Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

A kemizálásé a jövő a mezőgazdaságban A 67. Országos Mezőgazda- k­é • ■ -•ági és Élelmiszeripari Kiállí­tás és Vásár egyik tanúsága, hogy a korszerű mezőgazdasá­gi termelés egyik összetevője, alapja a kemizálás. S ezt nemcsak az bizonyította, hogy a nagy területen kaptak helyet műtrágyát, vegyszereket előállító üzemek, hanem ma­guk a termékek is ezt jelen­tik. Egymás mellett sorakoz­nak a Borsodi Vegyi Kombi­nát, a Budapesti Vegyiművek, a Péti Nitrogénművek, a Ti­szai Vegyi Kombinát,­ az Észak-magyarországi Vegyi­művek, a Tiszamenti Vegyi­művek pavilonjai. Sokan áll­ják körül a KA—26-os heli­koptert is, melynek a jövőben egyre nagyobb szerepe lesz a növényvédelemben. Ha szük­séges, a földtől mindössze öt méterre lebeg, egyenletesen osztja el a vegyszert, felszál­lásához »zsebkendőnyi« terü­let is elég. A Z—37-es repülő­bizonyította azt, hogy ez a gép is egyre »népszerűbb« lesz a gazdaságokban, terme­lőszövetkezetekben. Először a Borsodi Vegyi Kombinát kiállítóhelyét te­kintettük meg. A BVK, az első ötéves terv legnagyobb vegyipari létesítménye az idén tizenöt éves. Tekintve, hogy évről évre növekszik termelés, a mezőgazdaság ke­­a­lizálásának elősegítői között legjelentősebb említhetjük. A kiállított termékek és tár­gyak sorában található az Agronit és a Supernit műtrá­gya is, melyekből naponta 130 vagonnal termelnek. Emellett tízvagonnyi műanyag alap­anyagot is előállítanak. A Budapesti Vegyiművek önálló pavilonban mutatja be termékeit: a használatba ke­rülő gyom- és rovarirtó vegy­szereket, tápoldatokat, mű­trágyákat. Ezeket — szám szerint huszonhétfajta kémiai anyagot — kizárólag a mező­­gazdasági üzemeknek gyárt­ják. Egyik új termékük BUNOVIL. 110 tonnát állítot­­­tak elő belőle eddig ebben az évben. Az igény azonban még ennél is nagyobb: jövőre már 700 tonnát kérnek a gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek. Három esztendő alatt 45 százalékkal növelték a­­ nö­vényvédő szer termelését, tizenhárom új szert hozva for­galomba. Gondoltak a kis há­zikertek tulajdonosaira is: ebben az évben 12 000 tonna kis csomagolású növényvédő szert és műtrágyát küldenek a boltokba. A Tiszai Vegyi Kombinát kiállítóhelyén Kocsán Béla pavilonvezetővel beszélget­tünk. — Harmincnégy százalékos ammóniumnitrátot és negy­venhat százalékos karbamidot állítunk elő. A műtrágyater­melés 46 százalékát mi ad­juk. A TVK hat évvel ezelőtt létesült. Létrejötténél szovjet szakemberek bábáskodtak. Je­lenlegi kapacitását jóval meg­haladva termel. Elsőnek cso­magoltuk a műtrágyát zsákba Ez véleményem etilén sze­rint óriási jelentőségű, mert a tárolást segítjük elő vele. Félmillió tonna műtrágyát biztosítunk évről évre a me­zőgazdaságnak. Most próba­üzemei egy polyetilén előállí­tó gyárrészünk, mely szintén a csomagolást könnyíti meg. Fóliák is készülnek ebből az anyagból. Nagyon jó, hogy — akár a borsodiakat veszem, akár a pétieket — verseny­társaink vannak. A mezőgaz­daság látja ennek hasznát. A jövő útja a kemizálás, és ez azt jelenti, hogy akadnak majd újabb versenytársak is talán. Zsúfolásig megtelt a nö­­vel­­­­vényvédelmi pavilon. Grafi­konok, képek, vegyszerek kí­nálják magukat olvasásra, vizsgálódásra. Az indulás nem volt zökkenőmentes, hiszen a felszabadulás után 1947- től 1950-ig a vegyszeres védeke­zés kialakítását a korszerűt­len­­ eszközök, a hiány akadályozták. szakember- A nö­vényvédelem a szőlő és a gyü­mölcsfák permetezésére kor­látozódott. 1954/55-ben alakul­tak meg a megyei növényvédő állomások, amelyeknek fel­adatai között ma is ott szere­pel a kártevők elleni védeke­zés végrehajtása és a szakta­nácsadás. 1960-ig a védett te­rület az eredetinek 2,5-szere­­sére növekedett. Ez azonban nem jelenthet megállást, hi­szen egyre több szövetkezet­ben ismerik föl a kemizálás jelentőségét, egyre több gaz­daságban helyettesítik a kézi erővel végzett verejtékes munkát a mennyiségben és minőségben is sokkal nagyobb hatásfokú vegyszerezéssel Leskó László gépet »csodálok« nagy száma Sok látogatója van a Tiszai Vegyi Kombinát bemutatójának. Részlet a Borsodi Vegyi Kombinát bemutatójából. Munkásőrök a volánnál? Éjszaka, s ha kell, vasárnap is Az árvíz elleni védekezés, a helyreállítás munkái nagyon hátráltatták a közúti szállítást. Nemcsak azokban a megyék­ben, ahol a víz pusztított, ha­nem országszerte, hiszen a ve­szélyeztetett területekre min­denünnen küldtek szállító jár­műveket. i­s Igen nehéz ősz előtt ál­lunk. Cukorrépából 44 ezer tonnát, az útépítkezésekhez 15 ezer tonna követ kell szállíta­nunk. A napi élelmiszer-kül­demények, a darab- és túrajá­ratok elindítása sem könnyű, hiszen csak a rendszeres élel­miszer-szállításhoz, az üzletek ellátásához naponta húsz te­hergépkocsira van szükség. Sok a beteg, a szabadságon lé­vő gépkocsivezetőnk, ezért örülünk annak, hogy a Mun­kásőrség Országos Parancsnok­sága a közlekedési vállalatok segítségére sietett, s hozzánk is vezényeltek jogosítvánnyal rendelkező munkásőröket, aki­ket a vezető nélkül álló gépko­csijainkra ültetünk — mondot­ta Suri Sándor, a 13. sz. Autó­­közlekedési Vállalat igazga­tója. A vállalat oktatótermében találkoztunk azzal a tizenöt munkásőrrel, aki egy hónapig önként részt vesz az AKÖV feladatainak megoldásában. Figyelmesen hallgatták Kardos Gyula és Gróf István szavait, akik a vállalati okmányok ke­zeléséről, a közlekedési szabá­lyokról, műszaki ismeretekből tartanak számukra tájékozta­tást. Aztán gyakorlati vezetés következett, majd oda indul­tak, ahol a legégetőbb a mun­ka. Kiss Ernő, a Szövetkezetek megyei Értéke­sítő Központjá­nál személy­gépkocsi-veze­tő. Elsőnek je­lentkezett , vétlenül nem szenvedtem. Kö­telességemnek érzem, hogy legalább ezzel a vállalással részt vegyek az összetorlódott munkák ellátásában. Az éjsza­kázás sem szokatlan, s remé­lem, a tehergépkocsi sem lesz az. Matiz Imre a munkásőrség­nél szerezte jo­gosítványát, az építőipari vál­lalatnál darus­kocsin dolgo­zik. — Szeretnék itt is munkagépre kerülni, mert ezt a feladatot jobban tudnám ellátni. De h­a szükséges, akkor tehergépko­csit vezetek. Tudom, vasárnap is dolgoznunk kell, mert a cu­korgyárnak állandóan kell répát szállítani. A vállalatnál a sokszor még ünnepen is dol­goztunk, itt is szívesen dolgo­zunk, amikor csak kell. Schneider Emil munkásőr már nyugdíj­ban van, hat­vanegy éves, mégis vállalko­zott erre a fel­adatra. — Jó erőben érzem magam, s noha munka­helyemen, az Áramszolgáltató Vállalatnál személygépkocsi-vezető tam, bízom abban, hogy a te­hergépkocsit éppen­ úgy el tu­dom majd vezetni, s erővel is bírom az éjszakázást, meg a vasárnapi munkát. Egy hónap után helyükbe újabb tizenöt munkásőr lép, feladatra a kö- I akik ugyancsak egy hónapot vetkező sza­­t töltenek el a volán mellett, vakkal: — Az­­ árvíztől én köz-­­ Sz. L. MAI KOMMENTÁRUNK Több százezer hold, milliós értékek »Rendkívül nehéz a hely­zet« — ez a megállapítás hangzott el tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsági ülésén, mikor az időszerű me­zőgazdasági munkák helyze­téről, az őszi feladatokról, a felkészülésről tanácskozott a testület. A nehézségek, a bajok ok­á­­val, a már lassan bizonyossá váló kiesésekkel nem kívánok foglalkozni. Ismertek ezek. S végső soron most az adott helyzetben az az elsődleges, a legfontosabb dolog: mit lehet és mit kell tenni, hogy az ös­­­szetorlódott munkákat, a je­lentősen megsokasodott fel­adatokat maradéktalanul és jó minőségben elvégezzük. Lehet, hogy ez az utóbbi mondat egy kicsit elkopottnak tűnik, többször is használtuk már. Ám aki végiggondolja a helyzetet, látja a holnap vi­szont a rendelkezésre álló ké­zi és gépi erő kevesebb a kel­leténél. Megoldhatatlan tehát a feladat? Erre a kérdésre csak egyértelmű nemmel le­het válaszolni. Csak az átla­gosnál több erőt, gondossá­got, több odaadást kíván! Nemcsak a feladat közvetlen végrehajtóitól, akik például ezen az őszön nem nélkülöz­hetnek egy olyan munkaerő­­mérleget, amilyen nemcsak egy hanem több szervezeti megoldást is kidolgoznak elő­re, tudva azt: ha így és így változik meg az idő, akkor, ezt és ezt kell tenni, hogy győz­zék a munkát. De többet kí­ván ez az időszak mindenki­től, akinek valami köze, kap­csolata van a mezőgazdaság­gal. Beleértem ebbe az egyre nagyobb szerepet játszó ipart is. Ennél a gondolatnál első­sorban a mai termelés kulcs­mértek,tennivalóját, sőt to­­ fontosságú tényezőire, a to­vább is lát, számol a követ­kezményekkel, az tudja, miért van az idén különös hangsúlya, fontossága ennek a követelménynek: maradék­talan és jó minőségű munkát! A részletesség igénye nél­kül idézem fel, hogy me­gyénkben ezen az őszön mint­egy 170 ezer hold gabonát kell elvetni, 150 ezer hold ku­korica és mintegy 32 ezer hold burgonya, cukorrépa és napraforgó vár betakarításra, ezen túl ott van a 200 ezer hold őszi mélyszántás, a 35— 40 ezer hold istállótrágyázás. Százezer holdak várnak mun­kára, milliós értékeket jelen­tenek részben az idén, rész­ben jövőre az üzemeknek. Vi­pekre utalok. Arra például, hogy még nem érkezett meg a 30 visszaigazolt ZMAJ ku­­koricabetakarítóból egy sem,­­vissza van 52 vetőgép szállí­tása — és sorolhatnám to­vább. Azzal együtt, hogy az eddigi erőfeszítésekért elis­merés illeti a szállítókat, a forgalmazókat, ezekről a sú­lyos gondokat jelentő tények­ről beszélni kell — és termé­szetesen tenni is. Hogy hol­napra ne legyenek ilyen gondjaink. Rendkívül nehéz a helyzet, de most van az ideje, hogy szervezetten, felelős törődés­sel megbirkózzunk ezekkel a nehézségekkel. V. M. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 197P.­mber 1". Van mit tenni ,1 form­ja a termékfor­galmazásban jelentős változásokat hozott. A mező­sán. Megváltozott gyakorlat, példák bizonyították, hogy az egységes állásfoglalás milyen eredményeket hozott az áru­gazdasági nagyüzemekben egy értékesítésnél, mennyi vitát, sor­kötöttség megszűnt, és új, a korábbitól eltérő ked­vező lehetőségek nyíltak a termékek, termények érté­kesítésére. Valaki úgy mondta: »Nap­jainkban nemcsak termelni kell tudni, legalább ugyan­ennyire fontos a megfelelő, jó értékesítés.« Nagyon is helyénvaló ez a megállapítás, hiszen az üzem minden fá­radozása, befektetése, erőfe­szítése az áruk értékesítésé­vel térül meg. Természetes, hogy a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervei, a területi szövetségek, megkü­lönböztetett gondot fordíta­nak a gazdaságoknak erre a fontos tevékenységére. Támo­gatják, segítik őket abban, hogy a lehetőségekhez ké­pest előnyösen értékesíthes­sék munkájuk gyümölcsét, a termelt értékeket. Röviden: valóban a szövetkezetek ér­dekeit képviselik a partne­rekkel szemben. És nemcsak akkor, amikor viták, nézetel­térések adódnak a minden­napok során, hanem — mint­egy ezt megelőzve — már a szerr­ődések kialakításánál. A módszer nem új. Ahogy a múlt évben, az idén is tár­gyalásokat folytat a három szövetség a mezőgazdasági termékeket, terményeket át­vevő és feldolgozó vállalatok­kal, s a tapasztalatok alap­ján igyekszik olyan megál­lapodásra jutni, hogy az egy év munkáját döntően befo­lyásoló értékesítési szerződés mindkét fél érdekeit egy­aránt tartalmazza. »Az, hogy egységes, közös álláspontot alakítunk ki — mindenképpen jó, javunkra válik« — ezt a gondolatot többen is megfogalmazták, kifejezésre juttatták a három szövetség elnökségének leg­utóbbi együttes tanácskozó­nézeteltérést lehetett meg­előzni a megalapozott körül­tekintéssel elkészített szerző­déssel. Hogy még nincs min­den rendben, hogy az áru­­kapcsolatok nem minden esetben nyugszanak igazi partneri elveken, azt bizo­nyítja, hogy egy sor szerző­désformánál módosítást kér­tek és várnak a nagyüzemek, hogy élénk vita alakult ki ezen­ a tanácskozáson, ahol egyetlen témáról, a jövő évi szerződésekről cseréltek vé­leményt az elnökségek tagjai. S­orra venni hosszas lenne — és nem is az a célunk —, hogy me­lyik felvásárló vállalattól mit várnak és kérnek a ter­melőüzemek. Az igények és javaslatok mögött egyetlen gondolat húzódik meg: ta­lálja meg számítását, tisztes­séges hasznát a forgalmazó vagy a feldolgozó vállalat, de ugyanakkor érvényesüljön, jusson kifejezésre a szövet­kezet, a termelőüzem érdeke is! Alapvető követelmény, elv ez — bár korántsem egyszerű a gyakorlati meg­valósítása Az érdekképvise­leti szerv, a szövetség sokat tehet ezért — és tesz is. Akkor, amikor kimondjuk, hogy van mit tenniük a me­zőgazdasági termékeket fel­vásárló és feldolgozó vállala­toknak az árukapcsolatok ja­vítására, hogy valóban közös érdek jusson kifejezésre az értékesítésben, szólni kell ar­ról is, hogy ez a követel­mény vonatkozik a termelő­üzemekre is. Éppen ezen a közös elnökségi ülésen ki­alakult vita világított rá — ahogy elhangzott —: »a ma­gunk háza táján« is van mit javítani. Jó néhány üzemben nem ismerik kellően és megfele­lően az áruértékesítésre, a szerződéses feltételekre vo­natkozó rendelkezéseket. Ez a körülmény sok hibának, gondnak és problémának a forrása. Egy üzleti kapcsolat­ban az átadó és az átvevő két különböző érdeket kép­visel. Ha az egyik fél a kettő közül nem rendelkezik kellő tájékozottsággal,­ felkészült­séggel, akkor bizony könnyen megesik, hogy hátrányos helyzetbe kerül, esetleg be­csapódik. • Ezzel a gondolat­tal elérkeztünk ahhoz, ami korántsem mai kívánság: legyen minden nagyüzemben kellő szakismerettel rendel­kező áruátadó! Bár szó volt erről már korábban is, lé­nyeges változás, fejlődés nemigen tapasztalható a me­gyében. A miértre nehéz magyarázatot találni, hiszen éppen az üzem érdeke kí­vánná ezt meg. A termelés és az értékesítés között az üzemben így bizonyos ellent­mondás van. Addig, amíg a termelést egyre több, jól fel­készült szakember irányítja, az ezzel egyenrangú értékesí­tés »valakinek« a gondja. »Valakinek« aki nagyon sok helyen éppen ott van az áruátadásnál. Hogy ez aztán milyen következményekkel jár, azt maguk a gazdaságok tudják a legjobban. A tapasztalatokból — és ebből a tanácskozás­ból is — következtetés­ként megállapíthatjuk: van a­mit tenni, van mit javítani mezőgazdasági termékek forgalmazásában. Most a jövő évi szerződéskötések küszö­bén, az áruértékesítés előké­szítésénél ezeket a tenniva­lókat felelősséggel kell szám­ba venni. És nemcsak szám­­­bavételre, hanem tettekre is szükség van, hogy a term­e­lők és a felvásárlók kapcso­lata tovább javuljon, együtt­működésük a népgazdaság igényeinek szerűsödjön.megfelelően­­ kor­ Vörös Márta

Next