Somogyi Hirlap, 1913. szeptember (10. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-02 / 201. szám
Kaposvár, 1913 szeptember 2 Kedd 1. évfolyam, 201. szám Elfifizetési Egy évre 16 körömi, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona. __ jii , _ egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Egyes sírmára 1 fillér. ■ Tanítóknak: Égési évre 12 korona, legjelenik hétfő kivételével minden nap Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. a vám REÉZ PÁL Nyílttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronként....60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja...........................................5 korona A politikai helyzet Kaposvár, szeptember 1. A nyár utója ie vége felé jár. Magtárakba kerül a betakarított gabona s a gazda föllélegzik, csakhogy már ez is megvan. Mivel Magyarországon a legfiatalabb suszterinas is politizál, nem csoda tehát, hogyha amikor a magyar ember végzett a haza és gazdasága körüli munkával, egyet sodorint a bajuszán s nagy gesztussal mondja: no, hogy is állunk a politikával ? Természetesen, a politizálás legtöbbnyire a fehér és kávéházi asztalnál megy leginkább. Csodálatos módon, dacára annak, hogy nálunk mindenki politizál, azért mégis csak nagyon kevesen értenek hozzá. Akik pedig értenek a magasabb értelemben vett politikához, azok örökösen marják, rágják egymást és arra törekednek, hogy egyikük okvetlen alul maradjon. Ez tulajdonképpen irányítója a magyar politikának már évtizedek óta. Az pedig bebizonyított dolog, hogy mindig akkor voltak Magyarországon konszolidáltabb állapotok, amikor huzamosabb ideig volt egy kormány uralmon. A folytonos pártközi és testvérharc soha se lehet üdvös egy nemzet életére. Közeledik az ősz, közeledik a politikai kampány is. Magyar szokás szerint valamelyiknek ismét alul kell maradnia. Hiszen ezt célozza az Andrássy-párt megalakulása is. A 48-as ellenzéki akcióval nem sikerült Tisza fejét elnyerni, bár a feje nagyon becses lett volna a lenyakazásra, dehát nem sikerült. Igaz, hogy Lukácsnak menni kellett az emberi hajsza színteréről, ez azonban, mint ahogy azt a bekövetkezett események bizonyították, nem hozta meg a várt eredményt, mert a gyeplő továbbra is Tisza István gróf kezében maradt s remélhető, hogy még hosszabb ideig az ő kezében fog maradni. Andrássy és hívei szerint, szükség van egy hatvanhetes ellenzéki alakulásra; hogy ennek a vállalkozásnak meglesz-e a kívánt eredménye, azt természetesen egyelőre biztosan nem lehet tudni. Mert a politika éppen olyan, mint a börze, váratlan és igen fondorlatos trükköknek van kitéve. Az optimisták Andrássy pártalakításától várják a helyzet javulását, illetőleg remélik az ellenzéki taktikának helyesebb irányba való terelését. Azt hiszik ugyanis, hogy szervezett pártja élén Andrássy inkább fogja szem előtt tartani azt a felelősséget, mellyel önmagának és az országnak is tartozik. Nem tudjuk, mennyire indokolt az a reménykedés, hogy a pártvezérséggel járó felelősség vissza fogja zökkenteni Andrássyt a reálpolitikai alapra, de ha be is következnék ez a kevéssé valószínű eset, még mindig nagyon kétséges, váljon Andrássy a maga békésebb és ésszerűbb taktikáját képes lesz-e a függetlenségi ellenzékkel is elfogadtatni. Kevésbé hihető ez, mert az utolsó három év tapasztalatai szerint Andrássy befolyása és tekintélye csak akkor és addig érvényesül a függetlenségi táborban, amíg ő is a túlzottak érdekeit és céljait szolgálja, de amint hozzá fog saját eszméinek megvalósításához, a függetlenségiek zöme elfordul tőle. Az a körülmény pedig, hogy Désy Zoltán, a függetlenségiek által nagyra nevelt Apponyista politikus most nem csak Andrássy mellé állott, hanem új vezérének éppen a függetlenségi pártban toboroz híveket, a legkevésbé alkalmas arra, hogy elejét vegye a Károlyiféle 48-asok és az Andrássy vezetése alatt álló 67-esek közti bizalmatlanságnak. Egyszóval, a magyar politikai láthatár ismét borul-derül, vagyis a helyzetben csak egy megnyugtató bizonyosság van, hogy Tisza István a miniszterelnök, aki hogyha tesz valamit, az bizonyosan jól van téve. Ebből pedig az következik, hogy teljes nyugalommal és konciliáns érzelemmel várhatjuk és nézhetjük az Andrássy-párt megalakulását, mert ez ugyan semmi befolyással nem lesz a Tisza kormány s az őt támogató többség kötelességtudására. A megkezdett munkát folytatni fogják s a nemzet hálás lesz érte. A római pápa és a megyéspüspök A szentatya üdvözli a jubiláns veszprémi püspököt Kaposvár, szeptember 1. (A „Somogyi Hírlap" tudósítójától.) Csiszárik János dr prelátus-kanonok, a veszprémi káptalan tagja, római pápai követséges tanácsos levelet hozott Rómából Hornig Károly báró veszprémi biborospüspöknek. A püspök most üli huszonötéves püspöki jubileumát s ez alkalomból a római pápától ezt a levelet kapta: Kedvelt Fiunknak, Báró Hornig Károlynak, a római egyház áldozópap bibornokának Veszprémi Püspöknek X. Pius Pápa üdvöt és apostoli áldásunkat. Kedvelt Fiunk! Már régóta ismeretes volt előttünk, miszerint te hivatalod semminemű részét el nem mulasztod, sőt a főpásztori tevékenységben oly buzgósággal szorgoskodol, hogy ez által Isten tiszteletét és híveid üdvösségét meglepő módon előmozdítod. Mi épen ezért érdemesnek tartottunk arra, hogy téged a római bíbor díszével felékesítsünk. Megerősítette ezt a véleményünket felőled az a jelentés is, melyet nemrégiben a veszprémi egyházmegye állapotáról Nekünk benyújtottál. Mikor ezt a jelentést olvastuk, egyrészről öröm tölte el szívünket, másrészről magasztaltuk a jóságos Istent és neki hálát adtunk, hogy téged ily buzgó tevékenységre és oly nagy áldozatkészségre sarkalt, örvendetes és vigaszteljes dolgokat terjesztettél ugyanis elénk; t. i., hogy papjaid mindennemű szükséges tudománnyal rendelkeznek, hogy a keresztény népnek bőségesen nyujtatik a természetfölötti élet minden segédeszköze, hogy a szent kánonok előírása szerint uj plébániákat létesítettél, hogy a saját költségeden sok templomot építettél, ezenkívül, hogy nagymennyiségű összeget adtál arra a célra, hogy minden keresztény intézmény a lehető legszebben virágozzék. Mikor mindezeket fontolóra vesszük, úgy találjuk, hogy nem tudunk örömünknek másként kifejezést adni, mintha azt kívánjuk, hogy püspöki hivatalod eredményes napjaiért, — melyben már 25 évet töltöttél jámborul, — adjon neked Isten bőséges jutalmat. Ennek biztosítására és atyai jóindulatunk