Sopronvármegye, 1927. március (30. évfolyam, 49-73. szám)

1927-03-02 / 49. szám

1927. március 2. SOPRONVARMEGYE dött egy millió koronát. „Még csak az kellett volna, hogy színész legyen belőled, elég mélyre csúsztál eddig is. — írta a kísérő levélben. Én a gyógyír­ millióssal el­vonultam két hétre a Semmeringre, sebes raet­ gyógyítani. Előkelő bécsi társaságba kerültem s természetesen azoknak is énekeltem. A vér nem válik egykönnyen vízzel. De most már óvatosságból kizárólag saját szerzeményei­met. Mert akár hiszik, akár nem, a nóta csinálásra is rávetemedtem. Különösen azt a melódiámat tartottam nagyra, melyet egy Juhász Gyula vershez komponáltam. A Semmeringen óriási sikerem volt vele Persze ott nem ismerik a régi magyar schmacht-fecniket. Hazajövet diadallal mutattam be Kár­páti Sándornak remekművemet. — Szép, szép, vakarta fejét a jó Sán­dor — csak az­­a baj, hogy így végződik Eötvös József árva gyermeke is. Azt pedig már elverklizték az összes kintornák . . . így csúsztam le a zeneszerzésről is. * Aztán írtam egy vígjátékot. A témát egy donzsuán kollégám meséiből halásztam ki és köré-karibiroztam miliőnek egy 12 személyes szerkesztőséget. Másfél évig dajkáltam magamban a darabot, míg végre elcsíptem egy gyönge pillanatában a szer­kesztőmet és felolvastam neki. Én könnye­kig kacagtam magam olvasás közben, ő­­ elaludt. Mikor felébredt, kijelentette, hogy ezt ő még a Sopron vármegye naptárába se teszi bele, olyan unalmas. — Persze — mert te vagy benne leg­jobban kikarikaturázva — feleltem epésen és összetéptem a kéziratot. Másnap aztán egyébb anyag uián elhagyva a szerkesztő­ségi miliőt megírtam a vígjáték magját egy­­hasábos krokinak. Arról szólt, hogy egy­­ titokzatos in­gerlő hölgyismeretlent követtem nyomon a színházból hazáig. Ingerkedően, biztatón nézett vissza vissza rám. De mire a Deák­­tér közepén elhatároztam, hogy leszáll­­tam, kinyitott egy kaput és az orrom előtt magára csapta »Zuspät*... csilingelt kárör­vendő kacagása a rácsos ablakon keresz­tül. Negyednap bősz levelet kapok a vár­megye legeldugottabb szögletéből. »Maga csirkefogó. Nem elég hogy­­közönséges aszfaltbetyár módjára fél városon át üldöz egy tisztességes asszonyt, feleségemet, még ki is írja az újságba. Majd adok én ma­gának .. .” A levelet csakhamar személyesen kö­vette a férj, egy termetes falusi lódoktor. Majdnem párbaj lett belőle. A donzsuán kollégámnak kellett igazolnia, hogy a téma másféléves és költött s csak igazán fatális véletlen folytán illett rá a lódoktor soproni színházban járt feleségére. Eltemettem nyomban a vígjátékb­ól is és végkép megmaradtam a szabályos új­ságírónak.* Igaz, hogy mellékesen hátk­mondítok egy ügyvédi Irodát is és nem tudom ki­elégíteni lelkes olvasóim igényeit. A szer­kesztőségben mindig azt mondják, hogy kitűnő jogász vagyok, az ügyvédi irodában pedig a cikkeimet dicsérik. Konstruktívok közt túl destruktívnak, destruktívak közt túl konstruktívnak számítok... De azért mégis szép mesterség az én kenyerem. Tessék elhinni: sokkal kellemesebb sárga földig lehúzni költőket, komponistákat, énekeseket, színészeket, drámaírókat, mint költeni, komponálni, énekelni játszani és színdarabot írni. Minden héten egyszer írhatok poetikus árjegyzéket a marhavásár­ról és a színházi kritikáimban megdicsér­hetek olyan színésznőket is, akik aznap Mte nem is szerepeltek a színpadon ... Na ja, valahogy csak bosszút kell állni a sok lecsúszásért... Chacun a son gout. Van aki abban leli örömét, hogy kidobálja zsebéből a pengőket, mert hely kell a fil­léreknek. Összes reményteljes utódaimnak hasonló jókat kívánok. a­lRunkaképtelen Az örökös alkotmányosdi következményei. Kismartoni tudósítónk jelenti: Nemrég Kismartonban megalakult a burgenlandi földművelők kamarája, amibe az egyes községek rendes választás útján küldtek képviselőket. A kamarában keresz­­tényszocialisták, kisgazdák és szociáldemo­kraták helyezkedtek el a nép akaratából. Mindeddig minden rendben volna, mert a többi osztrák tartományokban igen szép eredménnyel működtek a földmivelő ka­marák a falusi gazdák érdekében. Burgen­­landban azonban máig sem jutott el a föld­­mivelők kamarája az eredményes munka magasságáig, amennyiben a burgenlandi kamara már az első munka­ülésen­­ munkaképtelennek bizonyult. Ez a munka­­képtelenség onnan ered, hogy a burgen­landi földmívelők kamarájára csak úgy mint a legtöbb egyéb burgenlandi testületre rá­nehezedik az alkotmányosdi átka. Alig hogy megalakult a földmívelők kamarája, az egyes politikai pártok szerint elkülönödtek a falusi nép kiküldöttjei és valóságos klub­üléseken papírra rögzítették a maguk pártjának kö­veteléseit, amiből neadjisten, hogy csak egy tapodtat is engednének. Így követke­zett be az a félszeg helyzet, hogy már a »házszabályzat« (Geschäftsordnung) meg­­állapításánál nem tudtak a pártok meg­egyezni, úgy, hogy az ülést teljesen ered­ménytelenül be kellett rekeszteni és sok hét fog elmúlni, mire a földmívelők ka­marájában az egyes pártok annyira egy­máshoz közelednek, hogy legalább megint lehessen egy ülést egybehívni. Ugyanez az alkotmányosdi jellemzi Burgenland sok más testületének, a köz­ségi tanácsok stb. működését, úgy, hogy csak a hivatalos apparátus, vagy olyan párt­átoktól független intézmények, mint az idegenforgalmi szervezet, tudnak a köz érdekében igazán eredményes m­unkát végezni. AUTOSYPHON Közegészségi ügyet szolgáló angol szaba­dalmazott készülék, a­mellyel hygenikus, tisz­ta szénsavas, a szer­vezetre egyáltalában nem ártalmas szikvíz, pezsgő, ásvány, limonádé és az összes üdí­tő italok házilag állíthatók elő. A készülék teljesen veszélytelen, minden gyermek által kezelhető. Meg-­­­tekinthető és meglepő olcsó árban beszerez­hető Fischl László Sopron, Várkerület 94., I. imolat. Tikifon 471. o. 3 Altra levél - így milvesztrigéria. Szó­ ez a megemlékezés azoknak, akik jártak a bécsi modern képtárban s megál­lította jókét a híres Ammerlingnek egy portréja, amely Alconiere festőt ábrázolja. Vagy azoknak, akik a pesti képtárban Dan­hauser szép arcképe alatt olvasták festőjé­nek, Alconierenek a nevét. Tán a­­tavalyi kismartoni kiállításon is érdekelte néhány olvasót az a három jeles kép, mely alatt az Aiconiere név függött. . . Mindezek tudják, hogy a nagymartoni születésű Aiconiere Tivadar kiváló festő volt, ha a lexikonok kevés művét sorolják is fel s életét a vége felé nem tudták nyo­mon követni. Annyi mindegyikben benne van, hogy 1797 b.-n született, Olaszország­ban tanult, a luccai herceg udvari festője volt, majd Magyarországban dolgozott. Élete végén nagy nyomorba sülyedt s sze­gényházban fejezte be az életét. Kéziratgyüjteményemben van három levél, amely ennek a szokványos művész­­sorsnak tragédiai hátteret ad s a sopron­­megyei származású festő életéhez néhány ismeretlen megyei vonatkozású kulisszát szolgáltat. Még Bécsben ismerkedett­­meg Alco Piere Mayr Mihállyal, aki a negyvenes években legkedveltebb színházi­­festők egyike volt, ,1847 ben azonban megtálto­sodva Kismartonban telepedett le. A két festő összebarátkozott s ez ötvenes évek folyamán is, mikor Rlconiere Veszprémben dolgozott, ha csak lehetett, pár sornyi üd­vözletet menesztett kismartoni barátjához. A tehetős festő házát állandóan meg­szállták a kiéhezett kis művészek, 1862 ben erre a sorsra jutott az elaggott Aiconiere is. Mayr, valamint leányának családja sze­retettel fogadták a sorsüldözött mestert, akinek a szeretetreméltó környezet vissza­adta a munkakedvét; barátját kétszer is le­festette, azután egy szép nagy családi arc­képen megörökítette házigazdájának lá­nyát, vejét és unokáját. Mayr ekkori­ban alakíttatott át egy házat s míg beköltözhetett, Riconiere lakott benne. In­nen nyílik a legszebb kilátás Höfrány felé , ma a Wolff család áldozatkészsége óvo­dát létesített benne. Ezt a házat is lefestette Rlconiere s ma a Wolff-Múzeumban lát­ható. De az emberi archoz szokott keze az élettelen házban nem tudott festői feladatot találni, önfejű s makacs ember volt. Valami bánthatta, mert 1863 tavaszán míg Mayr Bécsben volt, összeszedte batyuját s ott­hagyta Kismartont. Mayrt a leánya értesíti egy levélben a szökésről. Nem is búcsú­zott a családtól. Az irgalmasok főorvosa, Joachim atya, aki maga is festegetett, talál­kozott vele, amint jegyet váltott a bécsi társaskocsira s mondta, hogy régi pártfo­góját Rimekházy bárót akarja felkeresni. A derék páter hamar jelentette Mayréknak az esetet, azután a zárdába sietett, hogy leg­alább felsőkabátot hozzon s erőszakoljon rá a minden ajánlkozást elhárító művészre. "Az az egyetlen vigaszunk, így fejeződik be a levél, hogy Alconiere oda igyekszik, ahol biztos segítség vár reá.» De az ingerlékeny festőn nem igen lehetett segíteni, Remekházy báró is kiadta valami miatt az ujját s még 1863 őszén Mayrék aggódva vették hírül, hogy Alco­­nieret Bécsben pénzhamisítás miatt el­fogták. Mayr azonnal írt Bécsbe egy Jung nevű ismerősének, hogy járjon utána, hogy áll az ügy. Majd egy év eltelt, talre a bécsi úr a különböző bíróságok aktái közt meg­találta az eset jegyzőkönyveit s nem tudva, mi érdekli barátját, Aiconiere egész múltját papírra vetette. Aiconiere Kohn egy martoni kereskedő fia volt , öccsével együtt eltékozolták az apai vagyont. Ekkor adta felét­­a festésre. MerüpM! Utalni MKI MS Harley Daniéin, Triumph, Nfiray. Puch BMW, D, NSU kerékpárok motorkerékpárok havi részletfizetésre. Lenek Samu utóda y«RBA FERENC. SOPRON

Next