Sport és testnevelés, 1954 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1954-10-01 / 10. szám
senyzés során bizonyos, érthető, gátlásokkal küzdött. Szeretett volna bejutni a válogatott 4X400-as váltóba, de a gyorsasága még nem volt megfelelő, s így nem jutott el a nyáron a berlini FVB-re. „Vigasztalásul“ tagja lett a románok elleni utánpótlás-válogatottnak és Ploestiben ismét biztos győzelmet aratott 400 m-en. Augusztusban tartaléknak jelölték a csehszlovákok elleni nagyválogatottba. Szereplésére egyelőre nem került sor, egy héttel később pedig egyik újpesti versenyen a 100 m-es előfutamok során lerándult. Több hétig bajlódott a hátsó combhúzódással és a magyar bajnokságot csak a lelátóról nézhette végig. Megint füstbe ment az a terv, hogy bebizonyíthassa: már a „nagyok“ között van a helye. Abban az évben — a felszabadulás óta először — igen hosszúra nyúlt az idény. Amikor Szentgáli szeptemberben ismét edzésbe állt, sérülése miatt nem mert rövidebb távokon versenyezni és „felfelé kalandozott“. Mégpedig komoly sikerrel. Először 1000 m-en futott 2:30,6-ot, majd az OTSB nemzetközi versenyén 800 m-en második lett 1:54,7-tel, a kiváló finn Taipalo előtt. Ezt a két eredményt i a korhatár visszaállítása után —utólag ifjúsági csúcsként hitelesítették s mindkettő jelenleg is fennáll. Őszi szereplése ismét azt igazolta, hogy Szentgáli tehetsége középtávon fog igazán kibontakozni. A közelgő olimpiai évre történő felkészülés sok gondot okozott edzőjének. Természetesen szerette volna, ha fiatal tanítványa kijut Helsinkibe és erre 800 m-en több esélyt látott, mint 400 m-en. A válogatott 4X 400-as váltónak azonban szüksége volt Szentgálira. Az állami edzővel történt többszöri megbeszélés után Híres változtatott elgondolásán és továbbra is elsősorban 400 m-re készítette elő Szentgálit. A tavaszi alapozó és formábahozó edzések idején megszerezte a szükséges állóképességet, sok különleges edzést végzett, hogy igen érzékeny combizomzatát erősíthesse, azután elsősorban a gyorsaság fokozása volt a cél. Formája fokozatosan ívelt felfelé. Májusban már szerepelt a válogatott váltóban az osztrákok ellen, a magyar bajnokságon harmadik helyen végzett, 48,9-es idővel. Kikerült Helsinkibe és kitűnően futott a 4X400-as váltóban. A hazatérés után érte el legjobb formáját. Olyan gyors volt, mint talán még soha. Augusztus végén legyőzte az egész magyar400-as gárdát és beállította a felszabadulás utáni legjobb eredményt. Ősszel Híres úgy tervezte, hogy néhány 800 m-es versenyen is elindítja, máris képesnek tartotta 1:52—1:53 közötti időre. A szinte állandóan kedvezőtlen, esős, hideg időjárás azonban keresztülhúzta a számításokat. Szentgáli a kedvezőtlen körülmények között nem erőltette magát, megelégedett a könnyű hajrá-győzelmekkel és így nem tudta elérni előző évi eredményét. Híres tudta, hogy a 400-as sikerek ellenére Szentgálinak az 1954. évi Európa-bajnokságon csak 800 m-en lehet komolyabb esélye. Az Európa-bajnokságra történő felkészülés tehát már tulajdonképpen 1953-ban megkezdődött. Az eddig még aránylag könnyű, óvatos edzéseket most már igen kemény, erős munka váltotta fel. Szentgáli az alapozó edzések idején nagyon sokat futott változatos terepen, rossz időben, még fokozottabban végezte a lábizomerősítő gyakorlatokat. Edzésterve úgy épült fel, hogy ebben az évben is rövidebb távú, elsősorban 400 m-es versenyeken készüljön fel a 800-as szereplésre. A versenyidény kezdetén a gyorsaság fokozása volt a fontos. Április végén az egyik 100 m-es előfutamban lerándult, ez egyhónapos kiesést jelentett számára. Utána egy ideig ismét óvatosan végezte a gyorsasági munkát, elindult több könnyebb 800-as versenyen is anélkül, hogy csak egyszer is kifutotta volna magát. Júliusban már megfelelő volt a gyorsasága és a magyar bajnokságon 48,2-s egyéni csúccsal harmadik helyezést ért el. A bukaresti VIT során helyezést szerzett 400-on, majd a magyar-norvég után fokozatosan a 800 m-re készült. Szeptember elején verseny keretében, de teljesen egyedül 1:18,4-et futott 600 m-re és ez az idő igazolta, hogy „megérett“ már a nemzetközi 800-as szereplésre. A svédek elleni viadalon a hajrában alaposan meglepte a nagyhírű svéd középtávfutókat és megakadályozta kettős győzelmüket. Egy héttel később a magyar-szovjet viadalon néhány méterrel a cél előtt már biztos győztesnek látszott, amikor kissé könnyelműen lassított és Bárkányi a cél előtt elkapta. Ebből a vereségből megtanulta, hogy a célig kell teljes erőbeadással jutni. Végeredményben 400-on és 800-on is kitűnő egyéni csúccsal fejezte be az idényt. Az évek során fokozatosan fejlődtek ki Szentgáli kitűnő versenyzői képességei is. Nem ijedt meg az ellenfeleitől, szívósan tudott küzdeni, mindig ésszel versenyzett, kitűnően helyezkedett. Az edzéseken Híres mindig talált alkalmat és időt arra, hogy taktikai készségét fokozza. Az edző és a versenyző között igazi barátság fejlődött ki a kölcsönös megértés és bizalom szellemében, olyan viszony, amely igen fontos feltétele a sikeres szereplésnek. Ez is közrejátszott abban, hogy Szentgáli maradéktalanul elvégezte azt az eddigieknél sokkal nehezebb és keményebb edzésmunkát, amely a tavaszi hónapokban várt rá, s amelyet bizony nem egyszer — saját bevallása szerint — túl erősnek talált. Az állandó orvosi ellenőrzés azonban azt mutatta, hogy Szentgáli bírja az edzéseket, az eredmények pedig bizonyították, hogy ez a felkészülés teljesen indokolt volt. Híres, Harbigot tartja példaképnek, aki 400—800-as világcsúcstartó létére a rövidebb távokon is egészen kiváló eredményeket ért el, de ugyanakkor tavasszal részt vett mezei versenyeken is. Az ő széles skálájú felkészülését tartja helyesnek Szentgáli számára is, természetesen az egyéni adottságaihoz alkalmazva. Ennek megfelelően Szentgáli tavasszal olyan állóképességre tett szert, hogy 3—4 km-es távon hosszútávfutókkal is felvehette a versenyt. A legerősebb alapozó edzések idején 7,5 és 20 km között változott Szentgáli fejlődése évi legjobb eredményeinek tükrében Év 100 m 1 200 m 400 m 800 m 1949 ...................................... 23,8 50,9 1950 ...................................... 11,6 22,8 50,71 57,7 1951...................................... 11,6 23,0 50,01 54,7 1952 ...................................... 11,0 22,5 48,31 56,3 1953 ...................................... 11,2 23,1 48,21 50,1 1954 ...................................... 11,3 22,9 48,21 47,1