Sakkélet, 2001. március- 2002. május (51. évfolyam, 1-12. szám)

2001-03-17 / 1-2. szám

2 # SAKKÉLET­ Ű ÉS ÉLETJÁRADÉK A SAKKOLIMPIAI ÉRMESEKNEK ÉS EDZŐIKNEK # Dr. Deutsch Tamás levele az Amint arról bizonyára Ön is érte­­fe­sült, az új évezred első napján ha­tályba lépett a sportról szóló 2000. évi CXLV. számú új törvény. A törvény előkészítése és el­fogadása során a jogal­kotókat a jobbító szándék vezette. A legfőbb cél a sport „napszámosainak", a sportolók helyzetének ja­vítása, boldogulásuk elő­segítése volt. Különösen igaz volt mindez az olim­piai járadékra vonatko­zó rendelkezések meg­alkotására. Mindannyi­unk közös szándéka, hogy azok a sporto­lók, akik feledhetetle­nebbnél feledhetetle­nebb pillanatokkal ajándé­koztak meg mindannyiunkat, akik számtalan felnőttnek és gyer­meknek jelentenek példaképet, sportolói pályafutásuk befejezé­sét követően, de különösen idős korukban biztos anyagi körülmé­nyek között élhessenek. G­ondolom, örömmel értesült ar­ról, hogy az előbb említett cé­lok valóra váltása érdekében jelen­tősen kibővült az olimpiai járadék­ra jogosultak köre. 2001. január 1- jétől a kormány javaslatát elfogad­va olimpiai járadékra jogosultak az ezüst és bronzérmes sportolók öz­vegyei, a sakkolimpiákon érmet szerzett sportolók, vala­mint valamennyi járadékra jogosult sportoló felkészí­tésében közreműködő edzők. Ezekkel a döntések­kel az olimpiai járadékra jo­gosultak köre az eddigiek­hez képest négy-ötszörö­sére bővült. A­z új Sporttörvény olimpiai jára­­­­dékra vonatkozó egyik ren­delkezése módosította a járadék kiszámításának módját. Az új ren­delkezés természetesen nem érin­ti a már korábban megállapított já­radékok összegét, azonban azzal a következménnyel járna, hogy idén az olimpiai járadék havi ösz­­szege nem emelkedne. Az elmúlt hetekben az olimpiai bajnokok klubjának képviselőivel, valamint több olimpiai járadékban részesü­lő kiváló sportolóval beszélgetve arra a döntésre jutottam, hogy kezdeményezzem az országgyű­lésnél az olimpiai járadék kiszámí­tására vonatkozó rendelkezés mó­dosítását. K­ezdeményeztem, hogy az Or­szággyűlés a lehető leggyor­sabb eljárásban úgy állapítsa meg az olimpiai járadék összegének ki­számítási módját, hogy annak alapja - az eddig kialakult gyakor­latnak megfelelően - az előző esz­tendő országos szintű bruttó Ho­rninál átlagkeresetének megfelelő összeg legyen. M­eggyőződésem, hogy a tör­vénymódosításra vonatkozó kezdeményezésemet - az olimpiai járadékra jogosultak körének bőví­tését célzó korábbi kezdeményezé­seimhez hasonlóan - valamennyi parlamenti frakció támogatni fogja. Javaslatom elfogadásával mód­nyi­ olimpiai érmeseknek sik arra, hogy az olimpiai járadék összege ebben az esztendőben is emelkedjen. (A javaslatot az ország­­gyűlés ellenszavazat nélkül elfogadta. - A szerk.) Az olimpiai járadék rend­szere egyszerre fejezi ki a legkiválóbb sportolók er­kölcsi és anyagi elismeré­sét. Ez a rendszer példa nél­küli a világon. Nincs még egy olyan ország a Föl­dön, ahol valamennyi ép és fogyatékos spor­toló, akik olimpián, sakkolimpián, para­limpián vagy fogyaté­kosok világjátékán do­bogós helyezést ért el, valamennyi érmes sportoló özvegye, és valamennyi ér­mes sportoló felkészítésé­ben közreműködő edző munkája, közreműködése elismeréseképpen ilyen já­radékban részesülne. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal, hogy vannak olyan, elsősor­ban idős korú sportolók, akik az olimpiai járadék folyósítása mellett is anyagi problémákkal kénytele­nek szembenézni. Az ő helyzetük javítása érdekében tevékenykedik a Mező Ferenc Közalapítvány. A közalapítvány a rendelkezésére álló költségvetési támogatásból tudja segíteni a rászoruló időskorú sportolókat. Tisztelt Uram! Engedje meg, hogy tájé­koztató levelem végén jó egészséget, munkájában, mindennapjaiban sikereket és nyugodt, örömteli életet kívánjak! Budapest, 2001. január 27. Őszinte tisztelettel: dr. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter Tisztelt Uram!­­

Next