Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)
1960. január / 1. szám
lUagtfor A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1960. JANUÁR WWVWVWVWW V" "'VVVVVVVVWVVVV'WVVl VWVl\WVVVWV\VWWlWOVVW\WVVVVVVVVVVVVVVV1 VVWV va^VVV^VWV^VVVVVVWVVaWVV^^TVVV^VV»AWVaVWVVV^VV^^WVlaWV^^VVVV^^VVVVVVVVVVVV,VVVVVVVVVVVVVV vvvvv Tervek és gondolatok az új esztendőre Az évforduló mindenkor a számvetés időszaka. Természetes, hogy mi is mérleget vonunk és a tartozik rovatba vetítjük terveinket. Bár fontosságában nem kevésbé jelentős a tömegsakkozás kérdése, legyen az élsakkozásé az első szó. Kezdjük rövid visszapillantással az elmúlt két évre. A magyar élsakkozás 1958-ban nem tudta megtartani korábbi jó eredményességét. Az 1956. évi moszkvai sakkolimpián még a jugoszlávokkal együtt elért II—III. helyezés fémjelezte élsakkozóink kitűnő képességét és jó felkészültségét. Ezt azonban visszaesés követte, két évvel később, a müncheni olimpián már kiesett a döntőből csapatunk, s mérsékelt sikert jeleztek az egyéni versenyeken elért eredmények is. Ugyanekkor hanyatlás volttapasztalható a tömegszervezés területén, s a szövetség munkájában is. A hibák okait megvizsgáltuk és megvitattuk, kiküszöbölésük azonban az elmúlt év során csak részben sikerült. A javulás jele a tömegszervezeteikkel való kapcsolataink erősödése. Szövetségünk a téli Falusi Sparta kiad megrendezésében sikeresen együttműködött a Falusi Sportközponttal, a verseny országszerte majdnem 14 ezer sakkkedvelőt mozgósított. Sikeres együttműködés alakult ki az Egyetemi és Főiskolai Sporttanáccsal is a VI. Főiskolai Világbajnokság lebonyolítása során. Felvehettük az érintkezés fonalát a SZOT Testnevelési és Sportosztályával, s ennek eredményeként a SZOT alapfokú országos sakkbajnokságának versenykiírása magába foglalja a Sakkszövetség szempontjait is. Sakkéletünk néhány fontos kérdését széleskörű értekezleten vitattuk meg. Az értekezlet hasznos volt: jó tanácsokat kaptunk és új aktívahálózatra bukkantunk. Az utóbbi a bizottsági munkák megindítása szempontjából volt nagyjelentőségű. Hasonló értekezletekre a jövőben is sor kerül. Ezek jobb előkészítésével a vitákat behatóbbá kell tennünk. A Sakkszövetség vezetősége ehhez nagymestereink, mestereink, kiváló és lelkes szakembereink segítségére és támogatására számít. Sok szó esik a vidéki sakkélet visszaesett állapotáról. A vidéki sakkélet fejlődése egyáltalában nem kielégítő, még csak kibontakozóban van. Ezen a téren az utóbbi időben elért eredmények részben a Szövetség életébe belépett főtitkár munkájának köszönhetők. A Sakkszövetség munkájának megjavítása attól függ, mennyire vethetünk véget az eddigi nagyjában „egyszemélyi” vezetésnek. Ha a kollektív irányítást meg tudjuk oldani, jelentős utat tettünk meg a javulás során. A lehetőség erre megvan! Az újjáalakított bizottságok gondoskodnak erről. Segíti a tervszerű fejlődést a szövetségi edző munkája is, amely az új év kezdetétől a Szövetség egyik legfontosabb munkakörét tölti be. Az újonnan szervezett edzőbizottság oktatói tanfolyamokat rendez. Az agitációs és propaganda bizottság munkája is sok korábbi hiányt pótol. De a legfontosabb az az átszervezés, amely a Sakkszövetség vezetésében történik. Igen fontos erősödést nyertünk jelentős aktívák közreműködésében. A kollektív munka megvalósítása mellett döntő az a tervszerűség, amely a jövőbeni feladataink alaptétele. Rövidesen elkészül a kétéves fejlesztési terv, ezt még az év első negyedében a MTST elnöksége elé terjesztjük. A terv szellemi sportágunk egész területére kiterjed, rendszeressé teszi a felkészülést, kikapcsolja az ötletszerűséget és mind élsakkozásunk, mind tömegbázisunk szilárd alapjává válik. Fontos kötelességünk, hogy élsportolóinkkal törődjünk, s megoldjuk közösen azokat a nehézségeket, amelyek eddig képességeik teljes kifejtését akadályozták. Meg kell teremtenünk a Szövetség és versenyzőink között az összhangot, ez a versenysikerek egyik előfeltétele. Versenyzőinket meg kell győznünk arról, hogy Szövetségünk segíti fejlődésüket, viszont nekik át kell érezniük azt a felelősséget és kötelességtudatot, amely a jövőbeni feladatok eredményes megoldásához feltétlenül szükséges. Sokkal többet kell törődnünk fiatal versenyzőinkkel, a jövő sikere az ő fejlődésükön áll, vagy bukik. Az 1959. esztendő nemzetközi eredményeire visszatekintve ki kell emelni még Portisch Lajos kitűnő szerepléseit, a Vasutas Európa-bajnokságon elért első, a Főiskolai Világbajnokságon kivívott harmadik helyezésünket, valamint a bolgárok elleni csapatgyőzelmünk biztató sikerét. Ez utóbbi azzal a reménnyel biztat, hogy az Európa-bajnokság döntőjébe juthatunk. A két évvel ezelőtti olimpiai balsikerünket az idén Lipcsében el kell feledtetnünk. De a megelőző versenyek is fontosak a nemzetközi megítélés szempontjából. Külön jelentősége lesz élversenyzőink legnagyobb erőpróbájának, a Leningrad—Budapest csapatversenynek. De jó felkészültségünket segítik elő az őszi sakkolimpiára a Jugoszlávia, Románia és Ausztria elleni csapatmérkőzések is. Ezenkívül számos egyéni nemzetközi verseny, az Asztalos emlékverseny, Budapesten világbajnoki zónaverseny, négy zónahelyünk a három európai zónában fokozhatja élversenyzőink küzdőképességét. Az atapasztalatunk, hogy erre nagy szükség van. Fejleszteni kívánjuk női sakkozóink tudását és tapasztalatait is. Több verseny, köztük budapesti női nemzetközi egyéni verseny, s csapatküzdelmek fogják növelni a tanulás lehetőségét. Tervünk ezt a kérdést is felöleli. Mindez csak egy része feladatainknak. Végrehajtjuk szocialista sportelveink szellemében sportprogramunkat, s napirendre tűzzük az eddig elhanyagolt nevelési kérdéseket is. Alapelvünk, hogy kiküszöbölünk minden kivételezést, de ugyanakkor behatóan megjavítjuk élsportolóink helyzetét és tanulási lehetőségét. Nagy munka vár ránk a „Magyar Sakkélet” széleskörű terjesztése és példányszámának emelése vonalán. Tömegmunkánkat különböző háziversenyek, számos vegyesmesterverseny, az alapfoki SZOT-bajnokság és más szervezési célok viszik előbbre. Terveink tehát sokoldalúak. El kell feledtetnünk a régi hibákat, új erővel és nagy bizalommal kell hozzáfognunk a jövő megalapozásához. A Szövetség minden szervét ez a gondolat és akarat vezeti. Versenyzőinkre tartozik az, hogy a bennük meglévő tudást és képességet érvényesítsék, s a magyar sakkozás sok hívének örömet szerezzenek. Dr. Bojta Béla a Magyar Sakkszövetség elnöke.