Somogyi Ujsag, 1903. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-07 / 27. szám
X. évfolyam. Az őszinteség, az igazságnak szeretete sok emberre nézve oly rettenetes istennő, hogy minden módon kerüli, de semmikép sem kerülheti ki, mert azt mindenki magában hordja. Az őszinteség nem érzelem, inkább erénynek nevezhető. Szép tulajdonság ez , diszíti az érzelmes szívet, amennyiben olvasni enged benne. Legyünk mindig igazmondók ; sohase mutassuk azt, amit nem érzünk, sohase érezzük azt, amit a világ előtt titkolni kellene. Megszeretni, megkedvelni az igazságot oly jó s oly becses, hogy azt semmiféle okból sérteni nem szabad. Tiszteljük azt mi férfiak — és a nők is — nem csak tetteinkben, de beszédeinkben és érzelmeinkben is Valódi barátnőknél a törekvés egymásnak bubán és örömben támaszul szolgálni kölcsönös; figyelmeztetik egymást a nélkül, hogy megsértődjenek egymás hibáira és iparkodjanak egymást támogatva szellemi kincseket gyűjteni. Nyíltszivüség, őszinteség a legfőbb törvényük és a bizalom a legszebb világ, mely szent frigyükből fakad. Ha van, édes lelkem, hű és kipróbált barátnőd, akkor zárd be azt jól a te kebledbe. Cselkó József, Végh András. 1 Képzelhető-e szebb és dicsőbb dolog, mintha valaki munkás életének eléri azt az idejét midőn elmondhatja magáról: »uram megtettem kötelességemet, — emberi erőmhöz mérten, — dicsértessék a te szent neved érette?!« Ritkaság számba megy az ilyen T A R Q z a.. ott. Ott, ott, ahol szomorú világ van. A domború sírok mélye alatt Nem halt meg az élet. Úgy éjféltájban Föltárnád az élet, a kárhozat. Fölkelnek a holtak. A vad apagyilkos As apját látogatja meg, És szól neki: Látod e tört, apuska, E tőrrel végeztem veled. A hűtlen asszony kis méregöveggel Mosolyogva bólint férje felé: »Belemelegedtél a csókba, a kéjbe, E hűsítőt adtam. Hősit, ugye ?» Egy másik asszony, — ifjú leánység is csecsemőnek tűt mutogat, »E kis tilt szúrtam picsi szivedbe, Szeretned még nem volt szabad.« És fölkel a zsarnok. Szól a hősnek: »Nép elnyomatása fájt-e neked ? Botor tróndöntő, népszabadító Gyorsan leütöttem forró fejedet.« S az apa, a férj, a gyermek, a hős Hullatnak véres könnyeket. Én látom a könnyet és hallom a sírást . .. Ó hagyj el engem őrület. ............. »SOMOGYI ÚJSÁG.« ■........................... . .............. .. — 1903. julius hó 7. ember, és ha ismerőseink, barátaink között találunk egyre, méltán megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Végh András, a kaposvári áll. főgimnásiumnak becsületben megöregedett tanára betöltötte harminczadik évét tanári működésének. Egy egész nemzedék van vármegyénkben, sőt még ezen túl is Magyarországon, kik az ő áldásos működésének köszönhetik igen nagyrészben azt, hogy ennek a hazának, ennek a nemzetnek intelligens, becsületes, jó magyar fiaivá lettek kiképezve. Tanítási módszere fő elvét nem a »szekundák« osztogatása, hanem azon elv képezte mindig tanítványaival szembe: »tanulni kell, tudni muszáj.« Meg is termette számára ezen elv gyümölcsét, amely az ő rögös pályáján ritkaság számba megy, megtermette számára az általános tiszteletet és szeretetet, tanítványai és jó ismerősei körében. Hálával és szeretettel emlékeznek ezek áldásos működésére. De vannak olyanok is, akik neki a hála a tisztelet adóját levónni hajlandók nem voltak, sőt,érdemeit sutba dobva, még arra sem méltatták őt, hogy róla, illetve 30 évi működéséről megemlékezni érdemesnek tartanák. Ezek pedig pályatársai, a kaposvári főgimnásium tanári kara kik, nem tudjuk minő indokból még a főgimnasium értesítőjében sem emlékeztek meg 30 éves szolgálatáról, pedig hát régi dolog, hogy aki pályatársát, midőn arra reá szolgál megtiszteli, megbecsüli, az csak magát becsüli meg. így is szokták ezt cselekedni széles e világon, kivéve a kaposvári főgymnásiumnál — mint ezt most ez alkalomból tapasztaltuk. No, de félre ezzel a sötét képpel, azért vagyunk mi közönség, azért vannak őt szerető volt tanítványai, hogy ha akad valaki, aki az ő örömpoharába, a mellőzés keserű örömét csepegteti, azt a fokozott mértékben megédesítsük. Nem akarunk neki e helyen dicshimnuszt zengedezni, nem akarjuk szerénységét, tollunk, gyenge dicséretével sérteni. Egyedüli czélunk az: ünnepelje meg a közönség, ünnepeljék meg jó barátai volt tanítványai, ezen szeretett jó barátnak, ezen tisztelt öreg tanárnak hármincz éves jubileumát; jöjjünk össze, a jövő iskola év kezdete előtt, mentül többen, állapítsuk meg a megtisztelés módozatait, és kívánjuk neki hosszú és áldásos harmincz évi munkássága befejezésére boldog és nyugodalmas pihenést. Ezt bőven megérdemli tőlünk! Poór Sándor: Két levél. Irta: Hosszú Lajos. — A »Somogyi Újság« eredeti tárczája. — (Folytatás.) III. öreg Takács I. Pált porba sújtotta egyetlen fia elvesztése feletti fájdalom. Sirt az öreg, könnyek mosogatták a ránczos arczot, pedig 15 év óta nem látta őt könynyezni senki. Akkor sírt utoljára, felesége koporsójára borulva. .. Megtört most egyszerre, mint a villámsújtott fa, megöregedett, megőszült pár nap alatt lelki fájdalomtól. De mint jó keresztény nem zúgolódott, hanem belenyugodott szánandó sorsába a a véghetetlen, bölcs és igazságos Isten oltalmába helyezte sorsát, onnan várt erőt és türelmet, onnan remélt útbaigazító fényt. .. Mert az Ő atyai szive nem hihette el, hogy fia oly borzasztó bűnt követhessen el; az ő fia, ki oly jámbor, vallásos és szelid volt itthon, ott gonosztevő, gyilkos legyen... S midőn fájó szivén erőt vett a késégbeesés, sőt majdnem az őrület is, el-el ment az ősz plébánoshoz, ki vigasztaló, bátorító atyai szavával meg-meg enyhítette a fájdalmat s erőt, reményt csepegtetett a kétségbeesett apa szivébe . .. * Tegnap jött meg Jóska ruhája a katonaságtól. A szegény öreg, — bár a visszaemlékezés, az ismerős ruhadarabok láttára újra feltépték a hegedni készülő sebet, újra elé ált az óriási csapás egész rideg valóságában, — mégis felbontotta a lábát. Úgy érezte, hogy valamit fog találni, ami fia ártatlansága mellett fog szóllani. Legfelül volt a ládában a külső ruha,tele porral, sárral, aztán a fehérnemű, tiszta és szennyes összekeverve. Egyik sarokban félve húzódott meg a kalap, melynek szalagja mellett egy elhervadt nefelejti csokor árválkodott. Legalul a láda fenekén feküdt három kendő. Fehér az egyik, virágos a másik. És a kettő szelíden, lágyan takarta a harmadikat, a legszebbet, a legdrágábbat: Jóska jegykendőjét. Rózsaszín selyemből készült, virágosszélü kendő volt az, melynek szélébe az adójának neve volt kivarrva: Rózsika !... Nehéz könnycsepp gördült le az öreg ránczos arczán e kendő látására) S e fájó HÍREK. — Előfizetési felhívás. Tisztelettel figyelmeztetjük t. előfizetőinket, hogy kiknek előfizetésük lejárt, azt megújítani szívesek legyenek, nehogy a lap küldésében akadályok merüljenek fel. Tisztelettel A kiadóhivatal. — Áthelyezés. Kálmán János keszthelyi csendőr hadnagy szakaszparancsnok Kaposvárra, Szauer Jenő tiszthelyettes pedig Csurgóra helyeztetett át. — Tűz. Mint görölgali tudósítónk értesít a vigyázatlanság s a kellő felügyet hiányának áldozata lenn. hó 3-án Nyulassy Gyula görösgali lakos gépész Ferencz nevű négy éves fiacskája. A kisfiú ugyanis gyu-