Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-10-22 / 85. szám
a’ lévén a’ jutalma, hogy ön sebeitől teendő orvosi díj elengedése mellett tovább is folytathatta a’ már gyakorlásba vett ördögi mesterségét. Ugyanis Andrea pajkosságától el ragadtatva minden alkalmatosságot a’ fondorkodásnak, ’s az abból származó vér ontásig terjedő küzdéseknek vadászására fordíta, tíszszer a’ borházból ki küszöbölve annyiszor tigrisi dühvel viszsza tért, s a’ kezéhez jutott széklábbal addig viaskodott, míg annak sujtogatásától elgyengítlt karját nem mozdíthatá. A’ helybeli bíró híjában veté reája minden fenyítő,s büntető erejét, míg végre oda jelenté ki magát, hogy minekutánna itten minden próbatét siker nélkül marad, legtzélerányosabbnak vélné, ha Andrea egy illy őszintesége, ’s akaratja által indított tsatánál bizonyos alkalommal vesztét találná. — Morgolódva mászott Andrea fészkéből kifelé, hol még ünnepi ruhájában hortyogva hevert; vállára veté a’ kapát, ’s tántorgva ballagott a’ háznak kapuja felé. Itt találá elő urának tsinos Mária leányát, kit ő vonakodására nem sokat, vagy éppen semmit sem hajtván átölele, ’s illetlen tsókjával megfertőztete. Sikóltására oldalánál terem eljegyzett kedves Battista a’háznak fő szolgája, ki a’ mérész Andreát viadalra kenteté; ez volt emennek már régi kívánsága, minthogy keblében hordozá eránta ki ólthatatlan mérgét, mellyel ez úttal ki önteni legalkalmatosabbnak talála. Már földre sújtá erős ellenzőjét, midőn egyszerre a’ segéd szolgák’ atzél karjai közt érzi magát, a’ kiszabadulásnak legkissebb reményétől is elhagyatva. Azonnal tüszőjéből egy kivont kését a’ főszolga felé sodorja, kit azonban, minthogy sebes fordulást tett, ezen gyilkoló vas tsak gyengén érő, külömben szivét keresztül fúrta volna. ,,Kössétek meg ezen orozó gyilkost“ kiálta a’ fájdalmától ’, haragjától dühösködő Battista „hogy egy