Somogyi Hirlap, 1913. szeptember (10. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-02 / 201. szám

Kaposvár, 1913 szeptember 2 Kedd 1. évfolyam, 201. szám Elfifizetési Egy évre 16 körömi, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona. __ jii , _ egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Egyes sírm­ára 1 fillér. ■ Tanítóknak: Égési évre 12 korona, legjelenik hétfő kivételével minden nap Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. a vám R­EÉZ PÁL Nyílttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronként....60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja...........................................5 korona A politikai helyzet Kaposvár, szeptember 1. A nyár utója ie vége felé jár. Magtárakba kerül a betakarított ga­bona s a gazda föllélegzik, csak­hogy már ez is megvan. Mivel Magyarországon a legfiatalabb susz­terinas is politizál, nem csoda tehát, hogyha amikor a magyar ember végzett a haza­ és gazdasága körüli munkával, egyet sodorint a bajuszán s nagy gesztussal mondja: no, hogy is állunk a politikával ? Természetesen, a politizálás leg­­többnyire a fehér és kávéházi asz­talnál megy leginkább. Csodálatos módon, dacára annak, hogy nálunk mindenki politizál, azért mégis csak nagyon kevesen értenek hozzá. Akik pedig értenek a magasabb értelem­ben vett politikához, azok örökösen marják, rágják egymást és arra törekednek, hogy egyikük okvetlen alul maradjon. Ez tulajdonképpen irányítója a magyar politikának már évtizedek óta. Az pedig bebizonyí­tott dolog, hogy mindig akkor vol­tak Magyarországon konszolidáltabb állapotok, amikor huzamosabb ideig volt egy kormány uralmon. A foly­tonos pártközi és testvérharc soha se lehet üdvös egy nemzet életére. Közeledik az ősz, közeledik a politikai kampány is. Magyar szo­kás szerint valamelyiknek ismét alul kell maradnia. Hiszen ezt cé­lozza az Andrássy-párt megalaku­lása is. A 48-as ellenzéki akcióval nem sikerült Tisza fejét elnyerni, bár a feje nagyon becses lett volna a lenyakazásra, dehát nem sikerült. Igaz, hogy Lukácsnak menni kel­lett az emberi hajsza színteréről, ez azonban, mint ahogy azt a be­következett események bizonyítot­ták, nem hozta meg a várt ered­ményt, mert a gyeplő továbbra is Tisza István gróf kezében maradt s remélhető, hogy még hosszabb ideig az ő kezében fog maradni. Andrássy és hívei szerint, szük­ség van egy hatvanhetes ellenzéki alakulásra; hogy ennek a vállalko­zásnak meglesz-e a kívánt ered­ménye, azt természetesen egyelőre biztosan nem lehet tudni. Mert a politika éppen olyan, mint a börze, váratlan és igen fondorlatos trük­­köknek van kitéve. Az optimisták Andrássy pártala­­kításától várják a helyzet javulását, illetőleg remélik az ellenzéki takti­kának helyesebb irányba való tere­lését. Azt hiszik ugyanis, hogy szer­vezett pártja élén Andrássy inkább fogja szem előtt tartani azt a fele­lősséget, mellyel önmagának és az országnak is tartozik. Nem tudjuk, mennyire indokolt az a reményke­dés, hogy a pártvezérséggel járó felelősség vissza fogja zökkenteni Andrássyt a reálpolitikai alapra, de ha be is következnék ez a kevéssé valószínű eset, még mindig nagyon kétséges, váljon Andrássy a maga békésebb és ésszerűbb taktikáját képes lesz-e a függetlenségi ellen­zékkel is elfogadtatni. Kevésbé hi­hető ez, mert az utolsó három év tapasztalatai szerint Andrássy be­folyása és tekintélye csak akkor és addig érvényesül a függetlenségi táborban, amíg ő is a túlzottak ér­dekeit és céljait szolgálja, de amint hozzá fog saját eszméinek megvaló­sításához, a függetlenségiek zöme elfordul tőle. Az a körülmény pedig, hogy Désy Zoltán, a függetlensé­giek által nagyra nevelt Apponyista politikus most nem csak Andrássy mellé állott, hanem új vezérének éppen a függetlenségi pártban tobo­roz híveket, a legkevésbé alkalmas arra, hogy elejét vegye a Károlyi­féle 48-asok és az Andrássy veze­tése alatt álló 67-esek közti bizal­matlanságnak. Egyszóval, a magyar politikai lát­határ ismét borul-derül, vagyis a helyzetben csak egy megnyugtató bizonyosság van, hogy Tisza Ist­ván a miniszterelnök, aki hogyha tesz valamit, az bizonyosan jól van téve. Ebből pedig az következik, hogy teljes nyugalommal és konciliáns ér­zelemmel várhatjuk és nézhetjük az Andrássy-párt megalakulását, mert ez ugyan semmi befolyással nem lesz a Tisza kormány s az őt támo­gató többség kötelességtudására. A megkezdett munkát folytatni fogják s a nemzet hálás lesz érte. A római pápa és a megyéspüspök A szentatya üdvözli a jubiláns veszprémi püspököt Kaposvár, szeptember 1. (A „Somogyi Hírlap" tudósítójától.) Csiszárik János dr prelátus-kanonok, a veszprémi káptalan tagja, római pápai kö­­vetséges tanácsos levelet hozott Rómából Hornig Károly báró veszprémi biboros­­püspöknek. A püspök most üli huszonötéves püspöki jubileumát s ez alkalomból a római pápától ezt a levelet kapta: Kedvelt Fiunknak, Báró Hornig Károlynak, a római egyház áldozópap bibornokának Veszprémi Püspöknek X. Pius Pápa üdvöt és apostoli áldásunkat. Kedvelt Fiunk! Már régóta ismeretes volt előttünk, misze­rint te hivatalod semminemű részét el nem mulasztod, sőt a főpásztori tevékenységben oly buzgósággal szorgoskodol, hogy ez által Isten tiszteletét és híveid üdvösségét meg­lepő módon előmozdítod. Mi épen ezért ér­demesnek tartottunk arra, hogy téged a római bíbor díszével felékesítsünk. Megerősítette ezt a véleményünket felőled az a jelentés is, melyet nemrégiben a vesz­prémi egyházmegye állapotáról Nekünk be­nyújtottál. Mikor ezt a jelentést olvastuk, egyrészről öröm tölte el szívünket, másrész­ről magasztaltuk a jóságos Istent és neki hálát adtunk, hogy téged ily buzgó tevékeny­ségre és oly nagy áldozatkészségre sarkalt, örvendetes és vigaszteljes dolgokat terjesztettél ugyanis elénk; t. i., hogy papjaid mindennemű szükséges tudománnyal rendelkeznek, hogy a keresztény népnek bőségesen nyujtatik a természetfölötti élet minden segédeszköze, hogy a szent kánonok előírása szerint uj plébániákat létesítettél, hogy a saját költsé­geden sok templomot építettél, ezenkívül, hogy nagymennyiségű összeget adtál arra a célra, hogy minden keresztény intézmény a lehető legszebben virágozzék. Mikor mindezeket fontolóra vesszük, úgy találjuk, hogy nem tudunk örömünknek másként kifejezést adni, mintha azt kívánjuk, hogy püspöki hivatalod eredményes napjaiért, — melyben már 25 évet töltöttél jámborul, — adjon neked Isten bőséges jutalmat. Ennek biztosítására és atyai jóindulatunk

Next