Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

Gyermek és művészet Két eltérő tapasztala­tot őrzök. Rákospalotán "Lila iskolában­“ mohón néz­­­ték alig tizenévesek Nagy Előd harsány színekben vil­­lódzó képeit Ingerszegény környezetben élnek, fa, ma­dár nincs a környéken, így a színek vitaminját számuk­­ra egyedül a művészet biz­tosítja, biztosíthatja. Más irá­nyú felismerés ért Kiskun­félegyházán, ahol Molnár Elek kerámiáit vizsgálgatta vagy húsz tanyai, kunszállási vadóc. Gyönyörködtek, vitat­koztak. Miért van ilyen­ feje a csikónak, és a bocinak? A természettel egyeztették a műveket. Nyivánvaló, hogy­ha nem is a városi, de a la­kótelepi gyerek esztétikai in­gerhátrányban van a fák, ál­latok között növekvő társával szemben kevesebb élményhez­ jut. A képzőművészet saját lényege mellett ilyen esetek­ben­ hajnalt, tücsökszót folyó­partot, dinnyeföldet is helyet­tesít azoknak, akik ugyan fürdőszobás lakásban élnek, de reggelente nem rigófütty ébreszti őket, szemüket nem füzeá ápolja, akik nélkülözik az évszakok összkomfortját. Nem egyszerű probléma ez, a fejlődésnek egyik alatto­mos veszélyzónája, s e hiány m­iatt városi iskolákban két­szeresen fontos a szilaj szí­nekbe öltöző műtárgy jelen­léte, hiszen humanizálja a gyerekek hétköznapjait. Lo­vak, kecskék, lepkék, pipa­csok helyett a művészet ön­törvényeivel. Ki a hátrányos helyzetű gyerek? Ha ráckevei cigány­­gyerekek és Skodából kiszál­ló pesti diákok, rajzait hason­lítom össze, melyeken a ta­vaszi Dunát ábrázolják, szabad mezőt, megdöbbenek. a Az egyik rajzon füvek nőnek és virágok, a másikon autót mosnak, és a szülők vesze­kednek a vízhullámok köze­­­­­lében. * Amikor a tényeket felso­roltam, a valóság tiszteleté­ből tettem. A helyes haladá­si irány résznegatívumait is módosíthatjuk azonban. A képzőművészeti alkotások vá­rosi iskolákban «megtámad­ják­« a gyerek képzeletét, nem engedélyezik a fantázia kényelmét, s örvendetes az, hogy Budapesten egyre több műtárgy válik a gyermek immár állandó környezetévé. Sok jó út gyakorlását ér­zékeljük. Szabados Árpád grafikusművész és Várnagy Ildikó szobrász évek óta hasz­nos képzőművészeti alap­­gyakorlatokat tart a Nemzeti Galériában: érdeklődő gyer­mekeiknek — a Szépművésze­ti Múzeumban is egyre több rajzos foglalkozást tartanak az ifjú tárlatlátogatóknak. Helyes elgondolás Mol­nár Elekné nagykőrösi rajz­­, tanárnő módszere is; ő rajzi honismeret keretében dolgoz­tatja fel linómetszetekkel, monotypiákkal a­­ ták, tanítóképzősök gimnazis­­szűkebb és tágabb környezetét — ott­honukat, lakóhelyüket. So­­modi László festőművész rajztanár Szentendrén az is­kola dekorációját tanítványai munkáiból szerkeszti, kollá­zsok festmények, díszítik a falakat, tollrajzok Radóczy Mária, mivel batikművész, batikolásra oktatja gyáli, százhalombattai szakköröseit. Nem baj, sőt kívánatos, hogy a tanár saját ambícióit, sajá­tos képességeit kamatoztassa a diákok között — ők frissek és fogékonyak bármely kép­­zőművészeti út követésére. Rimóczy Rudolf nevelőtanár Foton szobrokat készít­ tanít­ványaival is. A gyerek gyor­san igazodik a speciális irá­nyításhoz. Nyilvánvaló az is, hogy ez a rajzi alapképzés a vizuális ábécé elsajátítását jelenti, nem művészképzést, mindenképpen a jövő műba­rátait, múzeumlátogatót ne­veli. Kimagasló a Fóti Gyer­mekváros példája. Ott évti­zedek óta Lőrin­cz Vitus, Mö­­zsi Szabó István vezetésével olyan színvonalú vizuális ne­velés folyik, mely azóta Ban­ga Ferencet adta a magyar grafikának. Az is megfontolandó, hogy miközben a fiatalság rajzi közegben is pallérozódik, bá­torsága, konvencióktól men­tes eredetisége olykor a fes­tők munkásságára is hat — Anna Margit és Hincz Gyu­la művészetében érzékelhető a gyermekrajzok tisztasága, képzelőerejének újdonsága. A jövő útja feltétlenül az, hogy minden iskola rendel­kezzen sportpályával, könyv­tárral, uszodával és az in­tézmény esztétikai ügyeletét is megszervezve — egy vagy több műtárggyal. Szobor, kép, grafika, mozaik a diák személytelen tanára; szól hozzá, rendezi, indítja köz­érzetét, gondolatait. Közelí­tünk az ideális állapot irá­nyába, mert igen sok iskola rendelkezik már adományo­zott szerkesztett képzőművé­­szeti alkotással. A kérdés az, vajon moz­gatja-e fantáziájukat? Egyet­len példát említek. Sziget­­szentmikilóson, a József Atti­la telepi iskolában látható­­ Mattioni Eszter hímeskő mozaikja, mely Arany János Toldijának azt a jelenetét áb­rázolja, amikor Toldi petren­­cés rúddal mutatja az utat Budára. A rendszerezett szí­nes forma kellemes harmó­niája önkénytelenü­l is hat minden érkezőre, de hogy a gyerekekre hogyan, azt ők válaszolják meg. Kísért a se­matizmus is: legtöbben tar­talmi tényezőket neveznek meg, csak kevesen érzékelik a forma egyediségét és fi­nomságait. Valamit mind­egyik tanuló észrevesz, de csak együtt közelítik a mű teljességét. Van, aki Toldi roppant erejét, más a színek harmonizálását veszi észre. Többen felületesei­ olykor té­vednek is, Kinizsinek hiszik Toldit, de a lényeg az, hogy a mű ki nem mért szép­ségéből valamilyen igazság­töredéket birtokolnak azon a szinten, amilyenen élnek. Mi­nél többé gyarapodnak, művet is annál hiánytalanab­­­bul fogják fel. A fiatalság, az általá­nos iskolások alkotó módon értelmezik a mesterműveket, eredeti módon szemlélik a vi­lágot, különösen, ha a rajz­tanár tiszteli a gyermek sza­badságát. Nincs is más fel­adatunk, min­t az, hogy össz­pontosított kulturáltsággal gondozzuk az ifjúság képző­művészeti nevelését; rajzo­lással, tárlatlátogatással, kö­zös műelemzésekkel, iskolá­ban vendégül látott műtár­gyakkal , játékos könnyed­­ségű alkotással, melyet együtt végez tanár, diák. Korlátozás helyett távlatbővítéssel • — értelmes mindig örömmel és önkéntes, erős szabadsággal, energiákkal. Ha így teljesíti egyre inkább az egész társadalom a jövőért felelős hivatását, akkor a képzőművészet is hozzájárul ahhoz, hogy a világ minden gyermekének élete egyre boldogabb legyen.boldog, L. M, Kelemen Lajos Udvar, mentőkocsival (Dr. Makk Anikónak) Mégis bízni, hogy nem rémülten lép ki majd a házból, féloldalra dőlt arcát nem merevíti az aggodalom kalitkája, bent a zavarnak még nyoma­­ sincs, csüggedt tűnődővé nem sivárodik. Megjött, mégis bízni, hogy udvarát a fehér kocsi üresen hagyja el, hisz nem a jaj­t kiáltó félálom lényei csípnek palája alá, dehogy, a megnyugvás reggele süt be ablakán, s mint talpon maradt reménye, a folytatáshoz talál utat. Sárközy István verses könyve Új adatok Csokonai somogyi patrónusáról Nemrég sikerült megszerez­nem a nagy múltú Sárközy család úgynevezett »kisas­­­szondi« ága ,legjelesebb tag­jának eddig ismeretlen — kézírásos, több száz oldalas — kötetét. Sárközy István (1759—1845) hosszú életpályá­ja mind közéleti, mind iro­dalmi vonatkozásban kiemel­kedő jelentőségű. Az előbbi­ről sokan írtak már — több­féle vonatkozásban. Arról is tudtunk, hogy kora legmű­veltebb irodalmi csoportjai­val tartott kapcsolatot, a köl­tő Sárközyről azonban a tu­dományos kutatóknak eddig legföljebb csak sejtelme volt. Pedig ő maga is foglalkozott verseléssel Szoros kapcsolat­ban állt a korának legjele­sebb szellemi irányítójával: Kazinczy Ferenccel, valamint sógorával, Horváth Ádám­mal, illetve Berzsenyi Dá­niellel. Mint Somogy másod­alispánja, baráti levelezést folytatott minden ismert köz­életi és egyházi személyiség­gel, aki csak tehetett vala­mit megyéje érdekeiért. A haladó szellemű, tekintélyes főúrral, Festettek Györggyel való szoros barátságának is nagy szerepe volt, hogy lét­rejött a csurgói gimnázium, és megrendezték a keszthelyi helikoni ünnepségeket. Sárközy István sokat fára­dozott a rendeknél a protes­táns vallás és a humanitás ügyében. A belső-somogyi egyházmegye gondnoki tisz­tét látta el — épp oly gon­dosan, mint annak előtte édesapja. Politikai­ munkásságáért minden közéleti kör­ben nagy népszerűségnek ör­vendett, mivel megtalálta azt a hangot és magatartásfor­mát, amellyel kivívta az em­berek bizalmát, megnyerte rokonszemvét. Sárközy kellemes-kedves társalgó, szellemes vitapart­ner volt, hűséges családfő, és nagy műveltségével szinte vonzotta magához korának irodalmárait Kúriája — mind Kisasszondon, mind Nagybajomban — gyakorta volt színhelye jeles írók ta­lálkozójának. Mint Csokonai Vitéz Mi­hály legnagyobb somogyi pat­­róniusát, Sárközy Istvánt ál­talában úgy tartják számon. Tény, hogy Csokonai gya­kran volt vendége a nemeslelkű mecénásnak, akd­ nemcsak anyagi támogatásával segítet­te, hanem több ötlettel, té­mával is. Csokonai somogyi működésére, itt írt verseire e sarkunkban nem térünk ki, hiszen közismert — és nem­csak a tudományos kutatók előtt. A versíró Sárközyt azonban ők nem ismerik. A most előkerült könyv ta­núsága szerint­ a versíró me­cénás legtöbb strófája két­vagy négysoros, 12—15-ös szótagszámú sor. Ezeket né­hol váltogatja. A mai helyes­írási szempontok szigorúsá­gát természetesen nem kér­hetjük számon a XVIII— XIX. század költőjétől; csupán ott módosítottam az a eredeti szövegeket, ahol nyomdatechnikai okok miatt a nem lehet kitenni például azokat a hangpótló jeleket, amelyek az eredeti kézira­t­­ban találhatók (ezek egyéb­ként a mai olvasó számára zavaróak is volnának), meg­hagytam viszont a korabeli »helyesírást­«. Milyen témákkal foglalko­zott ez a «főúri istóriás­«, aki beszélt néhány modern ide­gen nyelvet is? — Nemcsak német költők műfordításaival (ezeket ő maga is kísérlet­nek szánta), minden életfá­zisra kiterjedő költői érzé­kenységgel nagyon sok témát «megéne­kelt­« ő maga is. A verses levelezés barokk divatja jellemzője volt ama kornak, és Sárközy kiemelke­dik kortársainak verselgető átlagából... Több mint 330 sorban írt le például egy ba­latoni hajóutazást 1784-ben (Egy utazásnak Matonymico Satyrica Ugyanebből az le=rajzolása). évből szár­maznak alábbi versei: Hor­váth Ádámnak felelet: Me­lyet A ° (anno) 1184. a’ Füredi Savanyu vizen ezen verseim­nek el-olvasása után írt, és azokra kívánt szabni. Stras­­bourger Nótára. Achiles Ká­polnája a fő címe (hosszú so­rokban is megírt alcímmel) annak a majdnem száz soros versnek, amelyet Szili Joseff­­hez, Pest megye »Vice Is­­pány«-jához írt. íme »Hor­váth Ádám Levele­«, amely így következik: «S. É. I. Ver­es még 40 négysoros stró­fában folytatja a színes le­írást. « Tréfás versben foglalkozott Sárközy a fogfájásával is. A továbbiakban egy 360 soros versben parodizálta a­narchiabeli katonaéletet, ma­az alábbi címen: El unván már elegendő okait anni, ’s mon­dani katonai életemnek fél­be hagyásának; ’ Sok Curio­­suskodók és azon sajnálkodók kedvéért, ezen versekbe kí­vántam foglalni. Közbeszúrt megjegyzései és a strófák között »feleimnek« hagyott Megható szeretetet ír Egy szép Szobabeli kis Kutya bú­csúztatása című versében kedvenc kutyájának pusztu­lásáról is. A folklorista szá­mára ez a vers izgalmat is keltett népies struktúrájával. Feltűnő részeket találtam ugyanis a különböző »bú­csúzta­tókiban­« — ezek kísér­­tetiesem hasonlítanak a ma­gyar népszokások halottbú­csúztatóihoz —, amikoris halott első személyben bú­­­csúzik kedveseitől, környeze­tétől, rokonaitól. Sárközy minden bizonnyal­ jól ismer­te paraszti környezetének ezeket a szokásait, a népies hangvétel pedig megcsendül más verseiben is. Csupán néhány verseimet idézek még a vaskos kötet­ből, íme: Farsang Az 1785- vo­lt Farsangi mulatság Ba­­racskán. (E téma különösen érdekes Csokonai Dorottyá­jával kapcsolatban.) Az igaz sorai között ilyeneket talá­lunk. Kérdés: Kinek s hol kell a’ Katonaságot dicsérni. Kérdés: Miben áll a’ Katona Tiszt állapotya az Asszo­nyoknál ... Levelező társának ilyen cí­men válaszol: Egy Anony­­musmák rövid replicája. Vat­­tay Miklós Verseire, melyet Tót Siusannanak egy arany órával együtt (vagy mellett) küldött. Ezután az Átkozó­­dás című verse következik, majd ismét egy Levél,Hor­váth Ádámnak, * Barátságról; Egy házasulandó íffju embernek Történetei Satyrice; Kandó Jóseffnek írt első Levél... Feleségem ne­ve napjára; Péczeli Péternek Gyűjteményébe küldetett Ta­lálós mese és rejtett szó; M. I. Urnak irt vigasztaló ver­sek; A’ Bétsi Magyar Kurír­nak 15. Febr. 1781 datált Újság Levele 197. oldalon le­írt hathatós Orationak (mely­t G .Batthyami Aloy­sius ... az ország Rendi előtt el mondott:) el olvasása által fel buzdulván általam emel­tetett. Igali Processus ' So­mogy vármegyében, 1791.; Vallás tétele egy igasságra törekedőnek; Toldalék avagy Felelet; Rosti Jantsi emléke, kettőnk által készülve. Sárközy Istvánnak e vers­­gyűjteménye — néhány té­mával kapcsolatban — elem­zőbb összehasonlításokra is szolgálhat majd. Együd Árpád seidet ma mu­tattam meg a’ Veszprém me­gyei orsz Vk­­e Ispánjaink­nak, nevette és egy vivatot mondott reá én pedig ezzel toldom meg a’ te inventiodat. T. Pest Vár­megye Ispány Szili Josef Ur a’ Füredi Sa­vanyú Víz mellett a’ Ba­laton partyára fel állítatott és Balatonra szállotatott hideg ferdéjé­nek tiszteleté­re...« All már az Achilles deszka kápolnája Szily Urnak lapos fenekű gályája 'És már csak azt várja hogy Juliannája A’khnek szentelték érkezzen hozzája. Azomba’ csillagi Caniculánok melyek az északi nagy Medve farkának szemközbe ellene szegezve valának Délről a’ Bárkára nagy szelet hajtanak. Mely szél mivel szolgált az alsó sarkára Fordította az ajtót hajnal hasadtára Mely eddig az égnek északi pontyára nézet a’ kis Gönczöl szekere rúd­jára... Kedves Jó Barátom1 Ugyan hogy ítéljek Ily soká halgatván felőled mit véljek? barátságban veled távolról hogy éljek? ak­arod hogy én is papirost kéméljek? Nem! — azt el nem éred bennem restségeddel sőt írásra okot adsz késedelmeddel Ne jádtál hát annyit szép feleségeddel (Kit nevemmel köszönts), ha jöjj mencségeddel. A 12 szakaszos verset az alábbi hangulatos sorokkal zárja: mint szíves barátod sóhajtván utánnod, igaz Achatesed Sárközy Istvánod. P:S: Küld ennek Poénod ha kedvét kívánod. Az alábbi emlétőverset Sárközyt­öl teljes terjedelmében kö­zöljük: Sárközy kézírásos könyvének lapjak Néhány sor * Csokonai halálára írt versből. Egy díszes oldal a verseskönyvből. Mészáros István Kétszer-kettő Mintha nem hullhatnánk mélybe »oha már; — égi madarakként lettünk csoda­ pár. Vagyok a partod — láthatod — ívó halakkal szeretlek hajód vagyok, & ott álmodok melyében tenn& ednek. Csokonai Vitéz Mihály Ur Monumentumába Sárkürty­ István Clausoleu­mába. Sírjatok Poétáik, sírjatok?­­ • ki­­ száradt Hippocren forrása: S amaz Óceánról Írjatok Ujj éneket, mert áradása ! Ma történt elösször — nem csoda — Mert nagy Lélek téré meg­ oda A’ Lelkek köz Tengerébe, CSOKONAY Vitéz Lelkébe — Musárc törjétek el lantotok Mert vélt, de nints több Apollótok Nem Poéta, ’s igy hozzá közi nenta, meg ztraHya, Sárközi­,

Next