Sport és testnevelés, 1954 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1954-10-01 / 10. szám

senyzés során bizonyos, érthető, gátlásokkal küzdött. Szeretett vol­na bejutni a válogatott 4X400-as váltóba, de a gyorsasága még nem volt megfelelő, s így nem ju­tott el a nyáron a berlini FVB-re. „Vigasztalásul“ tagja lett a ro­mánok elleni utánpótlás-váloga­tottnak és Ploestiben ismét biztos győzelmet aratott 400 m-en. Augusztusban tartaléknak jelöl­ték a csehszlovákok elleni nagy­válogatottba. Szereplésére egye­lőre nem került sor, egy héttel ké­sőbb pedig egyik újpesti verse­nyen a 100 m-es előfutamok so­rán lerándult. Több hétig bajló­dott a hátsó combhúzódással és a magyar bajnokságot csak a lelátó­ról nézhette végig. Megint füstbe ment az a terv, hogy bebizonyít­hassa: már a „nagyok“ között van a helye. Abban az évben — a fel­­szabadulás óta először — igen hosszúra nyúlt az idény. Amikor Szentgáli szeptemberben ismét edzésbe állt, sérülése miatt nem mert rövidebb távokon verse­nyezni és „felfelé kalandozott“. Mégpedig komoly sikerrel. Elő­ször 1000 m-en futott 2:30,6-ot, majd az OTSB nemzetközi verse­nyén 800 m-en második lett 1:54,7-tel, a kiváló finn Taipalo előtt. Ezt a két eredményt i­ a korhatár visszaállítása után —­­utólag ifjúsági csúcsként hitelesí­tették s mindkettő jelenleg is fennáll. Őszi szereplése ismét azt igazolta, hogy Szent­gáli tehetsége középtávon fog iga­zán kibontakozni. A közelgő olim­piai évre történő felkészülés sok gondot okozott edzőjének. Termé­szetesen szerette volna, ha fiatal tanítványa kijut Helsinkibe és er­re 800 m-en több esélyt látott, mint 400 m-en. A válogatott 4X 400-as váltónak azonban szüksége volt Szentgálira. Az állami edző­vel történt többszöri megbeszélés után Híres változtatott elgondolá­sán és továbbra is elsősorban 400 m-re készítette elő Szentgálit. A tavaszi alapozó és formábahozó edzések idején megszerezte a szük­séges állóképességet, sok különle­ges edzést végzett, hogy igen ér­zékeny combizomzatát erősíthesse, azután elsősorban a gyorsaság fo­kozása volt a cél. Formája foko­zatosan ívelt felfelé. Májusban már szerepelt a válogatott váltó­ban az osztrákok ellen, a magyar bajnokságon harmadik helyen végzett, 48,9-es idővel. Kikerült Helsinkibe és kitűnően futott a 4X400-as váltóban. A hazatérés után érte el legjobb formáját. Olyan gyors volt, mint talán még soha. Augusztus végén legyőzte az egész magyar­­400-as gárdát és beállította a felszabadulás utáni legjobb eredményt. Ősszel Híres úgy tervezte, hogy néhány 800 m-es versenyen is elindítja, máris képesnek tartotta 1:52—1:53 kö­zötti időre. A szinte állandóan kedvezőtlen, esős, hideg időjárás azonban keresztülhúzta a számí­tásokat. Szentgáli a kedvezőtlen körülmények között nem erőltet­te magát, megelégedett a könnyű hajrá-győzelmekkel és így nem tudta elérni előző évi eredményét. Híres tudta, hogy a 400-as si­kerek ellenére Szentgálinak az 1954. évi Európa-bajnokságon csak 800 m-en lehet komolyabb esélye. Az Európa-bajnokságra történő felkészülés tehát már tu­lajdonképpen 1953-ban megkez­dődött. Az eddig még aránylag könnyű, óvatos edzéseket most már igen kemény, erős munka váltotta fel. Szentgáli az alapozó edzések idején nagyon sokat fu­tott változatos terepen, rossz idő­ben, még fokozottabban végezte a lábizomerősítő gyakorlatokat. Ed­zésterve úgy épült fel, hogy ebben az évben is rövidebb távú, elsősor­ban 400 m-es versenyeken készül­jön fel a 800-as szereplésre. A ver­senyidény kezdetén a gyorsaság fokozása volt a fontos. Április vé­gén az egyik 100 m-es előfutam­ban lerándult, ez egyhónapos ki­esést jelentett számára. Utána egy ideig ismét óvatosan végezte a gyorsasági munkát, elindult több könnyebb 800-as versenyen is anélkül, hogy csak egyszer is kifutotta volna magát. Júliusban már megfelelő volt a gyorsasága és a magyar bajnokságon 48,2-s egyéni csúccsal harmadik helye­zést ért el. A bukaresti VIT során helyezést szerzett 400-on, majd a magyar-norvég után fokozatosan a 800 m-re készült. Szeptember elején verseny keretében, de tel­jesen egyedül 1:18,4-et futott 600 m-re és ez­ az idő igazolta, hogy „megérett“ már a nemzetközi 800-as szereplésre. A svédek elleni viadalon a hajrában alaposan meglepte a nagyhírű svéd közép­távfutókat és megakadályozta ket­tős győzelmüket. Egy héttel ké­sőbb a magyar-szovjet viadalon néhány méterrel a cél előtt már biztos győztesnek látszott, ami­kor kissé könnyelműen lassított és Bárkányi a cél előtt elkapta. Eb­ből a vereségből megtanulta, hogy a célig kell teljes erőbeadással jutni. Végeredményben 400-on és 800-on is kitűnő egyéni csúccsal fejezte be az idényt. Az évek során fokozatosan fejlődtek ki Szentgáli kitűnő versenyzői képességei is. Nem ijedt meg az ellenfeleitől, szívósan tudott küzdeni, mindig ésszel versenyzett, kitűnően he­lyezkedett. Az edzéseken Híres mindig talált alkalmat és időt ar­ra, hogy taktikai készségét fokoz­za. Az edző és a versenyző között igazi barátság fejlődött ki a köl­csönös megértés és bizalom szelle­mében, olyan viszony, amely igen fontos feltétele a sikeres szerep­lésnek. Ez is közrejátszott abban, hogy Szentgáli maradéktalanul el­végezte azt az eddigieknél sokkal nehezebb és keményebb edzés­munkát, amely a tavaszi hónapok­ban várt rá, s amelyet bizony nem egyszer — saját bevallása szerint — túl erősnek talált. Az állandó orvosi ellenőrzés azonban azt mu­tatta, hogy Szentgáli bírja az ed­zéseket, az eredmények pedig bi­zonyították, hogy ez a felkészülés teljesen indokolt volt. Híres, Harbigot tartja példakép­nek, aki 400—800-as világcsúcs­tartó létére a rövidebb távokon is egészen kiváló eredményeket ért el, de ugyanakkor tavasszal részt vett mezei versenyeken is. Az ő széles skálájú felkészülését tartja helyesnek Szentgáli számára is, természetesen az egyéni adott­ságaihoz alkalmazva. Ennek meg­felelően Szentgáli tavasszal olyan állóképességre tett szert, hogy 3—4 km-es távon hosszútávfutók­kal is felvehette a versenyt. A legerősebb alapozó edzések ide­jén 7,5 és 20 km között változott Szentgáli fejlődése évi legjobb eredményeinek tükrében Év 100 m 1 200 m 400 m 800 m 1949 ...................................... 23,8 50,9 1950 ...................................... 11,6 22,8 50,71 57,7 1951...................................... 11,6 23,0 50,01 54,7 1952 ...................................... 11,0 22,5 48,31 56,3 1953 ...................................... 11,2 23,1 48,21 50,1 1954 ...................................... 11,3 22,9 48,21 47,1

Next