Somogyi Hirlap, 1911. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)

1911-08-01 / 173. szám

Kaposvár, 1911. augusztus 1. Kedd VIII. évfolyam 173. szám. PiAfUAtAat Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 kor., falonxere­l egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egysz szám ára ♦ fillér. — di­’. — Vasárnap 6 fillér. — Tanítóknak: Egész évra 12 korona. Heelelenik hétfő kivételével minden nap. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. S­­zerkesztőség­es Kiadóhivatal: Korona-utca 7. szoB. Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronkint . 60 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések dija................................5 korona Egy szegény rendőr véresen, kegyetlenül összeszurkálva, eszméletlenül fekszik a kórházban. Egy elvetemült sehonnai gazember orvul leszúrta. Pont. Ám, mi kapos­váriak szeretünk dicsekedni haladás­sal, modernséggel, fejlődéssel és nem vesszük észre, hogy a legfeke­tébb hátramaradás van nálunk min­den vonalon. És hogy ez mennyire, milyen fájdalmasan, epekeserűen igaz, bizonyítja az a véres, borzal­mas, rettenetes, kegyetlen támadás, amit egy elvetemült Cseri-úti gaz­ember intézett tegnap éjjel Hatos József rendőr ellen. Egy cseh­ kocsmában teljesítette becsülettel szolgálatát és élete veszélyezte­tésével vigyázott a polgárok biz­tonságára, mert hivatásának tel­jes átérzésével dolgozott mindig. Dolgozott a végkimerülésig azért a semmi pénzért, amit a város fizetés­­képen juttat a rendőröknek. Nyolc sebet kapott a tegnapi kocsmai ve­rekedésnél Hatos József és talán, mire ezt a híradást olvasni fogják, már nem is él. És annak az embernek, aki a vá­ros polgárságára oly éberen vigyá­zott, mit juttat a nyomorban maradt családnak Kaposvár? Pár forintot, néhány krajcár kegydíjat? A férjet, az apát, a becsületesen dolgozó em­bert nem tudja visszaadni. Nemrégen, pár héttel ezelőtt a rendőrségről cikket írtunk, ismertet­tük az ő munkájukat és már akkor megmondtuk, hogy elkerülhetetlenül szükség van a rendőrök szaporítására, lovasrendőrök alkalmazására. Ha job­ban figyeljük Kaposvár rendőrségét, azt a szigorúan igaz tényt kell el­ismernünk, hogy a rendőrség munka­bírás és tudás tekintetében a leg­első helyen áll. Mert nincs olyan város, ahol 36 rendőr teljesítsen szolgálatot nemcsak a városban, de a városházán is. Másutt a hivatalok szolgálatára hajdúk vannak, nálunk a rendőrök végzik ezt is. A képvi­selőtestület kötelessége, hogy a rend­őrlegénység számát legalább tízzel szaporítsa és fölállítsa a lovasrend­őröket, mint ahogy minden város­ban szokás. Közigazgatás egyszerűsítése több munkát szült, mint volt — Központosított ország vagyunk — • Az, központosított ország vagyunk, ahol minden a minisztériumok jóváhagyásától függ. Azt elvégre meg lehet érteni, hogy ha a város egy milliós kölcsönt akar föl­venni, abba a kormányhatóság is beleszól­jon. De mi a fészkes fülemüle köze van akármelyik minisztériumnak is ahhoz, ha a város közönsége a saját tulajdonában levő mondjuk az új színház körüli parkírozandó helyet egy, a saját tulajdonában levő föld­területtel a saját költségén akarja kibőví­teni? Semmi köze sincsen hozzá, amint­hogy ennek az eljárásnak az indokolására elfogadható választ nem tudnak adni. Az, hogy így rendeli a törvény, nem elfogad­ható válasz, mert ha rossz és idejét múlta a törvény, meg kell változtatni, a törvény­­­ hozó testületnek ez volna a hivatása. Állan­­dóan panaszkodunk a közigazgatási lassú­ságról, de nem teszünk ellene semmit. — Szent az aktagyártás. Minden akta fölkerül a minisztériumba s ott azután hever. Tö­megszámra érkeznek föl a minisztériumokba a jóváhagyást váró határozatok s ott alusz­­szák mély álmukat. Nálunk nyivántartják az ilyen ügyeket s időnkint megsürgetik azok elintézését, de ahol ezt nem teszik, ott évekig várhatnak egy-egy határozat jóváhagyására. Volt eset rá, hogy egy törvényhatósági határozat kilenc évig járta a kálváriáját odafönt, amíg jóváhagya­tott. Addig nem lehetett a határozatot foga­natosítani. Hihetetlen lassúságok ezek, amiket az ország fejlődése súlyosan megérez. Érdekes, hogy ennek a helyzetnek a lehe­tetlen voltát mindenki érzi ebben az agyon­atyáskodott országban, de semmi nyoma sem látszik annak, hogy segíteni akarnának a bajon. A vidék is érzi, a minisztériumok is érzik. Elvégre nekik sem kellemes, folyton olyan dolgokkal foglalkozni, amiket köze­lebbről nem is ismernek s amikhez igazság szerint semmi közük sincsen. De azért min­den marad a régiben, vagy pedig ha va­lami történik, abból olyan nevetséges egér születik, mint a közigazgatási egyszerűsítés, amely kétszer annyi irkafirkát teremtett, mint amennyi ezelőtt volt. Egyébként marad minden a régi patriarchális lassúságban. Pedig a gravámenes politika mellett ezzel is kellene az országgyűlésen törődni. Szomorú kilátások Pusztító szárazság Tüzek a vidéken — Soványodnak a terméskilátások — Kaposvár, július 31. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Annyi bizonyos, hogy a napnak, a biblia világító égi nagy állatának, az ősember nap­istenének már hetek óta rossz kedve van és olyan melegségeket küld a földre, hogy az emberek panaszkodnak, betegek lesznek s olykor még meg is halnak miatta. A nap­isten, akit az ősember azért imádott, mert meleg sugarait leküldte a földön élőkhöz és akit azért rettegett, mert mérgében elpusz­títhatta mindazt, aminek fényével és melegé­vel életet adott, ma, amikor nem isten többé, hanem csillagászati tárgy, szintén a félelme­tes, a hatalmas, az erős és korántsem a kedves. Nagyon meleg van és nincsen eső. Van más baj is. Itt a por kérdése, amit egyelőre kedvezően megoldani lehetelen. Nálunk a belvárosban is van por, a külvá­rosokban még több. Némely utcákban, ahol nagyobb a kocsiforgalom, a házak kihaltak­nak látszanak: az egész utcasoron nincsen egy abl­ak sem nyitva. És ha a vízvezeték­nek isten tudja hányszor annyi vize volna, mint amennyi nincsen, ezen az nem segít­hetne. Itt a segedelem csak áldásos nyári záporoktól, sűrű harmatoktól volna várható. Azok nincsenek. Sem eső, sem harmat. A haragvó napisten más, nehezebb csa­pásokat is hozott. A tüzeket. A lapok, akár csak a repülésnek vagy a labdarúgásnak, külön rovatokat tartanak a tűzvészek szá­mára. Ki van száradva minden, könnyen gyulad meg minden, a szörnyű nagy károk előidézéséhez nem kell rosszakarat, elég egy kis gondatlanság is. Elég egy elejtett gyufa­szál, amit magától meggyújt a nap heve s a nyomán községek népek jut koldusbotra. Kötelező tűzbiztosítás volna itt a segítség, de az sincsen sehol. S következik a haragvó napisten füzei­nek legszomorubb következménye, a legna­gyobb baj: a terméskilátásoknak napról­­napra való soványodása. A búza ugyan még fizetett. Ha nem is adta meg az országnak a kilátásba helyezett negyvenhat és félmilliót, de a termés jó volt, bár ismét sok meg­égett belőle. De a kapás vetemények már sokat szenvedtek s ha rövidesen országos eső nem jön, ezeknek, különösen az erősebb kötésű földeken végképp beadott a meleg. A homok még bírja valahogy, de az sem

Next