Somogyvármegye, 1910. július-szeptember (6. évfolyam, 147/1512-222/1587. szám)

1910-07-01 / 147. (1512.)szám

4 ///. Nyújtógyakorlatok: 1. Ács (Kac). 2. Kun (Kac). Mindkét versenyző, de külö­nösen a győztes szemkápráztatóan szép gyakorlatokat mutatott, melyeket a közön­ség szűnni nem akaró tapssal jutalmazott. IV. 1 angol mérföldes síkfutás: 1. Kovács (Kac). 2. Fekete (Marc.) 3. Somogy­vári (Kac). Idő 5 p. 10 mp. A győztes győzelme annyival értékesebb, mert szép futásával a főiskolai bajnokot verte le. V. Súlyemelés. 1. Szlovák és Ács holtversenyben 90 kiló emelésével. 2. Kun 85 kiló. 3. Geiszler­ 86 kiló. Gyönyörű szép volt az izomberek idegfeszü­tő küzdelme. Meglepő volt a­­könnyű súlyú Ács kiváló emelése, míg óriási erejű atlétánkat, Szlo­vákot tuk­renirozottsága akadályozta meg a 100 kiló fölemelésében. VI. Négyszáz méteres síkfutás: 1. Kac. capata (Simon Imre dr. Györkös, Krausz ,s Rotter). 2. Marc. csapata (Soós, Fekete, Komló, Györki). Idő 482/s mp. — Gyönyörű­­seny volt s a kaposvári atlétikai klub értékesebb diadala. E verseny, mely a egyesület atlétikájának fokmérője, a vnség feszült érdeklődése, majd zugó­rzése közt a nap legszebb küzdelmét itta. VII. Korlát-gyakorlatok: 1. Ács, 2. M, 3. Km­. (Kac.) Mindhárom verzta" flét­­érföldes síkfutás. 2. Krausz (Kac.) Idő­jutás körülbelül 8 yarddal győz isznak nem megfelelő távon. Az atlétika után a futball következett, mely meghozta a helyi egyesületnek fenn­állása óta a legszebb eredményét. Legyőzte azt az egyesületet, melytől már évek során át vereséget szenvedett. Legyőzte oly im­ponáló gólaránnyal, mely a főváros sport­köreiben is méltó feltűnést fog kelteni. A mérkőzés maga a legérdekesebb küzdel­mek egyikét hozta. A kaposváriak csapata eddig még nem látott lelkesedéssel dolgo­zott. Szinte fanatizálta őket a közönség lelkes hangulata s oly temperamentumos, oly tüzes játékot produkáltak, hogy a ven­dégcsapat a meglepetéstől fölocsúdni sem tudott. S e győzelem annyival értékesebb, mert egy elsőrangú csapat ellen vívták ki, mely csapat a másodosztályú bajnokságban a harmadik helyet foglalja el s mely játé­kával itt is a legjobb benyomást keltette. Gyönyörű összjátékuk, gyorsaságuk, kiváló labdatechnikájuk elsőrangú tehetségről tettek bizonyságot, mellyel szemben csakis avval a határtalan s eléggé nem dicsérhető lelke­sedéssel lehetett csak győzelmet aratni, mellyel a kaposváriak csapata játszott. A helyi csapat minden egyes tagja kiválót produkált. A csatárok szinte bámu­latos gólképességről tettek tanúságot. Kö­zülük Rotter, Szilágyi, Krázsovics és Simon Imre dr. 1—1 gólt, Rechnitzer 3 gólt, ösz­­szesen tehát 7 gólt rúgtak. A beállított még biztató képességű játékos. Hét gól a műegyetem ellen egyenesen szenzáció! A fedezeti sorban Trabalka, Bernát és Wag­ner szinte emberfölötti munkájukat fénye­sen oldották meg, a hátvédek pedig Péter, e rendkívül megbízható és kiváló játékos, valamint a csatársorból a hátvédsorba ment Simon Imre dr. oly elsőrangú védelmet mutattak, hogy bármely fővárosi csapat megirigyelhetné. A kaput pedig Kun, a macskaügy­ességü­k Mónik oly bravúrral védte, hogy a közönség munkáját szinte tüntető tapssal honorálta. A vendégek 4 gólt rúgtak a kapos­váriak hálójába, amelyek közül azonban kettőt csak az utolsó 5 percben sikerült bevágniuk. A mérkőzés maga izgalmas jelenetek­ben oly gazdag, oly lendületes és ideáli­san szép lefolyású volt, hogy aki nem látta sokat vesztett, aki pedig b­nnt volt, egy felejthetetlen szép napot szerzett ma­gának. — A bírói tisztet Szántó Imre (Kac.) pártatlanságával közmegelégedéssel tör­be.­­Meny után társasvacsora és tánc­lobbi lelkes hangulatban éjfél ör véget. A János, meg a Lina. A hűtlen oldalborda. János tudja az udvarló nevét is. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, junius 30. Vargi ész­ János igati legény már ötödi­k év óta áll, mint kocsis egy kaposvári Keresuény szolgálatéban. Csön­des természetű, kevés szavú, de szorgalmas, megbízható, becsületes ember Varga János s gazdája nagyon szereti. Ez év április elején egy vasárnap délelőtt kiöltözködött Varga János s beko­pogtatott gazdájához: — Adjon Isten jó napot a tens’ ur­nak — mondta, ahogy a szobába lépett. — Neked is, János, — fogadta a gaz­dája a köszöntést. — Meleg vagyon máma nagyon, — mondta János, miközben előhúzta zsebéből kendőjét s végig törölte izzadt homlokát. — Az van, János — hagyta rá a gaz­dája, aki jól ismerte a legény nehézkes természetét s tudta, hogy valamit akar, de hagyta, hadd beszéljen. — Eső is lesz máma, alighanem. — Lehet, hogy lesz. János most a kezében tartott kalapot kezdte törülgetni a könyökével s mikor elvégezte, fölvágta a fejét s újból meg­szólalt. — Téns’ ur kérem, egy kívánságom volna nekem. — Csak ki vele, János. — Aszondja a biblia, hogy aszondja, nem jó az embernek egyedül lenni; hát én is aszondom. Meg akarnék házasodni. — No, és van már asszony? — Hát vóna... A tensz­urék szoba­lánya ... a Lina. — Jól van — mondta a kereskedő — elveheted. Szép egy pár lesz belőletek. Mivel megbecsülted magadat, a béredet fölemelem havonként 5 forinttal. — Köszönöm alázatosan — hálálko­dott János, aztán köszönt s ment a kony­hába a — Linához. Egy hónap se telt bele, már férj és feleség voltak. A házasélet mit se változ­tatott Jánoson, épp­oly csöndes, szótalan s becsületes, megbízható volt, mint azelőtt. Alig néhány héttel később egy reggel, mikor az irodába ment a fuvarlevelekért, a kereskedő észrevette, hogy János balarca meg van dagadva, a szeme alatt pedig egy hatalmas ütés kék-zöld foltja látszik. — No mi az János, mi történt veled? János szemeiben szikrázó düh villant meg. — Ott találtam tegnap, mikor a do­hányért hazamentem, egy urat a feleségem­nél, aztán meg akartam fogni egy kicsit. — S megvert téged? — Még nem vert, csak kétszer pofon­otál. — Aztán ? . . . elfutott, mer’ máskép összetörtem volna a csontját. Eltekertem volna a nyakát, mint a csibékét szokták. De elszaladt ... Ott hagyta a kerek szal­­makalapját is a gazember. Az van beleírva a szalmakalapba, hogy aszongya: Kuality. (Quality.) Átadom majd a fiskárusnak, hogy indítsa meg a pert — Hát a Lináva! mi lesz? — Megvertem s elzavartam a híz­­tól . . . De tessék már kiadni a fuvar­leveleket, mert lekésik a föladásról a fuvar. Átvette János a fuvarleveleket, meg­olvasta, hogy ott van-e mind a tizennégy, aztán ment a vasúthoz s föladta a ládákat. Csak mikor a dolgát elvégezte, gon­dolt újra a saját bajára s megállapodott abban, hogy neki többet a Lina nem kell, mert a Lina nemcsak, hogy a biblia szerint hiányzó oldalbordát nem pótolja, de még a meglévőnek is veszedelmére van . . . — - • s n.^f, , _]ap, mint bűnjel. Gyári áron alul ■W Legjobb alkalom ajándéktárgyak olcsó beszerzésére kaphat nálam bárminemű arany és ezüst ékszer­tárgyat, mert egy nagy párti áruraktár megvétele folytán azon kellemes helyzetben vagyok, hogy áraimat tetemesen leszállíthattam. ------Csajághy Antal órás, ékszerész és látszerész Kaposvár, Korona­ utca 5. Telefon: 221 SOMOGY VARMEGYE 1910. július 1. Dr. Justh-féle valódi Wolfram lámpák patent, alól és felül összekötve, tartósságáért jótállás mellett csakis SZENES EMILNÉL kontók 16, 25, 32, 50, 100, 200 és 400-as nagyságokban.

Next