Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1925. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-04 / 1. szám
HELYBEN ÉS VIDÉKEN EGYES PÉLDÁNY ÁRAI KORONA 1125. JANUÁR 4. VASÁRNAP, VI. ÉVF. 1 SZ. szerkesztőség és kiadó U.- τ {{usZÍNSZKÓI MAGYAR PÁRTOK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS VATAL: UZhoROD-UNGVÁR SZÉCHENYI (KORJATOVICH)TÉR 33. MUNKÁCS PÜSPÖK-U. 3. ЛЕО- _ JELENIK miNDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐK: RÁGZ PÁL UNGVÁR FELELŐS SZERKESZTŐ! ZOMBORY DEZSŐ DR. ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ ÉVRE 11 KORONA, FÉLÉVRE 26 KOROM, NEGYEDÉVRE 13 KO . ......... __ RÓNA. e TELEFONSZÁMOK : R. KOZÁRY ALADÁR MUNKÁCS, ungvár 340. munkács so k toll újra kezünkben van. Több, mint hat heti önkéntelen szünet után újra ott van a „Ruszinszkói Magyar Hírlap“ olvasóközönségünk asztalán. Váratlanul ért bennünket a nyomdatulajdonosok és a nyomdai munkások küzdelmének elfajulása, mely a sztrájk kimondásra vezetett. Annyira váratlanul jött ez esemény, hogy arra sem volt módunk, hogy előfizetőinket lapunk szüneteléséről értesíthessük, aminek elmaradásáért most kérünk bocsánatot. A sztrájkba beleavatkozni nem volt módunk, de ha lehetett volna is, a helyzet annyira kiélesedett s annyira kézigazságú volt, hogy abba belefolyni a józan gondolkodás is tiltotta. A nyomdai munkásoknak kétségtelen igazuk volt abban, hogy a megélhetés nem hogy javult volna, de határozottan roszszabbodott. Viszont a nyomdatulajdonosok igazsága is helytálló, mert a mai nehéz kereseti viszonyok mellett egy-két protezsált nyomdától eltekintve nincs olyan nyomdatulajdonos, ki megtudna birkózni a történelmi országok nyomdájainak konkurenciájával. E kettős igazság volt az, mely magatartásunk útját megszabta s mely nem engedte meg számunkra azt, hogy valami kibúvót keressünk s régi nyomdánkat elhagyva a sztrájk tartama alatt oly nyomdánál nyomassuk lapunkat, hol a munkaszüneteltetés nem következett be, vagy ahol a munkát valami módon fölvették. A mi olvasótáborunk szilárd, mint maga lapunk s mint e kettőt összekapcsoló magyar meggyőződés, mely minden cselekedetünk rugója. Tudtuk azt az önkéntelenül bekövetkezett munkaszüneteltetés első pillanatában, hogy tőlünk egyetlen ember nem tántorodik el a szünet alatt s azt is, hogy a szünet munkánknak annyi frisseséget hoz, melylyel bőven tudják majd kárpótolni mindazt, ami a szünet alatt elmaradt. E tudatunkat megerősítette az önkéntelen szünet nem egy eseménye. A szóbeli s az írásbeli interpellációk egész sorozata, mely mindmeganynyi az iránt érdeklődött, mikor lesz már újra a család asztalán a Ruszinszkói Magyar Hírlap. Ez a mi politikánk, a mi törekvéseink, a mi munkánk legnagyobb erőssége, melyen semminemű Ungvár, jan 3. A kisebb és nagyobb jelentőségű inkább személyi, mint elvi jelentőségű politikai események közül az utóbbi hetekben a „Kárpáti Híradó“ által felvetett három kérdés volt az, mely a ruszinszkói politika komoly tényezőit foglalkoztatta. A határozottan komoly színvonalon álló lap a karácsonyi ünnepeket használta fel arra, hogy a ruszinszkói politika legégetőbb kérdéseit diskuszió tárgyává tegye. A „K. H.“ a következő három kérdést vetette fel körinterjúújában, melyre az általa kiválasztott politikusoktól az alábbi válaszokat kapta. Első kérdés: — Melyik volna a kivezető út Podkarpalska Rus mai kaotikus és sanyarú viszonyaiból ? Második kérdés: — Mily akciók volnának csúfolódás, támadás, kotnyeleskedés, de még a nyílt sisakkal felkínált mérkőzés sem tud erőt venni. A toll újra kezünkben van. Elmaradásunkért megértő elnézést kérve újra ott állunk a magyar házak asztalánál s a karácsonyi ünnepек ihletéből megerősítve az elkövetkezett uj esztendő jobbrafordultában bizva, folytatjuk a munkát mindazért, ami a magyarság becsületes küzdelmének egybefoglalója: a megérdemelt jobb jövendő, az őslakosság gazdasági és kulturális jogainak mielőbbi '''vívása. Adjon nekünk erőt ehet az Úr és közönségünk további hűséges támogatása, szükségesek viszonyaink szanálásának kikorszírozására ? Harmadik kérdés : — Milyennek látható Podkarpatska Rus közeljövője ? A kérdésekre a következő válaszok érkeztek a hivatkozott lap szerkesztőségéhez. Árky Ákos válasza: Ad I.: Az autonómia megvalósításának az útja. — Az őslakosság autonómiájának, vagyis a ruszinszkói autonómia megvalósítása. Az autonómia úgy autonómia, ha annak e terület minden lakosa részese. Ami a megvalósítást illeti, ha Prága hat év után is úgy találja, hogy az máról holnapra nem történhetik meg, hát menjünk lassabban. De menjünk. Cselekedjünk. Építsük az épületet alulról. A községi és városi úgynevezett önkormányzat helyenként megvan, ahol fel van függesztve, mint Ungváron, a fővárosban, ott azonnal helyreállítandó, de a helyreállítás kapcsán megszüntetendők az állami főjegyzői hivatalok, melyek egyenes megcsúfolásai az önkormányzat gondolatának. A további haladás útja a nagyzsupa rendszer eszméjének elvetése mellett a megyei önkormányzatok kiépítése, mit meg kell előznie a nagykaposi és a szobránczi járásoknak a régi Ung megyéhez való visszacsatolásának. Podkarpatska Rusz a közigazgatás legmegfelelőbb megteremtésének gondolatát tartva szem előtt, négy vármegyére osztandó. Úgy a községi, mint a kiépítendő vármegyei önkormányzatok mindenek előtt tisztújító széket tartanának s betöltenék a kinevezett emberekkel ma teljesen népszerűtlen közigazgatási állásokat іz önmagunk által arra érdemesnek talált és Ruszinszkó őslakosságából származó egyénekkel. Míg ez a folyamat, — melynek során a jogfolytonosság soha el nem maradható kívánalmának megfelelően a régi magyar törvények nyernének alkalmazást — tartana, kiépítendők lennének a gazdasági és kulturális autonómia egységei is, így a kereskedelmi és iparkamara, az ügyvédi kamara és létesítendő lenne az új életnek megfelelően néhány ugyancsak autonóm új kamara, igy egy mezőgazdasági kamara, mely a földbirtokreformot eszközölné és ellenőrizné s egy adókamara, mely a pénzügyi közigazgatásnak lenne részese, továbbá egy kulturkamara, mely a tanügyi kérdéseknek lenne autonóm szerve. Az így kiépített közigazgatás biztos bázisa lenne a Három kérdés Mi uralta az utóbbi hetekben a ruszinszkói politikát. A „Kárpáti Híradó“ körkérdései.