskedelem által igényelt cikkeket. A fent említett tény komoly nyugtalanságot kelt dolgozóink körében. Ha egy 1500-as tételből 500-at a kereskedelem nem vesz át, veszélyeztetve van a folyamatos termelés és így a dolgozók keresete. Kérem a szakszervezetet, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket, hogy a jövőben zavarják ilyen kellemetlen esetek ne meg üzemünk nyugodt munkamenetét. Fel kell vetnem a munkaverseny kérdését is. A Debreceni Ruhagyárban azt tapasztaltuk, hogy a hosszúlejáratú verseny a dolgozókat nem köti le. Belefáradnak. Hiába a nap nap utáni értékelés, nem érdekli őket. Üzemünkben úgy oldottuk meg ezt a kérdést, hogy a hosszúlejáratú versenyszakaszt felbontottuk havi szakaszokra. Havonta és műszakonként történik a verseny értékelése, és ebben szívesen vesznek részt a dolgozók is. — A minőség megjavítása és a technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében megalakítottunk egy brigádot, amely minden szalag munkáját felülvizsgálja. Nemcsak a kész termékeket, hanem menetközben a szalag minőségi munkájától a technológiai előírások betartását is ismerteti. A brigád tapasztalatait termelési értekezleteken ismertetjük a dolgozókkal. PÁL FERENC elvtárs, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke, az üzem megoldatlan bérprobléméiról beszélt. Néhány szóban ismertette üzemük munkáját. „A szakszervezet fontos feladata a társadalmi tulajdon védelme" KUSTOS LAJOS, a Zalaegerszegi Ruhagyár küldötte lépett ezután a mikrofon elé. — Ezen a kongresszuson — mondotta — a ruházatiipari dolgozóknak fontos kérdésekben kell dönteniök, hogy képesek legyünk a saját területünkön helyrehozni az ellenforradalom által okozott károkat és emelni a munka termelékenységét. Az itt megválasztandó új vezetőség munkájához adjon a kongresszus vitája sok segítséget. — Fel szeretném hívni a küldöttek figyelmét a társadalmi tulajdon védelmére, különösképpen azért, mert az országgyűlésen Kádár és Apró elvtárs is foglalkozott ezzel a problémával. Az ellenforradalom után megszaporodtak a lopások, a felelőtlen anyagkezelés és raktárkezelés. A szakszervezetnek egyik legfontosabb feladata legyen a társadalmi tulajdon védelméért való harc. A központi vezetőség beszámolója foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a ruhaipari dolgozók 1957-es tervüket túlteljesítették. Meg kell mondanom, hogy 1958-ban még nagyobb mértékben van szükség a tervek teljesítésére, hogy a párt és a kormány által meghatározott célt és az életszínvonal megtartását biztosítani tudjuk. 22 milliárdos olyan kárt kell behoznunk, amit az ellenforradalom okozott, melyet „örökségképpen” kaptunk. Ha ez nincs, akkor ma nem lennének súlyos problémáink. — Ma a munkások tekintélyes része még politikailag közömbös. Egy MARI SÁNDORNÉ, a Szegedi Ruhagyár szakszervezeti elnöke lépett a mikrofon elé. -----Az elmúlt évben jelentősen megnőtt a szakszervezet tekintélye, megnőtt szerepe. Az ellenforradalom leverése után — úgy gondolom — még fokozottabb mértékben kell foglalkozni a dolgozók politikai nevelésével. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája és iránymutatása a szakszervezetnek alapot adott ehhez a munkához. A párt bízik a szakszervezeti funkcionáriusokban és szervezett dolgozókban. Ennek a bizalomnak teljes mértékben eleget akarunk tenni. — A Ruhaipari Igazgatóság perspektivikus iparfejlesztési terve nagy fontosságot tulajdonít a szakmai továbbképzésnek. Ruhaiparunkon belül az összlétszámhoz viszonyítva 38% a szakmunkás, 33% a betanított munkás és 29% az olyan dolgozó, aki csak egyes műveletekre lett betanítva, de a szakmai minimumvizsgát nem tette le. Ezek a számok több kérdést is felvetnek. Elsősorban meg kell vizsgálnunk, hogy a jelenlegi oktatás alkalmas-e arra, hogy az üzemeinkben dolgozó munkásokat szakmunkássá nevelje. A továbbiakban elemezte az elmúlt évek nagyarányú munkásvándorlását, az állami üzemekből a szövetkezetek és magánszektor felé — és megállapította: ennek ellenére iparunk fejlődött és elmúlt éves tervét teljesítette. — Fontos feladatának tekinti az Iparigazgatóság a szakmai oktatást, a betanított munkások, művezetők és a technikusok továbbképzését. Ismételten leszögezzük, rendkívül fontosnak tartjuk a felsőoktatás megszervezését. Joggal vetették fel ma— Nagyon tetszett Varga elvtárs beszámolójának az a része, mely a dolgozók általános műveltségével, kulturális színvonalával való törődéssel foglalkozott. Szerettem volna hallani arról is, hogy ezt a kérdést hogyan oldják meg egyes üzemekben és a szakszervezet vezetősége hogyan értékeli egyes üzemek kulturális munkáját. Jó lenne elevenebb kulturális kapcsolatot kiépíteni az üzemek között. BEKE IMRE elvtárs, a Május 1. Ruhagyár küldötte a ruházati ipar műszaki színvonalával, a műszakiak problémájával foglalkozott. Említést tett a műszaki szakosztály eddigi munkájáról, részük elégedett, sok mindent jónak tart, csak arra figyelmeztet, hogy el ne rontsuk a jelenlegi helyes politikát és ne kövessük el a régi hibákat. A párt és a kormány ezt a kívánságot teljesíteni akarja. Az elkövetkezendő 3 évben — a tervek szerint — ezt az életszínvonalat meg tudjuk tartani. Ez a ruhaiparra is érvényes. Ehhez azonban az szükséges, hogy az 1958-as év szoros tervét teljesítsük. Ha 1958-ban tartani tudjuk ezt a színvonalat, akkor egyben megalapozzuk az 1959—60-as évek megfelelő életszínvonalát. A szakszervezetnek nagy gondot kell fordítania a rejtett tartalékok megfelelő felhasználására, fel kell keltenie a dolgozók alkotó kedvét, lelkesedését. Mán elvtársnő a továbbiakban foglalkozott az üzemi szakszervezeti bizottság munkájával, szervező irányító feladataival. Megemlítette, hogy a Szegedi Ruhagyárban 98 százalékos a szervezettség. GOMBOS KÁLMÁNNÉ, a Május 1. Ruhagyár dolgozója az ellenforradalmárok tevékenységéről beszélt, majd az üdülésről és a nyugdíjasok problémájáról szólt néhány szót. NEMES LÁSZLÓ elvtárs, a Minőségi Gyermekruhagyár dolgozója a szakszervezet feladatáról, a dolgozókkal való törődésről, a fiatalok problémáiról beszélt. KELLER SÁNDOR elvtárs, a Ruházati Gyár dolgozója a szakmunkásutánpótlással, a családos anyák problémájával, az újítási mozgalommal foglalkozott, vezetőink, technikusaink, hogy részükre továbbképzést nem biztosítottunk. Az 1958-as tervünkben erre vonatkozóan is tettünk javaslatot. A szakmai továbbképzés mellett segítséget kívánunk nyújtani a politikai továbbképzéshez is. Bugár elvtárs válaszolt az üdüléssel kapcsolatos kérdésekre. — Nincs mód arra — mondotta —, hogy csak a nyáron vegyék ki dolgozóink szabadságukat. Nemzetgazdasági szempontból nem oldható meg, hogy bizonyos időre egész üzemeket leállítsunk. Végezetül kérte a küldötteket, hogy az 1958-as gazdasági év elindítása során a belső tartalékokat tárják fel és használják fel, segítve ezzel kormányunkat a gazdaságosabb termelésben a nemzeti jövedelem emelésében. KISS JÁNOS, a Május 1. Ruhagyár szakszervezeti bizottságának elnöke a társadalmi tulajdon fosztogatóiról szólt néhány szót Majd a számvizsgáló bizottság jelentésével, a Ruházati Munkás című újság munkájával, a termeléssel, a munkaversennyel és a csoportbérezéssel foglalkozott. Nagy érdeklődés előzte meg Giuseppina Palumbó elvtársnő hozzászólását. ,Nemcsak a jogokat akarjuk megvédeni, hanem azon dolgozunk, hogy eleget tegyünk kötelességünknek is" „Meg kell nézni, mit tehetünk az ifjúság nevelése érdekében" HORVÁTH GYULA könnyűipari miniszterhelyettes: „Teljesítenünk kell az 1958. évi tervet, hogy tartani tudjuk a jelenlegi életszínvonalat" „Jó szakszervezeti munkával, a munkáshatalom további erősítéséért" Dr. BUGÁR JÁNOS, a Ruhaipari Igazgatóság vezetője: ,1958-ban a felsőoktatás területén is szeretnénk előbbre jutni" A Női Ruhagyár küldöttei Az egyes emberért, a társadalomért, a szocializmusért harcol a szakszervezet i