Somogyvármegye, 1911. április-június (7. évfolyam, 75/1738-146/1809. szám)

1911-06-21 / 139. (1802.) szám

1911 junius 21. SOMOGYV­ÁRM­EGYE Mindezek a dolgok voltak az indító okai azoknak a támadásoknak, amelyek a »Magyar Vasutas»-ban napvilágot láttak.­­ A műhely főnöksége pedig ahelyett, hogy a fönnálló bajok orvoslásához fogott volna, a megoldásnak sajátságos módját eszelte ki. Mindenáron, a leglehetetlenebb eszkö­zök igénybevételével a rendőrség és a posta bevonásával, tehát törvénytelen és meg nem engedett módon ki akarja derí­teni, hogy kik ezek a munkások, akik a »Magyar Vasutast« olvassák és arra elő­fizetnek. A munkásokat valóságos inkvizi­­tórikus eljárás alá fogják és hetek óta jegy­zőkönyvek fölvételével és vallomások ki­csikarásával mérgesítik el az amúgy is tűr­hetetlen helyzetet Magunk részéről nem tudjuk eléggé elítélni a sajtó ellen elkövetett eme vak­merő és törvénytelen merényletet. Elvégre is ma már a vasúti műhely koronázatlan királyainak is tudniok kellene, hogy min­denki olyan sajtóterméket olvas, amilyen­hez kedve és hajlandósága van. Ezt pedig a műhelyfőnökségeknél sokkal nagyobb ha­talmasságok sem tudják meggátolni. Ezzel az erőszakolt megtorló eszközzel tehát jó lesz fölhagyni, mert úgy tudjuk, hogy a helybeli szociáldemokrata pártban is nagy elkeseredést szült a dolog és a legköze­lebbi időben nyilvános népgyűlésen kíván­nak foglalkozni a vasút műhelyben ural­kodó áldatlan állapotokkal. De még ennél is veszedelmesebb az el énekszóval ama versét, melyből idézem a csalás, amit ugyancsak a gazdasági egyed­­ e sorokat sülét nevében egy marhakereskedő köve­­­­tett el. Ez beállított Torvaj községbe és ott mint a gazdasági egyesület megbízottja .­­ , , . . ..i . , . . I A Csotszai UjjVail­­IUU .VAH, fcliVH . összevásárolta a faj állatokat azon a címen, . ..... . ... . _ . . ...­­ költo verséből, de azért keményén meg hogy az egyesület más járásokban akarja * I­tt­őt azokat kiosztani, ők pedig ingyen fajállatot kapnak az egyesülettől. Persze az igy összecsalt állatokat azonnal vasútra rakta és elszállította Bécsbe. A somogymegyei gazdasági egyesület rögtön megtette az ismeretlen szélhámosok ellen a büntető följelentés és egyben a saját hatáskörében is széleskörű nyomozást indított a szélhámosok kiderítésére. Addig is az egyesület figyelmezteti a gazdaközönséget, hogy föl ne üljön ezek­nek a csalóknak, s ha valahol jelentkeznek, azonnal adják át a csendőrségnek. Nagy csalások a gazda­sági egyesület nevében. Szélhámos ügynökök és kereskedők. Összevásárolták a fajállatokat. Hogy Bécsbe szállíthassák. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, junius 20. Ez emberek jóhiszeműségéből élős­ködő szélhámosok újabban a somogymegyei gazdasági egyesületet választották jövedelmi forrásnak. A gazdasági egyesületnek, mint azt már többször megírtuk, sikerült a föld­­mivelésügyi kormány támogatásával a vár­megyében közel 2000 darab nyugati szarvas­­marhát elhelyezni, hogy ezáltal az állat­­tenyésztést és a tejgazdaságot hatalmas lé­péssel előbbre vigye. Két furfangos biztosítási ügynök igen jó üzletet csinált ebből a gazdasági akció­ból. Kiszámították, hogy mely községekben vannak a gazdasági egyesület közvetítésé­vel szerzett tenyészállatok és sorra járták a gazdákat. Mindenütt úgy mutatkoztak be, mint a gazdasági egyesület tisztviselői, kik­nek az a megbízatásuk, hogy az állami tá­mogatással vásárolt állatokat bebiztosítsák. A gazdák egy része lépre is ment, aláírta a több évre szóló biztosítási köt- l vényt és kifizette az első részletet. Csak­­ akkor hökkentek meg, mikor megtudták, hogy az állatokat a gazdasági egyesület be-­­ biztosította, még pedig ingyen. A nagybajomi emléktábla. (Ahol Csokonai Vitéz Mihály lakott.) * Sárközy Imre, az elmúlt május havi törvényhatósági közgyűlés alkalmával mon­dotta nekem, hogy azt a házat, melyben Csokonai Vitéz Mihály az ő dédatyjánál, Sárközy Istvánnál hosszú ideig vendég­­szerető otthonra talált s melyben most ő lakik,­­ emléktáblával fogja megjelölni. Erre vonatkozólag egy kis közle­ményem jelent meg a »Budapesti Hírlap*- ban. Most azt írja nekem az érdemes házi­gazda, hogy ezt a szándékát csak a jövő évben fogja — a ház újjáalakítása alkal­mával — megvalósítani. Ha ez csak a jövő évben történik is meg, mindenesetre hálával tartozunk Sárközy Imrének, aki nemes lélekkel ezt elhatározta. Az a nap, melyen az emlék-­­ tábla leleplezését ünnepeljük, nemcsak Nagybajom községnek és e vármegyének, de az egész országnak ünnepe lesz. Csokonai Vitéz Mihály, ez a kiváló tehetségű lantosunk, akit rövid életében a sors annyit hánya, megérdemli, hogy megörökítve legyen neve azon a házon is! Nagybajom ! Ez a község nevezetes hely volt hosszú időn keresztül. Sárközy István kastélya nyitva állott mindig a ven­dégek előtt. Palóci Horváth Ádám is, ez a kuruc­ lelkű poéta életének egy részét Nagy­bajomban élte keresztül s rokonságban is lévén Sárközy Istvánnal, — kinek unoka­­testvére, Sárközy Jusztina volt a felesége, — gyakran fölkeresték egymást. De meg­fordult ott Berzsenyi Dániel is. Pálóci Horváth Ádámról tudjuk, hogy egyik németgyalázó költeménye miatt Fe­renc császár maga elé rendelte. Horváth Ádám a legfelsőbb parancsra meg is jelent Bécsben. A császári és ki­rályi felség elé bocsáttatván, fölszólította a felség a költőt, hogy mondja el azt a verset, amely miatt magához rendelte. Horváth Ádám ekkor sarkantyúit ösz­­szeütve elkezdett táncolni s úgy mondotta :Eladta németje, Országunk szemétje, Ha német nem volna, Országunk szebb volna !* A császár ugyan nem sokat értett a Horváth Ádám nyugalommal hallgatta az uralkodó szavait s mikor a hosszú dorgatórium véget ért s meghagyta a köl­tőnek, hogy többé ne merjen ilyen verset írni, azt kérdezte Horváthtól, — természe­tesen németül, hogy megértette-e? Horváth annyit felelt: — Niksz dájcst A király ekkor bosszús lett s elbocsá­totta a költőt s állitólag úgy nyilatkozott környezete előtt, hogy kár volt ezt az embert fölcitáltatni, hiszen reá azt a be­nyomást tette, hogy bolond! Pedig dehogy is volt bolond Palóci­­ Horváth Ádám, — csak jó magyar volt, —­­ kuruc volt a szive, sohasem szerette a németet. Palóci Horváth Ádám is, Csokonai Vitéz Mihály is szerették a vidám társasá­got s Nagybajomban de sokszor ürítették a kancsókat. Szegény Csokonai borba foj­totta baját-bánatát. Horváth Ádám idősebb volt nála, de azért jóval túlélte Csokonait, aki szülő­városában, Debrecenben alig 32 éves ko­rában 1805. évi január hó 2- án édesanyja karjai között lehelte ki a lelkét. Önmagát becsüli meg az a nemzet, amely nagyjainak emlékét kegyelettel őrzi s hálát érdemel az, aki megjelöli a késő utódok számára is azokat az épületeket, amelyben laktak ők egykoron. Noszlopy Tivadar: Gazdaurak szives figyelmébe! Zsákok, vízmentes ponyvák és kévekötelek ölele kötés folytán legolcsóbban, gyári áron alul POLGáR SAMU áruházában Kaposvár szerez­hetők be. Tessék árajánlatot kérni. --------------------------­ HÍREK. Kaposvár, Junius 20 — Katonai utóállitás. Ma kezdte meg a működését a katonai utóállitó bi­zottság a Szarvas szálló udvari helyiségé­ben. A bizottság tagjai: Plachner Sándor főjegyző, Szaploncay Manó dr. t. főorvos; a közös hadsereg részéről: Kallivoda László őrnagy, Strinovich Vilmos főhad­nagy; a honvédség részéről: Kégl Károly százados és Blauhorn Lajos hadnagy, vala­mint Dara József dr. törzsorvos és Hammerschmied József ezredorvos. Ma ke­rültek a bizottság elé a tolnamegyei, a marcali és a tabi járásba tartozó azon újonckötelesek, kik a fősorozásokon nem jelentkeztek. Holnap Somogy vármegye többi járására és Kaposvár városra kerül a sor.

Next