Somogyi Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-26 / 147. szám

14 Mi a véleménye a találkozóról? Marton Sándor, Szentgá­­loskér: - A Veszprémi Egy­házmegyéből érkeztünk a feleségemmel. Két évvel ez­előtt a győri találkozón is voltunk, úgy gondoltuk, hogy Kaposvárra is elláto­gatunk. Sajnos, csak szom­baton tudunk maradni, de már eddig is sok ismerős­sel találkoztunk. Igyek­szünk minél több progra­mon részt venni, hogy so­kat tudjunk majd mesélni az otthoniaknak. FERENCZI REZSŐ, Pápa: - Voltunk Győrben is, sze­rintem az ottani találkozó­hoz hasonlóan itt is válto­zatos programok vannak. Főként az előadásokra va­gyok kíváncsi, hiszen az ilyen összejöveteleknek elsősorban a hitben való megerősödés a célja. Jó lát­ni, hogy bár szétszóródva élünk, mégis sokan va­gyunk, akik gyakorolják hitüket és fontosnak tart­ják a közösséget. lévai Zsuzsanna, Tata: - Ez az első alkalom, hogy részt veszek a református napo­kon. Az otthoni gyülekezet­tel érkeztem. Nem hittem volna, hogy valaha is en­­­nyien összejövünk, de jó látni, hogy a kisebb közös­ségek összetartanak és még a határon túlról is el­jönnek ide. Jók a progra­mok, de főleg az előadások érdekelnek, de elmegyek az ökumenikus találkozóra is. EGYHÁZAK ÉLETE SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JÚNIUS 26., HÉTFŐ Mintegy ezerötszáz em­ber vette birtokba szom­baton a Kaposvári Sport­­csarnokot és környékét. A hétvégén rendezték meg ugyanis a Dunántú­li Református Egyházi Napokat. Bartos László Két évvel ezelőtt még Győrben találkoztak a református, illetve evangélikus vallású testvérek, ezúttal a somogyi megyeszék­hely adott otthont a nagyszabá­sú rendezvénynek. Kaposváron az utóbbi időben még nem volt példa hasonló méretű egyházi rendezvényre. - Örömmel látjuk, hogy ilyen sokan elfogadták a meghívá­sunkat - mondta Márkus Mi­hály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. - Bár a különböző közösségek szétszó­ródva sokszor reménytelennek látszó küzdelemben igyekez­nek fennmaradni, az ilyen al­kalmak megmutatják, hogy mégis jó reformátusnak lenni. A péntek estétől vasárnapig tartó rendezvényre a szervezők igyekeztek változatos, párhuza­mosan, több helyszínen zajló programokat összeállítani: az előadások mellett színpadi játé­kok, hangverseny és több kiállí­tás várta a látogatókat. A prog­ramok levezetését Bellai Zoltán kaposvári lelkész vállalta ma­gára. Szerinte a rendezvény egyik legnagyobb eseménye az a hangverseny volt, amelyen a református templom hosszú ideig pihenőn lévő, ám nemrég felújított orgonájának hangja töltötte be a szent teret. Délelőtt a körcsarnokban „Megáldalak... és áldás leszel” címmel Vladár Gábor, a pápai teológia rektora és Bellai Zol­tán lelkész előadását hallgat­ták meg az érdeklődők, eköz­ben az épület mellett felállított sátorban a református egyház missziós munkájáról - össze­sen tíz témában - folytak a be­számolók. Eközben a Jégcsar­nokban és az RSG-csarnokban már javában folytak a színpa­di előadások, ahol kicsik és na­gyok felléptek. A lélek táplálá­sa mellett a testről is igyekez­tek gondoskodni: a nagy me­legben jólesett a frissítő ás­ványvíz vagy üdítő, de a rosté­lyon sorakozó sült kolbászok illata is sok vendéget a sátrak­hoz csábított. Késő délután a Rákóczi sta­dionban a meghívott vendégeké volt a főszerep. Harrach Péter, a Magyar Parlament alelnöke ka­tolikus, Smidéliusz Zoltán es­peres evangélikus, Szászfalvi László országgyűlési képviselő pedig református részről be­szélt egy keresztény Magyaror­szágról, amelyet Antall József néhai miniszterelnök szeretett volna megvalósítani. A ráhan­golódást a REND énekkarának és a Déryné Vándorszínház tár­sulatának műsora segítette. A vasárnapi ünnepi istentisz­telet záróeseményként s egy­ben megnyitóként is szerepelt a programban: jelezte a három­napos találkozó végét, de egy­ben beharangozója is volt az au­gusztusban kezdődő Magyar Református Világtalálkozónak. Szétszóródva, közösségben találkozó Határon túli hittestvérek a református napokon Márkus Mihály püspök nemcsak a pódiumról, hanem személyesen beszélgetett a hívekkel. Az elöljáró készséggel válaszolt a kérdésekre Visszakérik és megtartják az egyházi épületeket NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL Várta a közönség az előadásokat kö­vető fórumot, ahol református részről Márkus Mihály püs­pök, Bölcskey Gusztáv püs­pök, a zsinat lelkészi elnöke, Nagy Sándor főgondnok és Smidéliusz Zoltán evangéli­kus esperes igyekeztek vála­szolni a feltett kérdésekre. A résztvevőket az egyház helyze­tén kívül leginkább az egyhá­zi épületek visszaadásának problémája, illetve a meglévő intézmények megtartásának lehetősége foglalkoztatta. Az előadók egybehangzó vélemé­nyét legjobban Reményik Sán­dor versének sorai tükrözték: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!"Egy­ben kijelentették, hogy július 5-én a négy történelmi egyház képviselői tárgyalnak majd ebben az ügyben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. Vak és Tűvétevők a református egyházi napokon színpad Ifjú és idős színjátszók léptek fel a jó hangulatú telt házas előadásokon a hét végén Nemcsak a gyülekezetek jövőjé­ről, a hitéletről, a mindennapi gondok megoldásainak lehető­ségeiről szóló előadások, de az ország minden részéből érkező különböző korosztályok fellépé­se is nagy sikert aratott a látoga­tók körében. A Miénk a színpad című ren­dezvényen az iskolák, művé­szeti csoportok gyülekezeti if­júsági és színjátszó csoportjai kaptak lehetőséget a bemutat­kozásra. Ezt ki is használták: a legkisebbektől az idősekig mindenki igyekezett színészi képességeinek megcsillogtatá­­sára. Az előadások a jégcsar­nokban és az RSG-csarnokban folytak, mindkét helyen telt házzal. A csurgói Csokonai Vi­téz Mihály Református Gimná­zium és Általános Iskola elsős kisdiákjai a Vak című népsze­rű magyar rajzfilmből váloga­tott jelenetekkel kápráztatták el a lelkes közönséget. A jég­csarnokban a csopaki gyüleke­zet nyugdíjas tagjai adták elő Illyés Gyula Tűvétevők című népi komédiáját, s okoztak nagy derültséget. Bár a nézőté­ren ülőknek kényelmes székek helyett papírdobozokkal kellett beérniük, a szórakoztató és vi­dám előadások elfeledtették ezt az apró kellemetlenséget. Az egész rendezvény ideje alatt az érdeklődők két festő­művész munkáit is megtekint­hették: Ikafalvi Farkas Béla a balatoni táj sokféleségét, Má­tyás Lajos a természet szintén ezerszínű arcát örökítette meg a vásznon. A szervezők igyekeztek a rendezvény egész területét tele­zsúfolni látnivalókkal. A sport­­csarnok előterében kivetítőn váltották egymást a képek a Du­nántúli egyházkerülethez tarto­zó templomokról. Pár lépésnyi­re onnét pedig a Bocskai-évfor­­dulót jelző képeslapokból ké­szült tárlat fogadta az épületbe­­ lépőket. A jeles évforduló, illet­­­­ve a történelmi esemény mon­­­g­­anivalója az augusztusi világ­­­­találkozónak is szerves, mégha­ § tározó részét alkotja majd. A csurgói általános iskolások nagy sikert arattak a Vuk kalandjaival Az ember belső megújulásának tettekben kell megnyilvánulni A nap sugarai ugyanúgy rásüt­nek a virágra és az elhullott ál­lat tetemére is, azonban míg előbbiből kellemes illatot, utób­biból csak bűzt csalnak elő. Ezt a szemléltető képet Márkus Mi­hály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hasz­nálta, aki szerint a hitben és szemléletben való megújulás­­­nak belülről kell fakadnia. Min­den egyháztagnak önmagába kell tekintenie, mit tehet a kö­zösségért: amíg ez nem történik meg, nincs előrelépés, s az állan­dó viaskodásoknak sem lesz vé­ge. A közös célok csak összefo­gással és hasonló, az egész egy­házat építő gondolkodással va­lósíthatók meg. A szétszóródva élő kis létszámú közösségekben a jelentéktelennek tűnő felada­tok megoldása is nagy terhet ró a tagokra, ám az összefogással és az Istenbe vetett bizalommal a legnagyobb akadály is elhárít­ható. A püspök szerint a legfon­tosabb, hogy a reformátusok megéljék mindazt, amire Jézus tanítja az őt követőket a Szent­írásban. Szent Pál gondolatait idézve: a hit a tettekben kell, hogy megnyilvánuljon. Küldetést kaptak az evangélium hirdetésére Nemcsak hazánkban, de a világ számos pontján teljesítenek missziós szolgálatot a reformá­tus egyház tagjai. Évtizedek óta segítenek a szenvedélybetege­ken, ápolják a betegeket, látogat­ják a börtönbe jutottakat és me­nedéket nyújtanak a hajléktala­noknak. Olykor távoli országok rászorulóinak is igyekeznek a le­hető legtöbbet segíteni. Morvát Anikó budapesti refor­mátus lelkész idén januárban utazott Bangladesbe, hogy az ot­tani lepramisszióban teljesít­sen szolgálatot. Három hónapig ápolta a betegeket, akiknek nemcsak a testi, de a lelki gyó­gyulására is gondja volt. A ta­lálkozón a hallgatóság feszült figyelemmel hálálta meg érde­kes beszámolóját. A misszióban több száz fényképet is készített, amelyekből néhányat az érdek­lődők is megtekinthettek. Egymás mellett, közösen haladva a krisztusi úton A találkozó egyik témája az öku­­menizmus, azaz a vallások, a kü­lönböző felekezetek közti közele­dés kérdése. A „téma örök”, aho­gyan Márkus Mihály püspök fo­galmazott. Somogyban, de még inkább a megyeszékhelyen a tapaszta­lat szerint példásan együttmű­ködnek a keresztény felekeze­tek tagjai. Természetesen a súrlódások elkerülhetetlenek, azonban az utóbbi évtizedek­ben jelentős és látványos javu­lás figyelhető meg. Nemcsak a hívek, de az elöljárók körében is rendszeresek azok a találko­zók - közös igehirdetés, imád­kozás -, amelyek mind a köze­ledés biztos jelei.

Next