Somogyi Hirlap, 1913. november (10. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-01 / 252. szám
Kaposvár, 1913 november 1 Szombat 1. évfolyam, 252. szám Előfizetési i dij: — Egy évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Egyes síimára fillér. Tanítóknak: Égési évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap POLITIKAI KAPILAP Felelős szerkesztő: REÉZ PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utea 7. szám Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronként:60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja......................................... 5 korona Közgazdasági krónika Kaposvár, október 81. A közgazdasági életet teljes joggal hasonlíthatjuk az élő testhez, mert törvényei ennek fiziológiai törvényeivel teljesen azonosak. A már 1 . két teljes esztendeje tartó gazdasági válság közgazdasági szervezetünket teljesen kimerítette. Mi, akik egyenkint e nagy szervezetnek milliomodnyi sejtjei vagyunk, látjuk, mint halnak el lassan a velünk szomszédos sejtek, érezzük, mint gyöngül közgazdasági életünk szívverése, mint álélnak el összes szervei, mert kifolyt a testvéredényeiből az életet adó folyam, a pénz, lemérjük a közgazdasági ájultság kóros okát. A Balkán-háború és a külpolitikának fölidézte pénzpiaci bojkott kívülről jövő tényezők, amely mellett egyedül az lehet a vigaszunk, hogy a válságot nem belső gazdasági rothadás okozta, sőt ez a krízis közgazdaságunkat oly időben érte, amikor ennek erősen emelkedő irányú fejlődő vonala hosszú évekre kecsegtetően biztatott. Nem lehet elegendő azonban azt hinnünk, hogy e válság egy varázsütésre el fog tűnni, amint a Credit Lyonnais frigyszekrényként tisztelt páncélszekrényei a magyar értékek előtt újból meg fognak nyini. A kihűlt testbe nem elegendő a hiányzó vért pótolni, ezt körforgásba is kell hozni. A mai közgazdasági viszonyaink csak akor fognak holtpontjukból kilendülni, ha a vállalkozási kedv, a közgazdasági iniciatíva újból életre kel. Ezt életre hívni egyedül az államnak áll módjában s e célra két eszköz áll rendelkezésre. Hitelhez jutván, az államnak a legszélesebb beruházási programmját sürgősen meg kell valósítani. A nagy államvasúti, közlekedésügyi, ipari és kereskedelmi célokat szolgáló beruházások mozgásba fogják hozni az egész közgazdasági organizmust. Nem keveső fontos azonban az ipar és kereskedelem vállalkozási kedvének fölélesztésére a Balkán államokkal kötendő kereskedelmi szerződések szabályozása. A magyar áruk, amelyek természetes külpiacukat a Balkánon látják, a rossz külkereskedelmi szerződések következtében hátrányban voltak itt a német, olasz és francia áruval szemben. A hű szövetségesünk , a német a balkáni piacon ma a legveszedelmesebb konkurensünk, akinek előnyös kereskedelmi szerződést annál könnyebb kötnie, mert nem szükséges cserébe bizonyos értékű agrár érdekeket is áldozni. Az új szerződések kötésekor elkerülhetlen lesz, hogy például Szerbiának iparunk és kereskedelmünk javára, az agrár érdekeink rovására koncessziókat ne tegyünk. A földmivelő és állattenyésztő Szerbia ma már nincs többé kiszolgáltatva a monarkiának. — Nyersterményeivel utat nyert az Aegei tengerhez s iparunk és kereskedelmünk csak másnemű ellenszolgáltatás esetén fog ott kedvező fogadtatásra találni. Ha a szerződések megkötésekor ezek a szempontok érvényesülni fognak, úgy bízhatunk abban, hogy a gazdasági ájultság helyét hamarosan föllendülő ipari és kereskedelmi konjunktúra foglalja el s a diplomáciai iratok helyett a magyar vas, üveg, cukor és liszt fogja hódító útját megkezdeni a Balkánon. Ilea culpa — A »Somogyi Hírlap“ eredeti tárcája — Irta Kikes II. Esperes: Hát csak . . . hehehehe . . . hé, én vagyok az ördög, mi ? Tőlem szaladunk barátocskám ? Mi ? A Magdától persze nem szalad ? Hm ? . . . Hát Amire, magának van szépérzéke . . . hitemre, hogy van. Ezt elismerem. Dongónak is jól beválna, nem csak azért, mivel az édességet kerülgeti, hanem mivel igen szépen tud donogni, illetve dönögni. . . Hanem, hm . . . most aztán ki vele őszintén. Mi volt az az előbb az utcán? Káplán: (szemeit égre emeli.) Óh semmi... igazán semmi... egy francia márki ? Esperes: Francia márka. És . . . ? Káplán: Márki . . . könyörgöm a lássan? Esperes: Jó, tehát márki. . . Káplán: Regényhős, méltóztatik tudni, a Magduska kisasszonynak szerfelett tetszik, hogy ez az izé... a márki, vödörből issza a pezsgőt. Esperes: Hát éppenséggel nem utolsó dolog . . . no és. . . Káplán: És hát erről beszélgettünk . . . a kisasszony azon óhajtásának adott kifejezést, miszerint egy világért nem adná, ha márkiné lehetne . . . Tőlem telhetőleg igyekeztem erről lebeszélni... és a boldog pásztoréletből hoztam fel példákat arra, hogy a boldogság inkább a kunyhókban található, mint a palotákban. Esperes: Helyesen . . . például ilyen kis kunyhóban is, mint az enyém. (Kotorja, piszkálja a pipát.) A nedves, penészlő dohány is itt található, a kunyhóban ... a márka . . . illetve a márki. . . illatos havannákat szopogat . . . No, most kampec !... Kialudt a tájt. Káplán: (gyufát gyújt.) . . . Méltóztassék . . . Esperes: Aztán miféle regény az ? Káplán: A címe „A Limogesi nász.* Esperes : Mi ? Nász ? Nahát majd adok én ennek a lánynak . . . még nem is egészen menyasszony és holmi nászokat olvasgat . . . Huh . . . apage satanas ! Káplán: In aeternum. Esperes: Ha a tanító megtudja ... na,... micsoda blamázs. . . Káplán: Az ugyan nem tudja meg. Esperes: Miért ? Káplán: Mindig alszik, mint a vak ló. Ha a menykő lecsapna a háta mögött, tán azt se venné észre. Esperes: Hát igen . . . azért a mennykőt ne kívánja. Káplán: Isten ments, csak úgy mondtam. Esperes: Semmiféle köveket nem szeretnék a mennyből... a tanító pláne nem érdemelné . . . igen jó gyerek. Káplán: Páratlan. Magduska igen dicsérte ... a múlt vasárnap is . . . Esperes : Mi mi ? Hát a múlt vasárnap is ? Talán akkor is valami regényről beszélgettek ? Hallja-e amire, én már többször kijelentettem, hogy nem tűröm az alpapság ilyetén viselkedését. Hiú asszonyok, leányok társasága kerülendő. Ha társalogni akar, ott van Kempis, Tamás, meg Ligouri Alfonz. Azoktól igen épületes dolgokat tanulhat. De az én Magdámnak, . . . azaz az unokahugomnak, teljesen felesleges, hogy a káplánom nyitogassa ki a szemeit. Most pedig nézzen utána, hol tart a kocsis a borfejtésben, mert az a gazember holtra issza magát megint, mint a minap. • • • Jajt a guta üt meg, csak már túl volnék a mennyekzőn. Káplán: (csattint a nyelvével.) Ajánlja magát az alpapság. (El.) Esperes: (hatalmas füstkarikákat fuj) Ami szemtelenség, az szemtelenség. Ezek a mai káplánok nem ismernek határt. Föllebbvaló semmi ! Szerénység, alázat ? ... Óh hol vagy én boldogult káplánkorom ... Az utcára menet is engedélyt kellett kérnem... (leül.) Natália szalonjában I. Magda: Mamuskám, mondd’ csak, miért olyan ideges a papa? Natália: Ideges ? . . . Talán azért, hogy sokat pipázik. Magda: Te sírtál! Történt valami közte-