Soproni Szemle, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1966 / 2. szám - HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR - László Ernő: Nagyváthy János soproni esete
A pesti vendéglő cégére tehát a Komló, amely cégér azonban arra mutat, hogy inkább sörház volt, no de az a fontos, hogy a ruszti bor feledhetetlen maradt Petőfinek, aki ekkoriban, 1844-ben, alig látott még jobb napokat. Pesti vendéglő és ruszti bor! Bizony sok mindenben elütött a soproni Rókalyuk (Maurer) vendéglőtől, ahol nem éppen gazdag diákbarátja vendégelte meg obsitos korában a költőt. Sopron azonban a maga borával, ha a tudományos irodalomban sokat szerepelt is századok óta, a Parnasszusról kimaradt. Komiszkodva csörtetett felfelé 1706- ban az első megéneklője görhes Pegazusán, az is indirekte beszél a soproni borról, vagy inkább a fukar soproniakról, akik a védelmükre idevezényelt linzi születésű labanc katonát, meghazudtolva a híres bortermő vidék jónevét, nem traktálták borral, hanem vizet kellett kortyolgatnia, akár aludnak. Ritter szabómester jegyezte fel a verset krónikájában: „In Linz bin ich geboren, In Ödenburg bin ich schier verdorben. Hab alle Tag auf der Schanz Wasser sauffen müssen wie ein Ganss.” Ha nem is költők szárnyalása során, de a soproni bor, a rusztival egyetemben bejutott a magyar főváros üzleti életébe is. A Hazai s külföldi Tudósítások című újság 1837-ben, tehát Petőfi rusztizálása előtt hirdeti a bevonulást a 6. szám hirdetései közt: „Igen jó 1834-ki ruszti és soproni aszószöllő borok igen illendő árron szerezhetők Prückler Ignácz fűszerkereskedésében Pesten Sebestyén piaczon a fejér farkasnál”. Prücklert ne vádoljuk azzal, hogy absztrakt festészetet kedvelt, mert a fekete szőrű farkast fehérre festette, ez azért volt, mivel más kereskedő cégérén is szerepelt a farkas, nyilván természetes színeiben. Hát hogy össze ne tévesszék, mázoltatta Prückler az erdei vadat fehérre. A Sebestyén-piac a mai Erzsébethíd közelében volt és a környék rendezésekor 1900 táján eltűnt. A soproni bor propagálója nem is öregedett meg azon a helyen, hanem a máig meglévő Kecskeméti utcába költözött át. A ruszti bor meg a soproni is itt megint beleütközik a költészetbe. Vahot Imre neves író 1864-ben Budapesti kalauz című közhasznú munkája ott emlegeti a régi cégér alatt. Cs. E. Nagyváthy János soproni esete Nagyváthy János, a magyar gazdaságtörténet neves alakja, kitűnő szakember és szakíró 1755—1819 közt élt. Festetics Györgynek volt jószágkormányzója. Az ő sugalmazására jött létre a keszthelyi Georgikon is. Minthogy Festeticsnek több háza és majorja volt Sopronban, Nagyváthy is többször megfordult városunkban, s ennek egy érdekes epizódját örökítette meg a Magyar Hírmondó 1797- ben, első kötetének 678. lapján. Ugyanis akkor Sopronban táborozott a magyar nemesi felkelő sereg, hogy Napóleon ellen induljon, azonban nem került harcra a sor, mert a franciák olyan erővel támadták meg dél felől a császári birodalmat, hogy a bécsi udvar sietve békét kötött, és így a nemesi sereg feloszolhatott. Azonban Sopronban mégis ki kellett állniuk a „tűzpróbát”, nem az ellenség előtt, hanem szó szerint. A tűz ugyanis a balfi negyedet támadta meg, és sok ház leégett. Valóban nagyobb lett volna a kár, ha nincsenek a városban a felkelő nemesek, nekivetették magukat az oltásnak és megakadályozták, hogy az egész város leégjen, így is nagy volt a kár. A tűz az Ikva-hídnál keletkezett, átterjedt a Balfi, Halász, Hegy és Gazda utcára. Az újsághír szerint éppen Nagyváthynak köszönhető a veszedelem megfékezése. „Festetics György gazdaságbéli Tanátsosa Nagyváti Ur is, a ki maga ment elő jó példával egy Ház fedelének lebonttásában, mely a tűz sorjába esett, hogy igy meg lehessen szakasztani a tüzet, a minthogy meg is lehetett.” A felkelők 1800/1801 telén ismét Sopronban gyülekeztek, majd 1805/1806 telén is, de igazi harcba csak 1809-ben vitték őket Győr mellett; el is vesztették a csatát. Viszont Sopront 1808-ban három tűzvész egyharmadában elhamvasztotta. László Ernő 185 1.Csatkai: Az ál-Petőfi Győr megyében. Győr-Sopron megyei Hírlap, 1945. I. 1.