Somogyi Hirlap, 1908. március (5. évfolyam, 52-75. szám)

1908-03-03 / 52. szám

2 ^___ akit az iparosok és kereskedők filléreiből­­ fizetnek, ilyen dolgokat műveljen. Intézke­­­­dést kér. Légár Lajos felszólalása után a közgyűlés elhatározta, hogy küldöttséget meneszt az alispánhoz, akit felkér ezügyben való szigorú vizsgálatra. Ezzel a közgyűlés az elnök éltetésével vé­get ért. Az iparospárt megalakulása. Közvetlenül az ipartestületi közgyű­lés után megalakult az iparospárt. Molnár János, az Országos Iparos­párt Szervező Bizottságának elnöke, egy igen értelmesnek látszó ember is­mertette a párt céljait, eszközeit s re­mélhető eredményeit. Rajongó szere­tettel beszélt a hazáról, a független­ségi pártról és a kormány tagjairól s hangsúlyozta, hogy az iparospárt, mint politikai párt nem kíván továbbterjedő működést kifejteni, mint az ipari po­litika ellenőrzése. Másfél óráig tartó, lelkes beszéde után a kaposvári iparospárt szervező­­bizottsága megalakult. Elnök lett: Lé­gár József, alelnök Sprenger Lajos, jegyző Gundy László; ezenkívül 20 bizottsági tagot is választottak. A szervezőbizottság e hét végén megkezdi működését. bankett. Este bankettre gyűltek össze az ipartestü­let tagjai a Mang féle vendéglőben. Az első pohárköszöntőt Mólnár János mondotta, aki különösen hangsúlyozta azt a csodálatos ösz­­szetartást és ragaszkodást, mellyel az iparo­sok Szilágyi Samu iránt viseltetnek s mely — szerinte — páratlan a magyar ipartestü­letek életében. A társaság a késő éjjeli órákig volt együtt­ játszani a vizisport. A kiállítás öt főcsoportja közül is ennek jutna a legelső, amennyiben a konzulátusok közreműködésével talán bi­zonyos mértékben nemzetközileg, de hazai erőkkel és sikeresen rendezhető vizijárómű­­vek, sport-, turista- és fürdő­cikkek kiállítása volna egyik vonzó, de egyúttal oktató része is. E kiállítás hivatott lenne arra, hogy a Ba­latonon eddig ismeretlen járóműveket hono­sítson meg és így a nyaralást, a turistaságot, a sport- és fürdőéletet változatossabbá, szí­nesebbé, élénkebbé és vonzóbbá tegye, szó­val, hogy a Balaton élete utolérje a külföld­nek szórakozásokban bővelkedő fürdőit. Be fogják mutatni a Balaton vidékének néprajzi kincseit, mezőgazdasági és ipari termelését, szóval a Balaton vidékének tel­jes képét. — Ehhez kérik a kormány anyagi támogatását. Bizton hiszik, hogy a kormány ezt meg is fogja adni, mert ez az összeg okvetetlenül megtérül azáltal, hogy az új vasúton a kiállítás miatt óriási lesz a személyforgalom. És ez a forgalom évről­­évre fog emelkedni, mert a kiállítás követ­keztében később is minél többen fogják fölkeresni a Balatont. S­ ávirat WLADIMIR BIRKOZÓMESTERNÉK OTT A HOL. Jeojjeon vissza Kaposvár­ra, hozzon uj dzsiu­dsicu fogasokat tanítványok teo­­megesen lesznek. A balatoni kiállítás. Országos ünnep a szomszédban. — Saját tudósitónktól. — Most építik a balatonvidéki vasutat, ame­lyet 1909. évi május hónapban adnak át a forgalomnak. Nevezetes nap lesz ez a Bala­ton vidékére, amelynek régi óhajtása, vágya teljesedik ez által. A vasút megnyitását lel­kes és gyakorlati gondolkodású férfiak ösz­­szekapcsolni óhajtják egy Keszthelyen ren­dezendő kiállítással, hogy az ország osztatlan figyelme ne csak a vasút megnyitása nap­ján irányuljon a Balatonra, hanem hogy az érdeklődést hónapokon keresztül ébren tartsa, sőt azt a későbbi évekre is biz­tosítsa. A kiállítás többféle célt szolgál. Elsősor­ban, hogy még jobban fölhívja a figyelmet a Balatonra, hogy ekként hatalmas magyar fürdőélet nagyobb arányú fejlődésére adjon al­kalmat. Meg akarja ismertetni továbbá a ki­állítás a Balatonhoz közel fekvő megyék mezőgazdasági és ipari életét. A kiállítás súlypontját természetesen a Balatonra helye­zik. Ennek megfelelően nagy szerepet fog Házi hangverseny. A zenekedvelők egyesületének házi hangversenye. — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, március 2. A kaposvári zenekedvelők egyesülete szom­baton este tartotta ezidei első hangversenyét a Korona nagytermében. A közönség örömmel ragadta meg az al­kalmat, hogy az oly gyorsan népszerűvé vált, de az utóbbi időben oly ritka házi házi hangversenyek intézményét ezúttal is felkarolta és szinültig megtöltötte a hang­versenytermet. Ott láttuk Kaposvár társadal­mának színe-javát, kik elismerő tapsokkal honorálták derék filharmonikusaink előadását. A műsor első­­számában az egyesületnek a zenepedagógia terén már előnyösen ismert szorgalmú és tehetségű karmestere Práger Gábor mutatta be kiváló tehetségét mint szólóhegedüs. Beriot 7 sz. concertjét pompá­san játszta. Főleg kész technikája és biztos vonókezelése az, mellyel a közönség elisme­rését kivívta. Singer Ilonka lépett most a pódumra, hogy Liszt—Joachim XII. rhapsodiáját elő­adja. A szép megjelenésű, fiatal előadó per­fect játékával valósággal magával ragadta a közönséget, mely nem szűnt meg tapsolni, míg egy bájos szerenád előadása végett új­ból nem ült a zongorához. Különösen az előadó zenei memóriája ejtette bámulatba a közönséget­­. 1. kotta nélkül játszotta el a hosszú és nehéz teknikájú darabokat. A harmadik számot Vajthó Jenő és Taky József csinos énekduettje töltötte ki. A kísé­retet itt is, mint a hegedűszólónál, Gyulay István a tőle megszokott gondos, finom já­tékmodorában látta el. A vonósötöshöz hangoltak most , és senki sem távozott a teremből. Pedig ezt sokkal okosabban tették volna azok, kik az ötös játéka közben hangos diskurzussal za­ A nyomor tanyája. * Egy csendőrőrjárat kinyomozott egy családot, mely a dögtér hul­láit lopkodta s ebből tengődött a legiszonyatosabb nyomorban. * — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Somogyszentmiklós, március 2. Pár év előtt Budapesten egy előkelő iró­­ember felhívta az emberiség és főleg a rendőrség figyelmét arra a rettenetes nyo­morra, melyben az Óbuda pincéinek lakói élnek, kínlódnak. Óriási feltűnést keltett a felhívás, melyre azonban hamar ráfogták, hogy a merész fantáziájú iró agyában született meg az a nyomorúság. Most azután az élet alaposan lefőzte a legmerészebb regényíró fantáziáját is. Olyat produkált, aminél borzalmasabbat alig lehetett elképzelni. Erről a borzalmas részletekben bővelkedő szomorú esetről a következő tudósítás szá­mol be. Pár nap előtt a somogyszentmiklósi csend­őrséghez feljelentést adtak be, hogy isme­retlen tettesek a faluvégi dögteret foszto­gatják. Alig hogy egy-egy elhullott állatot elás­tak , reggelre kelve eltűnt a gödörből. A csendőrség erélyes nyomozást indított meg már csak azért is, mert a faluban a legkülönfélébb babonás beszédekre adtak okot ezek a titokzatos lopások. Végre tegnap sikerült a tettesek nyomába jutni s azokat elfogni. A csendőrök lesbe állottak a dögtéren levő kis házban s várták a tolvajokat. Úgy 10 óra körül zuhogó esőben két sovány, csontvázszerü ember vánszorgott egész biz­tonsággal az alig pár órája elföldelt állati hullákhoz s rövid idő alatt kiásták azokat földből. Zsákba tették s elindultak. A csen­dőrök utánuk. Hosszú, tekervényes után végre egy földhányáshoz értek, ahol egy két desz­kából álló lejáró volt. Itt eltűnt a két ember. A csendőrök utánuk mentek s ami elébük tárult, azt leírni lehetlenség. Egy földalatti odúba jutottak, melyből ret­tenetesen mérges, gyilkos szag áradt ki. Nyomorék, beteg asszonyok, gyermekek feküdtek a nedves, hideg földön, az aszta­lon — úgy látszik állati maradványok fagy­­gyufából készített — gyertya pislogott s az „SOMOGYI HÍRLAP“ 1908. március 3. A horvát helyzethez. * Megnőtt a horvát túlzók száma. De kisebb lesz a horvát túlzók száma. Éljen a házszabályrevizió! várták a hallgatóság élvezetét. Végre is a kamarazene meghallgatása mindenkire nem kötelező, mert hisz a közönség körében nem olyan túl sokan vannak, kik a kamarezenét a maga értéke szerint méltányolni vagy pláne élvezni tudnák. De aki ért hozzá, an­nak ez az előadás valódi gyönyörűséget nyújtott. Mendelsohn Op. 87. allegro vivace, andante scherzande és adagio a­lentóját ad­ták elő gondos és minden izében kidolgo­zott összjátékkal. A kvintett tagjai Práger Gábor, Székely Miksa, Mihailovits Emil, Holló Lajos és Schäffer Károly dr. voltak. A közönség nem fukarkodott tetszésének nyilvánításával és mi hisszük, hogy nemsokára újból alkalmunk lesz a zenekedvelők egyesületének produk­ciójához.

Next