Soproni Szemle, 1980 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Horváth István - Terray Barnabás: A Metternich-rendszer támadása az irodalmi diáktársaságok ellen a soproni Magyar Társaságban előadott művek nyomán
Horváth István—Terray Barnabás: A Metternich-rendszer támadása az irodalmi diáktársaságok ellen a soproni Magyar Társaságban előadott művek nyomán. Irodalmi diáktársaságaink keletkezését, első évtizedeinek munkáját Bodolay Géza kimerítően megírta iskolai könyvtárak addig még fel nem dolgozott vagy csak részletekben ismertetett kéziratainak, levéltári dokumentumainak alapján. A kutatókat és az érdeklődőket gyakran vonzza az irodalmi diáktársaságok életrajza, búvárkodás közben újabb és újabb adatokat találnak, összefüggéseket látnak meg a több mint másfél évszázaddal ezelőtt országosan szélesedő, nemes szándékú körök történetében. Működésükben felfedezik azt a korlátozást, melyet a Metternich-rendszer juttatott érvényre e társaságokkal szemben a haladó, nemzeti és demokratikus vonások miatt, melyek a jószándékú nyelvművelő- és önképző olvasási kultúra, valamint az írástudás talajából nőttek ki. A fennálló rendszer megnyirbálta működési körüket, korlátozta, némely esetben be is tiltotta munkásságukat. Ebben nemcsak a magyarországi események vezették a kancellárt, már előzőleg figyelemmel volt a német egyetemek fiatalságának politikai hangulatára is.3 Bodolay Géza említette az 1836. évi fellépésének okát, s ismerjük azokat az írásműveket, melyek az üldözést megindították.4 Kutatásunk során újabb adatokat találtunk a diáktársaságok elleni fellépésre. Ezek szerint nemcsak 1836-ban, hanem már előbb is felfigyeltek munkájukra, és 1828-ban hivatalos intézkedéseket tettek a soproni Magyar Társaság 1827. évi májusi és júniusi „örömünnepén” előadott művek ürügyén. 2. Pedagógiatörténetileg azért érdekes ez a fellépés, mert kimondottan elvi kérdésekre vonatkozott. A kifogásolt művekben nem lehetett közvetlen politikai célzásokat találni (vagy ezeknek aktualitása ma már érthetetlen), de a művek hangulata, a kifejezett érzelmek nem egyeztek a helytartótanács elképzelésével, másként szerette volna látni a protestáns egyházi iskolákba járó fiatalság „lelkivilágát”, s ezért tett ellene intézkedést. Iskolatörténetileg lényeges tény, hogy a kormányzat 1828-ban arra is erősnek érezte magát, hogy a protestáns iskolák ügyeibe nevelési tekintetben is beleszóljon. A jezsuita iskolák természetesnek tartották, hogy növendékeik minden gondolatát, cselekvését, éjjel-nappal ellenőrizzék. Ezt Fináczy Ernő igen szemléletesen írja le a Mária Terézia korabeli helyzetet elemezve.56 Az evangélikus, református és unitárius iskolák évszázadokon keresztül visszautasítottak minden állami beavatkozást. A magasabb iskolák betiltásától félve lehetőség szerint még a tanított anyagra vonatkozó adatokat is eltitkolták az állami, ezidőben természetesen katolikus hatóságok előtt. Besúgók és túlbuzgó hivatalnokok kapták rajta a protestánsok fiatalságát, hogy magasabb tanulmányokat folytatnak (!), s tanáraikat, hogy a felsőbb rendelkezések ellenére a tanulni vágyó fiatalokat tanítani merészelték (!) ezekre a tudományokra. Így érthető, hogy az első Ratio Educationis rendelkezéseit beavatkozásnak minősítve, elvi alapon visszautasították.7 Igen nagy tapintatra volt szüksége Schedius Lajosnak, hogy egyeztesse a második Ratio és a reformátusok tanterve, illetve az evangélikusok 4 Terray Barnabás: ITK 1966, 418—423. 5 Fináczy Ernő: A magyar közoktatásügy története Mária Terézia korában I-II. Bp., 1899—1902. 6 Fináczy i. m. 31—36. 7 Evangélikus Országos Levéltár: GEA. I. c. 20. Itt is köszönjük Sólyom Jenő profeszszornak, a levéltár tudományos munkatársának kutatásainkban nyújtott segítséget. 8 Szelényi Ödön: A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig. Pozsony, 1917. 120—122. 1 Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785— 1848. Bp., 1963. 2 Bodolay i. m. 178—180. 3 Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora. Vö. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története IX. Bp., 1897, 19.