Somogyi Hirlap, 1912. április (9. évfolyam, 74-96. szám)
1912-04-02 / 74. szám
BBSS" Egyes szám ara 6 fillér* Kaposvár, 1912 április 2 Kedd IX. évfolyam 74. szám r ■ — in ——— ——£fc——■ Előfizetési ^ A11A?. A^yrrI MBfc Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Koron aft oa 7. Siam. “ I• Tanítóknak : Égési »vre 12 koron«. PAf ilCV o-Évr A Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronkint 60 fillér flegjelenik hétfő kivételével minden nap. rvmint I MUIM*. Eljegyzési és esketési értesítések dija . . . . 5 korona 6 királyi szózat Kaposvár, április 1. (*) Előkelő ember bizonyára nem olvashatja végig bizonyos megindulás nélkül azt a királyi szózatot,a Khuen-Hédervárykormány újból való kinevezése alkalmából vasárnap megjelent. Egész fejedelmi nagyságában és egész, törhetetlen alkotmányos érzésének erejével áll előttünk az öreg király, aki immár negyvenöt éve viseli szent István glóriás koronáját s aki most, midőn a nemzethez szól, úgyszólván újból megpecsétli élte alkonyán azt az esküt, melyet koronázásakor tett s amelyet hűséggel megtartott mindig, egy pillanatra se tántorodva le az alkotmányosság útjáról soha, a legkritikusabb helyzetekben se. A királyi kéziratok mentek szoktak lenni az érzelgéstől. De most a közzétett szózaton mégis megkapó, hatalmas, nagy érzések vibrálnak át s amit nem a szózat szavai fejeznek ki, hanem az a hang, amely benne lakik, legjobban fejezi ki, hogy micsoda históriai jelentőségű nagy napokat élt át legutóbb Magyarország, hogy micsoda súlyos válságból került ki ismét ez a nemzet a király bölcsessége és a Khmen-Héderváry-kormány hazafias áldozatkészsége révén. Bizalommal fordul hozzánk a király és bizalmat kér a fejedelem a nemzettől. Ó dicsőséges, nagy aggastyán, a te hangodnak az őszintesége, nemes tenorja mennyire megtalálta az utat magyar népednek szivéhez, milyen csudálatos érzéseket váltottál ki a lelkünkből, midőn szinte kérő hangon óhajtod, hogy megkönnyittessék neked uralkodói hivatásodnak „lelkiismereteddel összeegyeztethető módon való teljesítése, és mennyire meg tudjuk érteni e manifesztum olvasása után, hogy a te jóságos, hű szívedet micsoda fájdalmas érzések dúlták és dúlják, láttára annak a folyton tartó zűrzavarnak, amit egy törpe parlamenti minoritás, a politikai desperációknak egy kicsi szerepe idéz föl unos untalan, csillapíthatatlan hatalomvágyában. A király boldognak akarja látni ezt az országot, atyai szívének minden vágya az, hogy haladjunk, gyarapodjunk, emelkedjünk, gazdagodjunk és érthető, ha bánattal telik el a királyi szív, amiért meddő politikai harcok, időrabló és hiábavaló közjogi szőrszálhasogatások megakasztanak minden produktív munkát, holott sok, rengeteg sok az, amit Magyarországon végezni, dolgozni kellene. Amidőn hűséges szeretettel hajlunk meg a fejedelem előtt, aki az ő szózatával újból tanúságot tett rendíthetetlen alkotmányos érzéséről és arról, hogy egész felfogása, egész lelkivilága mennyire méltóvá teszik őt a szent korona viselésére, el kell mondanunk azt is, hogy nagy elismerés illeti meg azokat a kormányférfiakat is, akik e súlyos órákban teljesen föladatuk magaslatán állanak és keserű események kelyhét tudták távol tartani a nemzet ajkától. A most közzétett szózattal, amely messze fölülmúl értékben minden rezoluciót s amely éppen ezért csak örömmel tölthet minden hazafit, újabb erős kapcsokkal, a szeretet kapcsaival fűzte magához Ferenc József az ő magyar népét, mely jogainak és becsületének teljes csorbitatlanságával szabadult meg ismét a krízistől. Akad e könyörtelen, gonosz kéz, amely még ezek után is zavart akar és rontani próbál a magasztos harmónián, melyben király és nemzet ujja ,ujra találtak? Ha akad, valóban, minden eszköz jogosult lesz, hogy azt a kezet ártalmatlanná tegye! TANÍTÓK NAPJA MÁJUS 21-ÉN Kaposvár, április 1. (A Somogyi Hírlap tudósítójától.) A Magyarországi Tanítóegyesületek december kilencedikén Budapesten megtartott nagygyűlése elhatározta, hogy mindaddig, mig a tanítóság jogos igényei teljesítve nem lesznek, évenként egy „tanitónap“-ot tartanak, mely napon minden vármegye általános egyesülete rendkívüli közgyűlésre ül össze s ez alkalommal kizárólag a fizetésrendezés ügyével foglalkozik. Az első ilyen napot május 21-re, Budavára visszafoglalásának évfordulójára tűzte ki a nagygyűlés. Most a nagyváradi végrehajtó bizottság felhívja az ország összes tanítóegyesületeit, így a somogymegyei általános tanítóegyletet is, mondván: e napon mindenütt közgyűlést tartsanak s azon semmi egyebet ne tárgyaljanak, csak kizárólag a fizetésrendezés ügyét. Ez a nap lesz legalkalmasabb arra is, hogy a további küzdelemre nézve egységes, egyöntetű módozatokat állapítsunk meg. Május 21-én tehát ne legyen tanítás Magyarország elemi iskoláiban, mindenki közös sérelmeink orvoslásával foglalkozzék. Csak egyöntetű, határozott fellépéssel védhetjük meg érdekeinket, csak így tudunk megfelelő darab kenyeret kicsikarni nyomorgó családjaink számára. Huszonhatezer korona államsegély a városnak Kaposvár, április 1. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök mint belügyminiszter most küldötte meg rendeletét a négy millió korona államsegély felosztásáról. Ebből kitűnik, hogy Kaposvár városa huszonhat ezer koronát kapott és hogy a második két millió felosztásánál ismét a tavalyi kulcsot tartották fenn. Khuen- Héderváry Károly gróf leirata igy szól: A város közönségének, Kaposvár. Az 1912. évi állami költségvetésben a városok segélyezésére előirányzott négy millió koronából a város részére huszonhatezer koronát az ottani királyi adóhivatalnál kiutalványoztam. Felhívom a város közönségét, hogy a most kiutalványozott segélyösszegnek a pénztárnok és ellenőr által aláírt és a polgármester vagy helyettese által láttamozott nyugtára való felvétele és a házipénztárba való bevételezése iránt intézkedjék. Az összeg felhasználása tekintetében csupán annyit közök ki, hogy amennyiben a város közigazgatási alkalmazottjai részére kiszolgáltatott illetmények 1910 ben kiadott rendeletemmel megállapított mértéket el nem érnék, a most kiutalványozott segélyösszeget, illetőleg ennek az összegnek a jelzett célra szükséges részét a közigazgatási tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet fizetésének és lakáspénzének az imént említett körrendeletemben megállapított mértékig való kiegészítésére kell fordítani. Amennyiben a város tisztviselőinek fizetéseiről és lakáspénzéről kiadott rendeletemben feltüntetett mértékben vagy ennél kedvezőbben úgy gondoskodott volna, vagy, amennyiben az államsegély a tisztviselők illetményeinek kiegészítésére fel nem használtatnék, azt egyéb városi célokra kell fordítani. A cél kijelölése tekintetében a város közönségét korlátozni nem kívánom. Az összeget azonban a helyi viszonyok és szükségletek beható mérlegelése után oly közhasznú kiadásokra, illetőleg oly beruházások költségeinek fedezésére kellene fordítani, amelyek alkalmasak arra, hogy a város korszerű fejlődését és a lakosság szellemi és anyagi jólétét előmozdítsák. Ilyen közhasznú célok gyanánt elsősorban a nyugdíjalap gyarapítását, közegészségügyi és közművelődési intézmények létesítését és fejlesztését jelölöm meg.