Somogyi Hirlap, 1911. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-01 / 173. szám
Kaposvár, 1911. augusztus 1. Kedd VIII. évfolyam 173. szám. PiAfUAtAat Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 kor., falonxerel egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egysz szám ára ♦ fillér. — di’. — Vasárnap 6 fillér. — Tanítóknak: Egész évra 12 korona. Heelelenik hétfő kivételével minden nap. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőséges Kiadóhivatal: Korona-utca 7. szoB. Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronkint . 60 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések dija................................5 korona Egy szegény rendőr véresen, kegyetlenül összeszurkálva, eszméletlenül fekszik a kórházban. Egy elvetemült sehonnai gazember orvul leszúrta. Pont. Ám, mi kaposváriak szeretünk dicsekedni haladással, modernséggel, fejlődéssel és nem vesszük észre, hogy a legfeketébb hátramaradás van nálunk minden vonalon. És hogy ez mennyire, milyen fájdalmasan, epekeserűen igaz, bizonyítja az a véres, borzalmas, rettenetes, kegyetlen támadás, amit egy elvetemült Cseri-úti gazember intézett tegnap éjjel Hatos József rendőr ellen. Egy cseh kocsmában teljesítette becsülettel szolgálatát és élete veszélyeztetésével vigyázott a polgárok biztonságára, mert hivatásának teljes átérzésével dolgozott mindig. Dolgozott a végkimerülésig azért a semmi pénzért, amit a város fizetésképen juttat a rendőröknek. Nyolc sebet kapott a tegnapi kocsmai verekedésnél Hatos József és talán, mire ezt a híradást olvasni fogják, már nem is él. És annak az embernek, aki a város polgárságára oly éberen vigyázott, mit juttat a nyomorban maradt családnak Kaposvár? Pár forintot, néhány krajcár kegydíjat? A férjet, az apát, a becsületesen dolgozó embert nem tudja visszaadni. Nemrégen, pár héttel ezelőtt a rendőrségről cikket írtunk, ismertettük az ő munkájukat és már akkor megmondtuk, hogy elkerülhetetlenül szükség van a rendőrök szaporítására, lovasrendőrök alkalmazására. Ha jobban figyeljük Kaposvár rendőrségét, azt a szigorúan igaz tényt kell elismernünk, hogy a rendőrség munkabírás és tudás tekintetében a legelső helyen áll. Mert nincs olyan város, ahol 36 rendőr teljesítsen szolgálatot nemcsak a városban, de a városházán is. Másutt a hivatalok szolgálatára hajdúk vannak, nálunk a rendőrök végzik ezt is. A képviselőtestület kötelessége, hogy a rendőrlegénység számát legalább tízzel szaporítsa és fölállítsa a lovasrendőröket, mint ahogy minden városban szokás. Közigazgatás egyszerűsítése több munkát szült, mint volt — Központosított ország vagyunk — • Az, központosított ország vagyunk, ahol minden a minisztériumok jóváhagyásától függ. Azt elvégre meg lehet érteni, hogy ha a város egy milliós kölcsönt akar fölvenni, abba a kormányhatóság is beleszóljon. De mi a fészkes fülemüle köze van akármelyik minisztériumnak is ahhoz, ha a város közönsége a saját tulajdonában levő mondjuk az új színház körüli parkírozandó helyet egy, a saját tulajdonában levő földterülettel a saját költségén akarja kibővíteni? Semmi köze sincsen hozzá, aminthogy ennek az eljárásnak az indokolására elfogadható választ nem tudnak adni. Az, hogy így rendeli a törvény, nem elfogadható válasz, mert ha rossz és idejét múlta a törvény, meg kell változtatni, a törvény hozó testületnek ez volna a hivatása. Állandóan panaszkodunk a közigazgatási lassúságról, de nem teszünk ellene semmit. — Szent az aktagyártás. Minden akta fölkerül a minisztériumba s ott azután hever. Tömegszámra érkeznek föl a minisztériumokba a jóváhagyást váró határozatok s ott aluszszák mély álmukat. Nálunk nyivántartják az ilyen ügyeket s időnkint megsürgetik azok elintézését, de ahol ezt nem teszik, ott évekig várhatnak egy-egy határozat jóváhagyására. Volt eset rá, hogy egy törvényhatósági határozat kilenc évig járta a kálváriáját odafönt, amíg jóváhagyatott. Addig nem lehetett a határozatot foganatosítani. Hihetetlen lassúságok ezek, amiket az ország fejlődése súlyosan megérez. Érdekes, hogy ennek a helyzetnek a lehetetlen voltát mindenki érzi ebben az agyonatyáskodott országban, de semmi nyoma sem látszik annak, hogy segíteni akarnának a bajon. A vidék is érzi, a minisztériumok is érzik. Elvégre nekik sem kellemes, folyton olyan dolgokkal foglalkozni, amiket közelebbről nem is ismernek s amikhez igazság szerint semmi közük sincsen. De azért minden marad a régiben, vagy pedig ha valami történik, abból olyan nevetséges egér születik, mint a közigazgatási egyszerűsítés, amely kétszer annyi irkafirkát teremtett, mint amennyi ezelőtt volt. Egyébként marad minden a régi patriarchális lassúságban. Pedig a gravámenes politika mellett ezzel is kellene az országgyűlésen törődni. Szomorú kilátások Pusztító szárazság Tüzek a vidéken — Soványodnak a terméskilátások — Kaposvár, július 31. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Annyi bizonyos, hogy a napnak, a biblia világító égi nagy állatának, az ősember napistenének már hetek óta rossz kedve van és olyan melegségeket küld a földre, hogy az emberek panaszkodnak, betegek lesznek s olykor még meg is halnak miatta. A napisten, akit az ősember azért imádott, mert meleg sugarait leküldte a földön élőkhöz és akit azért rettegett, mert mérgében elpusztíthatta mindazt, aminek fényével és melegével életet adott, ma, amikor nem isten többé, hanem csillagászati tárgy, szintén a félelmetes, a hatalmas, az erős és korántsem a kedves. Nagyon meleg van és nincsen eső. Van más baj is. Itt a por kérdése, amit egyelőre kedvezően megoldani lehetelen. Nálunk a belvárosban is van por, a külvárosokban még több. Némely utcákban, ahol nagyobb a kocsiforgalom, a házak kihaltaknak látszanak: az egész utcasoron nincsen egy ablak sem nyitva. És ha a vízvezetéknek isten tudja hányszor annyi vize volna, mint amennyi nincsen, ezen az nem segíthetne. Itt a segedelem csak áldásos nyári záporoktól, sűrű harmatoktól volna várható. Azok nincsenek. Sem eső, sem harmat. A haragvó napisten más, nehezebb csapásokat is hozott. A tüzeket. A lapok, akár csak a repülésnek vagy a labdarúgásnak, külön rovatokat tartanak a tűzvészek számára. Ki van száradva minden, könnyen gyulad meg minden, a szörnyű nagy károk előidézéséhez nem kell rosszakarat, elég egy kis gondatlanság is. Elég egy elejtett gyufaszál, amit magától meggyújt a nap heve s a nyomán községek népek jut koldusbotra. Kötelező tűzbiztosítás volna itt a segítség, de az sincsen sehol. S következik a haragvó napisten füzeinek legszomorubb következménye, a legnagyobb baj: a terméskilátásoknak naprólnapra való soványodása. A búza ugyan még fizetett. Ha nem is adta meg az országnak a kilátásba helyezett negyvenhat és félmilliót, de a termés jó volt, bár ismét sok megégett belőle. De a kapás vetemények már sokat szenvedtek s ha rövidesen országos eső nem jön, ezeknek, különösen az erősebb kötésű földeken végképp beadott a meleg. A homok még bírja valahogy, de az sem