Soproni Napló, 1907. április-június (11. évfolyam, 27-52. szám)
1907-04-04 / 27. szám
XI. évfolyam. 27. szám. Sopron, 1907. csütörtök, április 4. :!-J '■JJJJIS'J.!" ll?llll...JJg lg. évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. «feljelenik cnfitArt&kAnya Tukrnapon. M. ktr. peetetekerttptettár nám ée elMrtai-feifalesi 17116. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sl Hirdetések efjexnég szerint. fáTb.sxelfi : SurkuiU.fi »0*. Ki»d*hiT»Ull»..nta. ■ -t0”———————————— Pusztulásunk. — április 3. Csak néhány nappal ezelőtt foglalkoztunk azzal a szomorú ténynyel, hogy vármegyénkben holnapról-holnapra többen váltanak útlevelet, hogy kivándoroljanak az új világba. De nemcsak a mi vármegyénk mutat fel ilyen elszomorítóan magas rekordot, hanem, mint Thirring Gusztáv, a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója minapi felolvasásában konstatálta, ma már az ország minden részéből özönlik ki a népesség, még oly vármegyékből is, amelyekben néhány év előtt még hírét sem hallották a kivándorlásnak, így az Alföldről és a Dunántúl nagy részéből sok helyütt a lakosság 3 százalékának erejéig, sőt a kivándorlás már a nagyobb városokból is megindult. Végtelenül elszomorító jelenség, hogy a fajmagyarság évről-évre rohamosan fokozódó mérvben vesz részt a kivándorlóknak több mint negyedrésze a magyarságból kerül ki. Nők és gyermekek is, túlnyomó részben a magyarság köréből, mind nagyobb mérvben kelnek útra s az értelmiségi keresetek körében is folyton nő a kivándorlók száma, bár túlnyomó számban a birtokosok és mezőgazdasági munkások hagyják el hazájukat. Ez a nagymérvű kivándorlás valóságos veszedelem népesedési, gazdasági és művelődési szempontból s ma már ott tartunk, hogy népességünk természetes szaporulata nem bírja a kivándorlást ellensúlyozni, sőt ez utóbbi 1905-ben már negyvenezer lélekkel haladta meg a természetes szaporulatot. Hazánkban tehát már beköszöntött a népesség tényleges apadásának szomorú korszaka, ami az állam hatalmi állásának megrendülésére vezethet. Az előadó meggyőződése szerint a kivándorlást előidéző bajokat kell megszüntetni vagy enyhíteni s ezt a célt elérhetjük, ha népünket földhöz és keresethez juttatjuk s ha hazánknak gazdasági helyzetét, a mai önállóság nélkül való függő állapotból kiszabadítjuk, mert csak ezekben az esetekben várhatjuk a kivándorlásnak olyan megszűnését vagy csökkenését, aminőt egy hatalmas gazdasági fellendülés Németországban volt képes előidézni. Ugyanott, ahol Thirring megdöbbentő felolvasását tartotta, eszmecserét is folytattak arról, hogy s miképen lehetne a kivándorlást, ha nem is meggátolni, de csökkenteni. Nem újak az eszmék, de érdemes velük újból és újból foglalkozni. Érdemes újból hangsúlyozni, hogy a népet földhöz kell juttatni, mert a mi véreink anélkül nem képzelnek boldogságot. S el kell mondani százezredszer, hogy nagy baj az, hogy a legerősebb férfikar télen át tétlenségre van kárhoztatva, mert nincs téli munka. S nem szabad elhallgatni azt sem, hogy minálunk senki sem törődik azzal, hogy az asszonyokat és gyermekeket foglalkoztassák, mint teszik azt pl. a Svájcban. Valóban nem részleges kormányzati intézkedésekre van itt szükség, hanem az egész népéletet átölelő tevékenységre, melyben kormányzatnak és társadalomnak együttesen kell működnie. A „SOPRONI NAPLÓ“ TÁRCÁJA, Menyasszony-jelöltek. Irta: Szendrői József. — A „Soproni Napló“ eredeti tárcája. — Minden lány s ifjú attól a perctől, midőn szivébe először lopódzik a szerelem s ezen érzés által elbűvölten, mint azelőtt még soha, csókzáporosnak véli a tavaszt s lelkében a boldogság után való vágygyal gyönyörűnek látja e siralmas földi életet, és ettől a pillanattól kezdődőleg, mikor bensejében mélyen érzi, hogy szerelmesével egy szép, bűbájos álomvilágban él, már hivatásos menyasszony- s vőlegény-jelölt és életét igazában ettől az időponttól fogva kezdi. E percben lép be az ifjúság, akarva nem akarva, abba a gyorsan sikamló aranyos sajkába, mely ezüstös vizeken himbálódzik s bár nem egyszer sziklabércek között haladva, zátonyra is jut, de kedvező szelek folytán egyszer csak mégis bevitorlázik a házasság szigetének szép rózsás révébe. I. Egy szép város Templom utcájában egymás tőszomszédságában állt két csinos, fehérre meszelt emeletes ház, melynek lakói, mint közeli rokonok, egymással már évtizedeken át boldog egyetértésben éltek. A két jómódú s előkelő család mindegyikének háza előtt nagy virágos kert pompázott, melynek százszinü virágait, rózsáit nagy szeretettel kis bársonykacsák, szép helyes kertészleányok ápolták . . . Növésben s arcban egymáshoz bármit sem hasonlítottak, de magában véve mégis mindegyik ritkította párját. Barna, magas s rózsásképü az egyik, szőke, alacsony, hajnalarca a másik. Ilus és Margit, mint szüleik, ők is egymással oly meghitt barátságban éltek, mintha csak édes testvérek lettek volna. Öröm volt őket együtt látni, amint a finom kerti homokon, mint két vilik zajtalanul végig lejtettek. S mi lehetett az vájjon, miről mindig oly nagy érdeklődéssel s boldogsággal beszéltek ? Virág, harmat, tünde ábránd. Multjuk még alig volt, igy hát ez nem is képezhette beszélgetésük tárgyát, de annál többet susogtak a szép, rejtelmes jövőről, ....... mely csupa napsugár, édes álomból volt szőve. Ilyen a szív bimbókora míg tavaszidőnket éljük s homlokunkat hófehér liliomkoszorú ékíti, mig egyszer csak eljő a forró nyár és leperzseli azt, hogy helyében szép piros rózsák fakadjanak. * Őszre fordult az idő, haldoklott az egész természet; díszes pompája nap-nap után gyérült. Vastag, fojtó ködburok terjeszkedett a földre, ráborítván a szívekre a melanchólia nehéz köntösét. Az idő szomorúságát fokozta Ilus nagynénjének hirtelenül történt megbetegülése. Nem súlyos baj, csekélyebb jelentőségű. Nem kell félni, mondják az orvosok; néhány heti tartózkodás a délvidéken, könnyen segíthet a beteg baján. Etitársnőről lévén szó, az orvosok azonnal a bájos Ilonkára gondoltak; e javaslat ellen nem is volt kifogása senkinek. Különösen a néni örült ennek a legjobban, mert Ilust ős annak kedves, megnyerő modora s az iránta minden időben tanúsított szives áldozatkészsége miatt — mindig szívből szerette. A román és magyar földbirtokviszony. A szociális veszedelmek. A nagy arányokat öltő parasztlázadás rátereli figyelmünket Románia gazdasági, főleg pedig földbirtok viszonyaira. Az erre vonatkozó adatok arról győznek meg, hogy a meg-megújuló lázongásoknak mélyreható gazdasági okai vannak. Romániában törpebirtokos, 10 hektárig terjedő birtokkal, összesen 485.009 van, ennek is több mint négyötöde még 5 hektár földet sem mondhat tulajdonának. Az összes ily birtokoknak kiterjedése 1.540.000 hektár. A kisbirtokosok (10—50 hektárig) száma 40— ERRETH JAMS (Htrilll i Jutt Hourcognac ét Ilklírokkal dúsan felszínű raktárát a fiaUi - - SOPRON, - - Kirkcald 51 síül