Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-11-19 / 93. szám
ni, és minden halandónak keblébe egy tsak tőle magától hallható hangzat létei, és ez a’ kép mutatónak fülébe súgja hogy hazud. 5. Az adakozásnak, és el fogadásnak mestersége. Nehéz adni, még nehezebb elfogadni, mind kettő észt, ítélő erőt, és szív sajátságot kíván. 4. Tiszteletet a’ szerentsétlennek. Határtalan szerentsétlenséget lelki erő érdemével tűrni, minden méltóság, nagyság, és hatalom helyhezete felett hódoló tiszteletre méltó; ugyan is nem tsak tiszteletes, sőt szent tulajdonú az. 5. Napok, és esztendője. Nékünk a’ napok hoszszasoknak, az esztendők ellenben rövideknek tetszenek. 6. A’ valódi nagy Lelkűség. Ugyan mi egy gazdagnak adakozása? Semmi nem egyéb mint fényleni, vágyjának egyik rubrikája. Magasztalt tulajdonú a’ valódi nagy Lelkűség, és minden nagyságnál nagyobb az ön feláldozásnak ereje. 7. Tu e r le tem s. Az időt Ölni, valóban nevetséges beszéd ejtés. Ugyanis az idő az, mely öl bennünket, minekutánna kíméletlen agyara Örömeinknek bimbóin, éltünk költői virágján, testi alkotványunk orgánumát, és végre még tsak lelki erőnkön is rágtsálódik. A legnevezetesebb Hessek emlékezetét, és Egyipthek mohos régiségeit szülöttyeit, a’ fel faló idő emészti meg. 8. Hir, és köz vélemény. Hír, és köz vélemény, imádottjai valóba be hatni