Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-10 / 58. szám
SOMOGYI NÉPLAP A szemlélettel van baj... Hozzászólás Paál László cikkéhez A Somogyi Néplap 1962. február 18-i számában »A marcali járás műkedvelő művészeti mozgalmainak néhány kérdéséről« címmel Paál László dkvtára tollából megjelent cikk sok olyan megállapítást tartalmaz, amellyel vitatkozni kell Az alábbiakban a cikkben fölvetett általános problémákra tértek ki. Paál Lászlónak igaza van abban, hogy a technika nagyarányú fejlődésének korában — s nem utolsósorban a kulturális forradalom mai szakaszában — a művelődés minden ága elevenen ható tényező falvaink életében. Ennek a jelentős ténynek két oldala van. Az egyik: a falu ugyanúgy részese lehet a televízió, a rádió, a színházi tájelőadások révén egyes művészi produkcióknak, mint városi lakosság. A másik oldal Paál László szerint az, hogy a falu közössége — látva a hivatásosok munkájának eredményeit —• »viszolyog« a műkedvelő művészeti munkától, mert tisztában van vele, hogy minőségben nem tud olyat adni, mint a hivatásosok. Paál László ezt mintha nem tartaná természetesnek. Holott ez természetes. Az pedig köztudomású, hogy műkedvelőinktől sohasem kívántunk olyan színvonalú művészeti munkát, mint amilyet méltán kérünk számon a hivatásosoktól. Az sem szorul bővebb magyarázatra, ha egészen más a mozgalom feladata, műkedvelő méret a hivatásos művészeté. A marcali járásban jelentkező hibák gyökerét én nem »viszolygás«-bans jelölném meg. Inkább a szemlélettel rám, baj, azzal a szemlélettel, amely képtelen fontosságot tulajdonítani a műkedvelő művészeti mozgalomnak. Ilyen szemléleti, elvi tévelygésre vall az a magatartási, így ösztönöz munkára, amely »Közeledik a kultúrverseny, üssünk össze hamar valamit.« Vagy: »A múlt héten szólt X estvtára, adjunk műsort a közelgő ünnepen!« Azok, akik ennyiben intéznék el munkájukat és felelősségüket a népművelésben, azok nem ismerik föl sem a népművelési, sem pedig az öntevékeny művészeti munka jelentőségét. Vitatom tehát Paál elvtársnak azt a tételét, hogy a műkedvelő művészetek megélője a technika, az a kulturális forradalom, amely hatalmas művelődési vágyat szabadított fel falvaink lakosságában. A színház, a rádió, a televízió elérhetősége nem lehet gátlója például a műkedvelő színjátszásnak. Miért? Csepel igazán a legtöbb kulturális eseményt kínáló főváros közelében vám, mégis művelődési házában húsz-egynéhány szakkör működik s ezek közül a színjátszó szakkör a legnépszerűbb; előadásait szívesen megnézik azok a csepeliek, akik egy vonaljeggyel beutazhatnak az ország legjobb színházaiba. Haskan látja a hibák okát. Ilyen például, hogy sok népművelési munkás nem ismeri fel csoportjának képességeit, s nem nekik való anyagot tanítanak be együtteseikkel! Máshol meg túl sok időt pazarolnak a »könnyű műfaj «ara és »vidám est« címén olyan feladatokra, amelyek a jó képességű csoportokat nem fejlesztik tovább, örvendetes, hogy a művelődési életének községek vezetői sok művészeti ágban akarnak részt venni a szemléken, és ahol tavaly jó színjátszó csoport működött, onnan az idén már tánccsoporttal is szerepelni kívánnak. De ezt nem lehet mindenáron megvalósítani, csak ha erejük engedi. A helyi viszonyok fölmérése és alapos körültekintés nélkül lehetetlen mindenbe »benevezni«. A fiatalok hiányában szerepeltetett régi műkedvelők bizonyos területen és szer eposztásban jól megfelelnek a követelményeknek, rájuk lehet támaszkodni pL egyes színdaraboknál, népi együttesekben, kórusokban stb. A behívottak kiválásával keletkező problémák megoldására okosabb tanácsot én sem nék adni A behívással, tudnősüléssel, férjhezmenéssel minden művészeti együttesnek számolnia kelL Egyetlen ajánlatom, hogy az utánpótlás nevelését el kell kezdeni lehetőleg már az általános iskolában. Két SBgiCiCII, hogy a kulturált szórakozás, népművelői tevékenység irányítói mindenhol pedagógusok, majd és sok teher nehezedik vállasára. E munkájukhoz több segítséget kell nyújtaniuk a KISZ- szervezeteknek. A többséget képviselő tanárnők, tanítónők is sokat dolgoznak a népművelés területén. Én az »arányosság« problémáját abból a szempontból vetem föl, hogy a népművelő nők aránya nem megfelelő az egyes művészeti ágazatokban. Amíg pL a megyei tánc- és bábtovábbképzésre többnyire nők járnak, a színjátszó levelező akadémia hallgatóinak csak a kisebbik része n. A marcali járásiból egy nő vesz részt ezen a tanfolyamon, de az sem pedagógus. A 27 új női tanerő közül küldhettek volna néhányat a megyei továbbképzésre, ez segítette volna megoldani a marcai járás színjátszásának problémáit Föltétlen javára szolgálna a járás népművelésének, ha több továbbképzési alkalmat használnának ki A tánckarvezetői tanfolyamot például egy férfi látogatja, a bábrendezői tanfolyamra pedig senki sem jár el, jóllehet ez leginkább tanítónőknek, óvónőknek való feladat. Úgy tudom, a karnagyi klubjait sem látogatja foglalkozásenki a marcali járásból..? De ha már a pedagógusok közül nem kívánja senki magát tovább képezni az egyes művészeti ágakban, nagyon alkalmasnak tartottunk volna bármelyik művészeti ágba jelentkező ügyes KISZ-est, tsz-kultúrást vagy a csoportokból bárkit, aki szereti a művészetet, szívesen foglalkozik vele. Abban egyetértek Paál elvtárssal, hogy a színjátszás ne szorítkozzék csupán egy-egy esztrád műsor kiegészítésére. A vidám darabok között is található egész estét színvonalas mű, mint betöltő pL a Hazudj igazat, a Felnőnek gyerekek stb. Ma már bőven a akad mindenfajta csoportnak az egyfelvonásosokból is, hosszabb lélegzetű darabokból a is. Ajánlatos átnézni a Műsortanácsadó I. és II. kiadásait. A Megyei Könyvtárban is sok jó színmű található a különböző fejlettségű csoportok számára. Igen okosnak tartom Paál elvtársnak a járási könyvtárak mellett működő tanácsadói hálózat kiépítésére vonatkozó javaslatát. Egyetértek vele abban is, hogy gazdaságosabban kell felhasználni a helyi művészeti együttesek érdekében a tsz-ek kulturális alapját. Erről tárgyalni kell a tsz-ek vezetőségével — bizonyára nem zárkóznak el a segítségnyújtás elől. Fontos, hogy egy műkedvelő csoport se lássa kárát az ilyenkor felmerülő kérdéseknek: »Ki a csoport gazdája«; »Hol próbáljon«; »Milyen címen lépjenek föl« stb. Itabis szemlére benevezett csoportok száma arról győz meg, hogy megyénk műkedvelő művészeti mozgalma említésre méltóan fejlődött és fejlődik az egyes területeken mutatkozó műfaji eltolódások ellenére is. Ezt a fejlődést kívánjuk fokozni megyei és járási továbbképzésekkel Minden járás tudja, hogy megyei szinten évközi továbbképzést tartunk a színjátszó vezetők, zenekarvezetők, lubcsoportvezetők számára, s újabban Nagyatádon, Fonyódon és Kaposvárt» továbbképzési központot létesítünk, ahol a vizsgára készülő kan-vezetőket készítjük fel a működési engedély megszerzésére. Ha a megyei továbbképzésre járó csoportvezetők komolyan veszik munkájukat, jóllehet őket alkalmazni a járási továbbképzéseken, így a falusi népművelői apparátus bizonyos szakosodása emeli a művészeti tevékenység színvonalát. Egyed Árpád, a Népművelési Tanácsadó vezetője. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL SZAKŰZETIESEI ÖTLEH ÍGÉRGETŐKNEK Gm regaai 6 A KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUM RÉSZÉRE Lovrits Kálmán festőművész megfestette Noszlopy Gáspár arcképét. A festményt március 15-én délelőtt ünnepélyesen helyezik el az iskola folyosóján. A múzeum vendégkönyvének adataiból kal A múzeumot általában sokkevesebben látogatják, mint ahányan érdeklődnek az emberi művelődéstörténet iránt. Pedig falusi kocsmákban, üzemi étkezőkben, nyilvános helyeken és egymás között kedvelt téma a környék múltjáról beszélni. Az emberek érdeklődése napjainkban már kiterjed a művelődéstörténeti témákra is. Erről a fantázia, a népzetek számtalan megnyilatkozása — anekdotázás, helyi mesék, regés keletkezése —■ tanúskodik. Az ilyen érdeklődés irányba terelésére sok helyes és határozat született az ötlet elmúlt években. Jelentős eredmény, hogy egyre szélesebb körre terjednek ki a különböző (»Ismerd meg hazádat«, »Ismerd meg városodat«) kiránduló-mozgalmak, és gyakran látni »Különjárat« feliratú autóbuszok, hát szállodák, színházak, különböző sportlétesítmények előtt. Múzeumok előtt az ilyen látvány még ritka. Vagy például a nagyon népszerűségnek örvendő nagy téli ismeretterjesztő előadások között hiánycikknek számítanak a régészettel, helytörténettel, természettudománnyal lalkozó előadások, pedig fogaz igény arra mutat, hogy kellenének ilyenek is. Kétségkívül születtek eredmények, ezekről, úgy érezzük, kötelességünk beszámolni Az országias és helyi reumok, tanácsok, a TIT maés a népművelési intézmények propagandája nyomán a múzeumlátogatások aránya megváltozott. Eddig — a felszabadulás utáni első esztendőkben — a múzeumlátogatók általában csak az köréből kerültek ki értelmiség Ha más valaki mégis bevetődött múzeumba, időtöltésnek, bá-mészkodó-csudálkozó szemlélődésnek szentelte az ott eltöltött idők Napjainkban egészen más a helyzet. A bámész kíváncsiskodók, kosaras-batyus időtöltők helyét elfoglalták a tanulni, művelődni vágyó emberek a múzeumban, merték az iskolán kívüli Földstanulás emez intézményének kiváló értékét, és mint a gyakorlat mutatja, élnek vele, használják. A tanácsok, különösen a Kaposvári Városi Tanács és a a Rippl-Rónai Múzeumben végzett munkája a közömúzeumlátogatások számának emelésére helyes volt. Egyes üzemek, vállalatok dolgozói ma már csoportosan is rendszeres látogatói a Rippl-Rónai Múzeum állandó és időszaki kiállításainak. A Nemzeti Bank, a Tatarozó és Építő Vállalat, a Finommechanikai Vállalat, az OTP, a Magasépítési Vállalat, a Megyei Bíróság, a nőtanács és a rendőrség tartozik a rendszeres látogatók közé. Hiányolják ma még az olyan üzemek, válalatok, mint például a ruhaüzem, az Útépítő Vállalat, a TRANSZVILL, a cukorgyár, a kefeüzem, a tejüzem, a textilművek, az Áramszolgáltató Vállalat, Húsipari Vállalat, a posta, a a Sütőipari Vállalat, az SZTK, a Téglagyári Egysülés, a Vendéglátó Vállalat látogató csoportjait. A tárlatvezetéssel összekapcsolt látogatások nagy segítséget nyújtanak az esti iskolákban tanuló dolgozóknak, s elősegítik a tömegek esztétikai és világnézeti nevelését Ha a felvilágosító munka és az mrányitó propaganda még hathatósabb, még céltudatosabb lesz, akkor el fogjuk érni, hogy a múzeum teljesíti kettős célját: egyrészt a művelődésre vágyó tömegek és a múzeum kapcsolatát egyre szorosabbra fűzi, másrészt az emberek mindjobban megismerik, megszeretik barátjukat, a múzeumot külső segítő társaivá, külső munkatársaivá válnak az ott folyó tudományos és feldolgozó munkának. Hiszen számtalan dolog hever még a föld alatt, a pincék mélyén, padlások zugaiban, ami látszólag sem ügyen, de lehet hogy félheti üJhetetlen tudományos érték, amiről a múzeum még nem szerzett tudomást Az eredmények nem lebecsülendők, ma sokkal több minás és paraszt lát ...**tja a Rippl Rónai Múzeumot, mint az elmúlt évek bármelyikében. Ez a tény arra köteltz, hogy a múzeumlátogatási igényeket még szélesebb körben ébreszthessük és tápláljuk. Irodalmi est Kaposmérőben Kaposmérőben csütörtökön a Somogy megyei írócsoport irodalmi estet rendezett a nemzetközi nőnap tiszteletére. Közreműködött Bellyei László, Csikfalvi József, Szabó Ibolya, Szirmay Endre és Török Zsófi. Az esten olyan nagy számú közönség jelent meg, hogy sok érdeklődőnek már nem jutott hely a teremben. Hiperszónikus rakétagéppel Vitorlázórepülés 96 kilométer magasból a földre IZGALMAS KÉRDÉSSEL, a hangsebességnél gyorsabb, úgynevezett sokszorta hiperszónikus repüléssel foglalkozik a Nyegyelja című szovjet hetilap hasábjain Sztruminszkij akadémiai levelező tag. A lap Sztruminszkij cikke mellett közli egy ilyen hiperszónikus utasszállító repülőgép tervét is. A hiperszónikus gépet egy „csak” 8 ezer kilométer óránkénti sebességgel égbe törő szuperszonikus hordozó repülőgép emeli a „startmagasságába”, 30 kilométerre. Itt bekapcsolódnak a hiperszónikus gép rakétahajtóművei s a légi „pótkocsi” a hordozógép hátáról külön síneken még följebb lendül, 96 kilométer magasságba, s ott már 24 ezer kilométer az óránkénti sebessége. A rakéta-üzemanyag azonban csak néhány percre elegendő, tehát a gép innen, 96 kilométer magasból „kikapcsolt motorral”, óránként 24 ezer kilométeres kezdősebességű hiperszónikus trcry,repülésben feljebb ereszkedve közelíti meg földi úticélják Persze amíg a tervből valóság lesz, rengeteg műszaki és tudományos feladatot kell megoldani. Sztruminszkij népszerű formában ismertet is néhányat ezek közül. ILYEN PÉLDÁUL AZ, hogy a hiperszónikus sebességnél a repülő test körül a bombarobbanás utánihoz hasonló légnyomás keletkezik. A magasabb nyomás és hőmérséklet miatt a levegő bomlásnak indul, molekulái atomokra szakadnak, s ezek az atomok kölcsönhatásba lépnek egymással: megváltozik a levegő összetétele, megváltoznak az ellenállását, a repülőgép „körüláramlását” szabályozó törvényszerűségek is. Ha pedig a sebesség tovább növekszik, az atomok ionizálódnak, elektromos töltésűek lesznek, a hangsebességnél sokszorta gyorsabban repülő test kőről a l-vegő elektromos vezető lesz. Ez viszont egy érdekes lehetőséget csillant meg. Tegyük fel, hogy a repülő"én szárnya egy hatalmas "elektromágnes. Ebben az esetiben csak „be kell kapcsolnunk az áramot”, s a „mágnes” tekercse máris vonzani vagy taszítani fogja az ionizált levegőrészecskéket, attól függően, hogy az „áramvonalas” repülés érdekében mire van szükségünk Ez természetesen egyelőre elméleti lehetőség a repülés közegének ilyen szabályozására, számítások szerint ugyanis megvalósításához olyan roppant villamos energiaforrás kellene, mint például a kujbisevi vízi erőmű. De a tudósok fáradhatatlanul keresik a megoldást. S ha vannak nehézségek, a tudomány mégis meghódítja a hiperszónikus repülések világát: bizonyság erre a Földet körülrepülő űrhajósok példája. NEM KÉTSÉGES — állapítja meg Sztruminszkij —, hogy eljön a hiperszónikus utasszállító gépek ideje is, sőt nemsokára talán felszáll az első olyan repülősén amely a hang sebességénél kétszerte gyorsabban repül. Hiszem — írja —, hogy ez a repülőgép a szovjet tudósok, munkások tudását mérnökök, fogja dicsér?». ____, , Szombat, 1962. március Ml A mienk A balatonlellei parton sétálgatok. A Budapesti Képcsarnok Vállalat pavilonjának rácsát egyik oldalon leszakította a vihar. Ha újabb szélroham jön, a rács teljesen leszakadhat, és esetleg betöri az üveget. Próbálom visszailleszteni az akasztót a kampóba. Nem megy. Szerszám kellene hozzá. Meg egy kicsit több hozzáértés. Másnap reggel újból arra gyek, és jóleső érzéssel belátom: visszaakasztották helyére a rácsot. Arra gondolok: a budapesti vállalatnak biztosan nincs helyi megbízottja, íme mégis van egy nem hivatalos gondozó, olyan valaki, aki már jól ismeri ezt a fogalmat: mienk. *— fer — NEM BŐVELKEDETT HÓBAN A TÉL — a gyermekek nagy bosszúságára. Érthető tehát, hogy minden pelyhét szerették volna megóvni az olvadástól, ha néha szállingózni kezdett Nemrégen egy kevésbé forgalmas utcán jártam. Lassan hullt a hó. Két kisgyerek nézte nagy áhítattal, mint fehéredik a járda, várták, mikor szaladhatnak be ródlijukért Buzgóságukban nem állták meg, hogy ne védjék meg tőlem is a rég óhajtott havat Rám szólt az egyik: — Bácsi, ne tessék rálépni, mert elolvad. *— sk -— Miről beszélgetnek? — Az igaz, hogy öreg volt szegény, de amikor nagyon óvatosan és elővigyázattal föltettük a kocsira, még semmi baja sem volt. A kórház előtt vettük észre, hogy eltörött az egyik lába. No, gondoltuk, éppen jókor! És képzeld, úgy kellett hazavinnünk: az anyósomhoz! Láttad volna azt a sírást... és hogy megszidott bennünket amiért nem vigyáztunk jobban. —■ & rendbe hozatta a lábát? — Persze. Azonnal telefonált Mácsaiért. Sok pénzébe került, az biztos, de olyankor sohasem fukarkodik, amikor öreg zongorájáról van szó... Hazatérés Már előre figyelmeztettek, méghozzá nők. »Ha jól akarsz szórakozni — mondták —, nézd majd meg a nőnap éjszakáján férfitársaidat.« Este hatkor még nem láttam semmi különöset. Hét óra körül figyelmes lettem egy négytagú társaságra. Az egyik presszóban ültek. Két férfi és két nő. A hölgyek sötét ruhában, előttük hóvirágcsokor. Valamelyik szomszédos vállalat délutáni ünnepségéről jöttek — gondoltam, de a gyöngyöző kacaj megzavart. Néhány perccel később újabb vendégek érkeztek. Sötét ruha, hóvirágcsokor, íme a különös ismertetőjel. Aztán a kacaj. Az ötödik csoportnál tudtam megoldani a rejtélyt Szegény férfiak! Egytől egyig be voltak csípve. Persze most az egyszer érthető. Azt akarták, hogy minden nő jól érezze magát. Azt hiszem, sikerült... — ns — Smiggi MérAm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja, felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postaitiratalaknál és postáskézbesítőknél, előfizetési díj egy hónapra 11