Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Változások a budapesti közlekedésben A KELET—NYUGATI Met­ró­ vonal teljes hosszának megnyitása Budapest felszíni közlekedését is lényegesen megváltoztatta. Villamos és autóbusz járatok szűntek meg, módosították egy sor közleke­dési eszköz útvonalát, új já­ratokat indítottak. A válto­zást, a Metró és a csatlakozó felszíni járatok útvonalát tér­képek szemléltetik szerte a városban, elsősorban az érde­kelt helyeken, a pályaudvaro­kon, a Metró megállókban. Százezer röplapot, 15 ezer tér­képpel illusztrált tájékoztatót osztanak szét az utazóközön­ség között. Dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter a Metró ünnepélyes átadása­kor találó hasonlattal illette az új létesítményt, amely olyan forradalmi vá­­t­ozást hozott Bu­dapest közlekedésében, mint annak idején a Lánchíd fel­építése. Lényegében új híd született, de most már a Du­na medre alatt. S egy új híd hogyne javítaná, változtatná, a főváros közlekedését. Az Örs­ vezér tér és Déli pá­lyaudvar közötti tíz kilométe­res távolságot a Metró szerel­vények 18 és fél perc alatt te­szik meg. Naponta fél millió utas kulturált, gyors közleke­dését biztosítva. Közvetlen át­szállással kapcsolatot nyújt nemcsak a gödöllői, hanem a Szentendrei HÉV-vel is, köz­vetlen összeköttetést teremt a­­ Jeti és a Déli pályaudvar­ral. A kelet—nyugati Metró vo­nal megnyitása Budapest fel­színi tömegközlekedésében is nagyarányú változásokat ho­zott. A módosításokat hos­­­szas, tudományos munka előz­te meg, közlekedési, város­­rendezési szakemberek, társa­dalmi szervek vitája, vizsgá­lata alapján. A módosítások az utazás gyorsítását, kultu­ráltságát célozzák. Az új la­kótelepek jobb összekötteté­sét, s a távlati közlekedési terveket is figyelembe vették. Megszüntettek, illetve mó­dosítottak olyan villamos és autóbusz járatokat, amelyek­nek útvonala megegyezett a Metródéval, amelyeknek egyes állomásai most gyorsabban érhetők el a föld alatt, vagy Metró és más járat kombiná­­ci­ójával. December 23-tól új utakon így megszűnt a 4­ A, 9 A, 44/A, 57 és­­ 17 A jelzésű vil­lamos, a 19/A, 25 Y, 39 A, 105 és 156 jelzésű autóbuszjára­tok. Módosították a 4, 9, 18, 19, 44, 47, 63, 67, 68 jelzésű villamos, az 5, 11, 16, 19, 39, 56, 60, 99, 99 Y, 107-es autó­busz útvonalát. A 4-es villamos a lágymá­nyosi lakótelep és a Moszkva tér között közlekedik. (A Fe­hérvári úton a 9, 47 és a 18- as villamos pótolja, a 4-es villamost, a Margit híd budai hídfőjénél lévő régi végállo­mást pedig a hídfő rendezése tette fölöslegessé.) A 9-es járat a budafoki Varga Jenő tértől a Batthyány térig halad, a Móricz Zsig­­mond körteret és a budai rak­partot érintve. A 18-as Albertfalva kitérő­től a Móricz Zsigmond kör­tér, Bartók Béla út, Gellért rakpart, Attila út, Krisztina körút, Moszkva tér útvonalon jut el a János kórházig. (A já­rat megszűnő óbudai szaka­szát a 11-es villamos, s a Batthyány térig közlekedő HÉV helyettesíti.) A 19-es villamos december 31-ig haladékot kapott. Az új esztendőben a Kelenföldi pá­lyaudvart köti össze a Batthy­ány térrel. Így a pályaudvar és a Metró között teremt kap­csolatot, s a dél-budaiaknak le­­sz gyors járatuk. A 44-es új útvonala a Rá­­kospatak — Csömöri út — Thököly út — Baross tér vég­állomás lesz. (Megszűnő bu­dai szakaszát a 18-as pótolja.) A 47-es a Marx tértől Bu­dafokig közlekedik a Kiskör­úton, a Szabadság-hídon és a Fehérvári úton áthaladva. A 63-as a Nagyvárad tértől indul, az Üllői úton, a Mú­zeum körúton át a Madách térre érkezik. (Megszűnő bu­dai szakaszán a 18-as villa­mos helyettesíti.) A 67-es MÁV-telep, Erzsé­bet királyné útja, Baross tér útvonalon jár. (A Rákóczi úton a továbbiakban a Metró pótolja.) A 63-as ugyancsak decem­ber 31-től közlekedik új Ba­ross téri végállomással, s on­nan az Örs­ vezér térig jár. A Batthyány térig közle­kednek a szentendrei, békás­­megyeri HÉV-járataik. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a megváltozott autóbusz útvonalakat. Az 5-ös autóbusz a Március 15 tér és a Pasaréti tér között az Erzsébet­ hídon, a Krisztina körúton és a Moszkva téren át, az eddiginél rövidebb sza­kaszon közlekedik. (Megszűnő pesti szakaszán új autóbusz­­járat a 74-es pótolja.) A 11-es járat útja viszont hosszabb. A Nagybányai út­i végállomástól a Mechwart tér helyett a Mártírok útján és a Csalogány utcán keresztül Batthyány térig közlekedik.a A 16-os Moszkva téri vég­állomása változatlan, de az Erzsébet-híd helyett a Lánc­hídon jut át Pestre, az Engels téri új végállomásra. A 19-es útvonala Gvadányi utca — Fogarassi út — Kere­pesi út — Dózsa György út. (További pesti szakaszát Metró pótolja, Budán pedig a a 39-es.) Rövidebb a 39-es autóbusz útja, a Dániel útról a Kriszti­na körúton, az Alkotás utcán át a Goldmark Károly útig közlekedik. (Megszűnt pesti szakaszát a 89-es, 81-es bu­szok pótolják.) Az 56-os Pesthidegkútról a Moszkva térig szállítja csak az utasokat. (Részben a Met­ró, részben az 5-ös autóbusz bonyolítja le a forgalmat meg­szűnő útvonalán.) A 60-as Óbudát köti össze a Batthyány térrel , a Met­róhoz csatlakozva. A 99-es és a 99/Y Pester­zsébetről indulva a Kulich Gyula térnél változtatja út­vonalát, a Baross utca helyett a Karácsony Sándor utca — Mátyás tér — Népszínház ut­ca felé halad, Körúti végállo­másáig. A 107-es (december 31-től) a Bosnyák tértől a Kelenföl­di pályaudvarig közlekedik, a Thököly úton, a Rákóczi úton, az Erzsébet hídon és a Bar­tók Béla úton keresztül. (Zug­lóban új járat a 75-ös autó­busz pótolja eddigi szakaszát.) A közlekedés javítására, a Metró-vonallal kapcsolatban több új autóbusz-járat is in­dul. A 2/Y a Déli pályaudvar — Böszörményi út — Stromfeld Aurél utca — Fodor utca vo­nalon körforgalomban jár. A 7/A (december 31-től) Ba­ross térről indulva a Rákóczi úton, az Erzsébet­ hídon és a Bartók Béla úton a Kelenföl­di lakótelepig biztosítja a for­galmat. E járat ideje 16 perc, s négy percenként indulnak a buszok mindk­ét végállomás­tól A 74-es útvonala a Madách tér — Dohány utca — Land­ler Jenő utca (visszafelé Dem­­binsky utca, Wesselényi utca) Ajtósi Dürer sor — Hungária körút — Kacsóh Pongrác út — Csáktornya patak. A 74/A a Csáktornya patak­tól azonos a korábbi 25 Y út­vonalával. A 75-ös az Öv utca — Szug­­ló utca — Lumumba utca — Egressy út — Népstadion út — Hungária körút — Kerepesi úton — a Dózsa György útig közlekedik. A 09 A útvonala a Baross tértől a Rákóczi úton, az Er­zsébet­ hídon és az Attila úton a Mikó utcáig halad. A 103-as, mint gyorsjárat a Karinthy Frigyes út — Nagy­tétényi út — Angeli utca kö­zött bonyolítja le a forgalmat. A 181-es is gyorsjárat, amely az Üllői úti lakóteleptől a Madách térig közlekedik. * * * A SZAKEMBEREK megál­lapították, hogy a villamos­­vonalak változásai naponta 380 ezer utast érintenek. Az utazás gyorsasága vagy költ­ségei szempontjából 36 száza­lékukat előnyösen, 23 száza­lékukat kedvezőtlenül érinti, 41 százalékának utazását nem befolyásolja. Az autóbusz-já­­ratok változásai naponta 245 ezer embert érintenek, 43 százalékukat előnyösen, 6 százalékukat hátrányosan, többiek­­ számára nem jelent a sem előnyt, sem hátrányt a változás. K. M. Somogyi Néplap Vizsgáznak a transzformátorok ■­­ ■ ■ ■ ' 1­7 , /ü «r Havonta több ezer darab törpe transzformátort mérnek be a VBKM­­ mássági Gyára transzformátor üzemének dolgozói műszereikkel. Kaposvári Villa- Ajándékon Orsóséknak Talán Orsós József és csa­ládja ünnepelt a legboldogab­ban karácsonykor és az azt követő napokban. Orsós József még fiatal em­ber, tsz-rokkantsági nyugdíjat kap, s hat gyermeke van. Kö­zülük a legidősebb leány alig múlt tízéves, a legkisebb pe­dig négy. Nagy baj, ha ilyen nagy családnál az apa nem tud keresni, s bizony nem­csak a forintokra, de még a fillérekre is nagy szükségük van ... Rendes náluk a ház környé­ke, annak belseje. Szegényes ugyan, de tiszta a bútorzat, er­ről tanúskodik a gondosan be­vetett és letakart ágy, asztal. Tiszták az ablakok, a falak, a lakás padozata. Pedig az édes­anya is nagyon elfoglalt, hi­szen 1970 óta tagként dolgo­zott a helyi szövetkezetben. Ott volt Mari — mert így hívja mindenki — a csak tsz minden munkájában az asszo­nyok között, mégpedig nagyon gyakran az élen járóikkal. Nem kellett biztatni, szívesen dol­gozott nap nap után mindad­dig, míg ő is meg nem bete­gedett. A betegség ágynak döntötte, kórháziba került, s hetekig ott feküdt. Hiányzott is távolléte az ott dolgozó asszonyoknak, így ve­tődött föl beszélgetés közben az asszonyoknál: — Ugyan milyen ünnepük lesz Orsóséknak? Lesz-e en­nivalójuk az apróságoknak, a beteg embernek és asszony­nak? Ekkor azt mondta Papp Ist­vánná, elnöke:a tsz nőbizottságának — Olyan ünnepük lesz, ami­lyet mi nyújtunk nekik. S azon nyomban el is hatá­rozták, hogy az ünnepekre gondoskodnak a családról. Az elhatározást tett követte. Az ünnepek előtt lisztet, zsírt, cukrot, vajat vásároltak vagy hatvan tojást adtak ös­­­s­sze, kalácsot, többféle süte­­m­ényt, még tortát is sütöttek. Aztán karácsony szombatján földíszítették csillagszórókkal szaloncukorra­, a karácsony­fát, kosarakba rakták az enni­valót, az ajándékokat, s este­felé az öt asszony — Papp Istvánná, Kalmár Jánosné, Ko­vács Imréné, Kiss Horváth Jó­zseff­e és Takács Györgyné — elvitték Orsósékhoz. Nem lehet elmondani, nem lehet leírni azt az örömet, amit az öt asszony tapasztalt. Örömében sírt az Orsós csa­lád, s Velük együtt az aján­dékot vivő öt asszony is... Amikor papírra vetjük e so­rokat, eszünk­be jut; vajon hol volt nagyobb az öröm: s a. ajándékozottaknál vagy az aján­dékozóknál. Hisszük, hogy a boldogság érzése töltötte b­­ a sziveket, mindkét rész­­ét egyaránt, a szeretet ünnepén. K. J. í 2. ? — Gyere velünk, kisfiam. Ne ífélj csak, majd mi gondodat ? ? viseljük. — No? Eljössz velünk Né­?­metországba? — kérdezte a # fférje is, Gábor bácsi. Megvonta a vállát. Hiszen # ?nem volna rossz. Volt már úgy az őszön, hogy őt is kiviszi Magda nénje Né­metországba. De akkor nem lett a dologból semmi, mert a német katonaság őt nem vál­lalta, csak a nénjét. Pedig nem való volna az egy asszonynak, elcsavarogni egyedül a kato­nasággal. Ahogy kiment később félre­­dolgát végezni — csak a fal emellé, mert csupa rom volt az­­ állomásépület, s nem tudott el­igazodni, a klozet merre van ?— az ember utánament. Meg­­, ? simogatta az arcát. — Egyszóval elviszünk ma­rgónkkal, Péter, Németország­ba. De ne is haragudj, fiam, azt tudnom kell, nincs-e vala­milyen betegséged ... Ki kellett nyújtania a nyel­­­­vét, és az ember megnézte,­­mint az orvosok szokták. Majd kigomboltatta vele a nadrágot. Tudta ő már akkor, hogy nem a betegség miatt. — Jól van, fiam. Jöhetsz ve­lünk, nincs semmi bajod. Gábor bácsinak kellett szó­lítania ezentúl. Az asszonyt meg Rebus néninek. — Rokon gyerek — mondo­gatta Gábor bácsi, már a vo­n naton. — Elveszítette a szüleit nagy felfordulásban, azt sem tudja, szegény, élnek-e, halnak-e. Nem hagyhattuk magára... Nagyon rendesek voltak hoz­zá. Senki nem mondta volna róluk, hogy vadidegenek. Gá­bor bácsi mindig kiverekedte az ő részét is, ha osztottak va­lamit a menekülőknek. Még szállást is úgy keresett — nagy volt a tömeg, nehéz volt szál­láshoz jutni —, hogy rögtön bejelentette: »Gyerekkel va­gyok !« De ezek a barátságtalan né­pek, ezek nem adtak sem szál­lást, sem ennivalót, csak var­­tyogtak valamit a zörgetésre. Pedig Gábor bácsi ért a nyel­vükön, és beszélt is velük, az­után csak magyarul káromko­dott Magyar pénzért ezek nem adtak semmit, cigarettát vagy takarót kértek. Volt éppen ta­karójuk, jó pár darab, Gábor bácsiéknak, meg cigaretta is egy teli hátizsákkal, de nem akarták a csereholmit elher­dálni. Ki tudja, meddig elhú­zódik még a háború, időbe tart, míg Hitler kibékül az amerikaiakkal, és megindul­nak az orosz ellen. Sok csomagjuk volt. Ki sem igen bontogatták, lehetett ott még egyéb is. Amikor le kellett szállniuk a vonatról, mert nem ment to­vább a vonat, Gábor bácsi va­lahonnan egy nyikorgás baba­kocsit szerzett. De abba sem fért bele minden, jutott mind a hármuknak cipekedni való. Elég nagy kín volt tegnap a babakocsival meg a csomagok­kal a meredek úttalan­ úton felkecmeregni ide, a faházhoz. De tele volt a falu menekülők­kel, sem szállást nem kaptak már, sem ennivalót. A kövér Rebus néni fújta­tott, szuszogott. Minden kőha­­jításnyira leállt megpihenni. — Éppen bolondok napja van — mondta. — Velünk az­tán járatják a bolondját... Ma hajnalban ő arra eszmélt, hogy betakargatja valaki. — Aludj csak, kisfiam. Ko­rán van még, aludjál szépen .. . Később, amikor felébredt, fázott. A tegnap esti takaró he­lyett — pedig biztos, hogy ta­karóval feküdt — csak a saját kabátja volt ráterítve. gyárra egyáltalán nem is sonlít,­ha­^ FEKETE GYULA­wmmmmammmmmmmmm ^ A fiú meg a katonák Egy leharapott ujj a spirituszban Tizenöt évvel ezelőtt, 1958. január 5-én halt meg Kitten­­berger Kálmán Afrika-kutató, zoológiai gyűjtő. A nagy ma­gyar vadász hat alkalommal kereste föl Afrika keleti ré­szének Egyenlítő-vidéki ré­szét, és több mint 10 évet töl­tött a vadonban. Több tízezer példányból álló, fajokban is gazdag anyagot gyűjtött. E gyűjtemény, mintegy fajfajt tartalmazott, s 300 ál­az öt legveszélyesebb — általa lőtt — vadak (oroszlán, elefánt, kafferbivaly, leopárd, orr­szarvú) száma is körülbelül kétszázra tehető. Kittenberger a Brassói-ha­vasok szomszédságában, Ta­­rangban tanítóskodott, amikor Bárányos József, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori fő­­preparátora levélben értesítet­te az afrikai út lehetőségeiről. 1902 karácsonyán — mint a múzeum megbízottja — indult el első afrikai útjára. Afrikába érve beteg lett, és a Mostig vezető úton is a ma­lária gyötörte. A gyógyulás után megkezdte a madarak, s különböző rovarok gyűjtik­ , és szorgalmasan tanulta a V ger nyelveket. Fél évszázad­a később a Váci utcában e­­légett kiszváhili nyelven kö­szöntött, aki az örömtől csak­nem a »fehér rokon« nyakába borult. Kittenbergert, mint vérben: vadászt a nagy, veszélyes va­dak elejtése is izgatta. Egyi­­kalommal mocsaras, füves te­­­rületen, lapulóhelyükről előbb egy nőstény, majd két hím oroszlán bújt elő. Gyors lövé­sekkel mindhármat leterítette. Az egyik támadó hímet az is­mételt lövés a vadásztól alig három méterre állította meg rohanásában. Az eredményt­, vadászatról Kittenberger így­­ írt: »...bár egy pillanatra el- Gábor bácsiék sehol. Se a# fogott egy parányi szánalom­­gyerekkocsi, se a sok csomag. # érzés, mégis büszkén álltam a »Akkor meg én vissza is me­r fotografáló masina elé, mert gyek« — határozta el, miután# — hiába! — három oroszba dűl* maríd?1 ^ hW egyeA P ®” alftlt még »Ki tudja, másik Győr volt-e £ lőtt vadászember ...«n«mi«en -Z csakugyan. Lehetséges, nin­­ csen is másik Győr... Elcsal­# figyelmeztették ■ tak ezek engem.« f ,,,,,,,, Megtapogatta a tarisznyáját.#­­ e ’ ogy De éppúgy keményre volt? lőjjön, hanem madár és apr­­tömve: nemigen hiányzott, be­# vszlak oveitásöf»« « ónn nem azért nagy vadakat épp e" tömve: nemigen hiányzott be­ Jj vadak gyűjtésére« lóié semmi. J madarászás köziben érte Észrevette az odakészitett# . ,, , , papírcsomagot a fejénél. Fél­?0, an vanaszkaland az oras bevágott ragacsos pékkenyér ? Iónnal, hogy csaknem az él volt benne, meg egy darabka ? tével fizetett. A támadó oro­­füstöletlen, sózott szalonna Sa­lán az első lövéstől összeese a tegnap esti vacsora marade-i , ha: szójabab konzerv. Azt na-í”e az is,m­etlesn*l a puska c* gyón nem szerették. J tortokot mondott. Az ágon!*/' »Valameddig megleszek én ! fenevad a vadászra ugrott ezzel - gondolta,­­ csak jó emberek voltak. Azért, az étellalál harcban is. Ha ilyesmire van figyelmük.« »Nagyon messzire nem ér­hettünk még. Arra tartok majd, mindig csak egyenesen, arra, amerről a civilek jönnek. Hiába, ha egyszer nem tudok a nyelvükön. Még kenyeret sem tudnék kérni.« # tette, ». . . Bár ha tudnék, ezek ak­? m­ ak­­kor sem adnának. Se kenyeret,? 1956-ban a puskaagyát a vadállat száj nyomni, de a vad akkor 1,­zének ujját is átharapta, szerencsés harc után azt ujját, amelyet már csak a bí tartott, levágta, s elküldte a spirituszi múzeum se semmit. Gábor bácsinak sem, fában okozott tűzben múzeum állattá­adtak„ , rauan OKozott tűzben gyűjte­»Oroszországban volna jó] ^nek egy része elpusz­­ott én már tudnék kenyeret tult’ Ma a Természettudomá­­k érni. Daváj kleba,­ dájminye? női Múzeumban megmentett kleba ... Érdekes, hogy a ma­? zsákmányai, valamint gazdag tapasztalatait megörökítő mű­vei őrzik Kittenberger Kál- (Folytatjuk.) #mán emlékét

Next