Somogyi Hirlap, 1913. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1913-07-01 / 149. szám

Kaposvár, 1913 július 1X. évfolyam, 149. szám Kedd IMfixatóai Egy évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Egyiím éra 6 fillér. TM ülj • —■ Tanítóknak: Égési évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap PO LITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: RE ÉZ PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal,Korona-utca 7. szám Nyílttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronként....60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja.................................... 5 korona ARAD Kaposvár, június 80. Az aradi választás jelentőség dolgában messze kimagaslik az időszaki választások sorából. A választóközönségnek az aradi közvélemény képviseletében először nyílt alkalma kedvetlenül nyilatkozni Tisza kormányzati programjáról. Az az eredmény tehát, amely a mandátumot óriási szótöbbséggel Tiszának juttatta, ékesen szóló és kétségbevonhatatlan bizonysága annak, hogy az új kormány nemcsak a király kegyébe, hanem a nemzet bizalmában is szilárdan áll, hogy a közvélemény távolról sem ellenzéki hangulatú, mint ahogy Andrássy képzeli, hanem lelkesen munkapárti meggyőződésű, mint ahogy Hódmezővásárhely, Szeged, Szabadka, Baja, számos megyei törvényhatóság.A bizalmi nyilfatapzatás az uj pelugyaimat- tér, Sándor János egyhangú meg- választása is mutatja. Arad azelőtt függetlenségi kerület volt s épen csak a munkapárt első választásán és éppen a Tisza István kedvéért változtatta meg pártállását. Nagyon értékes, különös nyomatékú politika jelenség tehát, hogy a munkapártiak és az ellenzéknek három évi működése és egymással való ráérkése után Arad Tiszához maradt ki és változatlan számbeli erővel ismételte meg három év előtti bizalmi nyilatkozatát, éppen akkor, amikor Tisza került a közügyek élére. Rad bírálatot mondott a munkapárt és a függetlenségi párt program és magatartása fölött s a legnagyob határozottsággal csatlakozott a előbbihez, míg véglegesen elfordul az utóbbitól. Még nagyobb szentőségűvé tette az aradi választást az, hogy Tisza megbuktatása az ellenzéknek leg-főbb célja volt. És az ellenzéknek minden igyekezete a legóriásibb erőfeszítés dacára is kudarccal járt. Tisza a választási mozgalom ideje alatt la sem ment a kerületébe, jMoorajLmbeszéljét »’ nyílt levélben"! Wzbu ■ a Ilivel* .. a választás illé-ok* befolyásolását, hogy vasutja, a más függő helyzetben lévők tömegesen szavazhattak az ellenzék jelöltjére, őt pedig éppen a legfüggetlenebb kereskedő és iparos elemek nagy többsége juttatta diadalra. Ellenben az ellenzék Apponyi, Károlyi, Andrássy és Vázsonyi vezérlete alatt a kortesfurfang egész fegyvertárát kimerítette a győzelem kicsikarása érdekében s nemcsak ezt nem érte el, hanem csúfosan meg is bukott. A függetlenségi párt két árnyalata éppen most egyesült s éppen az aradi választáson vette föl újra a többi ellenzéki tereikkel való fuzionálás fonalát s egész ellenzék elbizakodottann értette, hogy " Tisza személyébe? me£ fogja buktatni a munkarági kormányzati politika rendszert. Döntő jelentőségű tehát a» a roppant vereség, amíy' Aradon érte az ellenzéket, „Arad — halad“ mondja a példaszó. De a szombati választás tanúsága szerint úgy hatod Arad, hogy— apózan és munkás politika szolgálatában — marad. Nem ül fel többé. » jelsfa--... Vaknak, az üres frázisoknak, almecy* '...'iy 'Sv,3u...r*S teknek,* a roo*po!áa ie^Hánierul^^p demagógjainak. Arad kiválóan ér-f,^. telmes,r művelt magyar Város. Fölháborodott azon, hogy választást kínáltak neki a politikai névtelenség és a teljes programnélküliség egyfelől, — s a meggyőződése.“ * Márta írta Kabos László t. Itt minálunk hamar leszáll az éjszaka. A házunk előtt az akácok szerelmesen borulnak egy pad fölé és oda esténként kiülök egymagam. Hallgatom, hogy a levelek mint verődnek össze és remegnek az esti szellő szerelmi vallomásától. A lábam előtt lehullt fehér virágok siratják elmúlt életüket, a fiatalságukat, illatukat, a napsugarat. A csöndes estén, hogy a padon ültem az akácok alatt és elgondoltam, lehunyva a szemem, hogy ilyen szomorú őszöm még sohasem volt, felém jött a Krasznai felesége, a postás köszöntött. Aztán folytatta, amit én féltve, elrejtve, magamba zárva gondoltam, mondván: — Nagyon fáj énnekem az az elmúlás... Csöndes hangon szólt a Márta. A haja fekete, az ajka pirosló és már megérett a csókja. Hulltak elénk a fehér virágok, sir«* ", ekkor meg tudtán, hogy ősszel, lehulló fehér TO|#1#1 elhaló, nagyon csöndes öszön, támadtat két idegen embernek, mint amilyen a Márta meg én, egyforma gondolatunk. Met tavasz óta mi ketten idegenek vagyunk gymásnak. Márta leült mellén, a padra az akácok alá és azután együtt, közösen hallgatunk beszédes némasággal. Végiggondoltam az életemet, csak néhány szóval, melyben a szenvedés puszta gondolattá tömörül s a gyönyör filozófiai reflexióvá mélyül. Márta lehajolt, fölvett a földről egy fehér virágot, azt tépte, harapdálta a fogával, vagy talán csókolta. Szótlanul néztünk az éjszakába... Talán féltünk, hogy összedől az a csodálatos gyászpalota, elnémul bennünk az üveghangú nóta, amit az Éjjel játszik egy titkos hangszeren, ha szólunk. Dalolt az éjjel finom melódiákat s tercelt hozzá a szívünk ... De azután ,már nagyon nagy lett a némaság. Már szinte féltünk, és nemsokára megszólalt a Márta, csöndesen, felrehajtva : — Mondja . . . még mindig? . • • Nem fejezte be, tartandólugó év elfutott tőlem. Nagy, eúlrepesztő csend volt. Csak a levelek remgtek meg a szőlő susogásától. I. A Babosék, akiknek a lányuk a Márta, itt laknak a túlsó végen, egy fehér házban, a nyárfa közben. Az ezüstlev a nyárfák közében. Márta édesapja nagy, egyenestartású végül, csöndesen pipálgatja a verpelétit a kis verandán délutánonkint és ápolgatja, gyomlálgatja a kicsiny violákat, a ház előtti kertecskében. Délelőtönkint pedig elmegy a patika elé, onnan meg a kis Reiner-kávéházba, ahol kártyázgatnak néha apróba, néha — gyakrabban — nagy pénzbe. Különösen, mióta idejött hozzánk a Krasznai aki minden játéknak mestere. Engem nem öreg Babos, mert nem vagyok sem dohányos, sem kártyás. Nem vagyok ember. Mi ketten azonban Mártával, nagyon jól megértettük egymást. A postán, snoi mini, ketten 'mis'ozgattunk, harmatos reggelen az ő asztalán friss, illatos rózsák feküdtek, miket Márta, megnézve magát a tükörben, a hajába tűzött- És mindig megkérdezte tőlem, csöndesen, mosolyogva: — Vájjon ki tehette ide ezeket a virágokat ? — És én is azt kérdeztem.