Somogyi Hirlap, 1912. november (9. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-01 / 249. szám
Kaposvár, 1912 november 1 Péntek IX. évfolyam 249. szám IMH.atÁ.l Egy évre lb korona, fél évre B korona, negyedévre 4 kor., ElHUeteSl egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egyis alán ára S fillér. — Ql: — Tanítóknak : Egész ávra II korona. ■•Cielanik hétfő kivételéval minden nap POLITIKAI NAPILAP ’ Felelős szerkesztő: REÉZ PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. sírm Nyílttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások aoronkint 00 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja ... .5 korona Füredi Béla Kaposvár, október 81. (Bp.) Arról van szó, hogy a kaposvári színészetet részlegesen állandósítani kell. Nem azért, mert a kaposvári színház az első színház az országban, hanem azért, mert Kaposvár az egyik első város a magyar provincián, nagyigényű, intelligens közönséggel. Ennek a köskönségnek fejlett az ízlése és anyagi módja is van hozzá, hogy a gyönyörű színházába bevonuló színtársulat megélhetését biztosítsa. Én ki szoktam mondani az igazat, nem igen kerülgetem a kényelmetlenségeket, nem is igen takargatom a más emberek hibáját, (a magamét sem) hát majd én megmondom, mi történt itt a legközelebb múlt színi idényben. Az történt Kaposváron, hogy Polgár Károly, a legnagyobb magyar vidéki színtársulat igazgatója, a nyár s általában az év folyamán összeverbuvált társulatát itt trenírozta be Kaposváron s itt került abba a helyzetbe, hogy Pozsonyban jó előadásokat produkálhat, mivel itt sikerült a társulatot összetanítani, kvázi összeszoktatni. A kaposvári közönség azonban kényes ízlésű közönség és idejekorán észrevette, hogy ni csak, ez a társulat itt tanulja be Pozsony részére a darabokat. És ez a közönség nem fizette meg Polgár Károlynak a tandíjat, hanem megfizette azt maga a direktor, akinek rosszul ütött be a számítása s ennélfogva a kaposvári szezonja. Olvastam aztán ebben a lapban egy cikket arról az emberről, akinek a neve képezi ennek a cikknek a homlokát. Füredi Béla pécsi színigazgatóval foglalkozott az a cikk , amiként foglalkozott vele, meg lehetett ismernem ebben a Füredi Bélában a modern, a jól számító színigazgatót. Füredi Béla valóban színigazgató. Egy ember, akinek számolnia kell a közönség ízlésével, szeszélyével, a divattal, egy ember, aki sok más embert igazgat, aki sok ambíciót kénytelen legyezgetni s aki végül mégis üzletember kell, hogy legyen , bátran kimondja, hogy pénzt — minő profán téma a magyar színészet fejlődése körül — és megint csak pénzt áldoz a szellemi tehetségek mellett elsősorban a színházáért, mert ami pénzt a színháza érdekében kidob az ablakon, az esőstől visszajön az ajtón. Okos beszéd ez s e mellett bátor is. És azért bátor leginkább, mert aki mondta, az gyakorolja is, amit mondott és töméntelen pénzt áldoz a színházára. Meg is vagyunk győződve róla, hogy ha majd Füredi Béla igazgatja a kaposvári színházat, (reméljük, minél előbb) akkor a közönség nem tandíjat fizet, hanem színházi helyárat, amiért ízlését kielégítő, várakozását felülmúló előadásokban lesz része. És még egy szót a pécs—kaposvár—nagykanizsai színi kapcsolatról. Csak annyit, hogy ennél természetesebb kapcsolatot nem lehet elképzelni. A három város egyenes vonalban fekszik s elég közel egymáshoz, hogy a színi idény arányosan, mind a három várost kielégítő módon legyen beosztható. Az a fölfogás, mely a színi kerületeket alkotó fórumban a pozsony— Kaposvár—fiumei kapcsolatot megteremtette , helytelen. Ez a fölfogás azt vallja, hogy a három határszéli városnak egy hatalmas társulatra van szüksége. Hát, kérem, Kaposvár határszéli város, az igaz, de hogy a legmagyarabb magyar város, az még nagyobb igazság. Itt csak magyarok, kizárólag magyarok laknak, akiknek magyarságát nem a színtársulat őrzi, hanem maga az itt való erős magyarság. Ez a magyarság és az itteni intelligencia a pécsi színtársulattal keres kapcsolatot s ezt az óhajtást honorálnia kell annak a fórumnak, mely a színi kerületek beosztása felől rendelkezik. Amikor ezért a kapcsolatért küzdünk, azt üzenjük Füredi Bélának, hogy tegyen félre minden szemérmet és küzdjön ő is Kaposvárért ! A tanfelügyelő a kaposvári óvodákról Változás előtt Kaposvár, október 11. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Tegnap délután három órakor az iskolaszék és az óvodák felügyelő-bizottsága együttes értekezletet tartott Kovács-Sebestény Gyula dr polgármester elnökletével és Gönczi Ferenc királyi tanfelügyelő részvételével, aki az értekezleten előterjesztette tapasztalatait és véleményét az iskolákról és óvodákról s ezekről oly vélemény alakult ki, amely a kaposvári óvodák szempontjából már a közeli jövőben nagyobb szabású változást von maga után. A királyi tanfelügyelő tapasztalata szerint az óvodák elhelyezése általában nem megfelelő, így például a Fő utca végén levő óvoda beszüntetendő azért, mert nem célszerű ponton van s azonkívül a helyiségei is rosszak. Beszüntetendő továbbá a Telekyutcai óvoda és olyan körzetbe helyezendő, ahol a közönség elhelyezkedése szempontjánól jobban megfelel a célnak, amelyet szolgál s inkább alkalmas a megközelítésre. A zárda-utcai felekezeti óvoda a viszonyokhoz mérten jó, azonban túl van zsúfolva. A donnervárosi sétatér-utcai óvoda a kir. tanfelügyelő véleménye szerint megfelelő. Elismeréssel nyilatkozott a tanfelügyelő arról, hogy ennek az intézetnek a vezetése igen jó kezekben van, a gyerekek nagyon szeretik óvónőjüket s az óvodának 110-en felüli gyermeklétszáma van. A tanfelügyelő véleménye szerint a Telekyutcai óvoda okvetlenül beszüntetendő s azt a Petőfi utcai iskola körzetébe kell áthelyezni. Új óvodák is létesítendők. Egyik a Pécsi-utcában, azután a meggyes-telken s végül a Cseri-dűlőben állítandók ezek fel. Célszerűnek tartja a tanfelügyelő az óvodák államosítását, amelyre vonatkozólag külön előterjesztést fog tenni a városi tanácsnak, azon pontok megjelölésével, amelyek az államosításnál, mint feltételek fognak szerepelni. Addig is javasolja, hogy rendelje el a bizottság, — amennyiben az óvodák ellenőrzésével nem foglalkozhatik oly intenzíven — hogy minden óvoda azon iskola igazgatósága alá helyeztessék, amelynek körzetében fekszik, annál is inkább, mert az óvodák áthelyezésében és az újabbak felálllításában az a tendencia rejlik, hogy minden óvoda valamely iskola körzetébe vonassék. Ez nem