Somogyi Hirlap, 1905. október (2. évfolyam, 224-249. szám)
1905-10-01 / 224. szám
II. évfolyam. Vasárnap, 1905. október 1. 224. szftflL „KAPOSVÁR“ POLITIKAI NAPILAP POLITIKAI NAPILAP difi ♦' I ^Tre 18 koron», fél évre 8 koron*, ne- Elvizetes« gyafárre « koron», egy hör» 1 kor. 80 fillér, dl]: T»»kék»»k: Égé» évr» 12 K.— Egy» trimir»41. FtUlOa tm*rUM*tö t Táraszerkesztü: SIKLÓS GYULA. Dr. VÉNISS KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-------------- utcza 7. szám. -------------Hylttér árszabás szerint — Szarkisztsissig telefon szína 7. Nem félünk! A ,kSomogyi Hírlap* számára irta: NOSZlopy Tivadar. Nagy volt az öröm Bécs városában afelett, hogy a magyar vezérpolitikusokkal milyen szépen elbánt a császár. //Ők odaát örültek, aminthogy mindig csak örülni tudtak a mi bajainkon. Mi pedig bánatos szívvel vettünk tudomást az ott történtekről. Ez hát a jutalmunk , — hát csak így fizetnek minekünk odaadó hűségünkért, igaz szeretetünkért, ragaszkodásunkért és áldozatkészségünkért !! Meg sem hallgatnak bennünket, csak végig húznak rajtunk, hogy húzzuk a terhet tovább is ! De hát ne örülj odaát sógor ! Fáj a mi szívünk e hálátlanság miatt, de azért nem esünk kétségbe ! Ha ott nem méltatnak bennünket semmire, — ha ott csak áldozatot követelnek, — és még édes nyelvünktől is meg akarnak fosztani bennünket, — akkor mi sem adunk katonát és pénzt. Ezek nélkül pedig elmehetnek a nagyhatalmi állással. Nagyhatalom! Persze ezt a vén Burg zordon falai között úgy képzelik, hogy mindent a császárnak, semmit a nemzetnek!És éppen ez a baj! A császári hatalom óriási árnyékot borított a magyar királyság egykor ragyogó fényére s a mit a mi világszerte ismert hűségünk, lojalitásunk századokig tedni volt ked./télen, azt mi már többé el nem tűrhetjük! A magyar nemzet élni akar ! Nyelvünkhöz jogunk van, mint a madárnak az énekléshez ! A mi zengzetes nyelvünket nem áldozhatjuk fel senki kedvéért, mert ha erről lemondanánk, akkor igazán oda sülyedne Magyarország, ahová mindig szerették volna a kamarilla agyvelő nélkül gondolkozó emberei, hogy róla tényleg mint „néptörzs*-ról lehetne beszélni! De mi nem voltunk „néptörzs*, s a mi hazánk nem lesz, ,gyarmat“ s vagy kivívjuk hazánk függetlenségét, de szolga módon tovább nem élünk, vagy inkább a dicső halált választjuk. De előbb eltemetjük Ausztriát! Politika a tengeren. Irta: Barton Báné. Egy rossz kapitány mellé kerültem a Sirály fedélzetén. Fiatal gyerekember, csupa zamatos, ifjú üdeség. A legénytoll most pelyhedzik az állán. Éppen nem az a marcona harcos, a torzonborz, vad katona, amilyennek csataképeken festik a muszka kapitányokat. Mint valami kis hadnagy, akiből nem igen látszik ki több mint hogy tán másodmagával össze tud kaszabolni egy fegyvertelen újságírót. Pedig a mandzsuriai csatatérről hoz sebet. Jókora seb, japán kartács sütötte a rózsaszín homlokára. És olyan rettenetesen illik ennek a babakozáknak, hogy egyszeribe beleszerettek a kis tengerjárónk asszonyai. Lármás csodálkozással zsongták körül a hajó érdekes utasát. — Milyen helyes azzal a sebbel ez a gyerek — vélte egy minden kétséget kizáróan lipótvárosi menyecske. — Istenkém, hogy elcsúfítja, — sopánkodott egy temperamentumos, de éhes nőszemély. A kapitány úr pedig dicsően állta a tüzet, ami éppenséggel nem volt gyerekjáték. Mosolyogva, kis bajusz-jelöltjét sodorva nézett farkasszemet az asszonyokkal és alighanem arra gondolt, hogy a mandzsu mezőkön se volt ilyen melege. A fiatal hős szívesen ismerkedett meg velünk, s úgy rapszodikusan el-elmondott egyet-mást a forró napok történetéből. A pétervári Corps-Spitalból küldték a doktorok pihenőre. Drigorkov tábornok azonban úgy találta, hogy a tűzben előbb gyógyul, mint a déli ég alatt, s Bakuba akarta vezényelni a lázadó örmények ellen. — Miért ne? Mentem volna szívesen — villogott a szeme — ott is jó. De újabb parancsra mégis csak ide kerültem. A nemes ellenfél lovagiasságával tett nyilatkozatot a japánokról. — Jeder Soldat ist ein fürchterlicher Kanone, — igy jellemezte a sárga katonát. Azt mondja, hogy a legnagyobb győzelmekben a japán törzskarnál sokkal nagyobb szerepük volt az alsóbb hierarchiájú tiszteknek, akik számtalanszor változtatják saját belátásuk szerint a hadvezetőség terveit. Mindig az utolsó pillanat a határozó, s a vezérkar programmjától eltérően dirigálják a csapatokat. A védekezésben gyengék, szinte szánalmasak a japánok, csupán a támadásuk félelmetes és megsemmisítő, így, iszonytatóan kerékbetörve a német szót, el-el beszélgettünk, amint egyszerre csak kényelmetlenül kezdett izegni-mozogni a kapitány. (Majd elfelejtettem bemutatni : Nikolajevics Iván Karavov osztályparancsnok, Szotnyik a kilencedik kozák ezredben.) Idegesen kapkodta a fejét, a fényes, meleg szeme valami bánatos szemrehányással nézett rám. Mi történt? A kapitány hátra felé intett a fejével és zavarodottan hebegte: — Das ist ja ein Demonstration. Mind a ketten visszafordultunk. Mögöttünk az árboc tövében két úr a födélke- Közös tanítás. (Leányok a főgimnáziumban.) — Saját tudósítónktól. — A Pesti Napló legutóbbi száma egy érdekes, Kaposvárt is közelről érdeklő közoktatási kérdést fejteget. A cikk írója (Sch. B.) elmondja, hogy egy kaposvári gimnáziumi tanárnak és a cikkírónak kérvénye érkezett be a minisztériumba, ahol mindkettő meglehetős fejtörést okoz s kíváncsian várják a döntést. A kaposvári tanár az iránt kérelmez, hogy kis leánykájának, aki ez évben a gimnázium első osztályának magántanulója, engedtessék meg legalább a reális tárgyak tanításának , bolttrvosoktól mint hathatfős , tüdőbetegségeknél, légzőszervek barátos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbal— hozóknál influenza után ajánltatik. ——————— Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjji izzadást. — Kellemes szaga és jó íze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszerárakban üvegenkint 4.— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)