Sopronvármegye, 1922. június (25. évfolyam, 122-144. szám)
1922-06-23 / 139. szám
2 A jövő perspektívái. Bármennyire fáj és nehezünkre esik egyenlőre lemondani elveszített területeinkről, a puszta érzelgősséggel most szakítani és helyette cselekedni kell. Jelen elszigeteltségünkben a meglevő erők egyesítése, kis, megmaradt országunk erőteljessé tétel® kell, hogy előttünk lebegjen, mint egyedüli garanciája a leszakított részek visszaszerzésének. Magyarország ha a múltban par excellence agrár állam volt, még inkább az a jelenben, hizen minden egyéb, úgyszólván elveszett, csak termőterületének egy része maradt meg. Csüggedésnek nincs helye, hiszen éreznie kell minden magyar szívnak, hogy a Teremtő alkotott, azt a teremtett örökérvényűen meg nem változtathatja. Hogy a bennünket el nem intézők mennyire rövidlátók voltak mi nem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy Reclusnak a nagy geográfusnak hazánk egységes hegy és vízrajzára vonatkozó régi tudományos állítását semmibe se vették. A megmaradt országrésznek kell visszaszereznie az elvesztett területet, de nem katonával, nem is háborúval, hanem munkás tengerünkkel. Napjainkban sokat hallunk merkantil és ipari érdekek istápolásáról beszélni, de szinte bántóan hat a nagy lapok bombasztikus mosdásai mellett az, hogy a földmivelészete erőssé, naggyá, hatalmasabbá való tételére nem igen irányul senkinek a figyelme. Pedig csakis ettől remélhetjük elkobzott javaink visszaszerzését. A földmivelésüek ebben az országos kihatással forró fellendülésében ki kell, hogy terjeszkedjünk természetes ennek támogatóira, az ipar és kereskedelemre is. E két utóbbi egyenes velejárója amannak éppen úgy, mint amazt ezek nélkül elképzelni se lehet. A javak kölcsönös kicserélődése a forgalom; a forgalom megáll, megbénul abban a pillanatban, amint a javak termelése megszűnik. A háború előtti évek forgalma ha nem is volt az ország területi nagyságához mért és megkívánt, de kielégítőnek volt mondható, mert javak kellő mennyiségben termeltettek. Ma megáll a forgalom, mert szünetel a termelés. Mindenesetre nem egészséges állapot ez, mert ép testet csak normális vérkeringéssel tudunk elképzelni ,s ez a vérkeringés ha nem is teljes mértékben szünetel, de megállapíthatjuk, hogy pang és stangál. Az összeomlást követő nagy lelki depresszió nem szabad, hogy végig úrrá legyen a lelkeken, mert akkor elvesztünk. Fel kell már ocsúdnunk a nagy, nem várt meglepetésből, amit Trianonban szereztek nekünk. Az ország területi visszaállításának többé már nem a nyers katonai erő, csak a mindent éltető munka lehet a fegyvere és éppen ezt nélkülözzük ma. Igaz, hogy új gazdasági megerősödésünknek sok és nagy, sőt a legnagyobb akadályát abban kell keresnünk, hogy a szomszédos utódállamok harmetice elzárkóznak a javak kölcsönös kicserélődésének lehetőségétől is. Ma sokáig ez náluk sem tarthat. Előbb vagy utóbb — aszerint mint természeti viszonyaik nekik kedveznek — plusz vagy mínusznak kell mutatkozni valamelyik termelési ágban. Ezeket kiegyenlíteni pedig nekik is életérdekük. Bennünket legközelebbről talán az az ország érdekel, melynek mezőgazdasági kultúrája igaz, hogy eléggé fejlett, de nem áll akkora termőterület rendelkezésére, amiből megnagyobbodott ország területeinek lakosságát kielégíteni tudná. Ez az ország Csehszlovákia. Csehország mindig iparos állam volt elsősorban, mezőgazdasági termelvényeiből főkép a cukorrépa és sörárpa termelése jött számításba mint cukor és sörgyárainak nyersanyagot szolgáltató termevények. Kenyérmagvakból mindig behozatalra szorult ma még inkább. E tekintetben helyzete rosszabbodott, mert Felső Magyarország odacsatolásával nem nyert a szántóföldi kultúrában annyit, ami megnagyobbodott országa lakosságának életszükségletét kielégíteni tudná. Ezzel szemben tény, hogy az ipari fellendülése sokat nyert a felvidéki vasérc telepek megszerzésével s igy ipara jóval több pluszt produkál, mint annak előtte. Mi most a helyzet, ha Magyarországot vele összehasonlítjuk ? Magyarország ipari erőforrásainak azt lehet mondani 90%-át elveszítette ugyan, de gabonatermő területeinek nagy része még mindig megmaradt; ha kikapcsoljuk a Felvidék zab és burgonya termését számításunkból, gabonatermő területeink java Bácska, Bánát elveszett az igaz, de megkisebbedett országunk lakosságának a meglevő területek termése nemcsak a megélhetést biztosítja, hanem tekintélyes fölösleget is állít elő. Ha a mezőgazdálkodás naggyá, hatalmassá, intenzívebbé tétele sikerül, akkor meg éppen bő feleslegekkel fogunk kenyérmagvakból rendelkezni. Egyik oldalon az ipari túltermelés, másikon a gazdasági fölösleg magától adja meg az irányt, amelyben saját nemzeti érdekünknél fogva haladnunk kell. A Csehországgal kötendő kereskedelmi és vámszerződéseket ezeknek a tényeknek figyelembevételével kell megkötni, tekintettel arra, hogy a két ország árui a megfelelő védvámokat kölcsönösen élvezhessék. Nemzeti sovinizmusból nem szabad megtörténnie, hogy jóllehet megfelelő piacot tudunk magunknak teremteni de a szomszédot azért élni nem hagyjuk. Hogy a nemzet minden termelő rétege bevonásával történjenek a vonatkozó szerződések megkötései, ez a törvényhozás elsőrendű feladatát kell hogy képezze. Az iparkamarák mellett a most felállított és felállítandó mezőgazdasági kamarák legyenek azok a szervek, amelyek a végleges klauzula elkészülte előtt kellő szakértelemmel tárgyalják meg a dolgokat. Jugoszlávia mezőgazdaságitermelvényekben csak látszólag bővelkedik s ne higyjük, hogy a tőlünk elszakított területek bő termései valami túlbőséget jelentenek, ha figyelembe vesszük magát Szerbiát és csatolt részeit, Boszniát, Macedóniát. A jugoszláv állam még megcsappant ipari telepeink mellett is inkább rá van utalva ipari termékeinkre, mint mi az ő mezőgazdasági terményeire. Románia bőtermő területei mellett Erdélynek szén és vasérc telepeivel csak látszólag nevelte iparát, mert hiányzik nála a szellemi tőke, így hát ő is reánk szorul. Egybevetve a mérleget, nem szabad sötétnek látni a jövőt, amikor az élet elsőrendű szükségletei nálunk fedezve vannak. Természetes az ország egyetemes lakosságának lankadatlan munkájára van szükség, hogy jövőnket jobb színben láthassuk. Ha mezőgazdálkodóink kilépnek maradi, konzervatív felfogásukból és igyekeznek a nagy nyugati népek és Amerika nyomdokain haladni — hol az ipari növények termelése megfelelő arányban van felkarolva — akkor Magyarország lesz! Kozáry Jenő gróf bozáti mezőgazdasági földbirtokára. Marton Lajos és társai nemeskereszturi községi lakosok kérelmére. Stern Imre és Erdődy Sándor grófnak a község határában fekvő mezőgazdasági földbirtokára. Perint községi lakosok kérelmére, a szombathelyi róm. kath. püspökség perinti mezőgazdasági földbirtokára. Az országos földbirtokrendező bíróság az eljárás lefolytatásához tárgyalást vezető kir. bírót rendelt ki azzal az utasítással, hogy a tárgyaló bizottságot a 60 000/921. F. M. számú végrehajtási rendelet értelmében haladéktalanul alakítsa meg és az eljárás lefolytatásához szükséges adatokat szerezze be és az egyezséget a tárgyaló bizottság közreműködésével kísérelje meg, működést pedig a helyszínen mielőbb, de a földhöz juttatás végett jelentkezők öszszeírására vonatkozó hatósági munkálatok befejezése után legkésőbb 30 nap alatt kezdje meg. SOPRON VÁRMEGYE 1922. június 23. Megváltásra kerülő Sopron- és vasmegyei földbirtokok. Az országos földbirtokrendező bíróság az alábbi soproni és vasmegyei földbirtokra a megváltási eljárás megindítását megengedte és pedig: Sopronhorpácsi községi lakosok kérelmére; Széchenyi Dénes grófnak Sopronhorpács község határában fekvő mezőgazdasági földbirtokára. Peresztegi községi lakosok (Németh József és társai) kérelmére ugyancsak Széchenyi Dénes gróf, továbbá a nagyicsaki cukorgyár részvénytársaság Pereszteg község határában fekvő mezőgazdasági földbirtokára. Németh Lajos és társai váti lakosok kérelmére. Erdődy Sándor gróf és özv. Csillag Gézánénak a község határában fekvő mezőgazdasági birtokára, Zarkaháza és Szentkirály községi lakosok kérelmére. Ferencz bajor királyi herceg zarkaházi és Fentetich Kálmán Csorna lefőzte Sopront. Megépül Csornán a sportpálya. Csorna rövidesen rendelkezni fog egy olyan közintézmény felett, amely nélkül modern város már el sem képzelhető. Lesz Csornának is sportpályája, ahol az ifjúság lelki és testi nevelése teljessé válik, lesz egy olyan városligete, amely üdülést és pihenést fog nyújtani a napi munkában elfáradt szellemi és testi munkásoknak. A terület megszerzésének kétségkívüli és egyedüli érdeme dr. Kokas Lajos nevéhez fűződik, aki ismét tanúbizonyságot tett lobogó lokálpatriotizmusának nemes erényéről, akinek elsősorban köszönhető lesz, hogy Csorna fejlődésének ezen újabb korszakot jelentő és nemzetvédelmi súllyal bíró intézménye megvalósul. Dr. Kokas Lajos nevével nagyszerű harmóniában olvad össze a közkórház megteremtésének és egy nagyszabású és tökéletes berendezésű sporttelep létesítésnek emléke és évszázadok fogjákmajd emlegetni azt a nevet amelynek viselője évszázadoknak dolgozott előre. Álljon itt a tegnap megtartott kórházbizottsági ülés jegyzőkönyvének következő részlete: „Dr. Kokas Lajos előadja, hogy a Szt. Antal temetőtől délre fekvő, a prépostsági téglagyár és a szilsárkányi országút által határolt területek végleges rendezése vált szükségessé. Ezen területek földjéből épült valamikor Csorna község. Ezen földvételi gödröknek azt a részét, amely ugyan országút által átszelve mégis a kórház beltelkének képezi folytatását, részben példaadás kedvéért, hogy az országban semmiféle terület parlagon ne maradjon és hogy tettel is reá lehessen mutatni, hogy ily kihasznált terület is mikép tehető széppé és hasznossá, de leginkább azért, hogy a kórház környezetét is kedvessé tegye, s hogy ezen egykor sivár, vad terület jövő viruló növényzetében a betegek és Csorna közönsége üdülést találjon, piamiroztatta, befssittatta s egy részét kerti művelés alá fogta. Az idő megmutatta, hogy ezen terület kerti célokra nem alkalmas, mert a vetemények megőrzése kivihetetlen. De az idő megmutatta azt is, hogy ezen terület a már rajta levő gazdag növényvilágával szinte maga kéri, hogy az egész lapság ugyanily gondozás alá kerüljön és ne csak a kórház telkének adjon megfelelő bájos, virágos keretet, hanem ezen terület megfelelőleg átalakítva, a csornai közegészségügynek tegyen a kórházzal párhuzamosan fontos szolgálatot. Ezen hely hivatva van arra, hogy ifjúságunknak legyen egészségesen szórakoztató helye és hivatva van arra, hogy a közönség is találjon pihenést és üdülést a szabad természet pompájában, mert míg a kórház a már beteg szervezet gyógyításával foglalkozik, ezen hely használtassák fel testnevelési , testedzési célokra az ifjúság részéről s pihenésre a napi munkában kifáradt szellemi munkások számára. Ebben a létesítendő városligetben találjon kedves, nap-