Községi polgári leányiskola, Sarkad, 1935

CV_ EMLÉKEZÉS. DEÁK JÓZSEF ny. áll. polg. isk. tanár, a régi, közös polg. isk. volt igazgatója, május hó 13-án hunyt el életének 79. évében. A megboldo­gult, székely lelkével és szellemével 39 éven át világította meg tanítvá­nyainak a dallamos magyar nyelv törvényeit, kincseit, a nemzeti költészet erejével vezette őket a megszentelt magyar röghöz, szenvedő magyar élethez. A történelem megrázó igazságával rámutatott Muhi, Mohács, Világos és Trianon porba omló okaira, de egyben székely lelkesedéssel megörökítette tanítványai lelkében a nemzeti ébredés, a szabadság kor­szakainak szent, magasztos eszméit is. Több, mint 16 évi igazgatói nemes, építő munkájával megerősítette a régi leányiskola fundamentumát, amely- bár sok változáson ment át­ír­a is él és hirdeti, terjeszti a nemzeti kultúrát. Pihenő évei alatt a hosszú kor megtörte a szervezetét és lelke megtért a Hadak útján Őseihez és ott őrködik Csaba királyfi csapatában! ny. c. tanker, főigazgató, iskolaszékünk volt tagja, illetőleg 3 éven át volt elnöke, váratlanul költözött el körünkből. Nagy­szalontáról — a megszállás után — került községünkbe és itt a legna­gyobb lelkesedéssel és kitartással vett részt községünk kulturális, humá­nus munkájában. Igazi humanista lelkű, filantróp szívű, nagy képzettsé­gű pedagógus, bölcs vezető volt. Az iskola ügyéért nemcsak dolgozni, de küzdeni is tudott, az is­kola ügye szív­ügye volt, mert érezte, tudta, hogy az iskola a jövő élet kohója, csak innét indulhat ki a vallás-erkölcsön alapuló, építő élet. Ifjú lélekkel lelkesült az ifjúságért, önzetlenül, sok munkás percét szentelte annak irányítására, iskolánkívüli nevelésére is. Iskolánk mindenkor hálás kegyelettel gondol nemes egyéniségére, önzetlen iskolai munkájára, irányítására ! KARKÖZI JULIANNA iskolánk II. o. tanulója, a Mindenható kifürkészhetetlen akarata folytán, tragikus hirtelenséggel tért meg Min­denhatójához. Valamennyien, akik ismertük a mosolygós arcú, kedélyes lelkű kis tanítványunkat, siratjuk iskolakertünk szép virágjának korai hervadását, elmúlását. Az elmúlás keze — 10 napos betegség után — érintette virág­szi­vét és imádságos ajkkal és szívvel az örök álomba merült, az angyalok karába került. Legyen lelke az Egekben is oly szeretett társa az angyaloknak, mint amilyen jó, kedves tanítványunk volt nekünk, iskolánknak ! Legyen áldott az elköltözöttek örök, csöndes pihenése az anyaföld ölében, nemes emlékük örökké fog lelkünkben élni ! (TATÁR BALÁZS

Next