Sopronvármegye, 1922. augusztus (25. évfolyam, 171-196. szám)
1922-08-01 / 171. szám
2 SZOPRON VÁRMEGYE 1922. augusztus 1. Szépségek pusztulása. Az ócska Kolostor utcában is lagócskább ház ma a Zichy-palota. Úgy terpeszkedik ott a legszűkebb soproni belváros közepén, mint egy vén iszákos álomszószék, akinek a nehéz, nyomásos álomban eltorzul minden vonása, összekuszálódik a haja meg a bajusza és nincs könyörületes kéz, mely letörölné izzadság cseppekkel vegyesen hulló könnyeit. Mióta a Gambrinesa vedlett öreg Sas vendéglőnél megkezdték az építkezések sorát, az egész Kolostor-utca megemberelte magát, sorba minden házra felkapaszkodtak a kőműves állványok s még az Unger suszter igazán menthetetlennek látszó vén házának korhadt öreg csontváza is új bőrt kapott. Csak a Zichy-palotával nem törődik senki. Az öreg rágódik tovább a mútt emlékein, amikor tágas kapuja előtt fényes fogatok sora várakozott a legfényesebb főúri társaságra, mely odabenn mulatozott az ékes fafaragványos termekben. Rlmássy György volt itt sokáig vendég világszép feleségével Zichy Zenke grófnővel. Szalonjukban a kilencvenes évek során megfordultak a Hunyady grófok, a Széchényiek, a Fugger herceg és más nagy urak, asszonyságok. Innen történt az akkor még gyermek soproni színészetnek s a színészetbe® a hires Honthy Marinak lelkes pártolása is. Mikor pedig a hires lakók elszármaztak finnen, éhes szemű diákok mászkáltak minduntalan a sötét folyosókon és a széplelkű Mihályi tanár úr útmutatása syomán a remekbe készült vasrácsozaton, a homályos fülkékben szégyenkező bárok istenszobrokon, a nagyterem párját ritkító Dorfmeister freskóján s a lakószobák művészi faragása diófa burkolatán tanulták meg a művészi szép szeretetét. Drága becses műemléknek számított a mi diákkorunkban a Kolostor utcai Zichypalota. Nem tudjuk, hogy a soproni iskolákban ki tanítja ma nyitott szemmel járni a diákokat. Annyi bizonyos, hogy Mihályi tanár ur már nincs közttük s a Mihályi tanár ur volt diákjainak most keserves gondjuk: eleven szépségek számára hogyan teremtsék elő a nem is művészi, de feltétlen divatos új köntöst. Dorffmeister freskója télen táncterem, nyáron raktár fölött fázik, a szép fatáblás szoba fatábláit a forradalmi idők alatt szögekkel és fogasokkal hasogatták végig, ma pedig polgári szalon, ahova körülményesen juthat be csak régi soproni szépségekre kiváncsi. Lehetne itt megint fildozni, hogy most fontosabb a 6000 koronás búza és a véget érni nem akaró, őrjítő valutahossz, de azért a régi szépségeket, Magyarország Megritkult műkincseinek egy szép ékkövét mégse volna szabad elhanyagolni. Pláne mikor a Zichy palota tulajdonosa egy gazdag grófi hitbizomány és a Zichy-palotával szomszédos Unger suszter sem sajnálja a renovációs költséget a maga vityillójára. Az arisztokrácia maga szokott hivatkozni arra, hogy neki már jobbára csak esztétikai szempontból van létjogosultsága, az arisztokrácia tehát a mai világban is törődhetne a rábízott régi szépségekkel, pláne ha pénze is van hozzá. Mert ha a finomult szépérzékű gazdag nagyúr a szemük láttára hagyja tönkremenni azt, aminek tiszteletét és becsületét az iskolában tanultuk, hogyan lehet a kultúrához csak a négy elemiben szaguló utcagyerektől kívánni, hogy sértetlennek és megbecsülendőnek tartsa az utca-ákkutat a , király emléket, a dalos emlékeket, a kőkereszteket és az erdő védtelen magányába kitett egyébb szépségeket? Vagy mondjuk ki kertelés nélkül, hogy gyilkos és gonoszító kesyérgondok között bolond az, aki szépségek után csak halkan és tisztelettel áhítozik is?! Sopron múltai biztosítva van. A meleg idő, mely az elmúlt hűvös , napok után ismét teljes erővel visszatért, aktuálissá tette a kérdést, várjon hogy áll a város jéggel való ellátása s a városi jéggyár, melyhez oly sok reményt fűztek, megfelelt-e minden tekintetben a kívánalmaknak? Sopronnak 1896 tól kezdve volt már jéggyára, amely 25 esztendőn keresztül működött többé kevésbbé zavartalanul egyész a múlt esztendőig. Berendezése nagyon jó volt, de tavaly már sokszor fordultak elő üzemi hibák, melyek a legfőbb Szezonban is igen erősen hátráltaták a jéggyártást. Azonkívül a fogyasztáshoz képest méretei sem voltak elég nagyok, úgyhogy jobb és terjedelmesebb berendezésről kellett gondoskodni. Igaz, hogy a tavalyi esztendő úgyszólván teljesen meddő volt a természetes jégtermelés szempontjából, úgyhogy a szükségletet teljesen a jéggyár volt hivatva fedezni, de még kedvezőbb feltételek esetén sem bírta volna a termelést, bár éjjel-napali üzemben összesen 6480 mázsa műjeget állított elő, azaz naponként 50 - t. Evvel szemben a fogyasztás jóval nagyobb, úgyhogy az új jéggyárlétesítése nagyon is indokolt. A régi berendezést, bár hosszú ideig szolgált már, feltétlenül lehet még majd használni, mégpedig a vágóhídon, ahol amúgy is szükséges egy jó hűtőberendezés. Az új jéggyár tulajdonképen már 1916-ban létesült, de az egy évre rá megtartott kísérletek után még naivijálithatták üzembe, mert bebizonyosodott, hogy súlyos szervis szerelési hibái vannak. Az anyag- és munkahiány miatt nem is működhetett azután egészen a folyó évig, amikor az egyre növekedő jéghiány miatt óriási költséggel, de alapos renoválás után végre megkezdhette rendszeres munkáját. A javítás nem teljes és végleges ugyan, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a vízmű gőzgépeinek erre a célra való fölhasználása a szivattyútelepek gőzzel való ellátásával együtt 50 százalék túlterhelést von maga után. Természetes, hogy állandó és folytonos túlhasználata esetén a vízmű gépei szenvednének, azért a végleges erőforrást majd villany energia fogja szolgáltatni. Eddig azért nem lehetett a villamos erőt beállítani a jéggyár szolgálatába, mert a villanytelep vezetékei nem elég erősek arra, hogy az áramot gazdaságosan szolgáltassák. Ahorribilis árak miatt egyelőre ez még jövő feladata, bár a vízműtelep kímélése szempontjából elég sürgős dolog volna villanyerővel fűteni a jéggyár gépeit. Az új jéggyár napi teljesítménye kb. 150 métermázsa naponként, azaz a régi termelésének háromszorosa s ez az eredmény teljesen megfelel egyelőre a kereslet követelményeinek. A baj csak az, hogy a gyár berendezése nem elsőrendű s így altal lehet tartási, hogy sűrűn kell majd az üzemzavarokkal bajlódni. A gyár ezekkel való ellátása, mióta a régi kvantum szenet kapja a város, teljesen biztosítva van, de itt is meg kell jegyezni, hogy a villanyerő bevezetése sokkal gazdaságo sabb volna. A jéggyár teljesítő képessége még ma nincsen kihasználva, mert az elmúlt télen sok természetes jeget és különösen havat gyűjtöttek össze a húsiparosok, a sörgyár pedig, mely számottevő fogyasztó, mesterségesen fagyasztott magának saját használatára. Épen ezért a jéggyár félbeszakításokkal dolgozik csak, ami termézetesen magasabb árat von maga után. Egy kilogramm jég ma 3 koronába kerül a gyár. Ez az ár 40—100 szorosa a békebeli árnak amely akkor 3,20 volt métermázsánként. A jelen nehéz viszonyait, az óriási termelési költségeket tekintve nem mondható nagynak, de remény van arra, hogyha a természetes készletek kifogynak a szezon vége felé, relatíve olcsóbb lesz a jég ára, mert a termelési költség arányosabban oszlik el. Beláthatatlan időn belül, tehát nem kell, hogy gondot okozzon a jéggel való ellátás, mert a mostani keretek között a jéggyár mindig tud majd kellő mennyiséget a fogyaszó közönség rendelkezésére bocsátani. Ez pedig , ha a jósolt hosszú és meleg őszt figyelembe vesszük, nagyon nagyon megnyugtató körülmény. Búvár a szerkocsi viztartányában. A következő sorokat kaptuk: Elmúlt hétfőn délben V*12 órakor a Nagykanizsa felől berobogó személyvonat mozdonyát alapos vizsgálat alá vette a soproni vámőrség. Valaki névtelenül betelefonálta ugyanis azőrségnek, hogy a szerkocsi viztartányában több csomag van elrejtve. A detektívek Ádám kosztümre vetkőztettek egy vállalkozó szellemű rekrutát és a szerkocsi vizébe belebujt búvár tényleg 3 nagyobb csomagot hozott fel a mélyből s nagy csoport nép előtt diadallal vitte be a rendőrőrszobára a zsákmányt. Mielőtt még más valaki kontárféle atek. szerkesztőség tudomására hozta volna ezt a szenzációt kicifrázva, én mint szintén mozdonyvezető, hozom nyilvánosságra az esetet, hogy a nagyközönségnek legyen tudomása arról, hogyan és mint áll a helyzet. Elismerem, hogy a csomagot a mozdonyszemélyzet sajátkezűleg rejtette és rejti és rejtegetni fogja ezután is a vízbe, de mi az oka erre, nézzük csak. Egy mozdonyvezető havi keresete a következő havi fiatés vagyis a kinevezés összege. Én 4 éves fkinevezett vagyok. Fizetésem havi 100 K. Menetpénz 800 K. Háborússegély 800 K. Átmeneti segély 3000 K. Ez összesen 4700 K. Továbbá most jön a mindenki által pattogtatott kedvezményes ellátás. A fejkvóta személyenkint, havonta értve, 80 deka cukor, 80 deka zsír, 5 kiló kenyérliszt, 2 két kiló fősőliszt, 80 deka nullás liszt, 1 kiló só, 10 kiló krumpli (de ezt már hónapok óta nem láttuk) és hébe-korba dobnak 1—2 mm. szenet és évente 10 mm. fát. Ez az egész, ennél se több, se kevesebb, aki kételkedik benne jöjjön el a soproni D. V. sűtőház kirendeltségéhez, díjtalanul megnézheti a fizetési lajstromot. Na már most e fizetésért mi a szolgálat? Havonta 3—400 órát kell hidegben, melegben, esőben, hóban, fagyban, szóval rendületlenül utazni. Egy kanizsai túra oda-vissza 48 órát igényel, vagyis 2 napot és ha éjjel utazik az ember, hát éjjel is szint úgy eszik, mint nappal. Ruha és alvó ruha szappan az ilyen olajos-kormos munkához sok kell, egy darab szappan 60 kor. 2 napos útra ételt a nyári bőségben nem is hozhat az ember semmit, mert megromlik. Ez volna dióhéjba vetve egy kis szemléltető Most egy kéréssel fordulok az iskolát végzett közönséghez, lágyen szivéé, akár az uzsorabiróság is szíveskedhetne e fenti tételekből megmagyarázni nekem, hogy ,az összeget hogyan osszam be 30 napi egyenlő részre és mily ételek legyenek azok, amit ebből szabad elfogyasztanom ? Nem számítva, hogy ruhám is kellene, cipőre is kalapra is, mert semmi sem tart örökké, pláne, mikor minden csak papír. Ha van, aki megtudja ezt magyarázni, akkor azt mondom, hogy gazember az a mozdonyvezető, aki ezt tette és 25 öt kell ráhúzni; de ha nincs olyan kiváló matematikus, aki megoldja a kérdést, akkor a szentírást ismételvé mondom, hogy az önsanyargatást az Isten nem kívánja. A képviselő urakhoz szólunk: Ne a numerus klauzussis saját gyártmányúak, kévekötők, szőlőkötözők, zsákok, zsinegek, ponyvák, hevederek, rolettahevederek, hinták, függőágyak, ruhaszárító kötelek. — Transmissió-kötelek gyártását és szerelését vállalom. — Elsőrendű hollandi kocsikenőcs, valamint pozsonyi- olasz- és svájci gyártmányok cérnákban, szövőpamutok, burgani- és pohlendorfi gyártmányok legolcsóbban kaphatók.----------------------------------------------------Horváth János utóda S90S tant múló Izlele Sinate!», Mii BoHHzsa-térszám Hall.