Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 220. szám­ára: 1,80 Pt ________1987. szeptember 18., péntek Folytatta tanácskozását az Országgyűlés Csütörtökön délelőtt a Parlamentben foly­tatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette: vala­mennyi képviselő megkapta a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségve­tési bizottság ülésén megtárgyalt javaslatok jegyzékét. Az ebben szereplő - az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyában benyújtott­­ indítványokkal a javaslatot tevő képviselők, a bizottság és a kormány egyetér­tenek. Az előterjesztés tartalmaz két olyan in­dítványt is, amelyet a bizottságok elvetettek, de a képviselők továbbra is fenntartják javas­latukat. Ezenkívül az Országgyűlés elnökének további két képviselő jelezte: élni kíván azzal a jogával, hogy az általa benyújtott javaslatot a parlament megtárgyalja. Ezután a kormány munkaprogram-tervezete fölötti vitában Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szólalt fel. A mezőgazdaságban is szükség van szerkezetváltásra A mezőgazdaság munka­­programja — amely szerve­sen kapcsolódik a kormányé­hoz — az ágazat eredmé­nyeire épül. Ugyanakkor szá­mot vet azokkal a külső és belső folyamatokkal is, ame­lyek kedvezőtlenül hatottak az élelmiszertermelésre — mondotta a miniszter, majd így folytatta: — A verseny éleződése a külpiacon, a több éve tartó aszály, a szakmai munka hiányosságai, a gaz­dálkodás feltételeinek gorodása felszínre hozták szi­a gyengeségeket. Ugyanakkor a mezőgazdaság dolgozói szá­mára fontos és biztató, hogy munkájukra, az ágazat ter­mékeire nagyobb szükség van most, mint valaha. To­vábbi, ám a mainál gazda­ságosabb, magas minőségi követelményeknek megfele­lő, dinamikus és szelektív termelésnövekedést vár tő­lük a társadalom. — Törekvéseinkből kitű­nik, hogy ez a program minőség programja. A mező­ a gazdaságban is szükség van szerkezetváltásra. A tömeg­­termelés mellett egyre in­­­kább arra törekszünk, hogy földjeinkről minél nagyobb értéket takarítsunk be. Adottságainkat és piaci le­hetőségeinket kihasználva növeljük a jó minőségű ve­tőmagvak exportját, a hús­kivitel mellett fokozzuk a nagy értékű tenyészállatok eladását. Kiemelkedő prog­ramunk a hazai fehérjeta­karmány termelésének és feldolgozásának megterem­tése, az import csökkentése. Tovább növeljük az export­képes, úgynevezett kis cikkek előállítását. Az állattenyész­tésben, de különösen a hús­termelésben igen jelentős minőségi változást kívánunk megvalósítani. Az élelmiszerprogramban is el kell érni új termékek, új gyártási módok bevezeté­sével, a választék, a csoma­golás korszerűsítésével a szerkezetváltást. Jelentős feladatok várnak a háztáji és a kistermelésre is. A kistermelés változatla­nul a nagyüzem integráns része. Olyan sikeres ötvöze­te a két szektor közötti mun­kamegosztásnak, amelyre másutt nincsen példa. A ház­táji gazdaság termelése ma már megközelíti az évi száz­­milliárd forintot, a lakosság csaknem fele érdekelt ben­ne, a falun élő mellékjövedelmének munkások­ga is ebből származik,többsé­g Gyors ütemben fejlesztjük mezőgazdasági nagyüze­mek ipari szolgáltató tevé­kenységét is. Ez a munka 170 ezer embernek nyújt megél­hetést, az ipari termelés mintegy 8, az élelmiszeripar 20, az építőipar­ teljesítmé­nyének 15—20 százalékát ad­ja, s a termelés összértéke meghaladja az évi 115 mil­liárd forintot. Elsősorban gazdaságilag elmaradott tér­­­ségek mezőgazdasági üze­meinek fejlesztésénél szá­nunk nagy szerepet e tevé­kenységnek. Ez azért is fon­tos, mert az országnak főleg azon térségeiben alacsony színvonalú a mezőgazdasági termelés — s egyben a kel­leténél több a foglalkozta­tók —, ahol az ipar telje­sítménye is elmarad a köve­telményektől. Ebből a szem­pontból is egymásra utalt a két nagy ágazat: az iparpo­litikától is nagyban függ mezőgazdaság sorsa. Mi egy­á­­ltalán nem tekintjük hibá­nak, ha egyre több termelő­­szövetkezetünkben képvisel nagyobb arányt a kiegészítő tevékenység, mint a hagyo­mányos gazdálkodás. Az igények kielégítése mindhárom piacon azonos feladatokat ró ránk. Tudo­másul kell végre vennünk, hogy a három piac nem je­lenthet háromféle minőséget. Az exportorientált fejlesztés kedvezően hat a hazai élel­miszerellátás színvonalára is, s a hazai piacra nagy szük­ségünk van, mert a megter­melt élelmiszerek 70 száza­lékát itthon értékesítjük. Szocialista országokba irá­nyuló élelmiszerexportunk jövőjét hosszú távú egyez­ményekkel kívánjuk meg­alapozni, hiszen az e piacon eladott élelmiszerekért nél­külözhetetlen energiahordo­zókat és nyersanyagokat vá­sárolhatunk. A konvertibilis elszámolású piacon is bőví­tenünk kell­ a kivitelt, célul tűzve a külkereskedelmi ak­tívum erőteljes növelését. A jövőben nemcsak élelmiszert szeretnénk eladni, hanem komplett termelési rendsze­reket, korszerű technológiá­kat. Az eddiginél jóval na­gyobb arányban kívánunk bekapcsolódni egyes orszá­gok mezőgazdasági fejleszté­si programjaiba. A program megvalósításá­nak feltételeiről szólva Ván­csa Jenő elmondta: ha a fej­lesztésre fordítható pénzt ésszerűen használják fel, ha itt is érvényesül a szelekti­vitás s ha számolunk a ház­táji termelőeszközökkel is, akkor nem kevés a fejlesz­tés forrása. A jövőben is biztosítani szeretnénk a nagyüzemek számára az élenjáró technikát. A közgazdasági környezet hatását értékelve a minisz­ter kiemelte, hogy az új adó­rendszer segíti a valós ér­tékítélet kialakítását. A fő cél a jövedelemtermelő ké­pesség fokozása, s miközben az adó- és árreform általános céljai a mezőgazdaságban is érvényesülnek majd, figye­lembe veszik az ágazat sajá­tosságait. Az agrárolló nyi­tását szeretnék megállítani, az értékarányos árak kiala­kítása mellett az is cél, hogy biztosítható legyen az árak „együttmozgása”. A jövőben a termelői árakban elsősor­ban a minőséget fizetjük meg — hangsúlyozta Váncsa Jenő, majd a személyi jöve­delemadóról is szólt. — A személyi jövedelem­­adóban elismerjük a háztá­ji termelés sajátos helyzetét. Ez nem valamiféle megkü­lönböztetett kedvezmény, csupán a kistermelésben le­vő anyagi befektetések, a termelési és piaci kockázat és a szabadidőben végzett fokozott munka elismerése. Erősíti azt a bizalmat, amely a kistermelők széles táborá­ban hosszú ideje megvan az agrárpolitika iránt. — A mezőgazdasági ter­melés stabilizálására törek­szünk, igyekszünk fokozni a rugalmasságot és markodóképességet, az alkal­Fenn­tartjuk a fejlesztési támoga­tást az üzemi termelés szer­kezetét sok évre megha­tározó feladatoknál, példá­ul a nagyüzemi állattartás­nál, a meliorációnál, az ön­tözésnél, az ültetvény-tele­pítésnél. Ugyanakkor a ter­melési támogatások fokoza­tos leépítését tervezzük, kedvezőtlen termőhelyű üze­­­meknek is javítaniuk kell gazdálkodásukat, jövedelme­zőségüket, a racionális gaz­dálkodás megteremtésével mindenütt pótolni kell a csökkenő állami támogatást. A miniszter fontos fela­datnak nevezte az irányítás és a vállalati szervezet kor­szerűsítését. A sági nagyüzemek mezőgazda­­fejlődése, továbbra is meghatározó marad, de szükség van a vállalkozási formák gazda­gítására, a szövetkezeti ta­gok, a dolgozók vagyoni ér­dekeltségének erősítése. Új szervezeti formákat kell ta­lálni a kedvezőtlen adottsá­gú gazdaságok számára, hogy működésük egyszerűbb és hatékonyabb legyen. — Elengedhetetlen a ki­sebb munkakollektívák, szo­cialista brigádok belső ér­dekeltségének, önelszámolá­sának megteremtése. Erre alkalmassá kívánjuk tenni a keresetszabályozást is. Szer­vezeti adatok korszerűsítést, a fel­átcsoportosítását, a a hatáskörök csökkentését tervezzük a minisztérium­ban is. Szét kívánjuk vá­lasztani a hatósági munkát a­­ különféle szolgáltató tevé­kenységtől, s ezzel egyide­jűleg erőteljesen csökkent­jük a hatósági előírások számát. Új típusú kapcsola­tot szeretnénk kiépíteni minisztérium és a termelő­i üzemek között. Váncsa Jenő azzal zárta beszédét: a párt ma is irányt mutató agrárpolitiká­ja, a sok százezer téesztag, háztáji gazda, állami gazda­sági és élelmiszeripari dol­gozó alkotóereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgo­zói végrehajtják a megúj­hodásból, a kormány mun­kaprogramjából rájuk háru­ló feladatokat. Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vik.), a Nógrád Me­gyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításá­hoz több feltétel megteremtésére van egyidejű szük­ség. Mindenekelőtt arra, hogy a program egésze és a gya­korlati végrehajtása egy­értelmű politikai támoga­tást kapjon. Elengedhetetlen az is, hogy a lakosság több­ségét megnyerjék a program megvalósításához. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajátos térségi problémák megoldásában, az elmara­dottság felszámolásában — természetesen saját erejük­höz mérten,— a megyéknek is kezdeményezőbbeknek kell lenniük. Bíró Miklós (Szabolcs-Szat­­már m., 11. vk.), a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységének igazgatója kiemelte: mélyreható viták után az ipari vezetés rend­szerszemléletű, a fejlesztése­ket és visszafejlesztéseket meghatározó, ezek konzek­(Folytatás a 2. oldalon) \ PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Nagy visszhangot keltett somogyi felszólalás Rendkívüli sikere volt a Tisztelt Házban Pásztohy András szerda délutáni fel­szólalásának. A somogyi képviselőt a szünetben per­cenként megállították a Par­lament folyosóján gratuláló képviselő­társai. „Fején ta­láltad, öcsém, a szöget!” — mondta Szabó István, a Po­litikai Bizottság tagja, a TOT elnöke. S hasonló szívélyes elismeréssel nyugtázta a hal­lottakat­­ Váncsa Jenő mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter is. Bonyolult ös­­­szefüggésláncolattal kell persze számolni, ha megva­lósulna a javaslat, mely sze­rint a mezőgazdasági cikkek felvásárlói ára a termelésben tartott gyengébb minőségű földek jövedelmezőségéhez igazodjon. Tény viszont, hogy fölöslegessé válna az elvoná­sok és támogatások mai szö­vevénye. Egyebek közt egy sor gyönge termőhelyi adott­ságú somogyi téesz is képes­sé válna az önfenntartásra, a fejlesztésre. A parlamenti bizottságok vitái kimondatlanul bár, mégis több ponton ugyanazt a kérdést sugallták. Meg­van-e ma az a reformszel­lem, az a nekibuzdulás, amely annak idején elősegí­tette a 68-as reformlépések kezdeti sikerét. Erről kér­deztük Bognár József aka­démikust, a parlament terv- és költségvetési bizottságá­nak elnökét, a Világgazda­sági Kutatóintézet főigazga­tóját. — A reformok tömegtá­mogatása ma nagyobb, mint 1968-ban volt. Jól érzékelem ezt a különféle fórumokon, például mikor az MTESZ ülésein veszek részt. A 60- as években inkább csak a kormányzati szervek érzé­kelték a változások szüksé­gességét, a közvéleménynek magyarázni kellett a mecha­nizmust. Ma nem egyszer inkább a társadalom sürgeti a változásokat. Az emberek bíznak a reformban, viszont nincsenek tisztában a kény­­szerűségekkel, amelyek kö­zött a kormánynak döntenie kell. Mindenki elmondja pél­dául, hogy az adóreformon belül milyen kedvezményt kér, nem tudja viszont meg­mondani, hogy ha valamen­­­nyi ilyen kívánság teljesülne, hogyan volna fönntartható a költségvetés egyensúlya. Ma sok, egymásnak ellentmondó érdek érvényesülését kell biztosítani. Például azt, hogy az ipar fejlődni tudjon. Eh­hez egyebek közt import, fejlesztés és érdekeltség, vég­ső soron sok pénz kell. Ért­hető, hogy ma csak a leg­ígéretesebb ágazatok fejlesz­tésére jut. — Ma egyszerre igény szerkezetváltás és az egyen­a­súly megszilárdítása. Nem ellentmondó követelmény ez? — Nem lehet az, hiszen fönnáll mindkettő kényszere Tény, hogy ha akkor kezdtük volna a szelektív fejlesztést, amikor bekövetkeztek a vi­lággazdasági változások, jobb helyzetben cselekedhettünk volna. Mi akkor még javá­ban dotáltuk a rosszul dol­gozó vállalatokat, s ez sok, részben külföldről fölvett pénzt fölemésztett. A mos­tani reformok egyik kulcs­kérdése épp a túlzott költ­ségvetési beavatkozás meg­szüntetése, a szocialista pia­ci viszonyok fejlesztése. Ez­által növekedhet a jól dol­gozó vállalatok mozgástere, s világossá válik az is, hogy ki ad és ki kap. Csak a gaz­dasági élet törvényszerűsé­geit érvényesítve alkalmaz­kodhatunk a feltételek világ­méretű átrendeződéséhez. Mindez rendkívül összetett feladat. Több képviselő meg­vallotta, e kérdésekben el­mélyedve gyakran érezték úgy, hogy laikusként a szem­pontok áttekinthetetlen dzsungelébe kerültek. — Lexikonnyi anyagmen­­­nyiséget tanulmányoztam át­­felkészülésem során — mondta Paál Lászlóné kép­viselő. — Mégis inkább csak érzem, hogy szükség van a kormányprogramban meg­határozott változásokra. Há­romgyerekes családanyaként könnyebb volt azonosulnom azokkal a gondokkal, ame­lyekről választóim beszéltek. Meggyőződésem például, hogy a nagycsaládos szülők zöme nem luxuscélokért, ha­nem a család érdekében vállal megélhetési pluszmun­kát. Most nem volt lehető­ség arra, hogy az adórefor­mot szociális és bérreform tegye teljessé. Jövőbeli kép­viselői munkámban azt sze­retném szorgalmazni, hogy mielőbb tegyük meg ezeket a lépéseket is. Bíró Ferenc

Next