Somogyi Hirlap, 1910. július (7. évfolyam, 146-171. szám)

1910-07-01 / 146. szám

A Somogyi Hírlap egyes példányszámait július hó 1-től úgy az elárusító helyeken, mint a rikkancsok 6 fillérért árusítják. Politikai szilánkok. Már megint nyakig vagyunk a politikával. A magyar ember átkos természete sehogy­­sem tud megváltozni. A tipikus, régi ma­gyar politizálás átragadt az új Magyarország fiaira. Akkor is politikával foglalkozik, ami­dőn a politika nincs is napirenden és akkor is, amidőn megvannak az arra hivatott fak­torok, akik az ország sorsát a maguk fele­lősségteljes állásában elvégzik. A műveit nyugati államok kultúremberei példával szolgálhatnának nekünk arra, hogy a politika legkevesebb időt rabol el a pol­gárok idejéből. Ha elkövetkezik az ideje, amidőn a polgárok legszebb állampolgári jogaikat gyakorolják, a meggyőzés, az agi­táció szellemi fegyverével dolgozik. Nálunk akkor is folyik a szenvedélyes agitáció, lá­­zítás, amidőn az országnak megvannak a hivatalos szervei, akik az állam sorsát in­tézni, vezetni és irányítani hivatottak. * A túlzott mértékben való politizálás ijesztő mérveket ölt nálunk úgy a közéletben, mint a sajtóban. Különösen a vidéki váro­sokban és vármegyékben látjuk ennek két­ségbeejtő hátrányait. Tessék csak körülte­kinteni Somogyban. A politizálás bacillusa jobban terjed minden ragályos betegségnél. Mellette elhomályosulnak a helyi érdekek, el­hanyagolják a provinciális közigazgatás el­lenőrzését, mellőzik azokat a fontos közigaz­gatási intézmények ápolását, amelyek a pol­gároknak igazi jólétét, anyagi és szellemi fejlődését biztosítják. Innen van, hogy nálunk ép úgy, mint az ország legtöbb vidéki városaiban, községei­ben a politikai szakértők egész tömege, köz­tekintély mellett űzik a demagógiát és hí­resztelésekkel, hangulatkeltéssel irritálják a közvéleményt és hamis útra terelik a pol­gárok meggyőződését. * Rá kell terelni a polgárok figyelmét azokra a jogokra s kötelezettségekre, ame­lyek őket szűkebb hazájukhoz fűzik. Föl kell kelteni az érdeklődést a városi intéz­mények fejlesztése iránt, a helyes és szín­vonalon álló közigazgatás iránt és oda kell hatnunk, hogy a mindent lenyűgző politizá­lást a legszűkebb térre szorítsuk. Kaposvár, Péntek, 1910. július 1 atAli­atta. Egy évre ifi korona, fél évre 8 korona, negyedévre ■UnieieSl 4 kor., egy hóra 1 kor. 50 fillér. Egysz a n ém ára 6 (III. — ülj ! — Taniiéknak: Egéti évra 12 karon». — Vasúton S fi­tar. megjelenik hó 116 kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Egyes szám ára 6 fillér. VII. évfolyam. 146. szám. FÜGGETLENSÉGI POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Koron­abates 7. szám. Nyilttér, mulatságok, báli kimutatások soronkint ... 60 fillér. Magánközlemények soronkint...............................................­ korona. Eljegyzési és esketési értesítések díja...............................5 korona, államosítják a vidéki rendőrséget ! A belügyminisztériumban rég sür­getett nagy kérdés megoldására ké­szülődnek. Az imént elhangzott ki­rályi szózat nagyszabású belügyi reformokat helyezett kilátásba. Mint a Somogyi Hírlap kitűnő forrásból értesül, a trónbeszédben érintett re­formok egyike: a vidéki rendőrség államosítása. A vidéki rendőrségek mizériáit országszerte ismerik. A városokat erősen sújtják azok a terhek, ami­ket állami funkciók végzésére hiva­tott tisztviselőknek kell fizetniük, aminek a rendőri tisztviselők is. Ily helyzetben nem igen válogathatják meg azt az anyagot, amiből a rend­őrtisztikart rekrutálják. A kvalifikáció kérdésénél sem ri­gorózusak". rent,­­azat.v­iselő " lesz, akinek jó protekciója, széles melle, acélos ökle van, anélkül, hogy fo­galma lenne a rendőr igaz hivatá­sáról, vagy sokszor a helyesírásról is. Elképzelhető, hogy az ilyen tiszt­viselőkarnak egyes városokban milyen a tekintélye és megbízható­sága. Elképzelhető, hogy ilyen fó­rumok előtt minő ellenőrzésben ré­szesülnek az emberek legfontosabb erkölcsi és anyagi javai. Az utóbbi időkben már javult né­mileg ez a hely­­et, különösen a nagyobb városokban. A tisztviselői kar mind képzet­tebb, rátermettebb, erkölcsileg kifo­­gástalanabb elemekből sorakozott, de azért a vidéki rendőrség teljes erkölcsi konszolidációját csak az államosítás hozhatja meg. Az állami rendőr fegyelmezettebb, másrészről nem függ a kis helyi potentátoktól és így minden melléktekintet nélkül intézkedhetik. Az állami státusban már a rend­­őrirnoktól megkövetelik azt a kvali­fikációt, amit a törvényhatósági sza­bályrendeletek még a főkapitánytól sem kívánnak s így jogi abszurdu­mok kevésbé kerülhetnek ki az ál­lamrendőrség büróiból. Mindazokat az előnyös változáso­kat, amik az ország rendészeti ügyei körül várhatók a vidéki rendőrség államosítása esetén, már régen mér­legelték a belügyminisztériumban. És mert elég súlyosaknak találták, gróf Andrássy Gyula belügyminisz­ter hozzá is látott a nagyszabású reform megalkotásához. A félig kész munkálatot a volt kormány örök­ségképen hagyta a mostanira, amely be is fejezte. Legközelebb a reform-tervezetet közre is bocsátják. A tervezet szerint külön rendőr­­minisztériumot, vagy országos rendőr­főnöki állást kreálnak, melyre már ki is szemelték Boda Dezsőt, a szé­kesfővárosi államrendőrség főkapitá­nyát. Egyébként az ország rendőr­­kerületekre fog oszlani s mindegyik kerület élén lesz egy vezető. A vi­déki rendőrségek használható tiszt­viselőit átveszi az állam, egyébként a kvalifikácionális törvényt fogják érvényesíteni. A törvény végleges megalkotása előtt a tervezetet megküldik az egyes vidéki rendőrkapitányságok­nak s a rendőrtisztviselők országos szövetségének. A vidéki rendőrség államosítása korszakos változást fog előidézni. Az ország közbiztonsága javulni fog, a rendőri jogszolgáltatás elfo­gulatlanabb lesz. A kinevezett tiszt­viselő jobban megfelelhet a hi­vatásának, mint a megválasztott, aki sohasem biztos abban, hogy a legközelebbi tisztújításon ki áll rajta boszúl egy-egy ítéleté­ért. Az állami rendőrtisztviselő te­hát mindig felülemelkedhetik helyi kicsinyes szempontokon és tisztán a törvény és szigorú igazság szellemé­ben dolgozhatik. Kitűnő példája ennek a fővárosi államrendőrség, amely igazán hivatásának magasla­tán áll. A rendőri intézmény általános ja­vulása mellett még nevezetes anyagi előnyök is jelentkeznek a vidéki városokra nézve az államosítás ál­tal. Kaposvár városa adminisztrá­­cionális költségeinek java részét a rendőrség igényli. És e költségek folyton gyarapodnak, a város fejlő­dik, amivel természetesen a policiá­­lis teendők is szaporodnak. A tör­vényhatósági bizottság előtt mind­untalan megfordult Varga Lajos úr

Next