Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

Szerda, 1954 május 5. SOMOGYI NÉPLAP JÓKAI SOMOGYI KAPCSOLATAI (1825-1904) Május 5-én ötven éve, hogy Jókai Mór, a világhírű magyar író meghalt. Az elmúlt évben volt Roboz István-féle »Somogy«, a lega régibb vidéki hírlapok egyike alapításának 90 éves fordulója. Kevesen tudják olvasóink közül, hogy Jókai Mórnak és Roboz Istvánnak egy életen keresztül elszakíthatatlan baráti és fegyvertársi kapcsolata volt. Ez a barátság a pápai kollégium ősi falai között kezdődött s mindkettőjüket a sírig kísérte. Roboz István Pápán együtt diákoskodott Petőfi Sándorral és Jókai Mórral. Míg más iskolák alig egykettőt, addig a pápai iskola az 1840- es esztendőkben rajokban bocsátotta ki nagytehetségű fiait. Roboz István részben saját lapjában, a »Somogy«ban, részben pedig fővárosi lapokban: a »Pesti Hírlap«-ban, a »Budapesti Hírlapiban, majd a »Pécsi Napló«-ban tárcasorozatban megírta pápai diákéveinek emlékeit, amelyekben többször tett említést Jókai Mórról is. A visszaemlékező írások elmondják, hogy a diákifjúság rendszerint a pápai Eszterházy-réten szokott labdázni. Azaz az ifjúság egy része, mivel Petőfi Sándor, az akkori Petrovics Sanyi sohasem labdázott. A kis diáktársaság közé tartozott Nagy Sándor is, a későbbi tehetséges költő, csökölyi református lelkész. Velük tartott a szőke, hosszúhajú Jókai Móricz is, családja dédelgetett ,kincse, akinek egyik lába mindig Komáromban, a másik Pápán volt, utóbb a földgömböt járó üstökös!« Könnyű volt az »üstökös” generációnak olyan tanárok mellett tanulni, mint Tarczy Lajos, Eötvös Károly, Balatonunk legszebb magyarnyelvű mesemondója, Kerkápoly Károly, Ács Károly és Bocsor István, a jeles történész. A tehetséges pápai diákgarnitúra a világ közepének érezte magát. A grófi réten játszó boldog ifjúság még ekkor nem is sejtette, hogy »néhány év múlva — írja Roboz István: Petőfi Sándor és az én pápai emlékeim c. eredeti közleményében a »Pécsi Napló«-ban — a szabadság hajnalpírja futja be az országot s hogy mi, süldő diákok minden ellenállás nélkül megyünk be a grófi kastély fegyvertermeibe s ott kötjük oldalunkra az óriási fringiákat, melyek ’..agyságra felértek a hóhérpallossal!«. De nem tudták azt sem, hogy magyar- és a világirodalom két üstököse ott van közöttük, Petőfi és Jókai. Akkor még nem tudták, hogy a leányszelídségű, hosszú, ifjú lángeszével világokat szőke hajú jár be, hirdetve a magyar irodalom dicsőségét. Akkor még nem tudták, hogy a tejszínarcú, galambszelíd Jókai Móriczból a kis magyar- és a nagy világirodalom egének egyik legszebb ragyogású csillaga lesz. Petőfi Sándor, elkerülve Pápától, baráti kapcsolatait nem szakította meg volt diáktársaival. Roboz István a »Pécsi Napló« 1897. március 21-i számában elmondja, hogy egyszer Nagy Sándor, a »szép szerelmes költemények« írója levelet kapott Petőfitől, amelynek végén a következő sor állt: »Többek közt különösen tisztelem a Mórai Jókiczot (Jókai Móriczot)«. Becsülte és szerette egymást a két »üstökös« s minden valószínűség szerint — írja Roboz — »ha tovább él a halhatatlan, nem tudjuk Jókai is nem kapott volna-e olyan verset, minőt Vörösmarty kapott?!« Petőfi több alkalommal visszalátogatott Pápára, barátai között felkereste Jókait is. A híres »képzőtársulat« állandóan dolgozott, vezetésében Jókai tevékenyen közreműködött, maga Roboz is, aki az ifjúság külön lapját, az »O1tár«-t szerkesztette. (A lap szerkesztését Roboz István még a forradalom után is folytatta kötéséről.) A gondtalan, vidám diáksereget sokszor nevette az aranyló holdvilág, amikor a pápai utcán Szalmavári Kovács Juszti kisasszony ablaka előtt éjjeli szerenádot adtak. A diákbandában Roboz István volt a pikulás. Petőfit és Jókait nem igen tudták elcsalni az ilyen hívságos alkalmakra. A hívást elhárították azzal: »Nem bolondultunk meg, hogy a telehold kinevessen bennünket«. Az üstökös-generáció a szélrózsa minden irányában szétfutott Pápáról, mintha találkozójukat 1348- ra beszélték volna meg az ország szívében, Budapesten. A fényes diáktalálkozón negyvennyolcat csinálták meg, a tizenkét pontot. Jókai és Roboz István benső baráti viszonya mindvégig megmaradt, világhírű író becsülte a Kaposvárott, élő legöregebb magyar szerkesztőt s az általa 1863 október 1-én alapított »Somogy«-nak többször volt tárcaírója. A »Somogy« munkatársai sorában ott fénylenek Jókain kívül Beksics Gusztáv, Kisfaludy Attala, Reviczky Gyula, Szalai Fruzina, Vas Gereben nevei is. 1887 májusában Roboz Istvánt 40 esztendős irodalmi munkássága alkalmával irodalmi életünk kiválóságai és társaságai, az összes fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok szerkesztői és munkatársai levelek és üdvözlő táviratok garmadával keresték fel. Roboz Istvánt, aki 1849-ben Kossuth Lajos somogyi kormánybiztosának, Noszlopy Gáspárnak titkára — méltán ünnepelte a volt kis Somogyországon kívül a nagy ország is. Az ünneplők között jelentkezik a Petőfi Társaság, amelynek képviseletében Komáromi János jött Kaposvárra. A kaposvári Állami Levéltárban fekszenek el azok az eredeti levelek, amelyeket most olvasóink tudomására hozunk. Komáromi 1887 április 24-i levelében a következőket írta: »Kedves Pistám! Szíves meghívó leveledre röviden válaszolom, hogy a Petőfi Társaság képviseletében én fogok üdvözlésedre menni Kaposvárra, így határoztuk el tegnap este Jókainál, ki engem küld, de azt mondta nekem — ezt csak sub rosa súgom meg — hogy neked fog valamit írni a jubileumod napjára a lapodba. Csak ennyit válaszul kedves soraidra. A viszontlátásig ölel tisztelő híved: Komáromi János«. A következő nap, április 25-én megírja Jókai gyászkeretes levelét (Jókai egy évvel azelőtt, 1886-ban vesztette el feleségét, Laborfalvi Rózát) az ünnepelt vidéki barátnak és pályatársnak. A levél így hangzik: »Kedves barátom és pályatársam. Megbocsáss, hogy személyes megjelenz ünneplő alkalmi versezet utolsó szakaszában elkomorul a kaposvári szerkesztő tolla. A fényes ég alatt pihenő költőfejedelemnek beszámol arról,hogy a haza egén sötét felhők vonulnak keresztül. A kaposvári szerkesztőség ablakain beszűrődtek a gazdag Somogyország s a nincstelen somogyi agrárproletárok súlyos ellentéteinek tört akkordjai és a somogyi falvakból kivándorlók szomorú menetének léptei. Az idős somogyi szerkesztő az egyetlen reménysugárt Arany, Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Eötvös szellemétől, mint valami bűvös talizmántól várta. Jókait halála előtt pár évvel balatonfüredi villájában meglátogatta Roboz István. Látogatásáról beszámolt a »Somogy« 1911. évi augusztus 6-i számában. Jókai nyarát rendszerint Balatonfüreden töltötte. Házának Roboz István szívesen látott vendége volt. Utolsó látogatásáról így számol be Roboz István: »Maga volt az egyszerűség, áldott jóság s csendes szó úgy folyt ajkáról, mint a a színméz . . . Áldott volt a tolla . . . Áldott volt minden lépése«. Roboz a »Somogy« hasábjain az ország közvéleményéhez kiált, hogy törlessze Jókaival szembenálló adósságát, állítson ennek a világjáró üstökösnek szobrot, »aki Magyarországon az irodalom terén isten után a legtöbbet teremtett«. Büszkék lehetünk arra, hogy a kis Somogyországból indult el az az akció, amely szobrot állíttatott a nagy magyar írónak. Roboz leírja, hogy Jókai füredi villájának kertje valóságos tündérkert volt. A nagy író rengeteg virággal vette körül magát. Villája és írószobája ízlésesen volt berendezve, itt szokott délutánonként sakkozni és beszélgetni. Dolgozószobájáról így tudósítja somogyi olvasóit s ät késői nésem helyett csak egy ilyen gyászkeretű papírlapon üdvözöllek. Az egész kedélyem ilyen, fekete szegély között van. Én most, amíg a gyászévem tart, olyan helyre, ahol vigalom van, nem mehetek. Ez az esztendő az életemből az én halottamé. — Pedig örömre, vigasságra valóban elég ok van ott, ahol egy negyedszázados hírlapszerkesztői pálya hősét ünneplik, minő Te vagy. Mindig a becsületes ügyet védelmezve, jelszavadat, elvedet soha meg nem tagadva, nemcsak olvasóközönségednek, de pályatársaidnak is igaz becsülését vívtad ki e hosszú idő alatt, melynek kezdő évei visszanyúlnak abba a korszakba, amidőn hírlapot alapítani, nemzetünk igazait védelmezni valódi áldozat volt, az elfoglalt helyet megállni heroizmus kellett. Te egy, a hazának, a közügyeknek ,a szabadelvű eszméknek és józan nemzeti művelődésnek tett jó a szolgálatokkal teljes hosszú pályára tekinthetsz vissza. Kívánom Istentől, hogy tartson meg sokáig s adjon Neked testi-lelki erőt nehéz feladataidnak további viselketésére. örömünnepeden sok fényes üdvözletet fogsz hallani, de őszintébb, szívbőljövőt, mint az enyém, alig. Légy boldog családodban, szerencsés munkádban, megelégült hazádban. — ölel igaz barátod Jókai Móricz«. (Keresztnevét mindig Móricznak és soha sem Mórnak irta.) Jókai 1903—4 esztendő telét Nizzában töltötte. Élete utolsó telét, mert amikor 1904 tavaszán hazajött, itthon ez év május 5-én tüdőgyulladásban meghalt. Nizzába írta Jókaiihoz, 79-ik évfordulójára verses visszaemlékezését a »Somogy« hasábján Roboz István. A vers tele van a világjáró üstökös dicsőítésével. Néhány sort idézünk belőle: Midőn jubiláltam a telkembe szállva, Ragyogó fény ömlik az írószobámba. A Te leveled jött telve szeretettel, Bár érdemem nem ért fel egy betűjével. Dicsőség ez nekem, kedves jóbarátom, S most mehet csak későn szerény viszonyzásom. Most adhatom vissza,hálám a nagy hegynek, Parányi porszemmel az óriás hegynek . . . Egy időbe jártam Pápán iskolába, Petőfi is ott volt, Te kitűnő mindig, az a szekundába, Melegben, hidegben egy rossz köpönyegben, De a sok vers csak úgy hullt az érdemkönyvbe. Jött aztán negyvennyolc . . . S után rövidre, minő tünemény volt, Egy égen egyszerre két üstökös lángolt. A további versszakokban a kaj A világ hatalmasai csaknem minden posvári hírlapszerkesztő-író a Nizzá-jnap megfordulnak Jókai környezetéban élő költőfejedelmet magasztalja. 1 ben. Tudósok serege, írók és művészek. Virágcsoíkor bőven, szíves üdvözlések. Amerre kocsizol tömegek rajai, Mutatnak, kiáltják, ott megy a Jókai . . . Bárki milyen nagy is, Te jössz sorban előbb, Maga zúgja a nép. Te a legtündöklőbb utókort a kaposvári szerkesztő: »Ez az a szoba, melyből évek hosszú során át betűkben, szellemben annyi sugár repült ki Magyarország bércei és térségeire, sőt a tengereken át messze földre. Az alkotásban nagy lélek, a termékeny agyvelő mennyi meglepetést szerzett innét az olvasóközönségnek azon bájos nyelven, minőn csak Jókai tudott írni, maga teremtette, de még elérni soha senki nem bírta. A regények, beszélyek, történeti emlékek kincstermő helye«. Balatonfüred gyógyító levegője hosszabbította meg a költő életét is. A nagy író »mellbas« betegségéből tökéletesen kigyógyult Füreden. A tudósítás szerint délelőttjét mindig munkában töltötte, fái és virágai között élte délutánjait .Estefelé ismét kertészkedett — szól a tudósítás — gyönyörködött ültetvényeiben, vagy leült a virágillatos légben a kanapéjára s elméláz az isteni tájon, meglehet egy nagy regény szálait szőtte-fonta. Vele lenni valódi élvezet volt, rendkívüli emlékezőtehetsége az egész múltat átölelte. A megelőző évben Abonyival voltam nála — írja Roboz — s nem győztük bámulni, agyveleje valóságos könyvtár volt. Jókainak nem volt epéje, de szíve annál nagyobb, mellyel egy egész nemzetet ölelt át. Sok viszontagságon, csapáson ment át, de soha meg nem törhették, tollának hatalmával, szívének szeretetével legyőzött minden bajt. Nagy hatalom volt az ő kezében, de csak boldogított és áldott vele Amikor ma Somogy és Kaposvár dolgozó népe kegyelettel emlékezik meg a világhírű magyar író életéről és munkásságáról, ünnepélyes keretek között a Városi Színházban, hódoljon e néhány igénytelen sor is a nagy író emlékének. Kanyar József. 3 Megyénk általános iskolai biológiai tanárainak Micsurín-ankétja Kaposvárott Megyénkben Micsurin-ankétot tartottak Kaposvárott pedagógusai, 25 általános megyénk iskola biológus szaktanárainak részvételével. Az ankéton részt vett Tari Kálmán elvtárs, a Megyei Pártbizottság munkatársa, valamint Várkonyi Imre elvtárs, a Megyei Tanács oktatási osztályvezető helyettese is. A cél az volt, hogy megbeszéljék: miként segíthetik az általános iskolák biológiai kísérleti növénykertek létesítésével pártunk és kormányunk mezőgazdaság fejlesztéséről szóló december 19-i határozatának megvalósítását. Az ankét vitaindító előadását Lővei István elvtárs, a Megyei Tanács oktatási osztályának biológiai szakfelügyelője tartotta. — Oktatásügyünk homlokterében hónapok óta a politechnikai oktatás kérdése áll — mondotta. — Elvi irányú cikksorozat jelent meg Jóború Magda miniszterhelyettes elvtársnő tollából, amelynek egyes részei a biológiai oktatás feladatait is tárgyalják. A szocialista pedagógia feladata: sokirányúan képzett emberek nevelése. A sokoldalú képzést egyrészt a biológiai oktatásnak is biztosítania kell. Ennek legkézenkfekvőbb területe az iskolai növénykert, amelyben a gyakorlati élet számára legszükségesebb alapkészségek elsajátítása mellett az elméleti anyag igazolása is megtörténik a beállított kísérletek útján. Ezzel szocialista termelési módszerünktől elválaszthatatlan kísérleti készséget is biztosítunk a felnövő új nemzedék számára — mondotta bevezetőjében Lővei István elvtárs.’ — Ezen túlmenően iskolai biológiai oktatásunkat oly módon kell kialakítanunk, hogy azok az országos mezőgazdasági célkitűzések megvalósítását elősegítsék s ebben a falu dolgozó parasztságának segítséget nyújtsanak. Természetesen ennek alapfeltétele a kísérleti növénykertek létrehozása. A Megyei Tanács oktatási és mezőgazdasági osztálya már egy évvel ezelőtt is igyekezett gyakorlati segítséget nyújtani az általános iskoláknak, ez azonban nem bizonyult teljes mértékben kielégítőnek. A párt és kormány mezőgazdasági fejlesztéséről szóló határozatának megjelenése után ránk, falusi pedagógusokra, biológia-szakos tanárokra fokozott feladatok hárulnak. Éppen ezért a kísérleti növénykertek létrehozásához szükséges feltételeket nagyobb mértékben igyekeztünk ez évben biztosítani. A Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya támogatásával sikerült valamennyi általános iskola részére műtrágya, s vetőmag alapegységet, valamint a kertek bekerítéséhez szükséges drótkerítést biztosítani, amelyet az érdekelt iskolák időben megkaptak. Az oktatási osztály valamennyi Micsurin-szakkör számára megrendelte a „Gyümölcsészet, szőlészet“ című szaklapot. A továbbiakban — az értekezletünk végén — a 25 iskola valamennyi képviselője kézhez kap egy kertiszerszám felszerelést (1 darab venyigeollót, 1 darab ágfűrészt, darab szemzőkést, 2 oltókést) 1062 forint értékben, valamint a KV és az MT mezőgazdasági fejlesztéséről szóló határozatát és a vetőmagkereskedelmi vállalat mag- és felszerelésárjegyzékét is. Lővei elvtárs hangsúlyozta, hogy ezzel a tárgyi segítségnyújtás még nem ért véget, hanem ez évben anyagi erejükhöz mérten további támogatásban részesítik az általános iskolákat. Ezután részletesen ismertette a biológus munkatársak bevonásával készített növénykerttervezetet, majd így folytatta: — Tisztában vagyunk azzal, hogy a feladat, amely előtt munkatársaink állnak, igen nagy. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy lelkes biológus szaktársaink minden tudásuk latba vetésével, magas színvonalú irányításukkal, tanulóifjúságunk pedig öntevékenyen, az iskolai kísérleti növényi kertek eredményes művelésével, új termelési eljárások bemutatásával és gyakorlati ismertetésével segítik dolgozó parasztságunk munkáját — mondotta befejezésül Lővei elvtárs. A részletes, minden kérdésre kiterjedő, szakszerű előadást több értékes hozzászólás követte. Németh Béla iharosberényi igazgató pl. az iskolai gyümölcsöskert telepítéséről számolt be, s arról, hogy év végén kiállítást rendeznek ép úgy, mint tavaly. Emellett a földművesszövetkezet kirakatában állandó kiállításuk is van. Pallai Pál mernyei pedagógus örömmel mondta, hogy a falu dolgozó parasztjai szívesen és nagy számmal látogatják az iskolai kísérleti kertet. Bernáth Jenő (Gölléből) elmondta, hogy botanikus kertjükben keresztsoros vetéssel kísérleteznek, melynek eredményei annyira megnyerték a tsz tagjainak tetszését, hogy ezután a keresztsoros vetést alkalmazták ők is, így 4 mázsás terméktöbbletet értek el. Az általános iskola micsurinistáinak méhészetük is van. Jelenleg hazai szőlőfajtákkal kísérleteznek. Májer Gyula kaposfői tanár arról számolt be, hogy peronoszpórafigyelő állomásuk — időjárás- megfigyelő állomásuk — hogyan működik. Molnár Sándor segesdi biológiaszakos nevelő pedig gyógynövénytermelési kísérleteik eredményeit mondotta el. A számos hozzászólás után, az ankét végén sor került a kerti szerszámok kiosztására, s ezzel a megbeszélés véget ért. Májusi fagyok elleni védekezés A májusi fagyok valószínűleg az idén sem maradnak el, azok kártételeivel előre számolnunk kell. E fagyok elleni védekezés módja még a mezőgazdasági szakemberek szaktudását is próbára teszi, mert a szántóföldi növények erősen ki vannak téve kártételnek anélkül, hogy azokat hathartós védelemben részesíthetnénk. Aránylag könnyen megvédhetők a kerti vetemények és a szőlők. A házi kertek veteményeit szalmástrágyával betakarjuk, s a szőlőket pedig füstöljük. A füstölés úgy történik, hogy a szőlő körül 30—40 méterre egymástól egy-egy kupacot hordunk nyirkos, erősen füstképző anyagokból — venyige, szalmás trágya, stb. — és azt a kellő időben meggyújtjuk. A gyújtást akkor kezdjük meg, amikor az égbolt derült és a hőmérséklet plusz 2 fokra szállott le. A fagy rendszerint a hajnali órákban következik be, erre az időre vastag füstfelhő borítja a tőkéket, amely a levegőt tartva a talaj hőkisugárzását megakadályozza és a fagytól megmenti. Erősen zárt, nitrogéndús és istállótrágyamegkapált talajok hamarabb esnek áldozatul a fagy kártételének, mint a kapálatlan, mérsékelten trágyázott talajok. Ennek magyarázata az, hogy ilyen szőlőhajtások sejtjeiben sok a fehérjelerakodás és kevés a káli. A növények elfagyását azzal magyarázzuk, hogy a sejtközi üregekből kijegesedik a sejtvíz, a plazma tömött lesz, az elfagyás akkor következik be, ha az éjjeli fagyot erős nappali felmelegedés váltja fel, mert ilyenkor a jégkristályok nem tudnak visszahúzódni a sejtekbe, s a növény elfagy. A sejtvízzel egyidejűleg a fehérje is kicsapódik és a fagyot követő hirtelen bekövetkező nagy melegben nem tud visszaszivárogni, a növény elhal, mert fehérje nélkül sem állati, sem növényi élet nem lehetséges. A növény is védekezik a fagyás ellen, sok gyümölcscukrot raktároz el a sejtjeiben, ami megvédi az elfagyástól. Minél víz- és tápdúsabb a növény, annál inkább ki van téve az elfagyás veszélyének, különösen, ha hajlatban fekszik a terület. A földdel való betakarást nem tartom helyesnek, mert nyirkos talaj estig nem tud annyira megszáradni, hogy a növényt megvédje az elfagyástól. Bajor Lajos.