Somogyi Hirlap, 1910. szeptember (7. évfolyam, 197-200. szám)
1910-09-01 / 197. szám
VII. évfolyam. Kaposvár. Csütörtök, 1910. szeptember 1. 197. szám. Plafitatisi Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 kor., filvnzetési egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egyetelem éra 4 fillér. — Ölj. — Vasárnap 6 fillér. — Tanítóknak: Egész évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivitelével minden nap. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korda utca 7. szám Nyílttér, mulatságok, báli kimutatások soronkint ... 60 fillér. Magánközlemények soronkint...............................................1 korona. Eljegyzési és esketési értesítések díja................................5 korona. Nyári csönd (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőház szünete folytán a politikai élet vizén teljes szélcsönd uralkodik. Az összes miniszterek és számottevő politikusok távol vannak a fővárosból és csöndben, nyugalomban élvezik a nyári szabadság örömeit. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök esztendőben üdül, Hazai Samu és Hieronymi Károly miniszterek Karlsbadban, Tisza István gróf Pöstyénben, Kossuth Ferenc Wiesbadenben, Justh Gyula Tornyán, Apponyi Albert gróf és Berzeviczy Albert Brüsszelben vannak. A pártklubbokat se látogatja senki. Az egész nyár folyamán csak a Loyd-klubban volt egy kis élet, de az is csak arra az időpontra szorítkozott, amikor még a miniszterelnök Budapesten volt és az Erősdy-affér a legjobban fotott. Azóta itt is kihalt az élet és a klubhelyiség egészen a mesteremberek kezére került, akik nagyban tatarozzák és csinosítják a Loydklub régi, nagy időket látott falait, a politikában, hogy őszre díszes és modern otthon találja majd a munkapárti képviselőket. A Kossuth-párti és Justh-párti klubbok is egészen üresek. A Justh-párti kör különben költözésre készen áll, mert az ősz folyamán át fog vándorolni a Royalból a Rákóczi-út 10. számú bérházba és véglegesen le fogja tenni a már megszokottá vált Royal-klub nevet. A néppárti kör is egészen csöndes. A tizenhármak klubja különben akkor sem tudna valami pezsgő életet kifejteni, ha összes képviselőtagjai Budapesten volnának. Tizenhárom ember mégis csak kevés egy országos pártnak. Ebben az óriási csöndben és nyugalomban a nyári viharok zajával és külsőségeivel hat a közvéleményre az Erösdy-akét és a horvát bonyodalom. Mert a nagy politika összes életnyilvánulásai csak erre a két dologra szorítkoznak. Az Erösdy-ügyben itt-ott fölmerül az a kérdés is, hogy lesz-e miatta házösszehívás ? Ez is azonban csak olyan nyári kényszerkérdés, mert semmi komoly alapja sincs. Házösszehívás nem lesz és az Erősdyügy hullámai nem fognak oly magasra torlódni, hogy a képviselők nyári pihenését megzavarják. Ezek a hullámok különben is már csitulóban vannak. Az Erősdy-afférnél is kevésbbé érdekli a közvéleményt a horvát helyzet. Az a kanapé-per, ami a bán és a horvát koalíció között kitört a hosszú huzavona folytán, annyira ellaposodott és Supila, meg a többi horvát politikusok nyilatkozatai anynyira hétköznapiakká váltak, hogy a közvélemény figyelmét meg nem ragadhatják. Őszre az összes kérdések homlokterében a delegációk megválasztása és összehívása áll. A delegációk színhelye ezúttal Bécs lesz. A delegációk napirendje az ezidei és a jövő esztendei költségvetés tárgyalása. Bécsi politikai körökben úgy tudják, hogy a hadügyi vezetőség az őszi delegációkon nyilatkozni fog a véderőreform kérdéséről is, a keretről azonban, amelyben ezek a nyilatkozatok mozogni fognak, érdemlegeset nem tudnak. A magyar delegátusokat nyomban a képviselőház összeülése után választják meg. Falusi történet. — A „Somogyi Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta: Dénes Lajos. — Majd jó lesz az asszony, az urát is megjobbítja, így gondolkoztak és beszéltek a faluban az asszonyok és az öreg, jó eszű emberek. Mert hát erős volt a gyanújuk, hogy Vig Gergő nem leszen tisztességes ember. Az apja egész életében korcsmázó ember volt. Gergőt is sokszor találták az árokban nagyon víg és nagyon szomorú állapotban. Julis mégis csak őt szerette. Súgtak, búgtak mindenfelé. — A Gergő biztosan megérette, máskép lehetetlen, hogy a falu legszebb leánya bomoljék utána. Pedig nem volt igazuk. A szerelem olyan, mint a moha, megterem és nyílik, zöldellik a kősziklán is. Farsangon el is vette Julist és az emberek várták, hogy megjavul a derék asszony mellett. Amikor aztán egy vasárnap kisírt szemekkel ment a templomba Julis, a faluban így beszéltek Gergőről: — Eladta magát végleg az ördögnek. Julis soványodott, az arcán, amelyen azelőtt szép, piros virágok nyíltak, most a halál készítette el hírnökeit s belopta azokat beesett, színtelen szemeibe. Áldott állapotban volt az asszony, úgy várták a kicsinyt az egész faluban, mintha angyalt vártak volna. Gergő is várta — a korcsmában. Onnét hívták haza, ahol egy siró poronty és egy haldokló asszony várta és ott volt már a pap is. — Gergő, a gyermekre vigyázz ! — mondta az asszony és meghalt. Szomorú volt az éjjel. Gergő nehezen józanodott. Alig tudta fölérni észszel, hogy most ketten vannak és még sincs társa, nincs asszony, aki tisztát adjon reá, aki főzzön neki kedve szerint, de van egy gyermek, aki csak sir, sir és isten tudja, meddig él s amíg él, enni kér. Áldott szerencse, hogy nem hagyták soha egyedül. Egy hét múlt el, amikor a falu bírója megszólította Gergőt az utcán, amint a korcsma felé tartott: — Mehetsz már Gergő, ahova akarsz, gyerekedet a nemes község veszi pártfogásába és fölneveli tisztességgel, Kend meg mehet a nagy világba. Ami birtok még van, az a kicsinyé. Részeg fővel nem lehet gyermeket nevelni. Komolyan, határozottan beszélt, azután faképnél hagyta Gergőt. Hát már a kicsi sem az övé. Nincs senki, akire vigyázzon. Pedig fölnevelte volna ő is, ha néha egy kicsit le is részegedik. Aztán eszébe jutott, hogy mégis csak igaza lehet a bírónak. Mint egy nagy kő, úgy nyomta a szívét a halott utolsó szava. Kiment a temetőbe, levett kalappal beballagott a kapun és elkezdett nézdelődni a szomorú füzek között. — Melyikre akassza föl magát? Mégis csak elgondolkozott. Hiszen az aszszony nem azt mondta, hogy nevelje föl a gyermeket, hanem, hogy csak vigyázzon rá. Hát ő vigyázni fog. Most nem lehet, de ki tudja, hátha később, máskor? Levágott egy gályát a szomorú tűzről, mely az asszony sírja mellett hajlott le, aztán elindult a poros országúton egymagában más hazát keresni, munka után nézni. Egész nap ment, még éjjel is és sokszor megállott az árok-