Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

DÍVSZ-kongresszus A DÍVSZ végrehajtó bizott­sága katowicei ülésén úgy ha­tározott, hogy ez év őszén — a DÍVSZ megalakulásának 25. évfordulóján — Budapesten tartják meg a világszövetség kongresszusát. A végrehajtó bizottság elfo­gadta a budapesti kongresszus elé terjesztendő politikai prog­ramtervezetet. Ez különös erő­vel hangsúlyozza a demokrati­kus ifjúság antiimperialista harca fokozásának szükséges­ségét. A végrehajtó bizottság a kü­lönböző országokból 14 új ifjú­sági szervezetet vett fel a vi­lágszövetség tagjai sorába, köztük a görög kommunista if­júsági szövetséget és az NSZK munkásifjúságának szocialista szövetségét. (MTI) Francia nukleáris robbantások A Fülöp-szigetek szóvivője pénteken közölte, hogy május 14-én jegyzéket juttattak el a francia nagykövetséghez. A jegyzék szerint a Fülöp-szige­tek kormánya mély aggoda­lommal figyeli a nukleáris kí­sérleteket, különösen a Csen­des-óceán térségében, mivel úgy véli, hogy veszélyeztetik a békét, a térség lakosságának egészségét és biztonságát. * * » W­illiam McMahon ausztrál külügyminiszter pénteken parlamentben közölte, hogy or­a­szága aggodalommal figyeli a francia nukleáris kísérleteket. Olasz sztrájkhelyzet Könnygázbombát és vízi­ágyút vetett be tegnap a rend­őrség Nápolyban, hogy szét­oszlassa a mintegy ötezer sztrájkoló vasúti alkalmazot­tat. A szakszervezetek folytatják a tárgyalásokat a kormánnyal a munkások követeléseinek teljesítéséről. Olasz és jugoszláv pártkü­ldöttségek tanácskozása olasz pártküldöttséget Enrico Berlinguer, az OKP helyettes főtitkára, a jugoszláv küldött­séget pedig Tito elnök vezette. A közlemény a többi között a leghatározottabban elítéli az amerikai és más Amerika-ba­­rát fegyveres erők kambodzsai agresszióját. A két fél támo­gatásáról biztosítja az arab és a palesztinai népek harcát, aktívan síkraszáll az európai biztonsági értekezlet összehí­vásának gondolata mellett. A tárgyaló felek hangoztat­ták: »Arra van szükség, hogy — mindennemű véleménykü­lönbség ellenére — megte­remtsék az akcióegységet a kommunista, szocialista, de­mokratikus és imperialista-el­lenes erők, s valamennyi szo­cialista ország között«. (MTI) Az Olasz Kommunista Párt vezetősége közleményt adott k­i az OKP és a JKSZ küldött­ségei között Belgrádban befe­jeződött tárgyalásokról. Az Kassel után: Az ajtók nyitva maradtak Egy nappal a csütörtöki ta­lálkozó után Kasselban, Grimm-testvérek festői szülő­­ városában az élet visszatért megszokott medrébe. Ismét megnyílt a turisták előtt a Stoph—Brandt eszmecsere színhelye, a Schlosshotel, ame­lyet — találó szellemességgel — »Schlusshotel«-nek keresz­teltek el a sorozatos provoká­ciók miatt a tárgyalások fel­függesztéséről tartó tudósítók. Kétségtelen, hogy a neonáci suhancok provokációi, az NDK lobogójának letépése és a lép­­ten-nyomon felharsanó fasisz­ta ízű szavalókórusok aláhúz­zák Willi Stoph Gerstungen­­ben adott televíziónyilatkoza­tának erre vonatkozó szavait:­­Ott, ahol a egyezményt nem potsdami végre, ott erőszakot hajtják vet­nek, a neonácikká fiatalembereket rákká teszik, és revansisz­­mus álla­moknak, azok határainak, jogainak és zászlójának semmibevevésére nevelik. Nem lehet meglepődni, hogy amikor egy ilyen állam kor­mányfője húsz pontot helyez ugyan a tárgyalóasztalra, ezek közül mégis hiányzik a legfon­tosabb, az egyenjogú kapcsola­tok megteremtése, nemzetközi jogi alapon, a két egymástól elválasztott állam között.­ A Kasselből tegnap este szinte teljes létszámban eluta­zott német és külföldi laptu­dósítók, rádió- és televízió­kommentátorok két fontos ta­nulsággal távozhattak. Egy­részt: Kassel világosan igazol­ta, hogy nem táplálhattunk különösebb reményeket a két kormányfő második találkozó­ját illetően. Brandt ugyan sza­vakban is kifejtette: »idővel szó lehet az NDK nemzetközi jogi elismeréséről«, arra azon­ban még csak halvány utalás sem történt, hogy ez mikor, milyen feltételek esetén kö­vetkezhet be. Márpedig az NDK álláspontját egyértel­műen megvilágító Willi Stoph rámutatott, hogy a továbblépés csakis a nemzetközi jogilag ren­dezett kapcsolatok útján történhet. Másik, nem kevésbé fontos tanulság, hogy a látszólag eredménytelen kasseli találko­zó nem jelenti a két német ál­lam eszmecseréinek kudarcát. Az ajtók nem csapódtak be a tárgyalások előtt, csupán az akadályok változatlanok. Úgy­­ látszik, ma még nem érett meg az idő érdembeni tárgyalá­sokra. Annál is inkább, mert az Erfurt és Kassel kö­zött eltelt két hónap alatt — kétségtelenül Bonn hi­bájából — a remélt javu­lás helyett inkább rom­lott a két német állam kapcsolata. Willi Stoph nemcsak a ma­ga és kormánya, hanem­­— bát­ran mondhatjuk — a kontinens jövőjéért aggódó valamennyi európai nevében fogalmazta meg az NDK televíziójának adott első nyilatkozatában azt a reményt, hogy a Brandt kor­mány bizonyos gondolkodási idő után eljut ahhoz a felis­meréshez, miszerint »az NDK javaslata utat nyit a békés egymás mellett éléshez«. BONN Willy Brandt kancellár pén­teken sajtóértekezletet­ tartott Bonnban, amelynek egyetlen témája a kasseli találkozó volt. Hangoztatta, hogy Kassel után nem változik meg az NSZK politikája. A találkozót nem lehet elszigetelten értékelni, állította, hanem csak összefüg­gésében, a Moszkvában és Var­sóban folyó eszmecserével. A kancellár aláhúzta annak a jelentőségét, hogy a két né­met kormányfő 2 hónapon be­lül másodszor találkozott. A nyugatnémet elképzelésekre — mondta Brandt — nem várt azonnali konkrét választ. Azt, hogy Kasselben nem jött lét­re konkrét megállapodás, Brandt annak bizonyítékaként értékelte, hogy »a szakadék mély és sok türelemre lesz szükség annak áthidalásához«. Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke nyugatnémet kancellár (jobbról­) és Willy Brandt NÉHA AZ AZ ÉRZÉSEM, hogy megszűnők érteni a sza­vak jelentését. Van ilyen be­tegség, bár nem emlékszem rá, hogy mi a neve. Jeleit már ré­gebben is észleltem. A béke itt gyakran háborút jelent, a védelem intervenciót. Az utób­bi napokban ez a súlyos kór újult erővel jelentkezett, ami­kor a televízióban Nixon el­nök, s méginkább mikor Ag­­new alelnök beszédeit hallgat­tam. Amikor Spiro Agnew alel­nök a stúdióban három újság­író kérdéseire válaszolt, sza­vainak jelentése mind homá­lyosabbá, érthetetlenebbé lett, végül minden vagy majdnem minden szava ellentétes fogal­mat jelölt. Először a demokratikus Viet­nam ellen felújított légitáma­dásokról volt szó. Az alelnök ezzel kapcsolatban »önvéde­lemről« beszélt. Így mondta: »Ezt önvédelem céljából haj­tották végre!« Azután áttértek az amerikai csapatok kambodzsai behato­lására. Agnew ismét »■ önvéde­lemről­" beszélt. Amikor az egyik újságíró azt firtatta, mi­féle önvédelemről lehet szó, ha Kambodzsa részéről senki sem támadta Saigont vagy Washingtont, az alelnök »nép­szerű« magyarázatba kezdett: Képzelje el, hogy a másik ut­cában lakó szomszédja bom­bákat gyárt, és otthonában tá­rolja azokat. Vajon ön nem tenné meg a szükséges ellen­­intézkedéseket még akkor is, ha a szomszéd eddig nem do­bott bombát az ön házára?« AZ VOLT AZ ÉRZÉSEM, hogy megint minden szót el­lentétes értelemben használt. Mióta lett Kambodzsa az Egyesült Államok szomszédja? Mivel fenyegeti az Egyesült Államokat? »Azért rendeltük el a kam­bodzsai hadműveletet, hogy csökkentsük a Dél-Vietnamban lévő amerikai csapatok vesz­teségeit« — hallottam a tele­vízióból. Már megint a szavak játé­ka! Hogyan lehet a háború ki­­terjesztésével csökkenteni csapatok veszteségeit? Mr. Ag­a new bizonyára nem csökken­tésre, hanem növelésre, nem önvédelemre, hanem agres­­­szióra, nem bombákkal felsze­relt szomszédra, hanem a kis semleges országra gondolt, amely sok ezer mérföldre van az Egyesült Államoktól (nem egy utcányira, hanem egy óceánnyi távolságra), és soha sem fenyegette az Egyesült Ál­lamokat. A »demokrácia védelméről« beszélnek, de gyilkosságokat értenek alatta; a »vietnamizá­­lásról« írnak, de az eszkaláció­ra, a hadműveletek kiterjesz­tésére gondolnak. Arról szóno­kolnak, hogy »megpróbáljuk elérni a békét«, de ez azt je­lenti, hogy »megpróbálunk hó­dítani­«. Mégis bízom benne, hogy Agnew és társai nem tudják úgy átgyúrni minden amerikai agyát, hogy a rosszat jónak lássák az agressziót önvéde­lemnek, a hazugságot igazság­nak fogadják el. MEGGYŐZŐDÉSEMET IGAZOLJÁK azok az esemé­nyek, amelyek ezekben a na­pokban végigsöpörnek az egész Amerikán. Nixon elnök áprilisi tv-nyi­­latkozatában arról beszélt, hogy Vietnamban közeledik a béke, és 12 hónap alatt 150 ezer katonát rendel haza. Majd váratlanul felújították a VDK bombázását, betörtek Kam­bodzsába. A New York Times szemle­írója, James Reston szerint még Washingtonban is nézet­­eltérések vannak. A szenáto­rok egyik csoportja el akarja érni, hogy az amerikai kong­resszus nyilvánítsa törvényte­lennek a vietnami háború folytatását.­­Az indokínai had­műveletek váratlan kiterjesz­tésével Nixon elnök el akarja vonni az ország figyelmét az inflációról, a munkanélküli­ségről és más problémákról, akkor, amikor mindinkább ki­bontakozik a kongresszusi vá­lasztási hadjárat« — írja a New York Times. — »Lehet, hogy a kormány tevékenysé­gének éppen ez a titkos rugó­ja, de vajon mire vezet ez?« »A főváros kettészak­adt — írja James Beston. — Soha nem volt ilyen nagy a szaka­dás a néhai George McCarty szenátor óta.« NEM A FŐVÁROS szakadt ketté, hanem az ország. Azok­ra, akik tudatosan vagy kény­szerből igaznak fogadják el a hazugságot, és azokra, akik nem tudnak vagy nem akar­nak belenyugodni, hogy a sza­vak jelentése az ellenkezőjére fordul. (G. Borovik) New York-i levél Szavak­­ Amerikában SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. május 23. Ötvenéves az indonéz kommunisták pártja Nincs még egy olyan testvérpárt, amely ily súlyos körülmények között érkezne el alapításának félévszázados ju­bileumához. Tízezrek, százez­rek fizettek életükkel Indoné­ziában azért, mert a marxiz­mus—leninizmus eszméit ma­gukénak vallották, védelmez­ték a nép demokratikus vív­mányait, küzdöttek a neoko­­lonializmus veszedelme ellen. Elviselhetetlen internálótábo­rok, kínzás, éheztetés jut osz­tályrészül azoknak, akik mos­tanában kerülnek a hatalmon lévők kezébe: ötödik éve foly­nak Indonéziában a kegyetlen, véres megtorlások a kommu­nisták ellen. Mégis, öt év is kevés volt ahhoz, hogy kiirtsák, felszá­molják az indonéz kommunis­ta mozgalmat. E rettenetes kö­rülmények között is él, léte­zik a párt, vívja harcát, újjá­építi szervezeteit. Létrejött »Az IKP marxista—leninista cso­portja« néven az az egészséges mag, amely képes felmérni az 1965-ös vereség okait, követ­kezményeit, képes helyreállí­tani a kommunista szervezet lenini normáit, a testvérpár­tokkal való kapcsolatokat. Megállapítja, hogy mind katasztrófa idején, mind jelen­­­leg Mao Ce-tung nézeteinek el­fogadása jelentette és jelenti a legnagyobb veszélyt az IKP- ra. 1965-ben azok keveredtek az »ellenpuccsal«, avagy »meg­előző puccsal« kísérletező szep­tember 30-iak uszályába, akik elfogadták Mao Ce-tung kon­cepcióját, és engedték, hogy Indonéziát a maoista nézetek megvalósítása kísérleti terepé­vé tegyék. A marxista-leninista csoport arra a nagyszabású feladata vállalkozott, hogy ma­ga köré gyűjti a párt józanul gondolkozó, egészséges ele­meit, megszilárdítja a párt és a néptömegek kapcsolatát, s ily módon hozza létre azt kommunista szervezetet, amely a egy forradalmi helyzet esetén képes a tömegek mozgósításá­ra, s akár a fegyveres harc irá­nyítására is. Ilyen párt és meg­felelő forradalmi helyzet nél­kül minden fegyveres akciót elsietettnek, kalandornak nyil­vánít, hiszen azok újabb, ér­telmetlen véráldozatokhoz ve­zetnek, és végeredményben az ellenforradalom malmára haj­tanák a vizet. Ez a marxista-leninista cso­port a párt egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy ismét beilleszkedjék a nemzetközi munkásmozgalom főáramla­tába. Bár az IKP marxista- leninista csoportja tavaly nem tudott részt venni a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai tanácskozásán, mert helyzet lehetetlenné tette, hogy a képviselőit külföldre juttassa, de levélben fordult a tanács­kozáshoz, és kijelentette: »Az indonéz kommunisták mányozzák a nemzetközi tanál­ta­nácskozáson elfogadott doku­mentumokat, amelyek új prog­ramot adnak harcukhoz, előse­gítik az indonéz nép mozgósí­tását az indonéz reakciós erők elleni harcra, a világimperia­lizmus ellen, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializ­musért­. A komunista és mun­káspártok szolidaritási felhí­vása mintegy válaszként azt húzta alá: a tanácskozás hisz a testvérpárt jövőjében, ab­ban, hogy képes lesz leküzde­ni a mostani időszak nehézsé­geit. Maga az a tény, hogy meg­alakult az IKP marxista-le­ninista csoportja, hogy meg­kezdődött a múltban elköve­tett ideológiai, stratégiai és taktikai hibák felülvizsgálata, hogy megszületett az a prog­ram amelynek alapján ennek a nagy múltú pártnak az újjá­szervezése eredményesen foly­tatódhat, arra a reményre jo­gosítja fel a nemzetközi kom­munista mozgalmat, hogy az ötvenéves IKP megbirkózik az ellenforradalom erőivel. Eh­hez a nehéz, bizonyára hos­­­szan tartó és még sok áldoza­tot követelő küzdelemhez kí­vánunk sikereket megújuló in­donéz testvérpártunknak. Sz. I. H­arcok a Kambodzsában Hírügynökségi jelentések szerint a kambodzsai hadmű­veletek egyik központja vál­tozatlanul a Phnom Penhtől északkeletre fekvő Kompong Cham és a vele szemben a Mekong folyó túlpartján levő Tonle Bet város térsége. A fővárosban ugyan hivatalos közleményt adtak ki Tonle Bet bevételéről, a harcok színhelyéről érkező jelentések viszont arról számolnak be, hogy a városban továbbra is elkeseredett küzdelem folyik. Saigonban az amerikai fő­hadiszálláson közölték, hogy az elmúlt héten a vietnami és kambodzsai harcokban össze­sen 217 amerikai katona halt meg. ( TOKIÓ A Vietnami Tájékoztató Iroda hadijelentése közli, hogy a kambodszai partizá­nok május 12-én, 15-én és 16- án több ízben megütköztek az amerikai—saigoni csaptokkal Kompong Cham, Memot és Kompong Chnang tartomá­ nyokban. Ezekben a harcok­ban 850 ellenséges katonát, köztük 250 amerikait semmisí­tettek meg. (AP) Washingtonban iroda nyílt az indokínai háború ellen küzdő amerikai katonák és a törvényhozás közötti kapcso­lat biztosítására. Az iroda megalakulását Jane Fonda filmszínésznő és Mark Lane New York-i ügyvéd, a Kenne­­dy-gyilkosságról szóló »Elsie­tett ítélet« című könyv szer­zője jelentette be egy Wa­shingtonban megtartott sajtó­­értekezleten. Harcok Kampong Travek városának közelében, Kambod­zsában, 45 mérföldnyire a dél-vietnami határtól. (Telefotó: AP—MTI—KS>

Next