Soproni Hirlap, 1931. szeptember (18. évfolyam, 196-220. szám)
1931-09-01 / 196. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRAi Negyedévre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ aeaaiesaiaBaM>Ummsa«im»tlMmilBeseSIMMSlimaainUM»Smimn Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Magyar himnusz Pakisban Az országok egymás közötti érintkezése alkalmával szokásos, hogy amikor az egyik államfő meglátogatja a másikat és a hivatalos fogadtatás kezdetét veszi, a résztvevő zenekarok a két ország nemzeti dalát játszák. Az ünnepélyes percek magasztosságát jelenti ez a bensőséges formaság, egyben a kölcsönös tisztelet megnyilvánulását juttatja érvényre. Ez a lélekemelő szokás játszódik le mindannyiszor, valahányszor nagyobb esemény indokolttá teszi azt, hogy két nép rokonérzése kifejezésre jusson. Ez a szép szokás betett szokássá lett a nemzetek nemzetközi érintkezésében és valahányszor a legfelsőbb elismerés érzése akar utat törni magának, mindannyiszor az illető nemzet nemzeti imádságát foglalja le ez alkalom számára és ilyenkor az ünnepségen jelenlévők azzal fejezik ki elismerésüket és hódolatukat, hogy állva és tisztelegve hallgatják végig az illető nemzet nemzeti dalát, nemzeti imádságát. Ez a szép szokás lett otthonossá a nemzetek fiainak sportérintkezésében s ezt a szép szokást vezették be a sportarénákba, ahol rendszerint a legkülönbözőbb nemzetek sportkedvelői gyűlnek össze, hogy lelkesedjenek az erő, a tehetség, az ügyesség, a kiválóság, a férfiúi erények diadalának láttára. A versenyen jelenlévők ilyenkor diadalmámorban úsznak, de a diadalmi mámorból eljut egy nagy rész a győztes ifjak hazájába is, ahol a győzelem hírére az egész nemzet együtt örvendez a győzőkkel, kivévén részét a sportgyőzelem dicsőségéből. Alig pár héttel ezelőtt zajlott le a magyar nép fiainak legnagyobb sportviadala, az óceánrepülés s máris több új győzelemről számoltunk be. Az óceánrepülés alkalmából nem a sportarénán hangzott fel a magyar himnusz, hanem a világ minden táján ismertté és becsültté lett a magyar név s a Justice for Hungaryn keresztül bevonult a művelt népek társalgóiba, hivatalaiba és sajtójába a Magyar igazság. Most, hogy Párisban a magyar úszók, élükön Bárány Istvánnal, vitéz Halassyval öt győzelmet arattak, Európa centumában, Párisban zúgott fel a magyar himnusz és a párisi arénában, a művelt népek szeme láttára repült fel az árbocra ötször egymásután a magyar trikolór! Felrepült ott ötödször a vizipóló győztes magyar csapatának tiszteletére, sőt hatodszor is, akkor, amikor Magyarország átvette a Smith-serleget! E világhírű győzelmek valami jogfolytonosságot, valami állandósult értéket jelentenek. Azt jelentik, hogy úgy óceánrepüléssel, mint az úszósport nemes művelésével egy ősi nemzet foglalkozik, amely nem pillanatnyilag viszi el a pálmát, aratja le a győzelmi babért, hanem amely nemzet önmagában bírja értékét a teljesítőképesség legnagyobb határáig. Maroknyi nép a magyar és a megpróbáltatások kálváriáját úgy járja, mint más nép és mégis a megpróbáltatások tengersokadalma között: első tud lenni a nagy nemzetek között. Nagy volt a magyar nemzet dicsősége, amikor a Justice for Hungary az Atlanti Óceán fölött fénycsóvát írt le és örök emléket hagyott a sporttörténelem számára, de hasonlóképpen nagy lett a magyar nép és magyar név dicsősége, hogy most Párisban, az európai metropolisban tette magát ismertté, becsültté és tiszteltté. A biblia időtlen időkig megemlékezik Dávid és Góliát küzdelméről. A magyar történelem is örökre feljegyezte a cseh Holubár legyőzetésének történetét és késő századok emlékezni fognak Toldi Miklós dicsőségéről. Felcsendült a győzedelmes magyar Himnusz Párisban és a levegőégen keresztül zeng tovább, felénk, búsmagyarok felé, a világ minden magyarjai felé a diadalmi ének: «Hozz reá vig esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.» „Akik a háborúban résztvettek, asok megtanulták ismerni az Istent” A csornai vitézek fényes zászlószentelési ünnepsége Szép, napsütéses reggelre ébredt Csorna közönsége vasárnap. Mintha az időjárás is emelni akarta volna a pompát, fokozni azt a fényt, amelyen Csorna és a járás közönsége hozzájárult a járási vitézek zászlószentelésének lélekemelő ünnepségéhez. A középületek és a magánházak zászlódíszben várták a reggeli vonatokkal érkező ünneplőközönséget, akik a Korona-vendéglőben és a szemben lévő Erzsébet-kávéházban gyülekeztek. Lovas bandérium, lobogó patyolatingek, árvalányhaj, fényes egyenruhák, magyar ruhába öltözött asszonyok, fiuk és leányok színesítették az ünneplő csoportot. Egy csoport keményöklű, redősarcú, háborút járt magyar ismerkedik a Korona-vendéglő előtti téren, mellükön kétszeresen díszelegnek a katonai kitüntetések. Vannak vagy negyvenen. Mind a csornai járás vitézei. Megérkeznek a vendégek Nyolc órakor egy csapat magyar ruhába öltözött lovas fényes fogat- és autósor indul a vasútállomásra a soproni vendégek fogadására. A 8 óra 50 perces gyorsmotorral érkeztek Sopronból vitéz Szepessy Aladár ny. altábornagy, vitéz Simon Elemér dr. főispán, Szopkó Győző ezredes, vitéz Kiss János ezredes, a dandárparancsnokság képviseletében vitéz Endrődy Géza székkapitány, vitéz Földházy Pál, vitéz Árvay Ferenc, Hőgyészy Pál dr. vármegyei főjegyző, kik részben Sopronból és Szombathely felőli vonatokkal érkeztek. Az állomáson Molnár Elemér dr. főszolgabíró, vitéz Dénes Elemér csendőr őrnagy, a csornai vitézek hadnagya, vitéz Kerényi Aladár dr. tiszti orvos és vitéz Kozma György dr. jelentek meg az érkezők fogadására. Az előkelőségek hosszú kocsi- és autósorban, lovas bandériumtól kísérve vonultak be Csorna Főterén át a szolgabirósághoz, ahol Molnár Elemér dr. főszolgabirónál szálltak meg. Megjelent egyesületek és képviseletek Időközben a vitézek és a hozzájuk csatlakozó frontharcosok, a kivonult leventecsapatok a premontrei templom előtt sorakoztak, jobb oldalon a vitézi zászlóval és a csornai iparosdalkör fúvós zenekarával. A templom bejáratánál leventék és magyarruhás iskolás leányok és fiuk alkottak festőiesen szép sorfalat. Itt gyülekeztek a csornai képviselőtestület, a csornai adóhivatal, járásbíróság, vasút, kereskedők egyesülete, ipartestület, a nőegyletek, pénzügyőrség, kórház, gazdakör és a többi egyesületek képviselői. Tíz óra ötven perckor érkezett Esterházy Bernadette hercegnő, zászlóanya helyettese, Ráth Ferencné, vitéz Dénes Elemérné, vitéz dr. Kerényi Aladárné és vitéz dr. Kozma Györgyné kíséretében. A zászlóanyát Dénes Margitka üdvözölte szép csokor átadása kíséretében. Pontosan tizenegy órakor érkezett vitéz Szepessy Aladár altábornagy vitéz Simon Elemér dr. főispán és vitéz Kiss János ezredes kiséretükkel, akiket a templom előtt vitéz Dénes Elemér vitézi hadnagy üdvözölt, mely alatt a fúvószenekar a Himnuszt játszotta. A templom ajtóban Kerényi Baba és két kis magyarruhás csöppség várták az érkezőket virágcsokorral a kezükben. Kerényi Baba Szepessy altábornagyot, Vados Imre Simon Elemér főispánt, Gősi Jolán (Bősárkány) vitéz Kiss János ezredest üdvözölt. Szentmise és zászlószentelés Ezután Peer Leó, a premontrei rend perjele misét mondott és megszentelte a vitézi zászlót. A szentelés után Nagy Sándor prépostsági jószágkormányzó lépett a szószékre és hatalmas, lélekbe markolóan szép szentbeszédet mondott. Az istentisztelet alatt a csornai iparosdalárda hazafias énekeket énekelt és a fúvószenekar egyházi, énekeket játszott. Innen az egész közönség kivonult a Szent Antal-temetőbe, ahol a 48-as honvéd emléket és az elesett hősök és a vértanúhalált halt kommün alatti kivégzettek emlékét koszorúzta meg. Innét bevonulva, a piactéren a felszentelt zászló előtt a vitézek, frontharcosok és leventék díszmenetben vonultak el, mialatt a zenekar indulókat játszott. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél